Az estiskolán a hatvanas évek már szóbakerül néhányszor, és ha visszaemlékezünk a korabeli húsvéti vagy karácsonyi képeslapok hangulatára, sokszor készültek ilyen – nem tudom milyen technikával – ilyen szendvicsképek. Tehát valamit láttunk és a nyuszika vagy az angyalka így rámásolódott a képre – vagy a gömbök a karácsonyfára, és itt is ilyen szappanbuborékszerű gömböcskéket láthatunk. Hasonló buborékok vannak különben az alap háttérben is, ez valamilyen árkád lehet, zsaluzott vasbeton plafonnal, és ott ilyen szocialista golyólámpák vannak ott fent, sőt maga az árkád, az árnyékok félkörei is ilyen gömböket idéznek. Tehát ezek a formák többszörösen jelen vannak a boltíveken keresztül is, és maga ez a kerengő vagy nem tudom mi egy még nagyobb kör alakú formára utal. Ilyen értelemben én ezeket a gömböcskéket venném alapul, és ezeknek a fekete-fehér rendszerét, ugyanakkor szerintem a gömbök, a buborékok és a valódi képnek a viszonya az esetleges. Tulajdonképpen értem, sejtem, hogy miért rózsaszínűek ezek a gombócok, de nem igazán érzem szervülni őket ezzel a montázsjátékkal. Mert talán nem véletlenül jutott eszembe a 60-as évek képeslapstílusa, mert ott sokszor a technika kezdetlegessége miatt is kimódoltak voltak ezek a kapcsolatok. Ha ezek a rossz típusú kapcsolatok vannak jelen a képen, akkor az is egy jó irány, csak ezt nem döntötte el 100 százalékosan az alkotó. Abból sejtem ezt, hogy én sem tudom igazából egész pontosan megérteni, hogy most afelé megyünk-e, hogy ez egy nagyon baltával faragott montázsrendszer legyen. A gömböket is mind ezért mondtam, hogy felsorolhatóak, de nem szervülnek össze. Nincs igazából asszociációs kapcsolódása a képen a gömbformáknak, csak jelen vannak. Ha ezt az épített környezetet nézem, akkor pedig nem az következik, hogy valamilyen múltidéző emlékkép előjöjjön, ehhez nem elég a fekete-fehér formátum. Tehát én ezt a gyermekkor leckére visszaadnám. (szőke)

Tulajdonképpen ez egy képi humor, egy piktogrammal való játék, és finoman-játékosan a tengerpart is megjelenik, csak egy csíknyi, hogy ennyi maradt, ennyit küldünk nektek, úgyhogy mint képi geg aranyos, és az egy disznó jár érte. (szőke)
értékelés:

Nagyon szeretem ezt a képet, mert nem tudom, hogy így eszik-e az a család, hogy az ő sok éve kialakult viszonyuk vajon szükségelteti-e azt, hogy mindig az anya, apa, Ádi, mindenki megjelölve legyen, vagy ez egy olyan különleges szituáció, hogy fontos a rituálé miatt, hogy ki hol ül. Én efelé mozdulnék el, és hát mivel minden felirat a fotós felé fordul el, hát én nagyon erősen érzek egy öniróniát. És ebben az öniróniában az is szimpatikus és izgalmas, hogy én egészen a háttérbe szorulok, oda a csíkos függönynél, egészen hátul, nagyon szeretem ezt a fajta nyelvezetet. Abszolút a cseh ízeket érzem benne, nagyon szeretem ezeket a precíz pontosan elrendezett helyzeteket, amiben mégis ott van valami lázadás, valami abrosz alatti rosszalkodás, és nagyon szimpatikus számomra a család leckét így megfogalmazni. (szőke)
értékelés:

A szem a lélek tükre...

Egyrészt üdvözlünk az estiskolán, másrészt pedig az első leckére sokféle megoldást kaptunk már, és a szemmel is sokan és sokféleképpen foglalkoztak már az alkotók, itt egy eléggé határozott döntése az, hogy az arcomból mennyit mutatok meg, hogy a fényeket hogyan használom, másrészt pedig van egy nagyon lényeges határpont, ahogyan a fotós megfogalmazza a szemét, a szemöldökét, a szempilláját és a többi részt – és magát a szemgolyót, az íriszt. Merthogy a kettő nagyon határozott módon van elválasztva. Az egyik monokróm, sárgákkal és vörösekkel dolgozó, de egy színtartományban maradó; a másik pedig, hát én ezt az én monitoromon fekete-fehérnek látom, magát az íriszt, tehát itt van egy technikai beavatkozás, amit hangsúlyba hozza a képnek a főszereplőjét, magát a szemet. Ami nekem egyetlen kérdés, hogy ha elvonatkoztatunk a konkrét formáktól, és csak mint befogadó halmazokat tekintjük a képen megjelenő dolgokat, akkor ugye látunk egy félkörívet, egy ellipszist, egy másik körívet, tehát itt körívekkel dolgozik ez a kompozíciót, és ezeknek a világosoknak az ellenpontja a háttér, vagyis a sötétben maradó rész, és én ennek a kettőnek az arányával még játszottam volna egy picit, mert most pont a határon billeg ez a tömeg. Tehát a tömegmennyiségek nem eldöntöttek nekem. (szőke)
értékelés:

"Süketen, vakon, bénán és idegenül
bukdácsolok, kavicson megbotolva,
mélységből kivetett,
magasból lehullott
szárnyatlan angyal itt a porba'"
Várnai Zseni

Tulajdonképpen ez egy vizuális vers, és mint olyan, nagyon fontosak benne a rímek. Nagyon fontosak a ritmizálásai, és ennek kötött formái vannak, nem vagyok irodalmas, nem tudom, hogy itt jambusra vagy daktilusra van szükség, de ha versként feltételezem, szimbólumként feltételezem ezt a képet, és nem egy sajtófotó-pályázaton egy nemtudomén víztündérhattyú halálát rögzíti a fotós; tehát akkor ezek a verstani szabályok nagyon fontosak a képzőművészetben is. És én itt is azt érzem, hogy ez nincs teljesen letisztítva. Megint egy nagyon jó meglátás, nagyon jó öltet, kiemelés, hogy a káoszból, a Laokoón csoport káoszából tűnik fel ez a fehér folt, az fojtja meg, mint egy anakonda-kígyócsapat – vagy egyáltalán mi történik? Ilyen értelemben még akár esetlegesnek is érzem, az alsó sarokban lévő árnyékmennyiséget; nem azért van ott, mert a fotós így gondolta, hanem ott van, mert ott van. És azt is gondolom, hogy ha egy szimbolikus képet próbálunk meg létrehozni, mivel itt élettelen tárgyakat fotóz a fotós, bizonyos szinten érdemes manipulálni, komponálni ezeket. Hozzá lehetett volna nyúlni ahhoz a szárnydarabhoz, megigazítani, mert most csak megfojtja ez a kötélsor, és csak töredékeket látunk, vagy adunk esélyt neki az előbukkanásra. Mivel a fehéren áthúzó árnyék középpontosan van komponálva, így szerintem ott van a kép fókusza, és nincs kellően megszerkesztve ez a helyzet, elsősorban technikailag nincs jól beállítva ez a furcsa, szimbolikus szituáció. Hogy miért első lecke? Ez nem kérdéses. Ő a szárnyatlan angyal. De ezt meg kell formázni. Ő ez a kis angyal, aki küzd ott a Laokoón csoporttal. Nem minőségileg van ez létrehozva, hanem így sikerült. (szőke)