Tűzsárkányok

Tűzsárkányok

"A Birodalom fölött tizenhárom Sárkánykirály uralkodik. Hatalmuk fenntartása érdekében kíméletlenül elnyomják az emberek népét, alattvalóik többségét..."
Richard A. Knaak: Tűzokádó sárkány

Aha... nekem meg Dolce & Gabbana legújabb tüzes parfümje. Arról van szó, hogy spekulatív úton bármit be lehet beszélni, de így öncélú marad a dolog, a néződ nem tud belehelyezkedni ebbe a sztoriba. Két eset lehetséges. Az egyik, hogy fényfestésről van szó, és akkor díszítünk a fénnyel, a másik, hogy a fény, a tűzcsóva a főszereplő, akkor viszont részben kevéssé bebukott háttérrel, részben konkrétabb formákkal kellene próbálkozni. Így ez most az így sikerült kategória, ha az eseményen, ahol ez készült, volt még fotómasina, gondolom lett belőle még 23 nagyon hasonló megfejtés. Ilyen erős szimbólumnál nem lehet ennyire gyökértelen a megoldás, mert akkor nem tudunk mi, nézők vele mit kezdeni. (hegyi)

Bon appetite

Bon appetite

Baján töltöttünk kis időt és útba ejtettük a Sobri Halászcsárdát, nem hiába. Előétel gyanánt harcsatepertőt kértünk pirítóssal hagymalekvárral és lilahagyma karikákkal, megjegyzem a citrom díszítést nem szabad kihagyni, villával megszurkálni és pár cseppet a haltepertő darabkákra ejteni. Mennyei finomság.
   Recept: Piríts kenyeret, a lilahagymát karikázd fel, a harcsafilé zsírosabb falatjait megsózva süsd ki zsírban, hagymalekvárral és citrom szeletekkel tálald. Jó étvágyat!

Ínycsiklandó a helyzet, szó se róla, azt hiszem, hogy amit ebből ki lehetett hozni, azt nagyjából megtetted. Egyetlen jelzés, hogy talán a bal oldalból azt, ahol már a kéz mellett zölre futunk, azt lehetne vágni akár, mert az a zöld elvisz a kézről, a kajáról, a falatkáról, amit asszonyod nyújt felénk. (hegyi)
értékelés:

Tömeg-gyilkosság-modell

Tömeg-gyilkosság-modell

Kicsit absztrakt, kicsit építészet is (templom főhajójának drótváza), de én még is csak azt látom benne, hogy bizony sok embert akasztottak abban a korban... Így megszületett a tömeg-gyilkosság-modell, a kötőjeleket mindenki ott hagyja le ahol gondolja...

Nem vagyok építész, tehát akármi is ez, nem látom úgy, ahogy építészként kéne, viszont amit látok, az megfog, abban van hangulat, érzelem és rend. Balla Gergelynek van egy képe, a Bányászfürdő, érdemes megnézni, hasonlóan megrázó kép. Ami itt más, hogy ez valamiféle gyermeki megközelítésből táplálkozik, a színek, a formák mintha valamiféle gyerekjátékot mutatnának, ami aztán drámába fordult. Humor? Hát, nem tudom... morbid lenne. (hegyi)
értékelés:

Éltető cseppek

Éltető cseppek

Éltető cseppek... kiránduláskor mi emberek kevésbé szeretjük ha esik az idő, nos a növényzet ezzel teljesen máshogy van... :) A természet felfrissül, a növények megújulnak, erőre kapnak. Igaz a pókhálók gazdátlanul remegnek a levelek-ágak közt, de mégis minden ezektől az esőcseppektől kel újra életre.

János, gyönyörűek a zöldjeid, nagyon él a kép, viszont bár értem a pókhálót, de így most inkább karc jellege van, mint háló, nem biztos, hogy vissza tudja azt adni, amit ott láttál, mert ott óhatatlanul a mozgás által csillog, változik a pókfonal, de itt egy statikus helyzetnek kellene átadnia az élményt, ami most nem sikerült. A cseppek kitűnően sikerültek, amin változtatnék, hogy még kevésbé legyen a háttér zavaros. Látom, a mélységélességgel amit lehet, megtettél, de a folthatásokat ez sem tudja eléggé redukálni. Ez nem jelenti azt, hogy csak steril háttér lehet a jó, de most versenyben van a víz, a levél, a háttér, és ezek aránya nem egyértelmű. (hegyi)
értékelés:

Papír-tenger

Papír-tenger

A papír-tenger egy vászonra ragasztott papírcsíkokból álló, változó amplitúdójú és frekvenciájú szinusz hullámokból álló mű részlete. Ez a kép egy sorozat része (itt megtekinthető http://indafoto.hu/putto/mintak_fenyek_p...).

János, van ott, ahol ez termett még más is, láttam, nem érv, hogy másutt már megmutattad, mert másutt mások laknak, mi meg itt, úgyhogy majd tessék válogatni ott a ládafiában még. Klasszikusokat idéző képi világ, Moholy-Nagy jut elsősorban eszembe, jól elhelyezett fókuszponttal, szép tónusokkal, érdemes lenne ezt analógban is megcsinálni, mert a digitális technika tónusátviteli képességei lényegesen korlátosabbak az analógnál. Egyszerű az alap, mégis jó, konkrét és érthető a ritmusa, ami aztán mindenkinek mást és mást hozhat élményként, a semmiből építkezik, sokáig nézegethető fénykép. Az önarcképekkel se tessék lemaradni! (hegyi)
értékelés:    

Gyűlölködés

Gyűlölködés

Úgy gondolom, hogy sokan tudják, hogy miről akar ez a kép szólni, bár nem vagyok különösebben vallásos ember. Azonban hiszem, hogy - az ismert történet - nem csak a bibliai eseménynél van létjogosultsága a megbocsájtásnak a gyűlölködők felett. Tudni kell túlnézni túljutni azokon az embereken, azok gondolatain, akik az értelmetlen dolgokba vetik saját hitüket, létüket. Nem gondolom, hogy könnyű feladat... de fejben dől el minden, ugye...

Áttettem az illusztrációba, hiszen egy filozófiai gondolat megjelenítése is tekinthető ennek, a tárgyfotó más, prózaibb ennél. Jó a dinamika, a vörös és szürke, fekete olyan erős kontraszt, ami a plakátművészetben az orosz propagandaplakátok világát idézi, agresszív, amit az aloe levelei is felerősítenek, mintha egy lázadó tömeg szuronyai, harci eszközei lennének. A falhoz támasztott korpusz így, ebben a formában olyan, mintha egy filmszereplő lenne, kiváló meglátás és jó megoldás. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Apám asztalos

Apám asztalos

Édesapám asztalos, így a fa igazából eléggé közel áll hozzám. Gyerekkoromban is körülvettek a forgácsok, a frissen gyalult vagy vágott fa néha karamellás illata. Szeretem a fát, szeretem a fát élve is, sőt talán egy fa, akkor él igazán miután megmunkálták. Megmarad, örök. Lehet ez a kép nem is rólam szól (önarckép), hanem a fáról. De úgy érzem mindenkiben ott rejtőzik belül a fa, amit meg kell munkálni, hogy alakot öltsön, hogy örök legyen, hogy tovább éljen. Szeretem a fát.

Érdekes az a struktúra játék, amit János megvalósított ennél a képnél, sokféle élményt, emléknyomot előhív vele, legyen szó akár Hannibal Lecterről a Bárányok hallgatnak című filmből, hiszen nem véletlen, hogy épp a száj vonala az, amit roncsol, takar és átalakít a fabódé mintázata. Ez már önmagában is jelentéssel bírna, de mindehhez még egy réteg kapcsolódik, hiszen az üzenet a fáról szól, így valós fa sziluettek is láthatóak, de mégsem válik ettől szájbarágóssá a képi üzenet, nem lista készült, hanem érzelmi térkép, amin mindenki maga keresgélheti a saját kapcsolódásait, miközben a kép szerkezete kézben tartja a gyeplőt is. Jó, mindenképpen folytatásra, továbbgondolásra érdemes irány, arra szeretném azonban felhívni a figyelmet, hogy nem mindenható a szendvics megoldás, tehát János ebből a szintből ne engedj. (hegyi)
értékelés:    

Szószóló

Szószóló

Kellemes kiránduláson tett séta közben lettem figyelmes erre a hangos oszlopra, melynek tetején még egy, illetve három reflektor is van. Szóval tökéletes őrszemnek, megfigyelőnek, szónoknak... Egyébként egy érzelemmentes transformersnek nézem... aki alig várja, lecsapjon egy mit sem sejtő, gyanútlan járókelőre.

utazás fénnyel

utazás fénnyel

Utazás fénnyel, nos valójában utazás egy MÁV viszonylaton... ami teljesen ellentmond a fénysebességgel való utazásnak mind az egyenes vonalú mozgás (leszámítva egy két gravitáció okozta elhajlást), mind a sebesség terén. Viszont hazafelé tartottam egy fotós sétáról, és kivételesen jól jött a lassú tempó Budapesten belül, kis naplemente megfejelve pár közvilágítással. Nekem amolyan elmerengős, mindjárt elalvós, sosem érünk oda hangulatot ad, aztán persze kinek hogy.

Levitációs harisnyák

Levitációs harisnyák

Feleségemmel Baján töltöttünk egy szép szombatot és nem lehetett kihagyni a reggeli piacot... A piac, élmény. Sok sok dolog találkozik, velünk, egymással. Többek között ezek a levitációs harisnyák is találkoztak velünk. Csak reménykedni tudok, hogy nem vádolnak ipari kémkedéssel majd, mikor betörnek az igazi, világi piacra!

Nekem nagyon tetszik ez a kép, van benne valami egészen extrém. A legszebb az egészben az, hogy ahogy látom, már fut rajtuk a szem némelyiken. Nem tudom, hogy aki megveszi, ilyenkor kér-e valami kedvezményt, vagy mit csinál, minden esetre eléggé érdekes, hogy a kiállítási darabok sem tökéletesek. Az egész egy őrült megfejtés, és valószínű, hogy maga a boltos ezzel mit sem törődött, ő azt szerette volna, hogy minél több termékét láthasd, de ebben a megfogalmazásban így most tényleg vicces. Három csillag megvan, és a leckemegoldás is, mert ezek azok a megfigyelések, amiket a Humor leckébe keresünk, ezek a finom viccek, amik esendőek, és ettől humorosak, nem a permanens, harsány humort keressük elsősorban, úgyhogy köszönöm, ez egy jó megoldás. (hegyi)
értékelés:    

Tükör

Tükör

Elég sokat vívódtam, mert viszonylag sok látszik az arcomból (jobboldal), de mégsem teljes arc... remélem befér az első lecke kereteibe, hanem... sebaj, se Tóbiás.

Cím: Tükör. Ha elég sokáig nézzük magunkat, arcunkat a tükörben, olyan dolgokat is megláthatunk magunkban, amiket egyébként nem. Amit viszont látunk, az velünk együtt alakul, az is mi vagyunk, legalább félig.

Alternatív cím: Ne emészd magad! A mai világ sok (magyar) emberének valószínűsíthetően napi 1-2 órája azzal megy el, hogy emészti magát, mert nem keres eleget, mert nem felel meg, mert lemarad, mert egyedül van. Ne emészd magad! Nem visz előre, nem megoldás, nézz tükörbe, tegyük fel a jó kérdéseket és álljunk talpra.

Megint ez a graffiti-s világ, a koponya, a tükröződés és a valós világ, a képzelet és a valóság határa, az önmegfigyelés és az önelfogadás, szóval sok minden hozható itt példának, a lecke is egy kicsit a határon van abban, hogy teljesíti-e az első leckét vagy nem, mennyiben tekinthető ez megoldásnak. Én el tudom fogadni, és a három csillag is megvan, ez egy jó geg, tetszik az, hogy ezt így idehozta nekünk János. Talán az élességgel érdemes lett volna úgy bánni, hogy ez az egész megmaradjon élességben a rajznál is. Talán egy kicsit több fényt kellett volna adni az arcra, és akkor exponálásban is a blendével még mehetünk tovább egy kicsivel, nagyobb mélységélességi határt szabva magunknak. De az ötlet tetszik, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés: