Meg kell figyelni ezt a technikát is, hogy hogyan, és mikor exponálok, hogyan tudom ezt jól beállítani. A helyzet egyébként nagyon reklámfotós, jó ritmus, és nagyon finomak rajta a gesztusok, nagyon jól megfogtad ezt az egészet. Hogy milyen növényről beszélünk, azt nem tudom, hogy ez egy szeder, vagy egy szem meggy, talán inkább valamilyen bokros növénynek lehet ez a termése, de ez mindegy is. A pillanatot jól ábrázolod, a nyugalmat a horizonttal, és az ebbe való belerobbanást. Játékos, ugyanakkor ezzel a kicsit szürkés tónusvilággal távolságtartó is, mai szóval cool, de mindezt ez az elég erősen szaturált szár továbblendíti, úgyhogy köszönöm szépen, ez egy jó kép, a 3 csillag megvan rá. Leckemegoldásban elfogadom, mert mozgástanulmány, de ha egy kicsit továbbgondolnánk, merthogy azért ez elég primer ügy, mint közlés, és itt nem a megoldásra gondolok, mert azt szeretném kihangsúlyozni, hogy a megoldás teljesen rendben van, de a közlés az, amit majd tovább kell gondolni. Hogy mit akarok ezzel mondani, miért fontos ez, mit akarok ezzel a robbanással, csobbanással közölni? (hegyi)
értékelés:    

A besorolás érdekes, ez miért a tárgyfotóba kerül? Mert most itt mit is tekintünk tárgynak? A cipőt, az autót, vagy pedig magát a modellt, mert hát, mind a három érvényes lehet, bár az utóbbi eléggé hímsoviniszta megközelítés lenne, de ettől még a világ elég széles, úgyhogy akár ez is megtörténhet. Ami a képet illeti, azt gondolom, hogy a világítással van némi probléma. Azt kellett volna eldönteni, hogy itt most egy hangulatot akarok hozni az autóval, mert akkor az autónak felismerhetőbbnek, otthonosabbnak kellene lennie. Itt ugye van egy nyitott ajtó, amiből szinte semmit nem kapunk, de valamennyi azért ott van a lábnál, szóval ez egy furcsa dolog, ha ez a kérdés. Ha pedig a formai játék a kérdés, akkor azt mondom, hogy olyan bakit nem nagyon jó elkövetni, ami a combnál megtörténik, hogy a másik combból egy ilyen nagyon kicsi rész ottmarad, mert hát, miért van az ott, oda miért került fény? Úgyhogy, ha valamennyit mozgatsz itt a modellen, akkor talán az ott helyre került volna. Ami azt illeti, amit a kommenteknél olvastam, hogy sáros-e a kerék, vagy nem, ez indokolható lenne. Nekem, ami kevésbé szerencsés, az a vágás, mert annyira szűkre vágtad ezt az egészet, hogy a keréktárcsába olyan mértékben belevágtál, ami megint azt mondom, hogy a helyzetértékeléshez, a feelinghez, úgymond az atmoszférához kellene. Meg kell teremtenünk egy olyan hangulatot, amiben ez az egész működik. Még valami: Nem nagyon értem a fekete-fehérnek az értelmét. Én, aki egyébként fekete-fehér párti vagyok, most, ennél a képnél azt mondom, hogy a hangulatból nekem ez elvesz, mert igenis jelentése lenne a bőrszínnek. Szóval ezt meg kéne oldani. Ha már egy ekkora fába vágtuk a fejszénket, akkor ezt oldjuk meg. Ha ez egy cipő reklám lenne, akkor is szükség volna arra, hogy hova fókuszálunk, mi az a ritmus, amit meg akarunk mutatni, akkor is kevés a tér oldalirányban a kép jobb oldalánál, nekem egy másfél ujjnyi minimum hiányzik. Nem tudom, hogy megvan-e még ez a cipő és a viselője, de lehet, hogy érdemes lenne egyet ismételni, már csak a gyakorlás miatt is. (hegyi)

Nagyon örülök ennek a képnek, mert egy bolond kép. Ugye, én is csináltam magamból Robert de Niro –t, úgyhogy üdv a körben. Amivel nem értek egyet, az a gesztus túlhúzása. Olyan arcot vágsz, egy olyan szerepet hozol, aminél most nem csak az a kérdés, hogy mennyiben vagy te, mert ezt én még el is tudom hinni, mint játék. Maga a póz, a testtartás rendben van, bár azt gondolom, hogy túlságosan sok a kép bal oldalán a tér, abból 2-3 ujjnyit le lehetne vágni, mert az ott felesleges. De a szájtartással és a szemöldökfelhúzással nem nagyon tudok mit kezdeni. Felmerül bennem a kérdés, hogy nem bízol magadban, hogy valami, akár, mint geg, ebben a bevilágításban, ebben a formában tud működni így is? Mert megoldottad a fényeket is, bár kicsit sok a nekünk baloldali arcprofilnál a fény, ott valamennyivel kevesebb is elég lenne, de egyébként működik a dolog. Azt a részét nem nagyon értem, hogy ez a gesztus elviszi a viccbe. Lehet ez a cél, hogy vicceljünk, de akkor tedd oda azt a macit, amivel néhány képpel ezelőtt játszottál, és akkor legyen a maci is punk, és akkor azt mondom, hogy abban van humor, hogy anyámmal élek, meg Babettával járok. Így most billeg a határon, hogy ez most poén, vagy egy gyógyegér vagy? Érted, hogy mit akarok mondani? Ebben van egy ilyen Hakapeszi Maki játék. Mert most nem lépünk ezen túl. Ha megvan még ez a haj, amit szívből remélek, akkor kérnék ismétlést. Ha nincs, akkor 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Elhiszem, hogy ez neked a barátság sziluettje, és még azt is el tudom képzelni, hogy tényleg valami ilyen helyzetről volt itt szó. Túl van rajzolva ez az egész kontrasztban, nyilvánvaló, hogy a tömörítés is belejátszik. Technikailag elég súlyos bajokat látok, főképp a cigarettázó alaknak a kontúrjainál van problémám, mert én nem tartom ezt ennyire fontosnak, hogy ennyire szét legyen ez vágva. De azt mondom, hogy el tudok tekinteni a technikai problémáktól. A háttér kellően semleges, csakhogy a gesztusok is azzá válnak. Annyira sematikussá vált a bal oldali figura, hogy már orra sincs, és akkor most nem tudom, hogy ő velünk van, vagy ellenünk, felénk, vagy tőlünk elfordul. Márpedig ezt nem ártana valahogy jelezni, mert ez a kapcsolati sémában is, ami kettejük között van, fontos kérdés lenne. Ettől nem tud elindulni nekem az, hogy most tényleg valamilyen barátkozási, barátság helyzet van, vagy valamilyen ellenséges vita helyzet ez. Pontatlan, úgyhogy visszaadnám ismétlésre. Pontosítsuk ezt a kérdést! (hegyi)

Nagyon érdekes, hogy hasonló az érzésem ennél a képnél is, mint az előző képelemzésnél, Noémi képénél - a kép alsó régiójából hiányzik nekem. Tehát miközben nagyon szép rajzos, kontrasztos és színdinamikájában erős üzenetet kapunk és az egész tökéletesen rendben van, ahogy fölrajzolódik, ezzel együtt is valahol nekem ez a testi rész hiányzik. Tehát miközben tényleg a pávának a tollazata az, ami a legfontosabb, de hát azért itt a nyakrész azért nem teljesen így ér véget. Egy-másfél ujjnyival, hogy ha alul még többet kapnánk, akkor stabilabbnak érezném az egészet. Eközben a rezonancia része az tökéletesen érthető. Ez azért érdekes, mert megint ugyanaz a kérdés vetődik föl, hogy ezek a képarányok, amikkel ezek a digitális gépek dolgoznak, miképp változnak az idők folyamán. A klasszikus filmes képarányból hogyan mozdulunk el és mennyire ragaszkodunk ezekhez a fényképezés közben. A három csillag az megvan, a leckemegoldással még egy kicsit várnék. (hegyi)
értékelés:

Egy négyzetes kompozíciót kapunk. Ha a tömegelhelyezést figyelem, akkor van egy fő figuránk, aki egy kicsit a képnek a bal oldalára szorult és ennek ellenpontjaként van két fénypontunk a jobb felső sarokban és nagyjából a kép felső részén, a figurának a vállánál. Próbáltam értelmezni ezt a fajta értelmezést és bevallom neked férfiasan Zoli, hogy ott akadok el folyamatosan, hogy miért került ez a fénypont a válladhoz? Mit akar ez mondani? Miért oda komponáltad? Nyilvánvalóan ez egy olyan dolog, amiben az ember nehezebben tud mit kezdeni akkor, amikor önmagát fényképezi, mert a kontroll lehetősége kisebb, főleg, ha háttal állunk a kamerának. Ilyenkor nagy segítséget jelenthet egy barát, akit odahívok, beállítok, esetleg oda teszek egy jelet a földre, hogy hova kell nekem állni, egy kavicsot, egy levelet, vagy bármit, ami nem látszik a képen, amikor exponálok, és így le tudom játszani a szitut. Azért kérdezem ezt, mert jelen állapotban a tömegelhelyezés szempontjából ez a két fénypont nem tud téged visszahúzni, azt a tömeget, amit maga a test képvisel, inkább az útnak a jobb oldala az, ami mint tömeg visszahúzhatná. Igen ám, csak akkor nem kellene a két fénypont. Ha megnézed úgy, hogy letakarod a két fénypontot, akkor egyből egyensúlyba kerül a kép. A sötétből sziluettesen felderengő alaknak hasonló tónusrendű itt most az ellenpontja, a két fénynek viszont nincs hasonló tónusrendű ellenpontja a képnek valahol ott a bal oldali régiójában. Úgyhogy ezért is kérdezem azt, hogy ez most hogyan, mert hogyha csak a válladnál lévő fénypontot takarnám le, már akkor is el tudnék oda jutni, hogy elfogadom ezt a ritmust, amit most itt látok. És még azért azt hadd tegyem hozzá, hogy ez a válladnál lévő fénypontocska az egész sziluettnek megbontja a formáját. Nem jött el – ez pedig a cím, és ha ebből indulok ki, akkor itt egy randevú, vagy egy várakozási helyzet van, és ennek a lemondása, vagy ennek a szomorúsága. Ahhoz viszont, hogy ez a ritmus jól át tudjon jönni, mint történet, ahhoz az kellene, hogy ne álld el azt az utat, ahol te vártad őt. Tehát, ha most a mondanivaló felől közelítem meg ezt a egészet, akkor valahová ki kéne ennek futnia, valami nagyobb üresség felé, mert a várakozás, és a csalódottság az ürességet erősítené. És ennek képileg is meg kellene jelennie. Ha letakarom a címet, akkor ebből nekem az, hogy nem jött el, és hogy itt valamilyen kudarc, vagy valamilyen negatív történet van, az ebből a képből nem jön le. Ezért én most ezt visszaadnám ismétlésre, hogy ezzel még valamit próbáljunk meg kezdeni, mert ha egy történetet el akarok mesélni, akkor azt addig ne hagyjam, amíg az a történet nem kerül rá a képre. Az ismétlésnél pedig nem is elsősorban a 3. lecke az első nekem, és nem is a kompozíciós dolgok, mert azok szerintem összerendeződnek, hogyha a mondanivaló a fejedben megfogalmazódik, hogy márpedig ez egy kudarc és én ezt szeretném megmutatni. Ezért mondom, hogy itt most a címre támaszkodva kellene megismételni ezt. (hegyi)

Köszönöm azt, hogy Zoli is azok közé tartozik, akik nem csak beteszik a fiókba az elemzést, hanem ha arról van szó, hogy ismételni kell akkor nekidurálják magukat és ismételnek. Remélem, hogy az ő és Szilárd példája - most csak az utolsó 2 elemzett képet mondom - a többieknek is kedvcsináló tud lenni. Tulajdonképpen ennél a képnél mondhatóan áthaladtunk a célvonalon. Tehát én azt nem mondom, hogy nem lehetne még ezzel a formával játszani, hiszen az előző elemzésben mondtam én a négyzetes kompozíciót és lám itt van, engem meggyőzött, hogy ez egy jó ötlet és működik – mindezzel együtt, talán egy fél ujjnyival én ezt a macit most lejjebb hoznám. Minden más a helyén van és jók a tónusok is. De hát azt mondom, hogy egyébként meg elfogadom ezt így ahogy van – nyilvánvaló, hogy amiket én mondok azok az adott képből indulnak ki, és nem az adott helyzetből, mert a helyzetben nem voltam ott. Tehát ezt mindig tessék hozzátenni az elemzésekhez, hogy ezek csak reflexiók arra amiket én látok, és nem arra reflexió, ami történt, mert arra én nem tudok reflektálni, csak arra, ami a képen megtörténik. Úgyhogy ez most egy 3 csillagos leckemegoldás, Zoli! Ha van kedved még játszani ezzel, én azért mondom, hogy ne tedd őt félre, mert lehet, hogy jönnek újabb ötletek – sőt még azt is mondom, hogy ez a maci lehet egy főszereplő, ha van ahhoz kedved, hogy ilyennel játsszál. (hegyi)
értékelés: