Feladatmegoldás

Vizsgálgatom még magamat...

Nos, itt több dolgot nem értek János, és segítened kell, hogy mi miért lett így, mert én nem találom a magyarázatát. Az egyik a tónus. Miért kell az alján a feketéket elveszteni, miért állunk meg a sötétszürkében, mi ennek a tónusterjedelem törésnek a lényege vagy értelme? Azt tudom, van ilyesmi divat, telefonos appok filterei között is, de hogy minek, nem értem. A fád, fáradt érzetet ez csak imitálja. A másik a képarány. Én szeretem a fekvőt, és mondom is mindig, hogy a portréhoz nekem sokszor fontos az a plusz, ami ettől a formától adódik a környezetből, de itt nincs ilyen. Csak a szűk tér fenn és lenn, és ehhez képest az indokolatlan tágság oldalt. A harmadik a fények kérdése. Nem nagyon előnyös az, hogy alulról adsz fényt, túlhangsúlyozol vele olyan részleteket, amik kivisznek az együttérzésből, vagy máshogy mondva a szerethetőségből, és ami marad, az eléggé állatiasan kopog, ijesztő, és ezt a fentről jövő fény nem egyensúlyozza. Fordított aránnyal a dolog jobb lenne, fentről több, lentről kevesebb fény. Kérek ismétlést. (hegyi)

A 31. HetiHegyi utómunka sorozatában ma a perspektíva korrekciójáról, a párhuzamosokról, függőlegesekről és vízszintesekről esik szó. Három képpel dolgozunk, kétféle metódust bemutatva arra, hogyan lehet az exponálásnál elkövetett hibákat, a kamera nézőpontjából adódó torzításokat korrigálni. Nagyítsd teljes képernyőre, várom erősen a visszajelzéseket, kérdéseket, témajavaslatokat kommentben.

52/19 Minta

Sajnálom, hogy lehagytad a földet, a talajt vagy a házakat, szóval a viszonyítási pontot, a lehetőséget, mert ez igazán akkor lenne izgalmas, ha ez a fajta mintázat kapna valami horgonyt, ami által épp a valóság megjelenésével lehetne hatásos ez a megfigyelés. Így is megvan a minta, persze, de ahhoz, hogy ez időtálló és egyedi legyen, kellene a fent leírt viszonyrendszer is, mert enélkül ez csak egy felhőkép, ami lehet, hogy a cumulusokért rajongóknak izgalmas, de a civileknek ez csak egy szép felhőkép, amiből azért elég sokat találni. (hegyi)
értékelés:

Alkonyodik

Feri, ez szép, nyugalmas, de van benne kis dráma is, a por vagy pára is jó, szóval na, nem tudok ennél többet mondani, három csillag. (hegyi)
értékelés:

A 30. HetiHegyi az utómunka sorozat 4. része, amelyben a retusálással, hibajavítással foglalkozunk. Hogyan lehet ecsettel és pipettával, vagy a PS javító eszközével kipontozni a hibákat, legyen szó az analóg karcairól, vagy az emulzióba ragadt porról, de akár a portré modell pattanásairól és bőrhibáiról. Ilyen volt, ilyen lett három mintakép segítségével. Nagyítsd teljes képernyőre, várjuk a visszajelzéseket, kérdéseket, témajavaslatokat kommentben.

moolight challengemoolight challengemoolight challenge

25 km, éjszaka. Több mint 700 résztvevő.

Nehéz dilemma, hogy amikor benne vagyunk egy szituációban, mint ez, akkor örüljünk a létezésnek és hogy kibírjuk, meg persze a társaság is, minden, vagy fotózzunk is, azaz dokumentáljunk. A kettő között laknak az emlékképek. Ugyanis ez a sztori tök izgalmas lehet, és ebből kapunk is ízelítőt, az első kép nagyon ígéretes, de a történet nincs végigmesélve és nincs dinamizálva. Nincs igazán eleje, mert nem indulunk el valahonnan és nincs vége, nem érkezünk meg sehova, közben nem ismerünk meg arcokat, nincs léptékváltás és így az egész nagyon távol marad, a nézőnek meg az irigység jut, hogy de jó lett volna látni, ott lenni, de igazán ez se tud annyira erős lenni, mert hogy nem tudjuk mit és hol, kikkel és hogyan. Ez melós, én tudom. De ez az etűd lényege. Csak annyiban más a riporthoz képest, hogy líraibb, több elrugaszkodott megoldást enged meg és több asszociációt, kevéssé kell tényszerűnek maradni, de sztori az kell. (hegyi)
értékelés:

Csend

Remélem, nincs kétséged afelől, hogy azért megyek bele mélyebben a kérdésekbe, amit a képeid felvetnek, mint problémát, mert segíteni akarok és nem azért, hogy elvegyem a kedved, sőt. Azt nem tudom, mit szerettél volna mesélni ezzel, de az biztos, hogy akármi is volt a cél, ez a kép így nem jó. Több irány is lenne, bármelyik választható, és remélem, fogsz ezzel dolgozni és ismételsz. Az egyik lehetőség, hogy a teljes testet mutatod innen, ahonnan most nézzük, megfelelő képaránnyal, nem panorámában persze. Itt aztán megint két út van, bevállalod aktban, vagy ha nagyon nem megy, akkor keresel egy lepedőt, takarod a testet, de az biztos, hogy így csonkolva rossz. A másik irány, hogy változtatsz a kamera helyzetén, vagy elviszed láb felé, vagy fej fölé irányba, tehát elmozgatod, elforgatod és perspektívát adsz ezzel a testnek. Mindegy, te tudod melyik áll közelebb ahhoz, amit mondani akartál, de valami kéne ezzel kezdeni. (hegyi)

Sziluett, vörös és fekete színekben

Feri, én ezt így nem értem. A lágyság miatt a forma kevéssé jön át, de ez nem lenne baj, ha a modelled látnám, nem csak a körvonalát, bal felső sarokban van valami eltérés, gondolom ez valami üveg, vagy golyó lehet, de így ebben a fényben ennyi világítással ez nem adja most át, amit mondani akarsz vele. Lehet ezt ismételni? (hegyi)

A 29. HetiHegyi az utómunka sorozat harmadik része, amelyben a tónusokkal, szintekkel, szelektív kijelöléssel és a kijelölt területeken való tónusrenddel, beállításokkal és módosításokkal foglalkozunk. Hogyan állítjuk be a fekete és fehér szinteket, az árnyalatterjedelmet, mit jelent a maszkolás az analóg és a digitális utómunkánál, és miképp tudod a tónusviszonyokat rendezni és kiegyenlíteni a fotódon. Nagyítsd teljes képernyőre hogy jobban tudd követni a képernyőn látottakat. Várjuk a visszajelzéseket, kérdéseket kommentben, Ansel Adams zónarendszeréről Szilágyi Sándor könyvét a link alatt találod.

tényleg

Az érzések megvannak, de minden más pontosítandó lenne János, a vágás fura, a képszerkesztés is, most mint egy unicum reklám, fuldokolsz a vízben ettől, és talán érdemes lett volna vagy fejjel, vagy törzzsel felénk fordulni, tehát kimozgatni a dolgot valamennyire, mert így most nem egyértelmű azért, hogy ez az egész mit akar mesélni, és kinek. A személyességhez kéne még kontaktus a néződdel nekem. (hegyi)
értékelés:

A 28. HetiHegyi az utómunka sorozat második része, amiben az eszközöket mutatjuk be. Forgatás, vágás, kijelölés, retus és ezek beállításairól esik szó a műsorban. És bár a Photoshop CS6-os Mac-es verziójával készül a bemutatófilm, de az alapkészlet minden jobb képszerkesztőben megtalálható, tehát nem csak PS-t használóknak lehet érdekes a dolog. Érdemes teljes képernyőre nagyítani, mert az előző adáshoz képest is javítottunk a képminőségen. Továbbra is várjuk a visszajelzéseket kommentben.

Royal Mile, Edinburgh

Nagyon sok mindenbe nem tudok belekötni a kép kapcsán, megvan az életkép jellege, és az is jó, hogy lementél az ő szemvonalukra, de valahogy nekem azért nem igazán kiemelkedő a dolog, és ennek talán az lehet az oka, hogy annyira szűk a kép, hogy nem kapom meg azt az atmoszférát, ami őket körbevette, így nem tudok belehelyezkedni a szituációba, nem érzem, mi is volt, hol is volt, és így nincs viszonyításom. (hegyi)
értékelés:

száraz fa és moha

Ez egy igen szépen megoldott dolog, látod, itt amit a mozgással csinálsz, jól jön ki, szépek a tónusai is a víznek, a forma és a bemozdulás mértéke is tökéletes, úgyhogy ez három csillag. Úgy is, hogy nekem fenn kicsit kigyengül a dolog, mert a fák ott végig túl konkrétak maradtak, elviszik, megosztják a figyelmet. (hegyi)
értékelés:

hogyan

Amit az előző képhez írtam, valamelyest itt is igaz. Színpad, de nincs cselekvés, sem utalás rá, mi lehetett előtte, mi lehet utána, nem érzem, hogy a gesztusok valahonnan valahová tartanának. A tónus, a formák mind jók, tehát nem ezzel van problémám, hanem a kimondással. Ki kell mondani, mit akarok mutatni, hangosan magadnak. Ez segíthet. És egy ismétlés esetleg? (hegyi)