Szorgalmi

cím nélkül
Fehér Vera Élettér című képére reagálva.

A láncreakció leckére ezt nem tudjuk elfogadni és mivel hogy az a rend alakult ki, hogyha valamit nem fogadunk el, akkor azért valamilyen elemzést kap a kép, és nem kerül át a láncreakció fakkba, ezért megpróbálom a véleményemet elmondani. Elemezni nem tudom a képet, mert – hát most ne sértődjél meg Dani, de azt kell, hogy mondjam – nincsen rajta nagyon mit elemezni. Kicsit nehéz helyzetben vagyok, pontosan azért, mert hogy úgy tűnhet, hogy ezt elmondhattam volna akár e-mailben is, hogy mi a baj ezzel a képpel és akkor nincs itt az oldalon ez tárgyalva. Viszont azt gondolom, hogy az fontos, hogy a többiek számára is és a Dani számára is valamit, legalábbis a mi meglátásunkból át tudjunk adni. Mi történik ezen a képen? Mi történik a kép készítésekor? Ezt tartom fontosnak talán. Az történik, hogy a Dani mondjuk elmegy a Városligetbe, vagy kimegy a Deák térre és ott talál egy ilyen fémkukát, és beleteszi ebbe a fémkukába a fényképezőgépet. Ez egy performansz, ez egy akció. Ott akkor önmagának, vagy a vele együtt lévő barátoknak, haveroknak szóló akció. Vagy azoknak akik esetleg ott vannak ezen a téren és azt nézik, hogy jön egy őrült fickó és beteszi a fényképezőgépét a kukába. Ugyanakkor meg azt mondom, hogy ezek az akció-alkotások, vagy ezek az akció helyzetek ezek akkor eredményesek, hogyha a végeredmény is maradéktalanul működőképes. Márpedig ez itt nem így van, mert sem kompozíciójában, sem történetében, sem ábrázolásában nem született végeredmény azon kívül, hogy nagyon érdekes az, hogy átnézünk egy ilyen rostán, egy ilyen luggatott formán. De nincs kitalálva, hogy mit lássunk azon a luggatott formán át, nincs kitalálva, hogy mit lássunk a luggatott formán innen, mert azt mondom, hogyha ez egy szemeteskuka - márpedig mondom, hogy véleményem szerint ez valami olyasmi lehet, majd a Dani elmondja, hogy ez micsoda – akkor ezen a világon belül is történik valami, tehát van egy belvilág és van egy külvilág és ennek a viszonylatát talán meg lehetett volna keresni. Mint ahogy azt, hogy mit látok majd át ezen a valamin. Nyilvánvaló a Dani nem tudta bedugni a fejét ebbe a kukába, bár az lett volna az igazi performansz, de ha pedig ez így van, akkor az ember csinál tesztet és azt a tesztet ellenőrzi és azt mondja, hogy komponálom a káoszt, komponálom a rendetlenséget ahhoz, hogy ez a rendetlenség amikor megszületik a képen és újjászületik két dimenzióban, akkor valami értelmezhető helyzetet hozzon létre. Még akár azzal is, hogy ezt a fajta struktúrát megtaláltam és ennek nagyon örülök. Úgyhogy én azt mondom a Daninak, hogy azért a fotográfia egy picit másról is szól. Lehet egy eszközt teljesen más módon is használni, mint ahogy azt a nagytöbbség használja és ezzel nincsen semmi baj, hogyha az indokolt és hogyha azt úgy tudom a néző elé tárni, hogy a néző azt mondja, hogy ezt ezzel és csak ezzel lehetett megfogni, milyen zseniális. Most ennél a képnél ezt nem érzem, mert ezt akár lerajzolhattad volna egy skicc pauszra is és akkor se történik más. Tehát én Dani azt nem mondom, hogy ismétlés. Ez átkerül a szorgalmiba, viszont azt szeretném kérni, hogyha lehet, akkor picit a – mivel a fényképezőgép is egy eszköz a gondolatainknak a transzponálására és közlésére – próbáld azt megszűrni magadon keresztül, hogy vajon mit jelent neked a fényképezés, mit jelent neked ez az eszköz, mit jelent ez a fajta formanyelv, mielőtt elkezded tágítani ennek a határait. Tágítani bármit lehet akkor, hogyha már ismerem a belső működését. És én most ennél a képnél- és ez nem az első ilyen helyzet – azt látom, hogy történik valami, de ez csak egy akció, egy brahi, nem több, úgyhogy ennél nem tudok többet mondani a képpel kapcsolatban. (szőke-hegyi)

Egyik napos délelőtt szólt a főnököm, hogy van egy fura fickó a szomszéd irodában...

elérhetetlen
reakció: Fehér Vera: Élettér c. almás képére

Első ránézésre a kép izgalmas attól, hogy az alkotó alkalmaz egy viszonylag egyszerűnek mondható trükköt, hogy megfordítja 180 fokkal a képet, és ettől megbolondít minket, hogy most hol a fent és mi a lent és honnan nyúl az a kis kéz. Ugyanakkor az a bajom ezzel a képpel, hogy ez önmagában kevés. Az a kis kéz ott olyan hideg, annyira kint van kiszorulva a képből, miközben a kép közepén egy nagy flekkben nem történik semmi, tehát, tulajdonképpen, hogyha ritmikailag veszem ezt a dolgot, akkor nem jó helyen van és nem jó méretben van ez a kéz beletéve ebbe a képbe. Tehát a láncreakcióba nem tudjuk belerakni. Ha gondolja a Bara, akkor ismételje meg ezt a képet. (szőke-hegyi)

akt
nem sikerült hozzájárulást kicsikarnom a modellektől ezért így oldom meg...

feltöltődtél

Megpihenő kezeim
A kezeim néha megelégelik... Ilyenkor egy titkos üzenetet küldenek az agyamba, amit az még mindig titokban feldolgoz, és a végeredmény egy aprócska gondolat, ami egy kis lustaságra vesz rá...

Ugyanazért, amit most az Andrással beszéltünk és amilyen minőséget látszik, hogy képes produkálni, visszaadnám ismétlésre a feladatot. Ezt a képet pedig szeretném kérni a szorgalmiba áthelyezni. (szőke)

Negatív
Az első "paparazzi" fotóm....

Gimesokszem
Ha most lennék az anyaméhben és a doki benézne, akkor ilyesmit láthatna...

Kedves Gime, (a többieknek mondom, hogy itt a fotótáborban mi beszélgettünk nagyon sokat az András munkáiról, hamarosan fogjátok látni azokat a képeket amiket ő készített), én most azt mondanám, hogy nem sokat kívánnék erről a képről dumálni, én ezt átteszem a szorgalmiba annak értelmében, amiről beszéltünk. (szőke-hegyi)

Dupla önportré
Tüncivel (tanítványom és játszótársam) feladtuk egymásnak a leckét: egész alakos önportré. Mindketten maximális pontszámot kaptunk.

Itt tulajdonképpen grafikákat látunk, de mivel a szakkör rovatban ezek a leckék fotós leckék, miközben a grafikai részről is kellene beszélni azért azt el kell hogy mondjam, hogy itt tulajdonképpen tárgyfotózást látunk akkor is, ha ezek úgynevezett rajzpapírkák, amelyek el vannak helyezve egy felületen. A tárgyfotózás, műtárgyfotózás ugyanúgy nagyon precíz műfaj, mint ahogy a portré, vagy a teljes alak, vagy az akt, vagy más egyebek. Ez azt is jelenti, hogy attól, hogy ezek a grafikák párhuzamba rakva itt megjelennek a képen, még ugyanúgy érvényesek azok a szabályok, hogy megnézzem, hogy a megvilágított felület, a felület gyűrődései, a felület törései milyen árnyékokat hagynak a paszpartuszerű háttéren, vajon az strukturálisan bele fog-e illeszkedni ebbe a képbe, és a kép mint önálló műalkotás működik-e. Sajnos most azt kell hogy mondjam, miközben a rajzokat kéne elemezni, hogy a fotó önmagában mint rendszer ötletként nagyon jó, de a kivitelezéssel vannak kívánnivalók. Most jelen pillanatban két rajzocska, egymás mellé lett téve, féltakarásban, egy állólámpával vagy íróasztali lámpával, és ez a két kép rögzítésre került, és kezitcsókolom. Ennél többet érdemel mind a két alkotás, már csak azért is, mert dolgoztatok vele, sőt, a leiratból az derül ki, hogy belsőséges viszony van, egy olyan kapcsolat, ahol talán korbeli különbség is van, nagyon érdeke slenne megnézni a rajztechnikát, hogy vajon ott is érzékelhető-e ez a korbeli különbség, nem tudom mennyi idő van köztetek, de ez egy másfajta képzőművészeti megközelítés. Most itt a fotót kell elemeznünk, és azt kell hogy mondjam, hogy maga a fotó mint tárgyfotó nem teljesíti a kritériumokat, hanem egyszerűen kattintottál, Ági, és rögzítettél valamit, és egy ilyen postázó helyre ezt elküldted. Úgyhogy én ezt nagyon köszönöm, meg örülök ezeknek a rajzoknak, de én ezt szeretném a szorgalmiba áttenni, mert úgy gondolom, hogy az eddigi munkáid is azt mutatják, hogy tudsz komolyabbat. Úgyhogy kérem, hogy ez a szorgalmiba kerüljön át. (szőke)

Hétköznapi történet

publikuss
láncszem Kovács Dénes Láncreakció képe mögé.

Kovács Dénesnek a képét nem fogadtuk el - az a problémám, hogy ezt így, mivel Juhász Dani képe a Dénes képére vonatkozik, önmagában nem tudom értelmezni, mert ahhoz kapcsolódik ezért ezt a láncreakcióba nem tudom elhelyezni.
Tulajdonképpen egy olyan helyzetet látunk ezen a képen amikor vélhetően egy utcai művész vagy egy graffitis éppen befejezi, vagy éppen kijavítja, vagy kiigazítja a saját művét. Nyilvánvaló, hogy ez a megközelítés abból a feltételezésből indul ki, hogy a teljes alkotást ez az alkotó hozta létre, akit a képen látunk. Az nem biztos, hogy így történt, de nekünk most ez van megmutatva itt a fotó által. Az ami ebben érdekes a számomra, hogy mindenféleképp létrejön egyfajta viszonyrendszer az alkotó és az alkotás között. Nem csak abban, hogy az alkotó éppen valamilyen műveletet hajt végre, jelesül itt épp a szemét igazítja ki ennek az alkotásnak, hanem azért is, mert ez a fajta feladat, ez a fajta feladatmegoldás ez mindenféleképp egy érzelmi viszonyt is feltételez. És nyilvánvaló, hogy ez az utcaművészeti helyzet, vagy idegenszóval – street art – helyzet az mindig egy lelepleződéstől való félelemmel is együtt járó helyzet. Tehát abban mindenféleképp különleges helyzet megfogalmazás, hogy az átlag néző ritkán lát munka közben, ritkán tud szembesülni munka közben egy ilyen helyzettel. Én valószínűsítem, hogy egyébként itt egy önarcképről van szó, és én nagyon örülök annak, hogy ráadásul ez, ahogy látom, olyan nekem itt mint amikor a szemétből, vagy a roncsolt felületekből hozunk létre alkotást. Itt is valamilyen plakátnak, vagy valamilyen előtte fölragasztott történetnek láthatnánk a nyomait és ebben fedezett föl az alkotó valami olyan formai megfeleltetést, amit utána fekete tussal, vagy fekete filccel kiegészítve tulajdonképpen létrehoz egy párhuzamot azzal a festménnyel, amire egyébként ugye a leirat is utal. Tehát én azt gondolom, hogy ezt én leckébe nem tudom betenni, mert nem tudok rá olyan leckét ráhúzni a láncreakción kívül, amire a Dani küldte, de én mindenféleképp azt gondolom, hogy az őszintesége és a keresetlensége miatt én megadnám rá a három disznót. (szőke-hegyi)
értékelés:

Madarak

IntermezzO

Itt, amennyiben a tízes lecke köldök házi feladatot komolyan vesszük, akkor nyilván ezek az íves, elhúzott fényfoltok, a cigaretta parázsló, elfolyó fénye, és a vöröses színtónus, a barnából vörösbe átsejlő színek azok, amelyek érzelmileg kapcsolódhatnak a tízes lecke köldök kategóriához. Megkockáztatom, talán a vágy házi feladatra még pontosabb lenne ez az üzenet. Én biztos vagyok benne, hogy Bara a köldök házi feladatra fog tudni erősebb munkákat is küldeni. Azért adok egy disznót ere a képre, mert a kép önmagában erőteljes, ugyanakkor a házi feladatokat mégiscsak azért vállaljuk, amikor elkészítünk egy házi feladatot, azt mondjuk, hogy megpróbáljuk azt a házi feladatot megtanulni és fölmondani, még ha nem is szó szerint, hanem magunkon átszűrve. Tehát kibúvónak érzem a tízes lecke köldök házi feladatra ezt a képet. A kép önmagában véleményem szerint jó. Azért adok egy disznót, mert abban reménykedem, hiszen a Bara sokat ismételt már önmagától az eddigi házi feladatokból is, hogy tovább tudja gyűjteni magában a bátorságot, és fog tudni még küldeni a köldökre ennél sokkal erősebb képet. (szőke)
értékelés: