A borgi vikingmúzeum juhai.

Szinte mindennel egyetértek a képen, talán annyi, hogy én még egy kicsit vágtam volna a kép bal oldalából, hogy még feszesebb legyen ez a kompozíció. De tetszik, jó geg. Ismerem ezt a kutyát, tényleg valamit ő ott figyel, abban nem vagyok száz százalékig biztos, hogy a csigucit, de valamit néz, és jó ez a megfigyelés. (hegyi)
értékelés:

Filozófusok kertje.

Az én szégyenem, hogy nem tudom hol van ez a Filozófusok kertje, nem a mi kertünkben van, az biztos. De nem rossz. Sejtésem, hogy lehet, hogy valahol ez a Gellérthegyen van, de ezt nem tudom miből gondolom, csak olyan érzésem van, mintha ez a Gellérthegy lehet. Izgalmas a kép, jó a performansz, majdnem mindennel egyetértek. Ha én a fényképezőgép vagyok, akkor elvittem volna magamat egy kicsit bal felé, mert most fordul ez az egész tér. Ez egy kicsit esetleg most nekem ebben, tehát egy nagyon minimális mozgás lett volna szükség talán. De a kép tetszik. A tökéletességbe a kompozíciót is egyenesbe kell hozni. A másik az, hogy lehet, hogy lejjebb vittem volna magát azt a pontot ahonnan exponálok. Nem kell nagyon lejjebb vinni, de odáig, hogy nagyjából az én fejem ott legyen, ahol a szobor emberkéinek a feje van. Most az az attitűd, mintha én is egyik lennék azok közül, akik nézik, hogy miféle áldozati mozgást hajt végre itt a modell. Ha ez volt a cél, akkor a többiek most lejjebb vannak mint én, én kimagaslom ebből a tömegből, mint fényképezőgép-fejű szobor. (hegyi)
értékelés:

Tamás, itt most rácsapok egyet a kezedre: ez a kép dől, megint, és itt most azért is adom vissza ismétlésre, mert ez a kép ettől rossz. Dől a horizont is, meg ez az utólag rárajzolt oszloptalp, és az oszlop maga is, dől. Ez nem baj? Ennek van szerepe a kép szempontjából? Én most kérdezek. Tehát én erre most nem adok semmit. Ismétlés. (hegyi)

Anya készítette az én beállłtásaimmal.

Két eset lehetséges: az egyik az, hogy ezt a fényképet Bara készítette, úgy, mintha Hanna készítette volna. A szülő azért elég sokat lát a gyerekből, hogy az milyen irányba megy, ha vettem neki egy kis fényképezőgépet, akkor tuti fogja majd mutatni, hogy "anya, anya, nézd már mit csináltam" és akkor az ember látja azokat a tipikus helyzeteket amiket a gyerek érdekesnek tart, és ahogy ő lát, ahogy ő minket megfigyel. A másik eset az, hogy ezt a képet maga Hanna készítette. Ha ez a második eset igaz, akkor arra azt mondom, hogy tessék beíratni Hannát az iskolába, és az ő képei majd külön fölkerülhetnek anya segítségével. Ez se lenne egy rossz irány, mert szerintem izgalmas játék. Ha ez volt, akkor nehezen tudok mit kezdeni vele. De vegyük úgy, hogy ezt a képet Bara készítette, csak Hanna volt az ihletadó. Maradjunk ennél, mert erről tudok beszélni. Az nagyon jó meglátás, hogy a gyerek kicsi ember, nálunk alacsonyabb általában, ebből kifolyólag ő a világból nagy alakokat lát, akik föléje tornyosulnak, és ez indokolja azt, hogy ez a fénykép honnan készült. Másrészt tipikus helyzet a gyerekeknél, hogy mindent középre raknak, ők a kompozíciót még egészen egyszerűen fogják föl, az a jó kompozíció, amin rajta van anya feje, vagy cipője. Akkor is legyen középen, ha nem ezt indokolja a kompozíció. A gyerek nem nagyon törődik azzal, hogy levágta a kezét, azzal se törődik, hogy anyának bolond lett a haja, mert most őt az érdekelte, hogy anyán a kedvenc pólóm van, amit én nagyon szeretek, és akkor ő ezt le akarta fotózni. Nagyon jó geg, nagyon jó szkeccs, és meglátás. Még az is jó, hogy itt vannak színroncsolások, tehát én ezt is el tudom fogadni. A gyerek nem fog se fehéregyensúlyt állítani, se semmit. Még egyszer mondom: ha ez az irány, és ez az igazság, akkor én ezt jónak tartom, és megadom rá a három csillagot. Bara, azt kérem, hogy legyünk annyira becsületesek egymással, hogy ha nem így volt, és ezt Hanna készítette, akkor azt tessék mondani, mert akkor ez a három csillag nem neked jár. (hegyi)
értékelés: