Görbe tükör

Ezt még akár a Gyerekkor leckébe is el tudnám fogadni. Megint tíz pontos dobás. Valószínűleg ez valamilyen kerítésgömb lehet, mert ott a háttérben ez mintha megismétlődne. Egy biztos: a hatása olyan, mint azoknak a gömböcskéknek, amikben ilyen kis kókuszreszelék-szerű porok voltak, és volt benne valamilyen folyadék is, és az ember úgy megrázta, és téli havas mese jött létre. Körülbelül ezt az élményt hozza nekem. Ha jól sejtem, hogy ez olyan gömb, mint amilyet ott a háttérben látunk, akkor ez olyan rézgömbszerű valami, és ez eleve ad egy színtorzítást ennek a képnek. Ez a sárgás szín visszavisz minket a múltba, és ez csakis abból a helyzetből értelmezhető, hogy Eszter meghagyott valamennyit a valóságból a gömb körül. Tehát mindez együtt a két színtér közötti különbséggel és a kis karcokkal, sérülésekkel ezen a gömbformán, ezek azok, amik ezt a képet egyedivé teszi, ráadásul az a tér az emberekkel olyan mintha egy régi festményt látnék. Csak így tovább, Eszter, úgy látszik, hogy neked ezek a tükörfelületek nagyon jól bejönnek. (hegyi)
értékelés:

Evy

Van olyan fotográfiai eszköz, amitől engem a hideg kiráz: a lágyító előtét, a lágyító lencse, a lágyítás az ilyen. Ráadásul egy fiatal hölgyről beszélünk, indokolatlannak is érzem ezt az eszközt. Akkor például el tudom képzelni, amikor egy hiúságában erősebben megélt középkorú hölgyet fotózunk, akkor talán még indokoltabb is, hogy a lágyító lencsével, vagy a fotosop eszközzel ezt létrehozzuk, de itt most ez számomra nem teljesen érthető. Ahogy a tónusvesztés sem. Most vagy azt csinálom, hogy csinálok egy fekete-fehér képet erről a hölgyről, és akkor csókolom, vagy csinálok egy színeset, de azt, hogy vörösre meghagyom, a többit kigyengítem, nem látom indokoltnak. Gime, ha mindenre ezt a tónusjátékot használod, az modorossá tesz. A gesztus: én most nem tudom, hogy Evy, a modell tulajdonképpen mit csinál. Valószínűleg nem mobiltelefonál, mert ilyen kicsi telefon nincs, de valami történt a fülével, amiért odatette a kezét. Valamit néz, lehet, hogy egy kirakat, de ezt se tudom. Lehet, hogy elvesztette a másik fülbevalóját is, mert az látszik, hogy ebből a füléből hiányzik egy fülbevaló. Nem tudom mi történt. Nem elviccelni akarom, de ha én, mint néző, nem tudom, akkor abból eredhet, hogy a fotós se tudta biztosan, hogy mit akart közölni. Van olyan, hogy az ember meglát egy helyzetet, és úristen ez rám eszméletlen hatással van, és elkészíti a képet. De ilyenkor kell utána a szerkesztésnél újból átgondolni, hogy még mindig megvan-e ez a hatás. Ez olyan mint a gonzo újságírás, aminek az az alapja, hogy vagy írjál betépve, és szerkesszél józanul, vagy írjál józanul, és szerkesszél betépve, de valamilyen kontrollt az ember meghagy magának. Itt is ez a kontroll kell, hogy tudjam azt, hogy ez nem lett száz százalékosan kész. Utána már bindzsizhetek a fotosoppal, amennyit akarok, ettől még nem fogja meghozni azt, hogy miért is, és miért akkor, és miért ebben a pózban készült ez a kép. Az embernek mindig ode kell figyelnie arra, hogy a modellnek van-e bármi olyan sajátossága, amit érdemes kiemelni, avagy van-e olyan helyzet, amit ápol és eltakar, amit érdemes korrigálni. Itt most ennél a képnél az orr az, amit ez a fényforma, amit itt most Gime alkalmaz, méginkább kiemel. Ha ez egy szemből készített portré lenne, akkor kevésbé lenne hangsúlyos az orr formája. Gime, én értem, de visszaadnám ismétlésre. Szeretném, ha Evyről készítenél egy olyan portrét, amin ezek a kérdések el vannak döntve, amik itt fölmerültek. (hegyi)

Autómániás

Hát Eszter, ez tíz pont. Én nagyon komolyan mondom, hogy olyat találtál megint, ami csúcsszuper. Lehet, hogy az autók vannak rád egészen extra hatással, de az öröm is látszik az arcodon, az, ahogy létrehoztad ezt a terpeszállást, ami erre a Citroen jelre rímel, ez kifejezetten tetszik. Az is jó, hogy meghagytad ott a tükröződő felületnél az eget, ami jól mutatja azt, hogy ez hogyan is készült. Ha ezt ennél szűkebbre vágod, akkor az embernek nem biztos, hogy leesik, hogy ez egy autó hátuljáról készült kép, és nem egy szendvics-felvétel. Szóval én nagyon örülök ennek. Igaz, hogy ez is egy kicsit dől, ez most éppen jobb felé, ezt lehet, hogy édemes lenne kiküszöbölni, de az ötlet zseniális. Ha téged ez ennyire feldob, és én ezt látom rajtad, a mosolyodon látszik, hogy te ezt élvezed, akkor azt is el tudom képzelni, hogy ebből egy sorozatot létre lehetne hozni a különböző autómárkák jeleivel, hogy arra te hogy tudsz rímelni. Azt mondom itt a férfitársaimnak, hogy a Renault jelet egészen extra lenne így megcsinálni. Száz százalékosan egyetértek a képpel, végre földobod itt a csapatot, fölrázod ezzel a mosollyal. (hegyi)
értékelés:

Kedvenc sportom

Sok képet készítettem ehhez a leckéhez, végül ezt a képet választottam, remélem másoknak is tetszik.

Köszöntöm Ildikót az Estiskolában. Azért izgalmas számomra ez a kép, mert egy olyan helyzetet mutat, ahol Ildikó tevékenykedik, tehát nem csak arról van szó, hogy Önportré arc nélkül, akkor lefotózom valamelyik testrészemet, hanem ezt ő egy tevékenység, egy kedvenc sport közben valósítja meg. Az a technikából is adódhat, hogy ebben a sötétedő, késő délutáni időben, amikor ez a kosarazás történik, már a fényképezőgép nem tudott éleset állítani. Ha ez egy olyan kompakt gép, ahol nem lehet manuálisan élességet állítani, tehát kénytelenek vagyunk az elektronikára hagyatkozni, akkor ez szinte megoldhatatlan. Ezt én nem vetem most a szemére Ildikónak. A kép maga tetszik, azzal együtt, hogy annak külön örülök, hogy a kép jobb oldalán nagyobb teret hagyott, ugyanis a mozdulat onnan indul. Ez egy majdnem befejezett mozdulatsor, aminek úgymond a kétharmadánál tartunk. Az is jó, hogy a kétséget meghagyja bennünk, hogy vajon sikerül-e a zsákolás, vagy nem. Egy feszültséggel teli képet kapunk, és ez külön jót tesz ennek az egésznek. A három csillag megvan, várom, Ildikó, a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Búcsú

Valahogy meg kellene állapodjunk egy közös jelbe, hogy ha dől egy kép, akkor mit mondjak. Mert ez a kép is dől. Most nem tudom, hogy én hülyültem-e meg, hogy ez csak nekem tűnik föl, vagy mi van. Ez most bal felé dől. Nem értem, valamit kellene ezzel kezdeni. Maga a meglátás nagyon jó. Lehet, hogy én egy kicsit kevesebbet adtam volna abból a tetőből, ami most a képnek a jobb oldalán van, egy picit a fickó mögött elmozdultam volna jobb felé. De a kép abszolút rendben van, a gondolat is, lehet, hogy ha Gime egy kicsit roggyant a térdén, akkor még erősebb lenne ez a kompozíció. (hegyi)
értékelés:

Ágnes

ül a verandán.

Ez egy jó portré Ágnesről. Azon kívül, hogy GG is most saját magának a dugájába dől: Ollókezű Edvárd, akinek elveszett az ollója. A kép fölső részéből nyugodtan lehetne vágni egy centit, semmi nem indokolja azt, hogy minek az a levegőrész ott. És exponálás előtt talán ha azt a tejfölös bödönt onnan a korlátról leveszem, akkor lehet, hogy jobb lett volna. Én ismerem Ágnest annyira, hogy tudom, hogy nem egy egyszerű dolog őt lefotózni, mert ficereg mindig, meg mocorog, nem veszi komolyan a fotóst. Tehát ebben a tekintetben hasonlít egy kicsit a GG-hez, úgyhogy itt emberükre találtak egymással, talán lehet, hogy ezért is sikerült a kép, mert lehet, hogy a két icergő ficergő végülis rájött, hogy két dudás egy csárdában nem fér el. Még egyszer mondom, hogy ez egy nagyon jó kép Ágnesről, azért mert ritka pillanat, amikor őt ennyire nyugodt helyzetben lehet látni. Ha leválasztom a képről Ágnes személyiségét, azt, hogy pokoli nehéz lefotózni, akkor egy pici derítés lehet, hogy nem ártott volna szemből, vagyis Ágnes testvonalának merőlegesen, mert most a nyak és a fül részről elég sok fény verődik be, valamennyi onnan valamiről vagy valakiről visszaverődik, ez látszik, de abból egy picit több kéne, ami kiegyensúlyozza ezt a sok fényt ami a nyakánál bejön. Ezt egyébként utólag lehet, hogy maszkolással vissza lehetne hozni ott a nyaknál. De a három csillag megvan, maximális tiszteletem Gáboré, én nem tudok Ágnesről portrét csinálni, mert nem hagyja. (hegyi)
értékelés:

Viaszpecsét

Már nem divat, van aki nem ismeri, mégis van, aki még készít egyedi viaszpecsétnyomókat.

Nagyon szeretem ezt a képet, és nagyon tetszik az, hogy ilyeneket észrevesz Eszter. Én egyébként csináltam magamnak ilyen kis pecsétet, mert volt, hogy az volt a munkám, hogy okleveleket kellett csinálni, és akkor szereztem pecsétviaszt, már az sem volt egy egyszerű történet, és akkor arra pecsételtem egy régi jelvényből kivett figurával. A lényeg az, hogy nagyon jó, hogy ilyeneket meglát Eszter, én ennek nagyon örülök. Megint egy picit szűkre van komponálva az egész. Azokat az íveket tessék kicsit tiszteletben tartani, mondjuk ott magánál a viaszpecsétnél például. Miért van az ott elvágva? Ezt nem nagyon értem, miközben a másik oldalon meg otthagyunk egy négy-öt millimétert. Ha ott meg tudom hagyni, akkor körben is meg tudom hagyni. Nagyon feszes ez így, túl van feszítve. A másik, hogy egy zsebtükörrel azt a fényt, ami egyébként itt a képen már megjelenik, valahogy rá lehetett volna veretni a lepecsételt sarkaiba, abba a másik oldalba, ami most sötétebben van maradva. Akkor talán jobban érthető ez a dolog. Ha itt most azt akarom mutatni, hogy mi az eredeti, és mi az, amit ezzel már pecsételtünk, akkor mind a kettőnek jót tesz, ha élesek lesznek. (hegyi)
értékelés:

Jelek
Jelek
Jelek
Jelek
Jelek

Ha egy picit Ágnes szigorúbb magához, akkor eldönti, hogy most fekvőt vagy állót fog fotózni. Ha falra teszem a képet, akkor ez az ugrálás zavaró lehet. De elfogadom. Ez van, hozott anyag. Az első kép nekem egy nagyon izgalmas kép, sejtelmesek a fények, tök jó ez a fej, aki kicsit ilyen penge szájjal áll, és mutatja nekünk, és mondja, hogy hetedik hó, kétszázhat, tehát nagyon tetszik, de egy kicsit feszesebb kompozíció sosem árt. Itt például a kép bal oldalán a fánál ami a szélén van, ott hoztam volna egy döntést, és ott vágok. A kép jobb oldalán is van egy sötétben tartott fenyőtörzs, és ott is vágtam volna, és akkor ezek keretezik a képet. Egy picit ez is dől jobbra, de a kép maga abszolút százas. A következő kép nagyon tetszik, mert erotikus, érzéki ez a kőrakás. Itt én a tetejéből vágtam volna, egy ujjnyit talán. Ott most azért tud kifutni a kép, mert úgy túl tudok nézni ezen a dombon, és ott keresem a megfejtést, miközben ez a kőre festett forma, ami a kő formái miatt a női princípiumot erősíti, tehát ez a forma jól érvényesül, de a tetejéből vágtam volna. Aztán megint van egy érdekes kép: itt két jel, a fiú meg a nő versenyeznek, ez nekem egy egészen izgalmas történetté kezd alakulni. Hát én ritkán mentem kirándulni, de nekem komoly félelmem volt, hogy mi van akkor, ha kivágnak egy fát, amin ilyen jel van, akkor ott fogok megrohadni az erdő közepén, vagy ha nem találom meg. Voltak ilyen paráim, hogy mentünk-mentünk a nővéremmel, vagy az apámmal, és én már úgy az első óra után kezdtem félni, hogy jól bent vagyunk az erdőben, és mi van, ha nem találunk ki. Erre aztán volt is egy történet, amikor Dömösön, avagy Dömsödön (ezt most nem fogom tudni, mindig összekeverem a kettőt), voltunk nővéremmel, és ott el is tévedtünk, ránk sötétedett rendesen, és ott már a felnőttek is beparáztak. A negyedik képen köszöntöm ezt a kis gombácskát, azt nem tudom, hogy ő maga egy jel, mert akkor itt ténylegesen az én félelmem fog beigazolódni, hogy akkor mi van, ha valaki ezt mégiscsak megeszi, azon kívül, hogy megdöglik, még el is vette a jelet, tehát lehet, hogy ez jel ezen a úton, én annak fogom föl. Nehezedik a játék, tehát itt már lehet, hogy a közönség segítségét kell kérni, amikor az erdőbe megy az ember, hogy "merre tovább édes jó istenem". Itt is egy kicsit forgattam volna a képen, ez is húz jobb felé. A fák bedőlnek, lehet, hogy valóságban is, mert láttam én már ilyet, hogy az erdő maga is ilyen ferdén nőtt, de azért kicsi az esélye annak, hogy itt erről lenne szó. És hát az utolsó kép teszi föl az i-re a pontot. Látjuk Ágnest, és ő megnyugtatóan és mosolyogva bíztat minket, hogy "gyere csak velem, hidd el, nem fogunk eltévedni, Zsolt, én tudom az utat", és ezt ez a nyíl formájú jel meg is erősíti. Ez a nyíl Ágnes felé mutat, tehát a kompozíció is abszolút rendben van, bízzuk rá magunkat Ágnesre, mint túravezetőre, és nem fogunk csalatkozni. Nem elviccelni akarom ezt, merthogy ennek ez a ritmusa. Számomra ebben az az érdekes, és akkor izgalmas, ha létrejön ez a mese, márpedig bennem ez a mese most létrejött. Ágnes trehányul komponál, ezzel a függőleges-vízszintessel. Én nagyon remélem, hogy ezt előbb-utóbb komolyabban veszi. (hegyi)
értékelés:

Esti szökőkút játék
Esti szökőkút játék
Esti szökőkút játék
Esti szökőkút játék
Esti szökőkút játék
Esti szökőkút játék
Esti szökőkút játék
Esti szökőkút játék
Esti szökőkút játék
Esti szökőkút játék

Ez egy tíz képből álló sorozat. Azt abszolút értem, hogy lenyűgözi az embert az a fajta felszabadultság, ahogy ezek a szereplők itt ebben a szökőkútban játszanak. Élvezik azt, hogy hűsíti őket ez a víz, élvezik azt, hogy már lement a nap, hogy sötétebb van, kevésbé van már meleg, tehát üdítő ez az egész. Ráadásul azzal az expozíciós idővel, amit András választott, néhol ezek a kis vízfolyások teljesen szoborszerű hatást mutatnak. Ugyanakkor mindaz mellett, hogy ez a képsor ötlet mennyire izgalmas lehetne, egymást kezdik kioltani a képek. Az első kép nekem olyan nagyon nem erős. Ebben a méretben nem tudom nagyon jól értelmezni, hogy a nénivel mi történt, hogy most aláállt a víznek, vagy mit csinál. A második kép akkor lehetne izgalmas, ha feszesebb lenne a kompozíció, de ahhoz egészen feszesre kellene komponálni, tehát a hajoló figura fenekénél, és a másik oldalon a vízoszlopnál létre kéne hozni egy vágást. Ez most egy picit lötyög. Ez közeliben lenne izgalmas, ha egészen közel menne a fotós, és nem féltené a bőrét, hogy ő is vizes lesz, és beleállna a vízsugárhoz a hölgy arcát lefotózni. Ott lehet a csoda, ahogy a víz az arcon megjelenik. A harmadik kép beleférne, ha mint képriport veszem, de olyan nagyon nem nagy dobás. A negyedik kép abszolút zavaros nekem, és az ötödik kép az, ahol elkezdődik valami. Igaz, hogy ez is dől, bal felé el vagyunk fordulva, de ez az a kép, ami a többi helyett mesél. Amit eddig látunk azok helyett ez a kép mindent elmond. Aztán a hatodik olyan, mintha egy táncleckének a kezdete lenne, de elrontja a háttérben az a fényreklám. A hetedik képnél a mozdulat nem pontosan van lefényképezve, itt tized másodpercek is számítanak, hogy mikor exponálunk. Nem biztos, hogy itt optimális időben lett exponálva. A nyolcadik kép, mint illusztráció, jól tudna működni valamilyen szöveghez, de önmagában az ötödik kép kiüti. Az utolsó előtti kép megint izgalmas, olyan, mintha egy röntgen képet látnánk, ahogy a néni úgymond alvázmosást tart, de nem voltál elég szigorú itt se, kompozícióban billeg. Az utolsó kép az ötödik képnek egyfajta parafrázisa, tehát az ötödik kép ennél sokkal feszesebb. Ez a képsor egy kép: az ötös kép. Olyan van, hogy az ember beleszeret egy ilyen történetbe, és utána hazamegy, és lecsillapodik, elteszi egy kicsit pihenni az anyagot, utána azt mondja, hogy na nézzük csak meg ezt úgy, mintha egy kívülálló lennék. Akkor lehet, hogy saját maga is meghozza ezt a döntést, hogy ebből egy jó, hiába szerettem bele a többibe. Ettől függetlenül ez megtartja a többit is, illusztrációnak könyvbe, szöveghez ezek a képek jók lehetnek, de ha közölni kell, akkor az ötös kép az, ami működik. Az ötös kép megkapja a három csillagot, nagyon határozottan mondom, hogy csak az ötös kép kapja, a képsor önmagában nem. (hegyi)
értékelés:

Isten háza

Azt nem tudom, hogy ez hol, hogyan készült, valahogy olyan, mint ezek az építészeti robbantott ábrák, ahol megmutatják az épületet furcsamód kívül is, meg belül is. Ezt sikerült elérned, és én ennek nagyon örülök. Annak kevésbé, hogy a kép elég erőteljesen húz bal felé. Ha már ezzel ennyit foglalkoztál, akkor nem ártott volna ezt egyenesre húzni. Én értem, hogy most körülbelül arra a pontra próbáltad a függőlegest beállítani, ami a templomnak az oldalfala. Ugyanakkor ezt a szabályt azért írja fölül a valóság, mert az optika torzítása miatt a kép jobb oldalán lévő ívek és az a falrész, ahol az ajtót és a kijáratot látjuk, elkezdenek dolgozni neked bal felé, tehát elkezdik ezt az egész tömeget balra rántani. Ezt kell valahogy visszahúzni. Ezeknél a nagylátószögű obiektíveknél nem olyan könnyű megtalálni azt, hogy mi lesz a kiindulási pont, a bázis, ahonnan elindulok. Ezek borítják a teret, ez a tulajdonságuk. Ennek a képnek különben ez az ereje is, hogy ezzel az obiektívvel készült ez a kép, ezért tudtad ezt az egészet befogni. Számomra nem teljesen világos, hogy ezt a tükröződést mi is hozta létre. Az biztos, hogy valamilyen tükröződés lehet, ugyanis ott van egy ilyen ablakmaradvány, ami a boltívre rátükröződik, tehát ebből gondolom, hogy ez valamilyen fénytani hatás. Izgalmas kép, tetszik, érdemes majd erre figyelni, hogy a tömeg hogyan húzza el a képet az optikai torzítás miatt. (hegyi)
értékelés:

Család

A nyolcvanadik születésnap

Nagyon fontosnak, jó képnek tartom ezt a munkát. Kompozícióban feszesebbre lehetne venni, ugyanis a képnek a bal oldalán magából a konkrét figurából, aki ezzel a nénivel kommunikál, még egy keveset lehetne vágni ott az ing gallérjánál. Próbáld meg, hogy letakarod, rájössz, hogy még feszesebb, még jobban behozza a képbe azt a mondanivalót, ami egyébként a tükröződéssel fog létrejönni. Ennek a képnek ott van a lényege, ami a néni arca, aki kifele néz a képből (ha ezt a vágást meghozod, akkor mégjobban kifelé néz), a bácsi, aki a tükröződésben a nénire néz, és ebben a háromszögben a harmadik pont a kézfogás. Ezért lehet, hogy egy kicsit még nyitottam volna lefelé, hogy ez a kézfogás erősebb legyen. Két változtatás: egy fél centit lent többet adni, és a képnek a bal oldalán egy fél centit vágni. Ekkor egy száz százalékos kép lenne. Így is közelít ehhez, hozott anyagból dolgozunk, ez van, ez akkor így készült, a meglátás nagyon fontos. Az a meglátás, hogy nem csak egy konvencionális beállítást fogok itt megmutatni, hogy ez a néni nyolcvan éves, és örül az ő ajándékának, és nem csak azt a szentimentális részt mutatom, hogy hogyan fogom az én édesanyám kezét, hanem azt a helyzetet vetted észre, ami a tükröződéssel létrejött. Ez egy nagyon fontos fotós meglátás. (hegyi)
értékelés:

Fellépés előtt

Hát, hallod, Gime, ezt nekem jó sokáig kellett néznem, hogy hol is van ebben a házi kedvenc. Hogy az oszlop az, az erősítő, vagy a bácsi, aztán láttam, hogy ott van egy kutyus. Én nem tudom, hogy ő pénzért zenélős bácsi-e, vagy csak a saját kedvtelésére állt ide ehhez az oszlophoz, de lehet, hogy ha ennek a bácsinak adsz egy pár forintot, akkor közelebb enged magához. Értem én, hogy neked az is megtetszett, hogy ennél az oszlopnál van ő ledekkolva, de ez szerintem nem olyan nagy dolog. Ráadásul fölül egy pici vágás még beleférne, viszont most az a helyzet, amit ő létrehoz a kutyával és ezzel az erősítővel, az csak egy díszítő jelleget ölt csak. Ezt is el tudom fogadni, de akkor azt mondom, hogy a képnek az aljából és a tetejéből is vágni kell, és akkor ténylegesen a kompozíciót feszesebbre hozva, ezt a lámpát kell beállítani. A kép jobb oldalából is vágunk, a bal oldala marad ott, ahol most van, aljából, tetejéből, jobb oldalból vágni, és ezáltal létrehozni egy feszesebb kompozíciót. Akkor nem kritizálom magát a döntést. Hogy ez 6-os lecke, Házi kedvenc, ahhoz viszont tényleg azt mondom, hogy ez most nem érte el nálam ezt a hatást. Lehet, hogy ha méteresbe ki van nagyítva, akkor ezt jobban tudom szemlélni, de ebben a méretben ebben a beállításban ez nem az a hatás, amit lehet, hogy te szerettél volna nekem mutatni. (hegyi)
értékelés:

Erdei pihenő

Nagyon izgalmas ez a kép, nagyon szeretem ezt a kompozíciót, amit észrevett Eszter, és amit nekünk a kamerájával létrehozott. Talán, ha valamit ehhez hozzá lehet tenni, az annyi, hogy a kép előterében a jobb alsó sarokban nem ártott volna valamilyen tárgyat odatenni. Az most egy picit ott üres, de ettől függetlenül ez az ív, a pad, a ritmusok nagyon jól játszanak a képen. Én lehet, hogy fönt, a korlátnál meghoztam volna a döntést, és ott csinálok egy vágást, úgy még koncentráltabb lenne az üzenet. Abszolút el tudom fogadni a 24-es leckére is. (hegyi)
értékelés:

Mérges család

Én soha nem láttam még ilyen gombákat, ez az én hibám. Szerencsére itt a kertben nem nagyon terem ilyen gomba, mert én félnék, hogy megeszi a kutya vagy a macska. Nem tudom, hogy rájuk is veszélyes-e ez. A lényeg az, hogy egyrészt én csodálatosnak tartom ezeket a növénykéket, másrészt érthető az az áttétel, amit mint család, Ágnes erről a képről gondol. Kis megjegyzés: lehet, hogy a gombák érdekében azt a száraz gallyat ott én leszereltem volna. Az ott most picit belekavar ebbe a rendbe. Másrészt, hogy ha nem akartad volna azt eltörögetni, akkor ha valamennyire leguggolsz, akkor is még ez a fajta mese létre tud jönni, tehát kicsit kevésbé magasról, és akkor lehet, hogy ki lehetett volna kerülni azt az ágat ott fönt. A kép jobb oldalából vágnék két-három centit, nem nagyon szorosra, de körülbelül ugyanannyit hagynék ott a kisgyereknél, aki ott kidugja a kis fejecskéjét, mint a kép bal oldalán. Kettő csillag, kompozícióban tessék egy kicsit szigorúbbnak lenni saját magadhoz. (hegyi)
értékelés:

Erkélyek alatt

Ezt Magány leckébe nem tudom elfogadni, attól még, hogy a fiatalember kifele sétál a képből, ez nem indokolja, ez kicsit nekem erőltetett. Ugyanakkor maga a konstrukció rendben van. Attól válik jóvá ez a konstrukció, hogy ott van ez a fiatalember. Önmagában ezek az erkélyek és ezek a fény-árnyék játékok is izgalmasak, de attól válik Gimesivé, hogy ott van rajta az a fiú. Ezeket tessék magadban rögzíteni, hogy ez az az irány, amire gondolok. Ezt átteszem a 13-as leckére, az Épített környezetre, és egyébként három csillag. (hegyi)
értékelés: