köldök 1.

Ez egy jó megoldás a Köldök leckére, azt nem mondom, hogy az exponálás maga technikailag tökéletesen van kivitelezve, mert akkor lenne ez a kép izgalmas, ha a mélységélességet olyanra vettük volna, hogy lehetőség szerint minél több minden maradjon éles. Tónusban is lehet utólag módosítani, úgy, hogy a sötétek és a világosak nagyobb kontrasztot tudjanak adni, de mint Köldök lecke, a megfejtést tökéletesen jónak tartom. (hegyi)
értékelés:

Péntek valahol Angyalföldön.

Rozikám, köszöntünk a fotográfusok között, megérkeztél. Ezt azért mondom ilyen határozottan, mert ez egy olyan kép, aminek a nyomában el lehet indulni. Rozi, hagyd a francba a bindzsizéseket, a makrókkal, amiket a géped nem is biztos, hogy rendesen meg tud csinálni. Ez valószínű a gépednek is könnyebb megoldás. Normális fényviszonyok között, normális távolságokból készített fényképekkel meg tud birkózni egy kisebb kompakt gép is. Ez egy teljesen érthető, zseniális történet. A Roncsfilm jut eszembe róla, a hangulata nagyon hasonlatos. Elképesztő az, hogy itt a szeméthegy között egyszer csak ott van a kiterített ruha. Ebben a képkivágásban még az sem bukik le, hogy esetleg ott a képnek a jobb oldalán ott van valami kacsalábon forgó csoda kertes ház, és közben ott van a rendetlenség is. Tehát ez egy nagyon jó meglátás, Rozi, három csillag, ebbe az irányba haladj tovább. (hegyi)
értékelés:

80-as éves vége, 90-es éves eleje az, amikor még a filmes korszak volt a fotográfiában, és lejárt filmekre kompakt gépekkel készültek főképp szociografikus sorozatok, annak a világát érzem ennél a képnél is feltűnni. Minden esetlegessége mellett, és ettől az iszonyatos túlvilágított, vakuzott helyzettől függetlenül is azt mondom, hogy a gesztus, a megfigyelés nagyon határozott. Formailag és kompozícióilag is rendben van a kép, érezhető, hogy itt a gesztus jelrendszere az, ami mindent visz, a spontaneitás, és a spontán alkotásnak az öröme. Ezt én el tudom fogadni, úgyhogy erre megadom a három csillagot. Még hozzáteszem Mariannak, hogy ez lehet egy út, ha ezen az úton szeretne haladni, csak arra nagyon figyeljen oda, hogy ez az út nagyon könnyűnek tűnik, könnyebbnek, mint a szépen komponált, jól exponált felvételek sora. Azt hiszi az ember, hogy a technikát félredobva a véletlennel, a talált képekkel, a hibával találkozva jól és könnyen tud haladni, miközben a hiba akkor igazán izgalmas, ha annak a használata tudatos, ha tudom előre, hogy milyen hiba fog előjönni, és a véletlen is valamilyen szinten kordában van tartva. Ezt nem erre a képre mondom elsősorban, mert azt, hogy mennyire válik ez tudatos eszközhasználattá, egy tendenciánál lehet megállapítani, de ha gondolod, akkor lehet ebbe az irányba is haladni, ez ilyen előszó akar lenni, hogy mi is a helyzet az ilyen roncsolt, talált képekkel. (hegyi)
értékelés:

Bösztörpusztán jártam, és még életemben nem találkoztam egyszerre ennyi gólyával. Csak álltam és néztem. Szerettem volna velük repülni.

Kedves Mariann, azt mondom, hogy nem rossz ez a kép, nem rossz, de hogy mitől lehetne mégjobb, arról akkor fogunk tudni beszélni, ha egy kicsit gyakoroljuk az első leckéket. Kezdjünk el az első három leckével még többet foglalkozni, még többet és még többet. Most így hirtelen elugrottunk a nyolcas leckéhez. Ezt én most vissza fogom adni ismétlésre. Nem azért, mert rossz a kép, hanem egy kicsi türelmet kérek tőled saját magaddal szemben is. Próbáljunk meg egy kicsit arról beszélni, ami a saját magunk értelmezése, mert onnantól kezdve fogod tudni értelmezni azt a mondatomat, hogy "oké, oké, de hol van ezen a képen Mariann?". Ezt most még korai lenne neked mondanom, mert nem dolgoztunk még annyi ideje együtt, de hogy értelmet jelentsen ez a mondat számodra, ahhoz viszont az első leckéket kellene tudni ide elénk bemutatni. Úgyhogy én ezt most visszaadtam. (hegyi)

Tökéletesen rendben van a kép, nagyon jók ezek a határozott vonalak. Ez egy konstruktivista megoldás, az árnyékkal, a kerítéslécekkel, még a kerékpárnak a gumija is ezt erősíti. Ha már csak ennyi lenne a képen is, elég lenne, sőt, ha csak ennyi lenne a képen, akkor azt mondanám, hogy ez egy három csillagos kép. De a képen ott van egy lovaskocsi. Ez jót tenne a képnek, csak egy kicsit hamar lett az exponálás elkövetve. Még várunk egy fél percet, és akkor ezek közelebb fognak jönni, elkezdenek kifele menni a kép felől, és amikor odaérnek majdnem a képhatárhoz, akkor exponálok. A lovaskocsi is felismerhető lenne, és tömegelhelyezésben nem sűrűsödne minden oda be a középpontba. Mert ezek az ívek, ezek a vonalak, a kerítésoszlop, az árnyék, a bicikikerék nagyjából egy irányba mutatnak. Erre még rásegít a domboldal, az út is. Száz százalékos a cucc. És jót is tenne a képnek, hogy ott, ahol kilágyul ez az egész, ahol jó lenne, ha történne valami, ez a képnek a bal alsó része, az út - tehát ha odáig elengeded a lovaskocsit, akkor ez egy száz pontos kép. Így most kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Ez egy nagyon jó meglátás Ágnestől. Jók ezek a deszkák, női formákra rímelnek, ráadásul a kerítésen túl is javarészt női formákat látunk. Ezekre ráerősít, sőt, egészen humoros ahogy ezek a kerítésben lévő ívek próbálják "plasztikázni" a hölgyeket, és formás fenekeket rajzolni nekik. Talán ha körülbelük két centit elmozdulsz, akkor a főszereplő, a menyasszony is jobban érvényesül, de ez mellékes, a kép zseniális. Az is nagyon jó, hogy ez a monokróm, egyszínű kerítés felesel ezekkel az eszméletlen, iszonyatos ciklámen színű kiskabátokkal, blúzokkal, meg a hasonló színű szoknyamintával. Ez a kettősség is jól mutatkozik meg, hogy a hölgyek ilyen rikító ruhákban vannak, a férfiak szürke öltönyben a kép másik csoportjában állnak. Kétharmad-egyharmad arányban a férfiak is külön kis klikkben, a nők is külön kis klikkben szerepelnek. Teljesen rendben van, Ágnes, ez alá ne menj, ezt a szintet kell tartani. (hegyi)
értékelés:

Valami mocorog, jó irányba megy ez az egész. Én értem is, hogy nagyjából mi az, ami vizuálisan izgat ebben a fajta kollázs technikában, amit itt alkalmazol. Csak a kivitelezésben van egy pici iskolásság. Ha alkalmazok egy kollázs technikát, akkor azt nem kell félni alkalmazni, az a technika látszódhat nyugodtan, mint ahogy régen ollóval csináltuk, például az egyik szereplőt belevágtuk a másik történetbe, és a kontextus megváltoztatásával elindult egy újabb kis novella. Ezt bátran kell megcsinálni, itt túlságosan szabályosan, szépen van vágva az a modell, túlságosan precízen van bekomponálva oda, hol van, és ettől veszti el a néző azt a bizonyosságát, hogy ez a kép most miről is akar szólni, merre is akar haladni ez a szekér. A lényeg az, hogy ezek a technikák még a digitális kor előtt született technikák. A digitális technika megint más dolgot tud számunkra megmutatni, mást enged meg. A valódiságát, a határozottságát, az ütősségét, az erejét veszi el az, ha ez a digitális technika eluralja ezt a kézműves metódust. Ezt most nem tudom ennél jobban mondani: francba a digitálissal, akkor csináld meg a kezeddel, ollóval, és csinálj róla egy reprót. Eszembe jut most erről a Monty Python, ők használták ezt a szkeccsek között átvezetésként, vagy könyvborítónak, vagy főcímhez, hogy kollázs technikával bizonyos szereplőket mozgattak térben, és más szereplőkhöz helyezték be őket, ezzel vicces irányt vett a mondanivaló. Azért ez jut eszembe, mert önmagában ez a halszem-optikával készülő háttér sem biztos, hogy azzal készült, lehet, hogy már ezt is eleve fotosoppal hoztad létre. Aztán van egy néni, akire megint úgy érzem, hogy rá lett téve egy fotosop effekt, attól lett ennyire erősen raszteres. Ebből az egyik is elég lenne. Ha összerakom ezt a tojásformát, akkor ehhez már kevésbé precízen kellene betenni ezt a nőt, aki talán szedi a szemöldökét, vagy mit csinál, és akkor erősödne ez a hatás. Így most olyan, hogy elviszi arra a határra, hogy az ember elkezd gondokodni, hogy akkor most mi történt, hogy ez a nő ott állt? Elkezd dadogni a néző, és nem érti. Ezt a technikát csak határozottan, a technikából adódó hibákkal és esetlegességekkel együtt érdemes használni. (hegyi)