A kép egy olyan alapvetésből indul ki, hogy a nyár vége, sárguló levelek, a természet az, ami egy élményt, egy érzést, egy kollektív átélt hangulatot jól tud tüköztetni. Ezzel egyet kell, hogy értsünk, bár a veszélye elég nagy annak, hogy a giccsbe, a képi közhelybe szaladjunk bele ezeknél a megoldásoknál. Ugyanakkor ami a képet ebből kiemeli, és ami egyedivé, bachvikissé teszi, az az a fényjáték, amit Viktória észrevesz, a fák levelein átszűrődő fény. Még azt is mondhatnánk, hogy "oké, oké, egy lépcsővel feljebb vagyunk, dehát ez még mindig kevés". És itt jön az a helyzet létre, ami a kompozíció, a fény-árnyék, a színtónusok játékával jelenik meg a fotográfián. Nagyon szép a fény sugaraiban létrejövő színtónus játék, olyan sávokat, fénycsíkokat láthatunk, amik ritmusában és tónusrendjében nagyon is jól illenek abba a rendbe, amit ezek a vöröslő, de már sárgulónak induló falevelek mutatnak. Filozófiailag is dekódolható az üzenet. Ez az a pillanat az indián nyár, ami még az utolsó napsütés ereje, még az utolsó idő, amikor kiülhetünk a kertbe, tehát egy lezárása egy folyamatnak, ami után jól sejthetően már egy másik minőségbe lépünk át. Ez egy határvonal, egy határpont, és ezt Viktória nagyon jól találta meg. Erre én meg tudom adni a három csillagot, és köszönöm, hogy nem a szokványos megközelítéseket mutatja számunkra. (hegyi)
értékelés:

Dani most itt remekelt. Nem vagyunk nagyon elkényeztetve a Reklám lecke megoldásokkal. Amikor föladtunk, akkor azt hittem, hogy ennél sokkal inkább fog ez benneteket inspirálni, hogy elkezdjünk ezzel játszani, és elkezdjünk a saját fantáziánk által kreálni valamit. Ez a megoldás akár az ARC plakátkiállításra is benevezhető lehetne. Mindenféleképpen jó ötletnek tartom. Egy picit kétségbe vonom, hogy függőleges-e az a villa, nem biztos, hogy az, lehet, hogy csak a fény-árnyék viszonylat játszik velem, de mindenféleképpen figyelemfelkeltő és reklámszerű ez a megoldás. Az a kérdés, hogy ha ezt kirakom egy óriásplakátra, és belülök az autóba, és úgy megyek el a forgalomban, akkor mi az, ami első pillanatra megragad. Nyilvánvalóan a villa, akkor elkezdek gondolkozni, hogy mi a francnak lehet ez a reklámja, ott van, hogy "Hamarosan a mozikban", tehát, ha ezt volt időm elolvasni, akkor tudok asszociálni. Itt szokott jönni az a gondolati elágazás, hogy szükséges-e szájbarágósan odatenni, hogy Batman 4? Kell-e magát a terméket kiírni, ahhoz, hogy a néző tudja, hogy mi merre hány méter? Jelen esetben én a képet határvonalnak érzem, és a megoldást is. Mert oda is tette Dani, meg nem is. Ott van azért, hogy Batman 4, hogy a konvenciókat követhessük, de csak egy körvonalakkal rendelkező betűvel van ez odatéve, hogy a hangsúly alapvetően ne ezen legyen. Ezt is el tudom fogadni, de mindemellett el tudnám azt is, ha óriási betűkkel ott lenne, hogy Batman 4, és azt is, ha egyáltalán nem lenne rajta, hanem csak annyi, hogy "Hamarosan a mozikban", és akkor ez IQ teszt is, hogy na vajon mire asszociálsz a 4-el, és ezzel a jellel. Mert a Batmannek ugye a kis füles sisakos sapija eléggé közismert szimbólum lett. (hegyi)
értékelés:

Egy olyan játékot látok itt most Tamástól, amire lehetne azt mondani, hogy na ez ezzel és azzal a filterrel készült, és fotosop, ésatöbbi, de azt mondom, hogy ez engem nem érdekel, mert a végeredmény, amit itt látok, az magáért beszél, és teljesen rendben van. A cím is erre utal, hogy ez egy tudatos döntés, grafikai megoldásokat szeretett volna Tamás létrehozni, és erre nagyon is alkalmas a napraforgó, sőt, nagyon izgalmas a képnek a háttere is. Olyan, mintha egy akvarellt látnánk a nappal, a felhőkkel, ez is teljesen rendben van. Talán a felső részből lehetett volna még vágni, most nagyon nagy hangsúlyt kap, avagy, ha még besötétítem, ha ráengedek arra a hátsó részre, akkor többet láthatok azokból a fénygyűrűkből és a felhőből. Ez lehet, hogy még segítette volna a kompozíciónak. Most a fölső rész nagyon kilágyul az alsó rész határozottságához képest. Ez az egyetlen észrevételem van, de a megoldás abszolút jó, és azt a fajta tikkasztó meleget is jól mutatja, ami a nyárnak a sajátja. Jó időpontban van a napraforgó is megfigyelve, ez is segít. (hegyi)
értékelés:

Először azt hittem, hogy Gergőt látom, mondom "jé a Dániel összejött Gergővel egy közös projekt erejéig", de aztán rájöttem, hogy ez valószínűleg mégsem Gergő. Mindenesetre maga a kép abszolút izgalmas és érdekes. Valószínűleg ez a Twilight valami alkonyidőt, alkonyzónát jelenthet magyarul, itt most valamilyen szociokulturális összefüggés számomra hiányzik, az én hiányos filmismereteimre saccolok. Azt gondolom, hogy maga a cím valamilyen filmre akarna utalni, és itt én már réges rég bent vagyok az erdő kellős közepén, és nem tudom merre menjek. Ezt az irányt, hogy a cím alapján megfejtsem a képet nem nagyon tartom most lehetségesnek. Ha a címet elfelejtem, akkor itt valószínűleg valamilyen kubik gödörbe próbál napozni a néni, aki leöntötte a nyakát valami piros folyadékkal, gondolom málnaszörp. A fiú is ivott belőle, de ő fogásznál volt, és ezért nem biztos a harapása, és ezért kicsit kifolyt a szájából ez a málnaszörp. Most elidétlenkedem ezt a dolgot, miközben a képet szeretem. Csak az a baj, hogy jelen pillanatban tényleg azért nem tudom megfejteni, mert nem tudom, hogy milyen irányba induljak el. Persze lehet azt gondolni, hogy ez a bácsi most beleharapott a néni nyakába, de akkor a néni miért tűri ilyen szenvtelenül, közben a kis kezében ott van a borospohár, de a nyakán látszik a sérülés. Szóval nem tudok most nagyon sokat tovább menni, valószínűleg a filmes utalást kellene ismernem, hogy azt mondjam, hogy "ááá, hát értem, ez az a mozi, amelyikben Robert de Niro megölte a Julia Robertset, csak közben Julia mint vámpír visszatért". Formai játékban kifejezetten tetszik az a színvilág és az a tónusrend, amiben Dani ezt a megoldást megmutatja, jó a képkivágás is. Lehet, hogy én a gödör sarkánál még valamit csináltam volna, oda lehet, hogy valami szolarizáció nem ártott volna. Mert ha Twilight, és ezt azt jelenti, hogy alkonyidő, alkonyzóna, akkor valaminek ezt jeleznie kellene, mert itt most elég élesek a fények, határozottak az árnyékok. Kettő csillag, Dani, és segítsél már egy kicsit. (hegyi)
értékelés:

Bonnyán, a kút mellett valami nádféleség van, eső után jó nézni, ahogy az esőcseppek legurulnak a napsugárban a levélről.

Kedvelem ezt a képet, mind ötlet nem rossz. Itt is arról van szó, hogy a fényképezőgép lehetőségeit nagyjából látjuk a képen, a kerítés ott furcsa ívben hajlik. Most azért leszek Ágnessel szigorú, hogy próbáljam őt noszogatni a saját útján. Ez a kép akkor lenne izgalmas, ha ezekkel a bácsikkal, akik ott állnak az állványzaton, elkezdtél volna erősen kommunikálni. Beveted a magad sármját, kis kezeddel integetsz nekik, és mondod, hogy "hé, maga ott a zöld nadrággal nagyon jó, de a fölötte lévő bácsi, aki csak úgy nézegeti a mobiltelefonját, tegye már meg, hogy elindul jobbra, a másik bácsi meg elindul balra". Tehát egy kicsit megrendezzük ezt az egész helyzetet. Most ezek a bácsik nagyon egy kupacban vannak. Ez a kép akkor lenne izgalmas, ha valamilyen ritmust ki tudna adni, mint a kottán a hangjegyek, vagy kompozíció. Ez a játék kivárható pillanat is lehet, de akkor fél órát ott kell szobroznod állványra tett gépre, mire az fog megvalósulni, amit te látni akarsz, de mi magunk is befolyásolhatjuk. Kell kommunikálni az emberekkel. Az ötlet jó, az kap egy csillagot, kivitelezésben várnám azt, hogy Ágnes elkezdjen komponálni, elkezdje szervezni a környezetét. (hegyi)
értékelés:

Utálom a legyeket, de ezt nem tudtam kihagyni.