Idétlen cím, nem értek egyet vele. A leckebesorolás sem biztos, hogy oké, de fogadjuk el, hogy ez Magány lecke. De én ettől a címtől arcidegzsábát kapok. Úgyhogy nem csak a címet, de a képnek a fölső két-másfél ujjnyi részét is letakarom, és lehet, hogy számomra a kép úgy lenne izgalmas, ha azokat a lámpatesteket, amik ezt lebuktatják, vagy teljesen egyértelművé teszik, hogy itt mi a helyzet, azokat levágnám. Hagynám kifutni az ég felé ezt az egészet. Szerintem jót tenne ennek a képnek. Mint ahogy az is jót tenne, hogy ha végre azt a színkiválasztós fotosop-ecsetet félretennéd. Komolyan mondom neked, András, hogy ha ezekkel fogok itt sorban találkozni, akkor az egy csillag mínusz. A legjobb képből is. Próbáljuk meg azt, hogy fekete-fehérben dolgozol, jó? Ez most egy egy csillagos kép, a színtorzítás azt mutatja, hogy nem bízol magadban. (hegyi)
értékelés:

Új haj.

Az mindig fontos pillanat az ember életében, amikor valami nagy változásra szánja el magát, és a nők ebben általában előbbre járnak mint mi, férfiak, könnyebb abból a szempontból a helyzetük, hogy ezt külsőségeikben tudják megvalósítani: egy új haj, egy új ruha, egy új smink már erős jelzésértékkel bír. Nyilván a férfiak is megoldhatják, hogy levágják a szakállukat, vagy szakállt növesztenek, vagy bajszot, ők is tudnak ilyen eszközökkel élni, de igazán ez a nők privilégiuma. Ebből látunk itt most egy ízelítőt. Ágnes az új hajával. Zárójeles megjegyzés: ezt a hajat itt készítettük neki Tamaguccival (Bagi Tamás) közösen, azt a régi BKV-ellenőr hajat próbáltuk valahogy közelebb hozni Ágneshez, az ő személyiségéhez, és szerintem nem is sikerült rosszul. A következő lépcső most már lehet az új szemüveg, és akkor szépen haladunk sorban, és egy teljesen új Ágnest fogunk végeredményként kapni. Minden nagyon szép, nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve kettő dolog kivételével. Az egyik dolog az, hogy a nyaknál nagyon lecsúszott a vágás, a pólónak a körívét illett volna megtartani, mert így most fuldoklunk. Olyan, mintha Ágnes szép lassan csúszna le a lepedőről, mintha valaki húzná a lábánál fogva, hogy gyere már reggelizni, és ő még az utolsó pillanatban készít nekünk egy dokumentumfotót, arról, hogy így néztem ki, mielőtt megtömtek párizsival. A másik amivel nem teljesen értek egyet, ezek a kis szarvacskák. Ez nagyon szép, nagyon jó, csak kicsit csinált. Ez elviszi a képnek az erejét. Kétségbe vonja azt, hogy történik-e változás. Nem teljesen értem, hogy ez most a játékosságot hivatott mutatni, vagy azért került oda, hogy a haj hosszúságát be tudjuk lőni még jobban, de hát az valamennyire látszik ott kétoldalt, vagy próbált valami spontán helyzet lenni, hogy én most itt annyira extatikus állapotban vagyok, hogy épp ilyen a hajam. Szóval száz százalékig nem tudok egyetérteni ezekkel a kis szarvacskákkal. (hegyi)
értékelés:

Az tetszik, hogy olyan megoldást választott Tamás, amelyikben egyben teljesül az is, hogy ábrázolja saját magát, és egy áttételes ábrázolás is. A valós ábrázolás a keze, és az áttételes ábrázolás, hogy megmutatja nekünk a szüleit, akiknek révén ő egyáltalán itt a földön lehet közöttünk. A szülők is szereplővé válnak, és mindez még azzal is meg van spékelve, hogy a kép egy fényképezős állapotot mutat. Nagyon szép az az ajtó, a kilincs, ami még látszik a képen. Ez egészen izgalmas, és a szülők állnak valami karosszéknél, és arra van téve egy box gép, amivel ezt a fényképet elkészítik. Valószínű, hogy tükörben készíthették ők ezt a képet saját magukról. Egyébként a megvalósítás tekintetében a szülők szeme, mosolya, főleg az apa rendkívül izgalmat és koncentrációt mutató tekintete és arca mindent visz, és ez a kép önmagában is zseniális. Ez mondjuk a szülők érdeme. De az is jó, hogy Tamás ezt idehozta nekünk, és egy leckébe foglalta. Amivel nem igazán értek egyet az a kis kacskaringós felirat. El tudom képzelni azt, hogy ráírunk erre a képre valahogy, csak nem vagyok biztos, hogy ezzel az eszközzel, amivel ez megtörtént most. Ebben van egy ilyen mű-gyerekség, egy olyan, ami a szülő-gyerek viszonyt próbálja erősíteni a képen, dehát ezt megoldja a kor maga. Tehát az a különbség, amit a valós, mai kor, a kéz ábrázol, és a régi kor, amit ez a kémiai bomlás útján már elindult fotográfia mutat. Szóval én nem biztos, hogy ezzel a metódussal írtam volna rá a képre. De én megadom a három csillagot, abszolút jó a képi ötlet, még ha ezzel a kivitelezés résszel nem is teljesen értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Nem tudok mit leírni. Ez egy ilyen nyár volt.

A kép egészen őrületes fény-árnyék jelenségeket mutat. Olyan, mintha a fényfestők csapatába lépett volna be Gábor. Megjegyzem, ez is egy olyan technikai játék, amit érdemes kipróbálni. Egy ilyen félig sötét estefelé lévő helyzetben egy kültéri helyzetben is akár, egy erősebb elemlámpával rohangálva hosszabb expozíciónál állványra téve a gépet izgalmas jeleneteket tudunk létrehozni. Persze ez igényli azt, hogy az ember előtte fejben összerakja, hogy hova milyen fényfoltot fog festeni. Ez is kicsit ilyen hasonló élmény. Ott a fák között nem is tudom mi történhet. Valószínűleg ez sokkal póriasabb történet annál, mint amit itt a kép most mutat, mert ez itt most egészen extra, mesei. Ugyanakkor egy kicsi hiányérzetem van a kép bal alsó sarkában. Ha csak ilyen kis foltok lennének ott, mint amik a jobb alsó sarokban, vagy jobb középtájon vannak, akkor száz százalékosan szuper lenne a kép. Most ott nekem lyukas, az ott egy üres terület, viszonylag nagy ahhoz, hogy így parlagon hagyjuk. Ha oda egy használt kerti szék bekerül, akár háttal is a látványnak, akkor a kompozíció is helyrebillen. Természetesen a képnek a szenzációja a villám. Villámot fotózni nem egy egyszerű dolog, és kell hozzá szerencse is. A kép ettől is szép: az ég, és az égen lévő jelenségektől. Ezt a képet is még lehet egy picit segíteni azzal, hogy az alsó részéből vágunk, mert ha nagyjából ott jobb szélen elindítunk egy vágást, ahol a fű és a tó találkozik, akkor már csökkentjük azt a hiányérzetet, ami most van a kép bal oldalán. Ennyit meg lehetett volna még tenni, és akkor feszesebb egy kicsit. De maga a kép egy jó meglátás, nagyon szépek a fények, nagyon jó a játékossága, a meseisége a képnek. Azon hezitálok, hogy megvan-e erre a három csillag, de inkább azt mondom, hogy nincs. Ezt a Gábor érdekében mondom, hogy legyen egy picit szigorúbb önmagával a kép készítésekor, vagy ha akkor nem, akkor otthon a laborálásnál. Valaminek ott bal oldalt történnie kellett volna. Én most ezért vonok le egy csillagot. (hegyi)
értékelés:

A kép, ha nagyon akarnánk, akkor megfejthető lenne, hogy hol s milyen módon készült, hogy ez egy ilyen gyalogosokat terelgető oszlop, vagy földön talált Bara valamilyen króm gömböt, de mindegy is, mert az a megoldás, ami a képen látszik, független ettől. Ami jól látható a képen az egyrészt az, hogy egy tükröződést használ Bara, másrészt az, hogy ez a tükröző felület és a környezete enyhén színmódosításon is átesett, és egy viszonylag centrálisnak mondható kompozíciót kapunk. Az ötlet jó, és tetszik. A kivitelezés is majdnem tökéletes. Az nem bajom, hogy száz százalékosan benne kellene a körnek lennie, mert vágható a körív, csak a vágásnak a helye most nem tökéletes. Ugyanis ha nem is fejezem be magát a körívet a tetejénél (mégegyszer mondom, a kompozíció ezt a döntést elfogadhatóvá teszi), de azok a fényfoltok, amik létrejöttek, ami a környezet épületei, bokrai, fái, ez a körív nem ártott volna, ha befejeződne. Itt tulajdonképpen két kör látunk. Az egyik körív az már a föld, a talapzat, amin állunk, és ez tart ennek a krómgömbnek a széléig. A másik körív maga a horizont. Ezt meghagytam volna, és úgy csináltam volna vágást, vagy legalábbis annyira meghagytam volna, hogy a világosabb részek, maga az ég, ne fusson ki. Ott most ez az egész szappanbuborék ereszt. Ennyi hozzáfűznivalóm van, erre most kettő csillagot tudok adni. Az irány abszolút tetszik, a lábak egészen fantasztikusak, benne van Bara humora, és én ezt nagyon kedvelem. (hegyi)
értékelés:

Maga a helyzet tulajdonképpen nem rossz, de nem is elég tipikus. Tehát az Arany János utcánál a csajok mennek be a metróba, a bácsi meg vár. Jó ez a fehér nadrág, ez izgalmas, de valahogy mégsem fog ez a kép meg. Az hiányzik nekem ebből, ami egyébként elemeiben ott van, de mégsincs: a tükröződésben várakozó emberekre nem jut most elég figyelem. Valószínű, hogy máshonnan kellett volna ezt az egész expozíciót megcsinálni. Nem tudom, most ez nekem nem áll össze történetté. Visszaadom ismétlésre, bár lehet, hogy bennem van a hiba. Ismétlés. (hegyi)