Ahol élünk.

Gábor, itt a bizonytalanságot érzem rajtad. Túl akarsz lenni ezen a Makró leckén? Olyan, mintha azért csináltad volna, mert egyértelműen makró, mert ezek kis apró mütyürök, és a nagyítóval jól eljátszunk. Az ötlet zseniális, de az a problémám, hogy egyszerre három irányt is elindítottál. Egyrészt elindítottad a makróvilágot, ami akkor érdekes, ha tényleg belemegyünk a részletekbe, ennél még beljebb, és óriási poliplábakká változnak az integrált áramkörök lábacskái. A másik irány, ami a cím is, hogy „Színes városok”, de ahhoz nem kell a nagyító. Akkor még inkább surlófény, még sejtelmesebb helyzet, és akkor ezek a kondenzátorok lehetnek az épületek, akkor olyan áramkört kell keresni, ahol ezek jobban érzékelhetőek lesznek, kicsit jobban kiemelkednek ezek az alkatrészek, talán kevesebb rajta az útvonalnak felfogható csík, és akkor azt kell kihozni belőle, hogy ezek kis városok. A harmadik irány, ami az egésznek a humora, nekem ezekből a képekből a harmadik az, ami leginkább tetszik. Nagyon jól megtaláltad ezt a vörös-zöld párhuzamot a három kis virágocskával, a kezeddel, ami tartja a nagyítót, szóval ez a kép tökéletes, de az egész egy zavaros problémafelvetés. Nincs eldöntve, hogy merre megy a taxi. Egyrészt a leckét visszaadom ismétlésre, másrészt a harmadik képre kapsz három csillagot, harmadrészt visszaadom ismétlésre a címet is, akkor tessék azt is megcsinálni. Most adtam neked munkát rendesen, tessék ezzel dolgozni, ne álljunk meg itt félúton. (hegyi)
értékelés:

Érdekes kalandom volt ezzel a képpel. Az eredetihez képest ez most tükrözve van. Ahogy az eredetit néztem, eszembe jutott, hogy jobb lenne tükrözve. Megcsináltam, és elképesztő a különbség az eredeti és a tükrözött között, csak azt nem tudom, miért. Meg azt, hogy csak nekem, vagy másnak is. Akinek van kedve, esetleg nézze meg tükrözve, (az eredeti állásban) és írja ide, másnak is van-e látványos különbség, vagy csak nekem.

A probléma, amit Gábor felvet a képpel kapcsolatban, nevezetesen, hogy ha tükrözi a tartalmat, akkor más érzetet ad a kép abból adódik, hogy a képolvasás, mint ahogy a szöveg olvasás is balról jobbra történik. Ebből adódik, hogy az emelkedő forma bizakodó, pozitív érzetet hordoz, míg a süllyedő, lefelé mutató vonalak borongósabb, negatív irányt mutatnak. Azért is fontos ezt megfigyelni, mert amikor képet komponálunk, akkor ezek az érzetek a formák tudatos használatával erősíthetők. Bal oldal a múlt, jobb oldal a jövő, ezért is fontos lehet például modellnél, hogy adott személy merre néz, ha profil, félprofil, akkor merre fordítja a fejét, vagy például beszélgetés közben amikor visszaidéz valaki valami történetet, jószerivel miközben gondolkodik, valószínű, hogy balra fogja fordítani a fejét, ha előjel nélküli, avagy pozitív történetet idéz, akkor felfelé néz, ha számára nyomasztó, szégyenteljes sztoriról van szó, akkor lefelé. Érdekes lenne ennek a tudományos hátterét megkeresni, milyen agyi tárolási struktúrák és metódusok miatt lehet ez így, gondolom a pszichológia területén keresendő a válasz. Ami a képet illeti, a Gábor által nem nagyon sokra tartott instant fotó képi világát látjuk, megörökíteni a pillanatot, jobb esetben képi jegyzetet készíteni. Lötyögős a kompozíció és ráférne némi utómunka, hogy határozottabbak legyenek a színek és tónusok. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom mit vettek fel, akár az is lehet, hogy a batátokköztöt, vagy mittudomén.

A leckére tökéletes megoldás, hiszen az árnyékokkal Gábor itt külön történetet ír, vagyis úgy segít rá az eredeti nem túl érdekes csoportosulásra, hogy abból egyértelmű sztoriként emelkedik ki, hogy ki kivel van, melyik csoport mit csinál, és ez mindenképpen izgalmas, mert olyan werkfotó, ami nem a tényszerűsége, hanem a filmes helyzet megismerése miatt fontos. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Lakat és kulcsok.

Jó ez a réz és borvörös egyben, finom párosítás. A koncepció is jó - a kulcsokkal nem vagyok így most kibékülve, sok az azonos elem ismétlése, a lukak, a félig látszó tollak, miközben a kulcsok azok, amik igazán szebbek a lakatnál, nem is jó szó, hogy szebbek, hanem ebben a formában inkább nevezhetőek mesterműveknek, a lakat egy sztenderd lakat a kulcsokhoz képest. Volna is hely úgymond kifejteni ezt a kérdést, hiszen a kép negyede most egy majdnem homogén flekk, amivel nem történik semmi, kiszorul a bal felső rész így a meséből. Tehát az élmény megvan, a dolog jól fényelt és jó szín elhelyezés, csak a kulcsok és az a sötét flekk nincs igazán megoldva. Lehet azt is, hogy ez 2 csillag, de kérek ismétlést is. (hegyi)
értékelés:

Müpa és Nemzeti.

Nekem ez ebből a szemszögből nem olyan erős kép Gábor, esetlegesnek érzem a perspektíva mozgását, és míg a Nemzeti felismerhető, de a Müpa ezen része nem olyan egyedi, hogy azt és csak azt juttassa eszembe, ráadásul a fényviszonyok is olyanok, hogy épp az a front, ami tükröződik, árnyékban van, ezért inkább sziluett, így nem annyira jellegzetes, nem adja jól a formát. Azt hiszem hogy ebből a nézetből ekkora kivágással ez így nem megoldható, lehet, hogy épp fordítva, a Nemzeti valami üvegfelületében lehetne megmutatni a Művészetek Palotáját, mert míg a MüPa nem ad most magáról karakteres képet, addig ha fordítva lenne, a Nemzeti kisebb részlete is elég ahhoz, hogy felismerhető legyen. Lehet hogy érdemes lenne vele még kísérletezni. (hegyi)

Leesett a fényképezőgép. Felvettem, megráztam, csörgött, mint templomban a persely az éjfélimisén. Gondolatban már temettem, bár még nem tudhattam, a géphez vagy az objektívhez jött el a kaszás. Amikor levettem az objektívsapkát, kiderült, hogy az UV szűrőhöz biztosan, az szilánkokra ment. Jelenleg úgy tűnik, hogy a gép és az objektív megúszta, vagy majdnem teljesen megúszta. A tanulság: akinek módja van tá, hordjon UV szűrőt a gépén. Nem mintha az UV-t szűrni kéne, hanem azért, mert védi az objektívet. Nem csak a karcolásoktól, de az ütéstől is. Az ovjektívsapka rajta volt a gépen, de a jelek szerint az mit se ér. Nem az üvehg ütődött, hanem az objeltív első pereme, és mivel az az UV szűrő volt, az nyelte el az ütést és az tört, nem a frontlencse. Sajnos a dolog azért nem százszázalékos. A szűrő kb másfél centis szakaszon átugrott egy menetet az objektíven, így most nem tudom lecsavarni a maradványokat. Ha valakinek van ötlete (a flexen és a láncfűrészen kívül) vagy akár tud egy normális szervizt, ahol leműtik, ne tartsa meg magának.

Nem tudom mennyire feszegeti a házi kedvenc kategóriát, hiszen nincs neve és nem szoktam simogatni, de tekintve, hogy mennyi időn át elnézem őket az etetőben...

Bezzeg Tandori simogatná is őket, na de ami a képet illeti, jó kompozíció, a két kis madár, mint valami házastársi helyzetben, épp az ebédjét fogyasztja, és közben megbeszéli a híreket. Talán ha van, akkor a jobb oldalból is adnék annyit, amennyi a bal oldali fából látszik, hogy a keretezés egyforma legyen. És hát bánja kánya, ha nincs saját házi kedvenc, akkor legyenek a madarak. Megvan a leckemegoldás, de Gábor, azért legyünk korrektek, állatos kép kell még tőled. (hegyi)
értékelés: