Munkák | Page 12 | Látszótér

Szűrés

Maci
Maci
Maci

Sóstó ZOO, Nyíregyháza

Gábor, ez egy nagyon érdekes sorozat lenne. Ahogy eddig túlbeszélted, most ez nekem egy kicsit kevés. A három képből az első olyan, mintha egy régi-régi National Geographic videóból lenne kimásolva, a második kép izgalmasabb, ott van egy kommunikációs helyzet, és a harmadik kép az, ami nekem a legtöbbet mondja erről a történetről, amit itt értenem kellene, ha már Gyerekkor lecke. Tehát az első kép nekem felejthető, a másodikban megvan a személyesség, a harmadik kép jól indít egy történetet, de most, ha képsorban gondolkodom, akkor a harmadik kép után kellene még valaminek történnie. Nem vagyok biztos abban, hogy ez képsor. Ha az, akkor meséld el a sztorit, magában az állatkerti látogatásban, ha pedig Gyerekkor lecke, és egy képről beszélünk, akkor a harmadik képet kellene egy kicsit gatyába rázni kompozícióban. Jó ez az ábrázolás, hogy itt van ez a maci, az is jó, hogy a gyerek tükröződik az ablakban, az nem túl szerencsés, hogy pont a maci arcán van a pólója, mert ez a macit nehezen felismerhetővé teszi. Nyilvánvaló, hogy ezek nem olyan könnyen kiexponálható helyzetek, de lehet, hogy érdemes lett volna ezzel a kompozíciós játékkal foglalkozni még többet, hogy a kisember és a maci, tehát a vágy tárgya és maga a főszereplő, a fogság és az, amit a gyerek ebből nem nagyon vesz észre, hogy ez a maci ennek nem biztos, hogy annyira örül, hogy ő be van ebbe az üvegkalickába zárva. Ebben látnám a továbblépés lehetőségét. Az első két képre azt kell, hogy mondjam, hogy ezek sem tónusban, sem kontrasztban, sem színvilágban nem helyesek, a koszos az üveg tónust csökkentő hatását korrigálni kellene. Ha szubjektív nézem a kérdést, a harmadik kép az, amivel én foglalkoznék. Ha esetleg a tarsolyban van még erről valami, akkor próbáljunk meg keresni erre megoldást. (hegyi)

Ősz

Az idei ősz nem ilyen, talán az az egy esős nap volt, amikor ez készült.

Érdekes a felület, annyit hozzátennék Gábornak, hogy itt van két vízszintesen futó vonalunk, és ez a két vonal meghatározza a tömeget, hogy mit hova teszek. Az egy jó meglátás, hogy a kerékjáratnak az íve és a tanksapkának a kerek formája hoz egy konstrukciós formát, de ehhez, hogy ez, mint absztrakt formavilág működhessen, egy kicsit lejjebb mozdítottam volna a kamerát, és kicsit elmozdítottam volna jobb felé, talán valamennyit korrigáltam volna a horizontból. Akárhogy is nézzük, itt van egy horizont, amit kijelöl ez a karosszériaelem, és legalább annak vízszintesnek kellene lennie, mivelhogy a sárvédőnek a vonala eleve szöget zár be ezzel a karosszériaelemen lévő vonallal, ezt mindenképpen érdemes visszább billenteni. Tehát kompozícióban ez javítandó lenne, miközben a megfigyelés abszolút rendben van, és jól hozza azt az élményt, ami ilyenkor ősszel, tél elején megtörténik. (hegyi)
értékelés:

Az ágy
Az ágy
Az ágy
Az ágy
Az ágy
Az ágy

Ugye két tagunk is élőhelyet váltott, az egyik ebből Bandi. Látjuk itt a "Segítsük meg Bandit" expedíció létrejöttét és egyik fontos momentumát, amikor Bandi ágyat kap. Ez a történet nagyon izgalmasan végig van víve, olyan, mint egy bűnügyi helyzet, hogy megtalálták K. J. kiskorú ágyát a kiserdőben, de K. J. eltűnt, és utána hogyan mentsük meg a kiságyat. Izgalmas, jó ritmusú képsor. Az, hogy Gábor közben hogyan segített ennek az ágynak a felcipelésében, bennem kérdéseket vet föl, de fedje ezt homály, tulajdonképpen az, hogy ez az ágy oda került, már eleve köszönetet érdemel. Hogy közben Gábor nyomakodott a kamerával ahelyett, hogy segített volna fölvinni, ez legyen az ő bokszuk. Abszolút zseniális sorozat, és ahogy Bandi rácsodálkozik erre az egészre a szobában, hogy „jé, itt termett egy ágy”, ez mindent visz, úgyhogy abszolút érthető a sztori, köszönöm, megvan a három csillag, és a leckemegoldás is. Ilyen egy fotóetűd. Érzelmes, nem kell túldumálni, hozza az ívet. Annak örülök, hogy feszes, mert Gábor tud 26 képben is dumálni, ez most megfelelő, pont ki van dekázva, hogy mennyinek kell lennie. Lehet, hogy a Gáborra mindig rá kell tenni egy ilyen plusz feladatot, hogy ne szaladjon el a keze az exponáló gombbal. (hegyi)
értékelés:

Film

Lehet úgy is tekinteni, mint a Casanova című képem javítása. Vagy egy másik variáció a témára.

Először, amikor megláttam ezt a képet, azt hittem, hogy ez valami photoshop-trükk, aztán elkezdtem jobban figyelni, és rájöttem, hogy Gábornak a jó szerencse a kezére dolgozik, vagy a másik variáció, hogy elég agresszív Gábor ahhoz, hogy instruálja a melósokat. Bármelyik is az igazság, én nagyon örülök annak, hogy Gábor ilyen ritmusokat észrevesz, és az az irány, amit Gábor mutat, kitűnő tanulmány. Az, hogy ez mennyiben javítása a Casanova c. képnek, nem tudom, mert, bár ott is építkezés van, de az egy teljesen más ritmus, de mindenképpen nagyon jó az, amit Gábor itt mutat. (hegyi)
értékelés:

Csikó

Ez nem igazi ráülős hintaló, csak egy olyan kicsike.

Gábor, én azt szeretném tőled kérni, hogy a tárgyfotózás mellett kezdj el a csendélettel foglalkozni. Azért mondom ezt, mert a tömegelhelyezésben kellene gyakorolnunk. Most ez a csikó fölszorul valahova a kép tetejére, miközben van ennek egy kis talapzata, de abból most semmit nem látunk. A képi világ, a szín viszonylag rendben van, bár a világításnál nagyon határozottnak érzem azt a döntést, hogy a nyeregnél meghozódik egy vágás a lámpánál, én ezt nem tudom annyira erősnek gondolni, és a kép fölső részénél levegőt se hagysz, szinte kiböki a kis fülecskéje a tetőt, miközben alul a motívum nem jön ki, mivel ezt a döntést meghagytad, hogy ilyen sötétben tartod. Az indok nincs meg. Most vagy a világításon kellene változtatni ahhoz, hogy a hintalónak a hinta része is látszódjon, de akkor is kell valamit a tetejéhez hozzátenni. Most nincsen tere az egésznek, rázuhan a tető, ezért mondom, hogy a csendélettel kéne foglalkozni. Ismétlés. (hegyi)

Kilincs

Ha jól látom még egy tárgyfotó sincs, ami legalább egy csillagot kapott volna. Akkor kezdjük valami egész egyszerűvel. Legyen mondjuk egy kilincs.

Nagyon örülök annak, hogy Gábor észrevette azt, hogy a tárgyfotóban eddig nem nagyon jeleskedtünk, és az is tetszik, hogy Gábor egy olyan tárgyat talált, ami a hétköznapokban mindenkinél ott van, és ahogy látom a képeket, ezzel el is indított egy folyamatot a kilincsekkel, kulcsokkal, ajtókkal, titkokkal kapcsolatban. Jó a megfogalmazás, szépek a fények is, szűknek érzem a kompozíciót, főleg a kép jobb oldalán. Azt nem teljesen értem, hogy miért ez a döntés hozódott meg, hogy most ez ebben a formában készül el, hogy miért pont ide van helyezve ez a kilincs. Ha már ritmussal játszom, akkor én a kép jobb oldalán hagytam volna még valamennyit ebből a ritmusjátékból. A meglátás jó, úgyhogy örülök, és értékelem az ötletet, Gábor. Próbálj egy kicsit a szűkítésből a bővítés felé elmozdulni a kompozícióidban. (hegyi)
értékelés: kiscsillag

Függöny

Csak egy függöny.

Úgy tűnik, hogy a nyár végi, ősz eleji hangulat az emberekből kihozza a függöny iránti vonzalmat. Ezt most azért mondom ennél a képnél, mert Zsófi is beküldött egy függönyös képet. Azért érdekes a kettőt összehasonlítani, bár nem szoktam, de Zsófinak szeretnék azzal segíteni, hogy valami hasonló megoldásra gondolok abban, hogy elindítani valamit, hogy tényleg elhiggyem, hogy függöny. Erről elhiszem, hogy az, mert van mihez képest mondjam. Itt van egy ablak-árnyék, meg a két függöny egy kicsit meg is nyílik, ez egy fontos dolog. Gábornak azt mondom, hogy igen, de ez nekem kevés. Szépek ezek a ritmusok, de nem tudom eldönteni, hogy ezek a minták a függönyben vannak-e, és a függöny mintái, vagy valami nagyon ügyes kovács esztergált oda valamilyen ablakrácsot, vagy ez a kerítés, szóval a „mihez képest” ebben az értelemben nehézkes. Elindulnak formák a virágokkal, de nincs átgondolva, hogy ott mi történjen, miközben egyébként a képnek az egyharmada nem igazán hordoz képi üzenetet, mert körben a keret és a kép bal alsó része nincs úgy fényben, hogy izgalmas helyzetet hozzon létre. Jó ez, tessék ezt a megfigyelést folytatni, és tessék ezzel még dolgozni. Ismétlés. (hegyi)

Repülés

Ezt is kipróbáltam...

Három képből álló sorozat, mind a három kép tetszik. Az első kép azzal, hogy a kis cipőcske, meg ez a talicskakerék látszik, miközben fönt vagyunk a levegőben, jól mutatja azt, hogy itt ez egy személyes rendszer. Van viszonyítási alapunk, ezzel nagyon jól érzékelhető az a történet, amiben Gábor részt vett. Aztán megint van egy személyes dolog, hogy ezen a pár szárítókötél madzagon lebegünk abban a gumimatracban, úgyhogy ez megint egy izgalmas kép, tele van félelemmel. A harmadik kép egy nagyon-nagyon jó kompozíció a traktorral, a kis félhold formájú ejtőernyő árnyékkal, a mezőre vetett valamilyen növényzettel, szóval jó pillanatban, jól exponált Gábor. Ez egy nagyon jó légi felvétel, és azt tegyük hozzá, aki járt már ilyen magasan ilyen szerkezetben, az tudja, hogy nem olyan egyszerű ám, mint ahogy azt lentről gondoljuk, hogy fölvisznek téged magasra, nyomd az exponáló gombot, majd csak lesz valami. Egyrészt az ember félti a felszerelését, másrészt nem olyan egyszerű koncentrálni az exponálásra akkor, amikor az ember az életéért küzd. Amit én ebből az etűdből hiányolok, mert itt arról szól a dolog, hogy ezt is kipróbálta Gábor, az valamilyen végkövetkeztetés levonása. Megint abba a hibába esünk bele, hogy Gábor szemérmes. Én elfogadom ezt, csak ne menjen a meló róvására. Itt most az a baj, hogy nem kapunk egy összefoglalást a végén, hogy: és remegő lábakkal ott áll Gábor a szekér mellett, vagy ha ő saját magát nem akarja ebbe belefotózni, akkor is lejött valahogy abból a magasságból, szóval a landolási pillanat lehet, hogy nem volt semmi. Ha már fölmentem, akkor valahogy le is jöttem. Se a fölmenés, se a lejövetel nincs meg, mondjuk ebből a tekintetből konzekvens Gábor, de nekem ez hiányzik ebből a sorozatból, mert keretbe foglalná. Kettő csillagot adok, és tessék menni, és megismételni. (röhögés) (hegyi)
értékelés:

Méhész

Egy nagyon izgalmas kis fotóetűdöt kapunk, egy történettel. Sok-sok kérdést fölvet, ez megérne egy interjút, én mindig érdeklődéssel kísértem nyomon azt, hogy vajon mit csinálhatnak ezek a méhészek, és mi hogy működik ebben a mesterségben. Ezek a furcsa ruhák, a teherautó, aminek szép színesre van festve az oldala, ennek biztos van oka, hogy melyik milyen színű. Gondolom, hogy erre kapunk utalást az első képnél, mert ez nagyjából az a távolság, ahonnan a méhecske megnézheti ezt a kamiont, gondolom azért ilyen színes, hogy melyik méhecske hova menjen be, gondolom, van valami logikája, lehet, hogy az az ok, hogy felhívja magára a figyelmet, mint egy virágos mező, hogy oda kell hazamenni. A következő kép már magát a mestert mutatja. Nem tudom, hogy mi történt itt, valami közel került a kamerához, lehet, hogy az egy repülő jószág, és ennek a lenyomatát látjuk, érdekes. Aztán látjuk egész közelről a rajzást, hogy hogyan jönnek ki-be ezen az ajtón a kis állatkák, ez utána tárgyiasan meg van fogva még egyszer a következő képen, majd valamilyen munkafolyamatot látunk, ez nem teljesen érthető számomra, hogy itt mi történik. Aztán betekintést nyerünk ebbe a kamionba, és itt mindenféle manifesztumokat látunk, ládákat és mézesbödönöket, majd megint visszatérünk a külső helyzethez, fürtökben lógnak ezek az állatok, aztán egy arcképet látunk a mesterről, és végül, zárásként egy csendéletnek is felfogható képi megoldást látunk, a kis fogkefével, szappannal és mézzel. Szerethető nagyon ez a sorozat, nagyon örülök, hogy Gábor ezt elküldte, végre valami olyan, amivel legalább technikailag nem nagyon van gondom, hogy mi mivel függőleges vagy párhuzamos, ezek viszonylag rendben vannak itt. Amire nem tudok magyarázatot találni az, hogy mi történik például a 5. képen. Ott valami eszköz van, de ebből a nézőpontból ez nem annyira jön ki. Fene tudja, hogy én oda mertem volna-e menni, biztos a bácsi elmondja, hogy Gábor, ne gyere ilyen közel, mert föl fogod hívni magadra a figyelmet a citromsárga ingeddel, hogy téged támadjanak a méhecskék, de azért itt kellett volna ezzel adni, mert most ez így, önmagában nekem nem magyarázat. A következő kép is ilyen, hogy kapunk valamit ebből az enteriőrből, de nehezen értelmezem. Talán, ha valami olyan expozíciós időt választasz, amivel kevésbé bukik be a sötét részben álló dolgoknak a tónusa, akkor jobban meg tudja fejteni a néző. De a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Obligát

Évről-évre muszáj repcét fotózni. Nagyobb méretben itt látható.

Gábor meg is magyarázza itt a címet, hogy „évről évre muszáj repcét fotózni”, valószínűleg ez a „muszáj” az, amire az „obligát” utalhat, hogy neki kényszeres, hogy ezzel foglalkozzon. Érdekes ez a képi megoldás, tényleg van az egésznek valami olyan hatása, hogy az ember belehasalna ebbe az egészbe, de hát ha évről évre muszáj ezt megfotózni, akkor csináljuk már úgy, hogy azok az ívek, amik a kép sarkánál megvannak, és elindulnak a sötétzölddel, akkor ezt tényleg fogják körbe, mert most jelzésértékkel ott vannak, de kifutnak a képből hamarabb, mint kellene. A másik dolog az, hogy lehet, hogy ha egy viharosabb időt választasz, akkor olyan felhőcsodákat kapnál, ami ezt az egészet helyrerántja. Erre mondok neked két trükköt: az egyik, hogy megkérdezed Mácsait, hogy honnan szerzi a felhőit, és odatereltetsz magadnak egy keveset, a másik trükk az, hogy készítesz valami felhőfotográfiát, és szendvicsnegatívot használsz. Nem elvetemültség, ez régen bevett szokás, hogy az ember manipulálja ezeket a dolgokat, mert felhőkkel tényleg nehéz bánni. Amikor jó a fény, kellemes és szórt fény van, az nem biztos, hogy felhőben annyira attraktív. (hegyi)
értékelés:

Teherbírás 5 tonna

Egyre több az ilyen elhagyott, pusztuló ipari épület.

Egy öt képes sorozatot kapunk Gábortól, nagyon érdekes helyeken jár Gábor, és nagyon jó az, amit fénytani megfigyelésként közöl velünk, utalnék itt vissza egy saját régi képére, amit egy hajógyári dokkról szólt, egy kikötőről, nagyon hasonló ott is a fényviszony. Amit látok, azzal nem vagyok elégedett. Azért, mert valaminek valamihez kell viszonyulnia, valamilyen viszonyrendszert ki kell alakítani. Nézem az első képet: dől hanyatt ez az épület. Nem az a baj, hogy dől, mert ha ezt meg tudom ideologizálni, hát dőljön, de semmi nem áll semmivel. Ha megnézzük, akkor olyan exponálási pontot talált magának Gábor, hogy nem csak hanyatt dől az épület, hanem oldalirányban is ki van ez tekeredve, tehát az egész perspektívája valahogy el van romolva. Még az is segített volna, ha a kép oldalából azokat a részeket, amik ennél a házfalnál, mint határoló részek megvannak, ott meghozok egy döntést, és ott hozom meg a vágást, kevésbé lenne irritáló ez a perspektívatorzulás, ugyanis ennél a képnél, ami igazán izgalmas, az az üveg, a törött üvegtáblákon megcsillanó fény játéka. Minden többi már ennek csak körítése. A következő kép egy jó ritmusú kép, mint képsori kép, önálló képként nem lenne nagyon jól értelmezhető, de a képsorba beleillik, hiszen közel jutottunk, és egy titkot szeretnénk megfejteni. Aztán bejutunk ebbe az épületbe, és hirtelen fölénk magasodik ez az egész szerkezet a maga struktúrájával. Megint azt mondom, hogy nincs eldöntve tömegelhelyezésben az, hogy mi mivel, hogyan dől, és hogyan áll. Az a daru, ami a képet átlósan átszeli nagyon érdekesen, de mégiscsak elforgatja ezt a képet, amit jelen pillanatban nem húz vissza a kép jobb oldalán lévő struktúra. Itt megint azt mondom, amit az első képnél, hogy nem jó helyről exponáltál, Gábor, ezt nem innen kellett volna megfotózni, és nagyon nagy az ugrás az első és e között a kép között. Van egy titok, és egyszer csak meztelen a király, levetkőztetted. Ennek egy részképét kapjuk a következő képen, ezt az ismétlést annyira nem tartom erősnek, hogy ezt a „Teherbírás 5 tonna” feliratot megmutassuk újra, ez olyan, mint egy viccnek a poénját kétszer mesélnénk el, aki akarja, az észreveszi, hogy miről szól a dolog, és a címben erre már egyébként is utaltál. Majd lezárásképpen újra kijutunk ebből az épületből, mint egy búcsú, és megint csak egy részképet kapunk a rácson keresztül. Nekem gyors a ritmus, és nagyok a ritmusváltások a történet közepénél olyan mesét kezdesz el mondani, ami nincs kifejtve, miközben a történetet záró képhez viszonyítva nagyon nagy ugrást vélek fölfedezni. Gábor, én nem tudom, hogy vissza tudsz-e ide menni megismételni, a történet, mint ötlet, nagyon jó, vannak benne jó momentumok, de nagyon slendrián a megvalósítás. Erre oda kellene figyelned, mert ha eltelik 20, 30, 40 év, és ez a kép marad, akkor már nincsen másik kép, amiből ezt a helyzetet rekonstruálni lehetne, és akkor azt fogjuk nézni, hogy ez a fotós, akit nem is biztos, hogy ismerünk, bizony-bizony eléggé elbénázta ezt az egész rendszert, miért nem csinált egy rendes képsorozatot? Gábor, ha vissza tudsz menni, akkor kérnék egy ismétlést. (hegyi)

Az ágyam

Nyári ágy. Télen nem látszana ki a hó alól.

Nagyon izgalmas ez a kép. Nagyon örülök annak, hogy Gábor azt is megmutatja, hogy kezdeményezőkész, hogy bizony mer energiákat belefektetni abba, hogy egy kép elkészüljön. Nem firtatom, hogy most kifejezetten ezért a képért hurcolták ki az ágyat, vagy szobafestés volt, vagy meszelés, mert ilyen szempontból ez mindegy is. Az a lényeg, hogy ezt a képet ő elkészítette. Egy picit van valami, ami mégiscsak arra utal, mintha ezeket a tárgyakat letették volna, és azért tették volna az árnyékba, hogy ne szívja meg a nap, ugyanis, ha megfigyeljük a képet, a bútorok nélkül, akkor egy nagyon nyugalmas, rendben lévő kompozíciót kapunk, az árnyéknak jó ellenpontja a háttérben lévő, bal oldalon álló fa- és bokorcsoport, tehát egy jó ritmusú képet kapunk. De idekerült egy ágy, egy kisszék, egy kancsó, egy szőnyeg és egy kutya. Abban vagyok bizonytalan, hogy most ezek a tárgyak mennyiben voltak tudatosan elrendezve. Hogy be akart rendezni Gábor egy szobabelsőt, avagy nagyjából ezek így kerültek ide lehelyezésre, és minimális hozzáadott mozgással létrehozta ezt a képet. Kérdéses némelyik tárgynak a szerepe, az is, hogy ha ekkora nagy, nyitott terünk van, akkor miért kell ennyire összezsúfolni ezeket a tárgyakat. Formák úgy vannak összekötve, ami nekem most bizonytalan. Főleg a kisszék az, ami nagyon furcsán kötődik ehhez az egészhez, de az asztal is nagyon rá van tolva erre az ágyra. Értem én azt, hogy miért van az árnyékban, még a filozófiáját is el tudom fogadni, hogy okos ember nem a napon kezd el aludni, de ha már ezt a geget kitaláltam, akkor próbáljam meg úgy megvalósítani, hogy ez az egész bátran foglalja el a teret. Most az az élményem van, hogy ez egy félszeg megoldás. Kihoztam ide ezeket a tárgyakat, és játszom ezzel, létrehozok egy képet, de nagyon nem kezdem el széthordani a terepen, hogy nehogy bolondnak nézzenek. Mintha utolsó percben a bátorság veszett volna el a komponálásból. Jó az alaphang, jó az irány, de mégis nekem valami azt mondja, hogy ez a tömegelhelyezés annyira egy pontra van sűrítve, hogy nem tudok mit kezdeni a kép többi részével. Valahogy most fölborult az egyensúly. De mint Ágy lecke, mint ötlet, olyan, hogy ettől függetlenül megadom rá a három csillagot. Szeretném Gábor véleményét hallani erről, amit most itt elmondtam. Az az érdekes, ha nagy festő elődöket nézünk, akár Szinyei Merse Majálisát, tessék megnézni azt a képet, hogy milyen furcsa a perspektíva ábrázolása, olyan, mintha egy nagylátószöges objektívvel dolgozott volna a festő, mintha felállt volna egy létrára, ki van egy kicsit terítve a perspektíva. A horizonthoz vezető út meg van növelve, hogy minél több alak elférjen, minél jobban lehessen látni a történetet, és tulajdonképpen a tájrész, a háttérrész ehhez képest kicsi. Ha megfigyeljük, ott a festő ezt azzal érte el, hogy egy olyasmi helyzetet választott, mintha egy domboldal lenne. Nyilván itt ez most nem megvalósítható, de lehet, hogy az objektív megválasztásával, ha nagylátószögűvel dolgozik Gábor, akkor lehet, hogy létrejöhet egy ilyen perspektívatorzulás is. Úgy jobban föntebbről láthatnám ezt az egészet, leíró jellegű lehetne, és az ember máris játékosabbnak tartaná a berendezést, mert most összetorlódtak ezek a tárgyak. (hegyi)
értékelés:

esőcseppek II

A szerkesztett verzió.

Esőcseppek

Mintha HLM képe ihlette volna, de a kép még július elején készült.

Mariann képének férfi változata, akár egy fantasztikus novella illusztrációja is lehetne, ahol az Alfa holdbázison a Föld túlélői kupola kolóniákban próbálják újraépíteni a civilizációt. Ami számomra rendkívül izgalmas, az a kép közepén lévő vízcsepp, amiben a felhők és a fenyők olyan formát mutatnak, ami felidézi a gyerekkoromban ajándékba kapott vízzel telt varázsgömböt, amit ha megráztunk, elkezdett benne esni a hó. Nem vagyok a makrofotográfia nagy híve, de ez a megfigyelés számomra nagyon izgalmas. (hegyi)
értékelés: