9. Csendélet

Emlék

Egy enteriőrt, egy épületrész belsőt látunk, ha nagyon konkrétan akarom mondani, akkor ez a Marton háznak az egyik részlete. Igazándiból ez egy kettős osztatú kép. Van egy kinti és egy benti világ. Ez nem csak formaiságában jelenik így meg, hanem tónusrendjében is. A kinti világ, ahonnan jön a fény és a benti konkrét helyzet, ami ezáltal a fény által válik értelmezhetővé. Szeretem ezt a képet, de van benne valami félénkség, van benne valami olyan távolságtartás, ami még nem a megélt élmény, hanem a megfigyelő szerepe. Amikor egy vendégségben vagyok, és nem merek odamenni a vitrinhez megfogni a nippeket és kézbe fogni a kis aranyhalat, meg a kisbáránykát, hanem csak nézem vágyakozva, hogy mi lesz akkor majd, hogyha esetleg ez megtörténhet. Nekem ez egy ilyesmi helyzet jelentése egyébként, hogy maga a kamera nézőpontja, ami tulajdonképpen a szemsík, a horizont, az lejjebb van ezeknél a tárgyaknál, tehát ezzel ez egy vágyakozó, fölfelé tekintő állapot. A távolság is, tehát, hogy nem egy makrót, nem egy közeli felvételt látunk, mint hogyha egy kisgyerek állna és nézne fölfelé a szülők fölső világába, ahol a csodák történnek és vágyakozna arra, hogy valaki vegye le neki azt a Flóra szappant onnan, hogy hadd játsszon már egy kicsit vele. Ilyen érzés nekem ez a kép. Kedvelem egyébként. Annyit talán, hogy ott érzek egy pici bizonytalanságot itt a döntésnél, hogy a Flóra szappan az ott most a határon billeg. Egyrészt egy kicsit össze is van mosódva azzal a szélcsengettyűvel, kagylóhéjakkal, másrészt pedig formájában is vágja ez az ablakkeret ezt az egész történetet. Én tudom, hogy azt szerette volna a Mariann, hogy legyen benne az a kis függönyrészlet és azok a kis ornamentikák, de valahogy most ez a három forma nincs összekapcsolva nekem egymással. Nem tudom, hogy honnan kellett volna, vagy honnan lehetett volna ezt jobban megcsinálni, de valahogy ez formailag nekem most nem áll össze egésszé. Úgyhogy én azt mondom, hogyha lesz majd mód, akkor ezt itt lehet, hogy meg kéne ismételni, ezzel még kéne foglalkozni. Egy kicsit közelebb kéne kerülni ehhez, nem csak fizikailag, hanem élményként is. (szőke-hegyi)

Egyszerű vacsora

Hadd tegyem hozzá, hogy nem a formák, nem a diók, nem a kenyér, nem a kés, nem a kompozíciós rend, hanem az egészen ez a barnás, zöldes, okkeres hangulat az, aminek örülök, amit, nem tudom, szűrővel vagy nem tudom mivel ér el, de tényleg hozza azt a bizonyos brómolajnyomat-, vagy olajfestményszerű történeteket. Nagyon jó látni a kenyeret így, hogy meg van szegve. Nagyon jó látni ezeket a kipirosított almákat. Annak ellenére, hogy igen, huszonhatezer-kilencszáznyolcvanhat ilyen festményt láttunk, mégis van valami, amitől ez a kép nagyzoltános. Még úgy is, hogy negatív mágiával egyszerűen csak azt írja ide ki, hogy egyszerű vacsora. Nagy Zoltánra is visszavetődik, hogy azt mondja, valahol kimondja, hogy ez csak egy egyszerű kép. De ez az egyszerű kép szeretettel, türelemmel van elkészítve, odaadással van elkészítve, és ezeken a beállításokon, a tárgyak beállításain gondolkozott. Én nagyon szeretem ezt a képet.
   Igen - folytatja Hegyi -, annyi csak, hogy megint a világítás. Valami nagyon kis spottal ha a kenyér hátuljánál valami picit kapna, vagy a kés éle megcsillanhatna, tehát ott egy picit még lehetne játszani.
   De jó az irány - védi az alkotót Szőke -, bele lehetne kötni, csak...
   De hát hogy segítsünk neki továbblépni - magyarázza Hegyi -, ott egy picit a világítással lehetne játszani. (szőke-hegyi)
értékelés:

csendélet

Az előző képnél is lehetett látni, hogy a Bélát nagyon érdeklik az árnyékok, az árnyékok vetületei, és hogy ezekhez ő ért, és ezeket jól komponálja. Ez így is lenne most is, hogyha ez a bizonyos olajos vagy pálinkás üveg nem lenne itt előttünk. Amitől izgalmas a kép, az a dekompozíció és a fényt átengedő folyadékkal teli üveg, és az, hogy az üveg méretétől perspektivikusan szaladnak ezek az árnyékok oda befelé ebben a privát térben az ágyhoz. Nem tudom, hogyha a két könyvet kivennénk a sarokból, akkor vajon nem billenne-e a kép. Engem különösképpen azért nem zavar, mert ugyanezt a privát tárgyi kultúrát, tehát a kis állólámpa kapcsológombját ugyanúgy megtalálom a háttérben is, és a különböző rendezetlenül otthagyott pici apróságokat, épp ettől emberi és ettől nem műtermi. Talán beljebb kellene picit tolni, hogy nagyobb tömeg legyen, és ez a tömeg billentené vissza ezt a másik tömeget. Tehát én ezt egy jó munkának tartom, természetesen nem hiba nélküli, de nagyon örülök, hogy ilyen képeket is küldtök. (szőke-hegyi)
értékelés:

A szemben lévő ház
Végre újra lett fényképezőgépem! Már lassan 3/4 éve nem töltöttem ide fel semmit - ezzel a képpel térek vissza. Sok boldog napot mindenkinek a Bivaly új esztendejére!
BUÉK

Egyrészt nagyon örülök annak, hogy Csaba hosszú idő után, ahogy a leiratban írja, visszatért közénk és egy új eszközzel kezd el fényképezni és egy új eszközt próbál ki. Majdnem fél év telt el azóta, hogy ő az utolsó képét beküldte hozzánk, miközben azt kell, hogy mondjam, hogy igenis jellegzetes, vagy jól felismerhető leckékkel dolgozott eddig is. A mostani helyzetnél abban nem vagyok biztos 100 százalékig, hogy ez csendélet a szó szoros értelmében, lehet, hogy a kategóriával, magával vitatkoznék, mert hogy azért ennél szigorúbban vesszük a kategória határokat, másrészt viszont azt mondom a Csabának, hogy vannak olyan leckéink, pontosan az a három, ami a péntekkel, a vasárnappal és a hétfővel foglalkozik, amivel én ezt abszolút el tudom fogadni, tehát lehet, hogy egy kategória váltást megérne a dolog. Ami a képet illeti, valamilyen üveg felületen, valamilyen tégla vagy üveg díszítésen keresztül látunk, láthatnánk át, hogyha ez a felület engedné, így csak sejtéseink vannak, hogy mögötte egy kerti helyzet lehet, valamilyen ház, talán lehet még akár ez egy templom is, nem tudom mi, mintha ott valamilyen csúcsot is látnék, de lehet, hogy csak ez a torzítás miatt van. Amit én mondanék, mert hogy nagyon izgalmas az, hogy megvan a képnek egy háttere, igaz, hogy ebben a lágyított helyzetben tartva, és nagyon szép maga az a struktúra is amit ez a borostyán sárga kiad ezen az üvegtéglán, de én azt mondom, hogy valami nekem egy picit az előtérből minthogyha hiányozna. Tehát valahogy a kép osztatával valaminek történni kéne. Most én nem akarok itt tanácsokat adni, hogy a fotós nekitámaszkodik ennek az üvegfalnak és akkor a kezét látjuk, vagy mi, de valami a belső történetből még hozzáadódhatna. A külső történetet értem, az üvegfalat is értem, azt is amit ez a kettő elmond, de valahogy szemérmes a belső történettel. Várjuk a folytatást. (szőke-hegyi)
értékelés:

A Nagyinál

Én igazából csendélet kategóriájába szeretném ezt a képet átrakni a csend kategóriából, mert a szimbolikája, úgy gondolom, hogy megél ott is. Mint árnyék és ritmikai elemek jó ritmusban vannak elhelyezve ezek a tárgyak, vagy megfigyelve, és így a csendélet kategóriájában megvan a három disznó. (szőke)
értékelés:

Karácsonyi csendélet
Karácsonyi menü

Abban az esetben – merthogy ez a kép nem jó, minden össze van benne kavarodva, de annyi történetet érzékelek mégiscsak – megadom, Csongor, a három disznót, hogyha ehhez küldesz nekem egy mesét. Egy szöveges mesét a bejglikről, a bóléról, vagy nem tudom mi ez, gyümölcskoktél, vagy a narancs Tropicana dobozról is, mindenről ami itt nem látható. Ha írsz nekem egy egy oldalas mesét, amit én az Estiskola Rádióban be tudok olvasni, azt elküldöd záros határidőn belül, akkor megadom rá a három disznót. Merthogy ez egy történet, de igazából ha fotós szemszögből nézzük, akkor nincs eldöntve, hogy azon túl, hogy a karácsonyi készülődést lefényképezted, miről szól. Az a kategória, hogy csendélet és az is a címe, hogy Karácsonyi csendélet. De ez nem csendélet, nem attól lesz csendélet valami, hogy nincsenek rajta emberek, és ott most csend van, mert éppen bejött a szakács és lefényképezte. Nincs eldöntve, hogy a kép vizuális rendszerében mi a súlypont, miért élmény ez nekem. Azon túl, hogy ezek őrületes sütik, tehát itt ha valami nagyon erős, az az, hogy nézem ezt a képet és el vagyok keseredve, hogy miért nem ülhettem ott, mert mindent fölettem volna, ami oda van rakva. Zsolt a zserbót, én meg itt a pizzát oldalt. Ha küldesz egy történetet és azt én be tudom olvasni az Estiskola Rádióban, akkor megadom a három disznót. De a képpel bajom van. Úgyhogy ismételj is azért. (szőke-hegyi)
értékelés:

geometria
fénykör és fénytéglalap

Csak sejtéseim vannak, hogy fekvő állapotban egy plafont fényképezett le az alkotó és három-négy neon-armatúrát láthatunk és itt egy ilyen fölénk lógó lámpát. Az Andrást nagyon érdekli a geometria, nevezhetnénk akár fraktáloknak is de ez ebben a formájában itt nem igaz, inkább ritmikai játék, és mint ilyen, jó és bátran áll hozzá a csendélet leckéhez és tulajdonképpen jól is oldja meg, egy ilyen hosszú, egészen elnyújtott, szélesvásznú pannón. Talán annyi kérdésem, kérésem lenne, hogy a csendélet kategóriában a természet, a növények így-úgy valahogy utalásképpen szinte mindig benne vannak. Ha más nem, arra utaló szerkezetek, épített környezet, formák vannak jelen, pl. a cserépedények. Tehát lehet hogy ez az előtér, ami alulnézetből ez a lámpa, ha ebben az előtérben, egészen közel a lámpa előtt valami kis levél, szőlőkacs, virágmotívum, valami megjelenhetne, akkor ez az előtér-középtér-háttér játék még erősebben megjelenhetne, hiszen a geometriában feltáró jellegűen izgalmas lenne, ha más számára is érthetően jelen lenne, hogy én ott lefeküdtem valahol és ezt látom a plafonból. Tehát érdemes lenne ezzel még tovább haladni a csendélet kategóriában. De két disznó szerintem megvan és várom esetleg erre a variációkat. (szőke)
értékelés:

Csábitó csendélet
Hát igen, a csoki. Hümmm...

Hát egy vallomással tartozom, hogy amikor ezeket a képeket Zsolttal együtt megnéztük, ugye úgy érkeznek ide az alkotások először, hogy az alkotó neve az egy külön másik file-ban, vagy másik kis csomagban érkezik meg, és aztán csak később rendezi a szerkesztő ezeket össze, amit már ti láthattok, hát arra gondoltunk, hogy ugyanazok az alkotók, vagy ugyanaz az alkotó dolgozik itt ezekkel a pici macro világokkal, és akkor egyszer csak kiderül, hogy nem. Ezek az őrületes élmények, ezek az őrületes érzelmi hatások számunkra, hiszen Mikuláskor a mikulás bulin találkoztunk az alkotókkal, számunkra teljesen különböző személyiségek, teljesen különböző gondolkodású emberektől érkeznek, ezek a véleményem szerint nagyon is őszinte és nagyon is felkavaró játékok. Azt is fontosnak tartom, hogy ezek a munkák ugyanakkor miközben nagyon lázítóak, amiről mesélnek - színviláguk miatt, formáik miatt -, mégiscsak szemérmesen megfogalmazott munkák, ettől tulajdonképpen elhelyezhetőek, láthatóak itt. Viszont azon érdemes elgondolkodni, és ezt most örömmel mondom, hogy nyilvánvalóan eljutottak a régóta itt dolgozók, vagy az alkotók eljuthattak olyan szakaszokba a saját maguk világának vizsgálatában, amelyek hasonló formanyelveket is létrehozhatnak, és ezt szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem azt jelenti, hogy a formanyelvek ezért, mert egy oldalon dolgozunk - ez az Estiskola - ragadnának itt át alkotóról alkotóra, hanem azt jelenti inkább, hogy azok a történések, azok a problémák, azok a keresések, kutatások szavakban, történetekben, a nőiség, a szexualitás, az érzelem, a félelem, a csoport és az egyedüllét, ezek nagyon is azonosak és ebből az következik, hogy bár picit a formák elrajzoltabbak, személyesebbek, de az alapvető struktúrák azonosak tudnak maradni. Ezért tartom fontosnak ezt a képet is, három disznósnak tartom. Azt gondolom, hogy teljesen más személyiségen keresztül hasonló problémák vannak megközelítve mint más alkotáson. (szőke)
értékelés:

Virágszirmok
Szirmok a betonon.

Ha jól látom egy nagyon közeli, majdnem makróképet küldött az alkotó, és emiatt a kép közepe az, ami éles és a szélei picit lágyabbak. Ami érdekes, és érdemes róla beszélni, az a kékes, szűrt környezet és azok a bársonyos vörösek és okkersárgák, amik a kis szirmokon jelentkeznek, és az egésznek ettől a kevert és visszafogott színvilágától van egy hetvenes évek, David Hamiltoni stílusa, picit a szecesszió felé elmozdulva a formák miatt, és egy melankolikus stílusa is az egésznek, és mint ilyen stílusgyakorlat én úgy gondolom, hogy a kép jó. Talán valamilyen emberi tárgy vagy motívum, esetleg egy gyűrű vagy ilyesmi talán még megjelenhetett volna, de úgy gondolom, hogy a csendélet kategóriájára ez nem egy rossz megoldás. (szőke)
értékelés:

Almák

Azt nagyon köszönöm Ferinek, hogy nem adja fel a csendélet házi feladatot és hogy neki magának, saját magának fontos az, hogy a csendélet filozófiájával tudjon foglalkozni, vagyis ezen keresztül saját magával. Igen, ez egy csendélet, igen, ez egy sokat érlelt munka, igen, ez a csendélet tele van érzelmekkel és érzékiséggel. Tudom én, hogy az egyik alma rohadt, tudom én, hogy a másikon is vannak foltok, tudom én azt is, hogy csak véletlen, hogy két alma van itt, azt is tudom, hogy ezeknek az almáknak csak véletlenül pont olyan a formájuk, a sziluettjük amilyen, mégis azt mondanám, hogy a kép színdramaturgiájában, ahol a háttér egy porpasztellszerű teljesen különálló felület, amiről leugrik a vérvörös almaforma, testformák érzéki domborulatokkal, hogy mind ez az egész olyan, mint egy plakát, egy dinamikus agitatív üzenet, összességében mégis azt mondom, hogy ezek a vidám színek, ezek az erőteljes vérbő színek, ezek nagyon is érzelmekről jeleznek, nagyon is ott van benne az a szemérmes üzenetrendszer, amely a Feri belső története. Cselesen, de meglepően azt gondolom, hogy ott van benne minden, ami a Feri jó pillanataiban kell, hogy ott legyen, ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Őszi csendélet 2.

Ennél a képnél erősebben jelen vannak azok a helyzetek, amikkel jól lehet illusztrálni a csendélet alkotás folyamatát, mint tanulmány ezért köszönöm ezt, egy malac ezért lesz meg, függetlenül attól, hogy a kép maga ismétlésre szorul. Elfogadom, hogy Anita jobbra hord, oda komponál, induljunk ki ebből. A tárgyak. Alma: olyan kell ami nem hibás, ami színében is aktivizál vagy épp ellenkezőleg, nyugtat, de ez most egy picit túl zöld, nagyon savanyú a szám, szinte citromba haraptam. A szőlőről az előző képnél már beszéltem, egészséges szemek, élő, friss, dúsabb fürtök kellenek. A fekete háttérnél a bor és a pohár bebukik, ezt világítással lehet trükközni, hogy csillanjon, tere legyen és kiemeld a feketéből. Miért van az üveg bedugva? El akarod vinni még valahová, ha kész a csendélet? Nem innál belőle, nem inni hívsz egy pohár bort? A pohár is ezt mutatja, hogy ott van, de nincs szerepe, forma, de nincs tartalom, kellene bele bor, és nem ártana, ha nem lenne ujjlenyomat a palackon és a poháron. A háncs jó ötlet lehet, de akkor ki kell találni, hogy mi legyen vele, és a kompozíciót segítse, és végül lejjebb kellett volna menni a kamerával, hogy ne ilyen leltár érzés legyen, hanem formák és terek játéka. Nagyjából ez, amit el tudok mondani, szóval ismétlés! (hegyi)
értékelés:

Őszi csendélet 1.

A táborban sokat foglalkotunk a csendéletekkel, amíg Anita ott volt, láthatta, azt remélem, hogy a rögtönzött bemutató segíthetett neki, talán ő is érzi, mi az, amit el lehet mondani erről a képről, de a többieknek akik nem voltak jelen, segíthet, ha leírom a gondolataimat. Menjünk sorban. A tárgyak elrendezése, a kompozíció az, ami miatt egyáltalán ez a lecke feladásra került, hiszen minden munka alapja a kompozíció, akár filmes, akár fotós munkáról legyen szó, és ezt a legjobban a csendéletekkel lehet gyakorolni. Anita klasszikus csendéletet rendezett be, ennek külön örülök, hogy nem valami elvont, modern és ettől az áttételei miatt nehezebb feladattal fog neki ennek a leckének, hanem virággal, zöldséggel és gyümölccsel. A tárgyak összeválogatása az első feladat egy csendéletnél, hogy mi mivel harmonizál, mi mire felel, mi az, ami ellenpont lehet, a színek, a formák, az asszociációk - tehát egyrészt a kompozíciót ez eleve meghatározza majd, másrészt a kép hangulatát is nagyban befolyásoljuk ezzel a döntéssel. A virágra jól felel a szőlő, az almára a tök, színben a zöldek és sárgák jól mutatnak, ehhez ez a fád, fáradt vörösekkel játszó virág jól tud társulni. A formák teljesen rendben vannak, amiben dinamizálni lehetne az a színek megválasztása. Ha zöld a szőlő és zöld az alma, akkor az nem biztos, hogy jó, ha egymást fedi, vagy ha igen, akkor minden egyébnek is ebben a színtartományban jó lennie és akkor egy monokróm rendszert hozunk létre. Van olyan szőlő is, ami nem a feketébe hajló vörös, hanem egy átlátszóbb, inkább a virág szirmait idéző szín, talán az jobb lett volna. Ráadásul az nem árt, ha ezeket a tárgyakat szükség szerint letakarítjuk, másról szól a viaszréteg, ha csak a szőlő a téma, és másról, ha csak egy a többi elem között, most ez a viasz koszosságot mutat, valahogy jó lett volna ezt megmosni. A másik, hogy figyelni kell arra, hogy beteg gyümölcsöt ne tegyünk a képre, mert elviszi a mondanivalót, egy dúsabb, egészségesebb fürt kellett volna. A tök rendben van, talán abból is lehetett volna erősebb, formásabb, de végülis ezt lehet a komponálással is javítani. Az almánál az a kérdés, hogy ha zöld, legyen zöld, ez a sárgás beütés bizonytalanná teszi a dolgot. A virág szép, jó ötlet a háncs borítás a vázán, de ha ezt választjuk, akkor ezt a színt takarni kell a fényből, hogy ne ugorjon ennyire előre. Talán egy kevés kék, vagy lila még jót tett volna, néhány szem szilva mondjuk. A kompozíció most balra van rendezve, ez elfogadható döntés lehet, de ebben az esetben a drapéria nem hajolhat lefelé, a ráncok, a formák ugyanolyan képalkotó elemek, ha kivasalom előtte ezt a lepedőt, akkor utána szebb lesz az a formavilág, amit mutat ez az anyag. A másik, hogy ha tudom, hogy fehér a lepedő, akkor a világításnál is ezt figyelembe kell venni. Kis ellenoldani derítés jöt tett volna a formáknak, az almán lehet megfigyelni, hogy a lepedő véletlenül ver vissza valami kis fényt és máris élni kezd, térbe helyeződik az alma. Szóval egyrészt két malacos, másrészt ismétlés. (hegyi)
értékelés:

Őszi csendélet almákkal (II)

Nagyon örülök, hogy Jóska nekifogott a csendélet tanulmányoknak. Ha megfigyeljük a képet, három fő csoport az, amiből a kompozíció áll, tulajdonképpen egy háromszögben van elrendezve a váza, a tök és a három alma. Azért jó ez a beállítás, mert nagyon jól mutatja a méretek, a fények és a színek közötti összefüggést. Ha tömegében tekintem, akkor jó az elrendezés, mert a tök mérete nagyobb, mint a három alma, ezért a váza az almák tömegéhez van hozzáemelve, és ez így rendben is volna, de a tömeget, a méretet megváltoztatják a színek. A sárga kisebb súlyú, mint a vörösek, bordók, a világosabb felület kívánná, hogy az egyik alma a tök púpja elé kerüljön, ezzel kerülne a súly, a méret és a szín együttese egyensúlyba, mert most a kép bal oldalra billen. Természetesen el lehet a vázát is mozdítani, a két megoldás között a különbség, hogy a váza mozgatásával klasszikus megoldás felé törekszünk, az alma elmozdítása dinamikusabb, szokatlanabb lenne. Az is lehet, hogy ha a tökre egy pici ellenfényt adunk, akkor a most árnyékban lévő része jobban kiemelődik, ezáltal nő a súlya és így kerül helyre a súlyarány. Mindenképp azt mondanám Jóskának, hogy foglalkozzon ezzel még, mert nagyon jó tanulmány, jó illusztráció. Viaskodom picit magammal, mert a disznózás szempontjából ha figyelembe veszem, hogy ez a tanulmány nem csak Jóskának segít, hanem a többieknek is, akkor jár a három malac, de a kép maga csak kettő, tehát most azt csinálom, hogy két malac a kép, és egy malac az illusztrációs munkáért jár. (hegyi)
értékelés: +

Tiltott gyümölcs

Rövid leszek, mert az ötlet jó, de a megoldás miatt ismétlést kérek. Ugyanis az alma varrottas nagyon jó geg, jó utalás, és a megoldás színben is stimmel, jó a zöld és a vörös kontrasztja. De a háttér, az alap, amin szerepel, semleges, semmitmondó. Gondold tovább a történetet. Mi az alap sztori? Éva beleharapott a tudás almájába. Mi történt a képen? Vissza van varrva a harapás. Mi következik ebből, mi az, ami a sztorit még tovább fokozhatná? Persze nem kötelező ezt az irányt tartani, szóval nem akarom én megmondani, mi a megfejtés, csak arra kell gondolni, hogy egy ilyen esetben az alap geget be is kell foglalni valami keretbe, valamivel folytatni kell a sztorit. Vagy ha nem, akkor teljesen más irányt fogva el lehet menni egy elidegenítő vonalat is lehet követni, az megint más formai megoldást kíván. Ez a döntés a te döntésed, csak meg kell hozni. Az alma varrva így most még nincs kész szerintem. (hegyi)

Vége

Nagyon szeretem ezt a képet, egyrészt azért, mert egyszerű eszközöket használ, üdítően hat ez az egyszerűség, ez a keresetlenség, itt vagyok, ez az, ami, azt akarom mondani, amit, és nincs mellébeszélés, nincs bizonytalanság, tudom, mit akarok és megcsinálom. Amit kipróbálnék, nem biztos, hogy igazam van, hogy esetleg mi lenne, ha annyival több lenne felül, amennyi ahhoz kellene, hogy a leesett hamut el tudjuk képzelni még az előző fázisban, amikor a cigaretta része volt, tehát hogy ez a mozi, ez az eseménysor visszapörgethető legyen fejben és ne essen túl a képhatáron a megfejtés. (hegyi)
értékelés: