Megint egy nagyon személyes üzenet Ágnestől. Látunk itt valamilyen táblát, amin különböző színek vannak. Ez olyan, mint egy kapcsolótábla, nem tudom, és aztán látunk egy asztal, ami mellett Ágnes ül, és beletekint a kamerába, és ott van az a bizonyos piros fésű. Nem árulok zsákbamacskát, ez a kép nálunk készült, de azt gondolom, hogy az értelmezésben erre nagyon nincs szükség, hogy ezt a titkot leleplezzem. Könnyű, könnyed, Ágneses megoldás. Talán annyit, hogy én értem, de aki nem tudja, az nem fog rájönni, hogy ez egy társasjáték. Pedig ez lenne az kulcs, hogy ez miért a barátság leckébe érkezett. Tehát lehet, hogyha azt az állapotot rögzíted, amin ez a társasjáték egy lejátszott meccs után látható, akkor ez lehet, hogy jobban értelmezhető a többieknek is. (hegyi)
értékelés:

paraszt-golf

Nagyon jó, nagyon humoros, nagyon tetszik ez a kép. Annyi, hogy közelebb kell menni, és itt megint az van, hogy fentről fotózok lefelé. Ettől az egészben van egy pici távolságtartó forma. Tehát én azt mondom, hogy egy picit lejjebb kell menni addig, hogy a szereplőnek a feje a bokorformákból ne jöjjön ki, tehát ne az ég legyen a határ, mert akkor aztán beég. Kevesebb elég lenne az égből, több a földből. És mondom, ha közelebb megyünk, akkor még jobban értelmezhető ez a helyzet, de nekem ez nagyon tetszik, nagyon szeretem ezt a játékot, és nagyon kedvelem Gabriella humorát. (hegyi)
értékelés:

íjászat Tatabánya

Nagyon szép az a ritmus, amit a két felajzott íj mutat, nagyon jó az a ritmus, ami a felnőtt keze, kisgyerek keze, kisgyerek feje, az íj, nyílvessző kapcsolódásával létrejön, ezek abszolút rendben vannak. Itt megint azt mondom, hogy egy kicsit rendezni kellett volna a környezet, mert a háttérben hagyott gumimatrac, meg pumpa, meg nem tudom micsodák, ezek nem annyira erősek. Szóval én azt gondolom, hogyha egy ilyen helyzet van és ők egy ilyen íjászati helyzetben vannak, és én felfedeztem magamnak, akkor lehet azt mondani nekik, hogy egy kicsit most én is szeretnék bekapcsolódni a játékba, de én a fényképezőgéppel játszom, úgyhogy legyetek szívesek álljatok be ide, de előtte én már lerendezem a hátteret. Talán egy picit előrébb állítom őket, hogy a képnek a jobb felső sarkánál ne lukadjon ki az égnél, tehát hogy megmaradjon ez a homogén háttér, és akkor egy nagyon izgalmas képet kapok. Ezek azok, amik tanácsként szolgálhatnak. (hegyi)
értékelés:

Hat képből álló sorozatot látunk. Maga a forma abszolút jól értelmezhető: látunk egy ősöreg villamost, valahol látszik, hogy közben az emberek érdeklődéssel fordulnak felé, az is látszik, hogy ez a kép most készült, a ruhákból, a környezetből, tehát nem valami archív képpel van dolgunk, és aztán mi is, mint nézők felkerülünk erre a villamosra. Szépek ezek a formák, a színek, rácsodálkozás erre a megtelt táblára, ami manapság abszolút kiment a divatból, hogy ilyet jelezzenek a járműveken. Aztán látunk bőrszíjas megoldást, amit talán kapaszkodó akar lenni vagy csomagtartó, megint egy belső enteriőrt látunk. A következő kép megint nagyon izgalmas a tükröződésekkel és a tükröződések miatt, hogy az égből kimetszett darab és a villamos ablakán visszatükröződő darab nagyon is hasonlatos világba visz minket. Tehát szintén egy izgalmas kép. Az ötödik kép számomra annyira nem része ennek a sorozatnak, mert itt most zavarba vagyok hozva, hogy most akkor melyik villamoson voltunk. És ez a zavar nem biztos, hogy olyan jó. Értem én, csak bizonytalanságot kelt a nézőben, és ez a bizonytalanság az alkotó bizonytalansága, hogy le tudok-e mondani arról, hogy ez a villamos is megtetszett vagy nem. Én azt mondom, hogy le kellett volna róla mondani, szigorúbbnak kellett volna lenni. Az utolsó kép nagyon is jó fotó. Lehet, hogy én megfordítottam volna, és ezzel kezdenék, és ami most az első kép, azzal fejezném be a sorozatot. Nekem izgalmasabb lenne úgy a felütés. Legyél magaddal egy picit kegyetlenebb, a feszesebb mesemód segít. (hegyi)
értékelés:

Tata Eszterházy Pezsgőgyár

Itt most egy nagyon izgalmas témába fogott bele Gabriella, mert az ablakok, a ház szemei, nagyon is beszédesek, nagyon is sok információt adnak, és az ember nagyon könnyedén tudja azonosítani magát ezekkel a helyzetekkel. Tehát asszociációban is egy nagyon izgalmas irány. Mind a két kép önmagában, mint kiindulási alap, jó. Az első kép az, ami megközelítésében is hozzám közelebb áll, mert a második képnél, hogy ennyire oldalról lett készítve a felvétel, nekem azért nem olyan erős a rövidülések miatt, nem adja a formáját az ablak abban a helyzetben annyira, mint az első képnél. Billeg, elfordul, elmozdul, miközben az nagyon izgalmas, hogy egy levett ablakszárnyat is látunk. Azokat a traverzeket ott előtte el kellett volna rakni. Szóval megint azt mondom, hogy azért van meló a fotóval, és ezt érdemes úgymond nem megspórolni, mert a végeredmény tekintetében nagyon is sokat tud emelni, hogy elveszem azt a két fekete bigyót, közelebb állok egy picivel, és megpróbálom valamennyire szemből ezt lefényképezni, avagy távolabb állok, hogy ez a levett ablak jobban érvényesüljön. Szóval a lényeg az, hogy az irány nagyon tetszik. Az első képnél is van valami a jobb szélén, ami egy letakart bigyó, arra azért jó lett volna odafigyelni, hogy az ott ne legyen. És fölül annyi vágást lehetett volna tenni, hogy az az elektromos kötődoboz vagy telefondoboz már ne kerüljön a képre, mert az ott annyira nem fontos. De mind a két kép nagyon izgalmas irány. Ha Gabriellát ez érdekli, akkor ebbe az irányba érdemes elmozdulni, érdemes ebbe jobban belemerülni. (hegyi)
értékelés: