Duna

Azért nem nagyon sokat beszélek én erről, mert a Gabriella képénél az elsődleges probléma az, hogy ez nem csendélet. El lehetne indulni azon a vonalon, ami ez a kőrakás, meg a kis kerámiaedény, ez tényleg nagyon szép és nagyon jó. Még azt a szürrealitást is bele lehet vonni, hogy mindez egy folyóparton van a bokrok között, csak hát iszonyatos kupleráj van a képen. Belóg egy másik növény, kitakarja a kompozíciót, aztán ott van két bot ebben a holmiban, amiről nem lehet tudni, hogy micsoda, nincs elmagyarázva. Szóval nagyon zaklatott, nagyon széteső ez az egész. El lehet ezen a vonalon indulni, nem kötelező a csendéletet szobában, tárgyasztalon megoldani, dehát azt azért mondom, hogy egyszerűbb lenne, ha Gabriellát érdekli a csendélet, mint lecke, akkor elindulni azon a vonalon, ami a klasszikus csendélet-rendezésnek a vonala, azért, hogy utána a későbbiekben, akár, hogy ha egy ilyen szabadtéri dolgot talál, akkor már utána a szabadban is tudja rendezni ezeket a dolgokat. Én ezt visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Tata Eszterházy Pezsgőgyár

Képsort látunk, vagyis hát képekből három darabot. Mindenik önmagában izgalmas tud lenni, és én ezt most szét is választom. Az első képnél nagyon szépek a színek, ezek a fád, fakó kékek, sárgák, és nagyon jó, hogy ezt Gabriella észrevette. Bár ezzel a ferde horizonttal, meg ezzel a dőlő világgal nem nagyon tudok mit kezdeni, hogy ez miért van, erre azért egy kicsit oda kéne figyelni. A második kép valószínűleg egy padlás, amin egy május elsejei táblát látunk, amit a felvonulók vittek magukkal, és ez egy nagyon jó dolog, hogy ezt ő megtalálta. A környezet nem eléggé jellemző, a tábla oké, a portól látszik, hogy ez nem egy mai darab, csak hát lehet, hogy a környezetben lehetne olyat találni, ahol ez jobban élne. Ez az olajos hordó nekem nem olyan erős. És itt a harmadik kép, egy ablakboltívvel, nagyon szép fényekkel, nagyon intim belső térrel, és ezt az intimitást nekem megtöri az ablakban hagyott zacskó és az a féltégla, amit az ablakban hagyott valaki, lehet, hogy azzal volt kitámasztva szellőzésnek ez a pince. Azért mondom mindezeket el, mert ezeken ott helyben jó dolog, ha az alkotó változtat, módosít, mert nem egy nagy dolog odamenni, levenni azt a téglát, hogy ha lehet, és máris jobban működik ez az egész dolog. Valahogy azt gondolom egyébként, hogy az irány, amelyben elindult Gabriella, az nagyon jó, és neki aztán különösen nagy palettája lehet abból, hogy az Eltűnő világgal dolgozzon, mint leckével. Igaz, hogy pont ettől a bőségtől van nehéz helyzetben is, mert neki, mint régészettel foglalkozó embernek, könnyedén adódik az, hogy közel kerüljön olyan tárgyakhoz, dokumentumokhoz, amik a régi világot tükrözik. Ebből kell neki kiválasztania azt, hogy mi az, ami rá is érvényes, és én nagyon örülök annak, hogy ő nem ezt az egyszerűsített világot kereste, hanem egy másik irányban próbált elindulni. Én arra biztatnám, hogy hajrá Gabriella, az irány az abszolút jó, kicsit tessék a megvalósításra koncentrálni. Kettő csillagot adok rá, biztatásképpen, és várom a további munkákat. (hegyi)
értékelés:

Az az izgalmas ebben a képben nekem, ami abban az egy tizedben történik ott a kép alján. A szivárvány engem annyira nem izgat, gyönyörű szép kettős szivárvány, természetesen jól mutat a képen, még azt is mondom, hogy persze szivárvány nélkül más lenne ennek a képnek a jelentése, de azok a tetők, azok az ablakok, azok a ritmusok, mint egy morze, mint egy lyukkártya-szalag, amik a kép alján futnak, azok azok, amitől ez az egész egy jó közléssé válik, még egyszer mondom, a szivárvánnyal együtt persze. Nagyon szeretem, nagyon jó ízléssel vágott Csaba itt a képnél, nagyon jó ízléssel komponált. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Pécs. Tettye.

Tamás tud meglepetéseket okozni. Szerénykedik ő, hogy ő ezt se tud, azt se tud, nem tudok műsort csinálni, nem értek hozzá, nem tudok fényképezni, nem értek hozzá, és aztán utána idetesz egy ilyen képet. Szóval én azt mondom, hogy óvatosan kell kezelni azt, hogy Tamás önmagáról miket állít, mert ez nem biztos, hogy mindig a valósággal találkozik. Nagyon szeretem ezt a képet, nagyon jó fotográfia. Millió szálon el lehetne indulni: azon a hármasságon, ami a természet, az emelt szobor, a Krisztus szenvedése és a tévétorony együttese, a három út; vagy lehetne arról beszéni, ami a felhők fölötti fény játéka, arról a nagyon furcsa fényviszonyról, ami vihar előtt szokott létrejönni, és nagyon nehezen utánozható. Lehetne mesélni az emberről, aki egy időn belül, egy időpontban képes transzcendens dolgokban hinni, és nagyonis racionális építményeket építeni. Szóval sok irány létrejöhet, és ennek a képnek szerintem ez az egyik nagyon nagy előnye, hogy a rácsodálkozások kívül, és azon a bravúron kívül, hogy Tamás talált egy ilyen pontot, ahonnan ezt a képet el tudta készíteni, azt kell, hogy mondjam, hogy itt nem csak az időzítés van a helyén, hanem az is, hogy Tamás, mint egy kvízkérdést, föladja nekünk itt a leckét. És aztán azzal a mosollyal, amit ismerünk Tamásnál, figyel minket, játszó gyerekeket, hogy na most ki mire jut ezzel a képpel. Azért azt hozzáteszem, hogy itt megint arról van szó, hogy nem hiszem el, hogy csak három hozzászólást ért meg nektek ez a kép. Tessék egy kicsit megerőltetni magunkat, és ne csak azokat a dolgokat nyitogassuk, bontogassuk és elemezzük, aminél szinte kész válaszaink vannak. A kétségeinket, a kérdéseinket is nyugodtan feltehetjük, úgyhogy én azt javaslom, hogy azért erről a képről lehet, hogy érdemes lenne beszélgetni kicsit itt a kommentárok alatt, ha gondoljátok. Én szeretném. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Ezt már sokszor elmondtam, hogy Barának nagyon jó modellje van, az ő kapcsolatuk nagyon speciális. És itt nemcsak azt értem rajta, hogy anyja-lánya kapcsolat, ez szerintem ennél sokkal sokrétűbb, sokkal mélyebb, és ez látszik ezeken a képeken. Hannának az arcán sokkal több minden tud megjelenni Bara fényképezőgépe által, mint egy átlagos gyerekfotóknál. Ez ezeknek a képeknek a nagy erénye. Ennél a képnél is ez a helyzet. Én azt mondom - és ezt már más képnél is mondtam -, hogy tessék letakarni a szemet, és megnézni miről mesél a száj, és aztán tessék letakarni a szájat, és megnézni, hogy miről mesél a szem. Itt vannak a mélységek ebben a portréban, ugyanis egyszerre tud megjelenni a felszabadult nevetés, az öröm, a vicc, és valami olyan megélt élmény, ami életkortól függetlenül megjelenik most itt az arcon. Szóval, mondom, nagyon szeretem ezt a képet. Itt is az a helyzet, amit más portréknál is mondtam, hogy vagy az utólagos laborálásnál egy picit kell engedni a szemre maszkolással, vagy ott a helyszínen kell megoldani azt, hogy egy picit több fény kerülhessen a szemre. Én egy kicsivel sötétebben tartanám a homlokot. Tehát az nekem, attól, hogy az közelebb van, és több fényt kapott, egy picit most sok. Ezek nüanszok, de a laborálásnál érdemes ezekkel eljátszani. Ettől függeltenül a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Fajtáját tekintve angóra tengerimalac.

Egy nagyon aranyos képet kapunk, ez tényleg egy szenzációs kis modell. Én mondjuk nem annyira ismerem ezeket a kis rágcsálókat, nem tudom megmondani, hogy ez egy hörcsög, tengerimalac, vagy micsoda, de tényleg zseniális. Olyan mint egy rocksztár. Egyetlen egy kis apró megjegyzés csak: egyrészt fölül picit talán több rész kellene, de nem sokkal több, csak egy fél centi, másrészt ott a szeménél keresztül megy ez a szőr. Én annyira nem értek ezekhez az állatokhoz, nem tudom, hogy ez mennyire kiküszöbölhető, hogy simogatásra hogyan reagál, hogy lehetne kisimogatni ezt esetleg, mennyire hagyja, hogy az ember játszon vele, és harap vagy nem harap, szóval innen most képernyő mögül könnyen vagyok okos, de azt onnan nem ártana valahogy kivenni, vagy pedig azt mondom, hogy tessék nekiállni és kiretusálni. Ezt nem csak a fotosoppal tudnánk megtenni, tehát a retusálás egy olyan eszköz, ami rendelkezésünkre állt az analóg technikáknál is, tehát nyugodtan meg lehet fogni azt a kis ecsetet, és kipingálni. Időt rabló munka, de megéri, mert most a szeme így kettévágódik, hasonlatosan az Andalúziai kutya című filmben Bunuel-nél, úgyhogy ez picit ott nekem zavaró, de ennyi. A három csillag az megvan, és nagyon örülök, mert ez egy nagyon jó megoldása ennek a leckének, nagyon aranyos kis állatot kaptunk. Ez a közeli felvétel ebből sokat elárul, hogy milyen kapcsolat van az alkotó és a kis állatka között. Ez egy nagyon bizalmi helyzetnek tűnik nekem, úgyhogy nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés: