Én ezt kedvelem. Jó, az más kérdés, hogy az ember dohányzik-e az erdőben, de talán épp ez az, ami miatt lehet akár egy figyelemfelkeltő dolog. Jó ez a manós megjelenés is, mint egy kobold, aki hamarosan leugrik és elrohan. Kritizálni megint a tónusokat tudom, azt, hogy a mélyebbeknél nincs részlet. Kár. (hegyi)

Szoktunk néha személyesen találkozni, és mindig keresem azt, amit a képeiden látok, hogy fel tudom-e élőben fedezni, és eddig sose sikerült, szóval valamit tudsz, amit elő tudsz hívni magadból önportrénál, és ez nagyon fontos dolog. Más már nincs is hátra, mint hogy az utómunkával elkezdj behatóbban foglalkozni, mert az a helyzet, hogy főképp a sötét tónusaidnál szokott oly mértékű lenni a veszteség, ami engem zavar, mert elvesznek a részletek, és nem érzem indokát annak, hogy ennyire kopogósak legyenek a tónusaid. A másik, hogy ez a kékes hideg hatás sem a barátom, volt erre analóg technika, Töröl Laci nagy mestere volt ennek anno, de úgy gondolom, hogy ahogy a szépia, úgy a kék is olyan, hogy hamar megfekszi a gyomrot. Szóval összefoglalva, a tónusok miatt zaklatottabb a kép annál, mint amit a belső sugárzása indokolna. (hegyi)

Nekem egy nagy csalódás volt, amikor múltkorában vonaton kellett utaznom és kiderült, hogy már nincsenek az ülések fölött tájképek. Gyerekkoromban kedveltem őket - és ez a kép ezt idézi vissza. Ezeket a gegeket az emelheti feljebb, ha van türelmünk kivárni, amíg például a kinti világban valami olyan történik, ami képileg beleillik a kompozícióba, mert most ez a nagy fényesség és kevéssé jellegzetes fa nem elég ahhoz, hogy egyensúlyt tudjon teremteni és mintegy dimenziójáték besegítsen a képbe. Anna jó alany, szóval várom a bolondozást vele. (hegyi)

Több szempontból is határeset ez a kép nekem. Egyrészt a zsáner nem nélkülözheti az embert, életkép, de abban az értelemben, hogy egy jellemző szituációt mutat be, sok esetben példabeszédszerűen is akár. Értem, hogy ott sok a ténfergő birka, de attól, hogy jellemző helyzet, nem válik zsánerré ember nélkül. A másik problémám a tónusokkal van. Tamás mondja, hogy jellemző fényviszony, és ezt el tudom képzelni, de ettől még a középtónusokat az én komfortzónámnál lejjebb hangoltad, vaksiskodok, és ez nem jó, mert bebukik a kép nagyobbik része. Ki kell alakítani egy viszonyrendszert a tónusokban is, a tömegelhelyezést figyelembe véve, és ennek a témához illeszkedni kell. (hegyi)
értékelés:

Standfotósnak mondták azt a fotóst, aki állóképeket, hangulatokat és a mozi kirakatába kihelyezhető képeket készített, ez volt anno a trailer elődje, és ennek nagy mesterei voltak, tulajdonképpen egy jó iskola volt a fotósnak, ha módja volt ilyenben részt venni. Ugyanakkor az a helyzet, hogy ezt mint szerep el kell választani a rendezőtől vagy az operatőrtől, mert más agyberendezkedést igényel, egy kis kívülállás sem árt, szóval attól, hogy mint úgymond színpadkép, a rendező vagy a kamerás kitalálja a szitut, még nem lesz könnyű kenyér azt állóképen is érvényesen megmutatni. Ez a filmes része. A fotós rész ha ezt mint portrét nézem, a hangulatnál nem jut tovább. Nem tudok meg a szereplőről semmit, nincs viszonyom vele más, mint az a szitu, amiben ő mint szereplő jelen van, de ez nem hiteles. Látványos, igen, de primer marad a közlés. Az van Viki, hogy az új rendszerben a besorolások többeteknél emelkedtek, te is ötödiket kaptál, ami azért egyfajta megelőlegezése is annak, hogy beleállj a melóba és valóban a képformálásod szigorúbban vedd és tudatosabban. Idő, türelem. Kemény fogalmak, tudom, én is bajban vagyok velük, de enélkül nem megy. Jó lenne kicsit lenyugodni és a kapkodós belekóstolós irányt abban mélyíteni, hogy egy-egy ügyet amíg nem vagy vele kész és elégedett, ne hagyj elmenni. (hegyi)