Feladatmegoldás

Red Beach

A kép Vír szigetén készült a vörös szikláknál ( Red Beach) hosszú 10mp záridővel álványról. Az objektíven egy enyhén sárga szűrővel ami ezt a zöldes színt eredményezi a képen.
Külső szoftveres szerkesztés nincs a képen. Adatok: záridő 10mp, ISO 100, f/6.3, Lens 16mm

Önarckép

A kép Vir szigeten készült álvánnyal és egy Kenlock MC-tor 80-200 objektívvel, így a kézből szelfi nem lett volna egyszerű. Elnézést a bukósisakért! Amúgy rövid hajam van oldalt 3mm tetején kb 3cm, 2 oldalt enyhén kopaszodó. Koncepció nem volt, csak hogy az okos fejemről csináljak egy képet és ide feltöltsem :)

Álmatlanság

A kép Salgótarjánban készült pár éve a családi házunkban egy egyszerű, kompakt Kodak Easyshare C813 fényképezőgéppel. Eléggé sok dolog nyomasztott akkoriban lelkileg, köztük a felnőtté válás nehézségei is és emiatt úgy döntöttem készítek magamról egy képet, emlékeztetőül, hogy honnan is indultam pontosan, hogy legyen mire büszkének lennem, ha egyszer eljutottam valahová.

Az előző filmben bemutatott kameraállványból két darab került ma kisorsolásra a studioeszkozok.hu és a Látszótér Alapítvány jóvoltából. A nyertesek Czifra Gábor és Bagi Tamás lettek. És mivel a véletlen Tamás nevét hozta ki egyik nyertesnek - ő erre az esetre a saját monopodját a jelentkezéskor felajánlotta - így egy harmadik nyertesünk is van Nemes Nagy Tamás személyében, övé tehát egy monopod lett. Gratulálunk! Kérem a nyerteseket, hogy a hegyi kukac látszótér pont hu mailcímre írjanak, hogy hogyan juthat el hozzájuk a nyereményük.

Meglepetés

Kisfiam 7 hónaposan, ilyenkor az ember ugye probál mindent megörökíteni, amit csak tud, ez is így "ne mozdulj! ne mozdulj! csak egy pillanat" kép, úgy kellett ugrani a gépért, nehogy elmozduljon a "modell" :)

Üdv a Látszótéren, kedves Péter! Bevallom, kicsit nehéz helyzetbe hoz a képed, mert hogy nem véletlen, hogy első leckére önarcképet várunk, könnyebb arról kommunikálni az elején, mint egy portréról, amit másról készítesz. Alapvetően engem ez a világ, főleg a tónusok a hatvanas-hetvenes évek analóg világára emlékeztet, ezt jól megfogtad, kifejezetten tetszik ez, hogy nem valami művi archaizálással érted ezt el, hanem egyszerűen a tónusokkal, képkivágással, beállítással. Fejtetőnél vágnék abból a háttérben ferdén látszódó talán ágyszélből, az nem probléma, ha belevágsz a hajba, ennyi belefér. Kedves a modelled is, a pillanat is jó, egy dolog, amin ha lehet, majd gyerekeknél érdemes változtatni, ez pedig az objektív gyújtótávolsága. Ugyanis a gyereknek arányaiban eleve nagyobb a feje, közelebb is van a kamerához, mint a karok vagy a test, ha ezt akár csak normállal fotózod, akkor erre a méretkülönbségre még rá is adsz. 105-135 mm körüli lencse lenne jó, az kevésbé torzít. Várom az önportréd is, és a további munkáid. (hegyi)
értékelés:

ajtó valahová

Épített környezet leckébe szántam volna, az építészetbe szerintem már nem fér bele, így maradt egy szorgalmi...

Kis becsípődést érzek a színhasználattal, de mondjuk itt ez még elmegy akár, ami viszont inkább kérdéses nekem, hogy ez a kép miért álló formátumú? Így most fenn lötyög, oldalt meg szűk. A sztori határoz meg mindent. Ajtó valahová. A sztori nem felfelé zajlik, hanem oldalra. Onnan jöhet valaki, oda mehet valaki, onnan várunk bármit, tehát ha az a téma, hogy van egy ajtónk és az megfotózható így, hogy feszültséget keresünk abban, hogy nem egyértelmű mi merre, hogyan, és ez így alapban meglenne, akkor a meséhez nyitni kell oldalra, hogy ne egy leltár legyen az ajtóról. (hegyi)
értékelés:

Csendes ősz

Szóval aaaaz vaaaaan, hogy ha csendes az az ősz, miért üvöltenek a színek? Az előző képnél kevésbé zavart, de itt ez a tónus, ez a túlhúzás ellene dolgozik annak a hangulatnak, ami ha meghagyod a lágyságot, egyből kijön, az a kicsit szorongató, kicsit félelmetes mese, hogy vajon mit rejt a hátsó udvar, szóval a sztoriban van némi thrillerszerű, ha nincs ennyire kopogósra húzva. A zöldekkel is ez a baj, hogy hihetetlen így, ami amúgy más mesében jól is jöhet akár, de itt most elhúzza a dolgot. (hegyi)
értékelés:

Parasztház

Szigliget, Kamonkői úti házikó. A struktúra és a minimalista összkép, ami miatt muszáj volt elkészülnie, remélhetőleg vissza ad némi érzést.

Üdv János újra a téren, remélem elkezded magad aktivizálni és lejössz az instagramos lájkvadászatról, erről is szól a legutóbbi filmem. A képről azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon jó ritmus, kedvelem, fenn bal sarokban van egy kis kuszaság, amit vagy retussal kell megoldani, vagy levágni. Ha megnézed úgy, hogy a hátsó ház ablakzsalugáterének tetejénél vágod, egyből világos lesz a ritmusképlet. Igazából az lenne a még jobb, ha amit fenn vágsz, lenn megkapnánk kerítésből. (hegyi)
értékelés:

A megfigyelés fontos, jó, a színek is, technikailag rendben van a kép, de egy dolgot nem értek, ez pedig a téma elhelyezése. Most fenn a zöldből sokat adsz, betetted a horrort középre, de a fenti térre nincs ilyen mértékben szükség, viszont jó lenne, ha a sárga rész teljes kör lehetne. Ez csak annyi, hogy lejjebb billented a kamerát. Tudom, idő megszokni azt, hogy a komponálásnál nem kell a fő témát minden esetben középre szervezni, portréknál szokás ezt a hibát legtöbbször elkövetni, hogy van egy mellkép, és a fej van középen, fenn meg nagy üres tér. A néző akkor is megtalálja, mi a fontos, ha nincs centrálisra szerkesztve, a formák fontosak. (hegyi)
értékelés: