Feladatmegoldás

Annak örülünk, hogy végre az István, aki foglalkozott már a riport leckével, eljutott ide, és komolyan mondom, hogy ha az ő korai munkáit megnézzük itt az estiskolán, akkor ugyanúgy, mint egy másik alkotónál nagyon komoly változások zajlanak az ő munkáiban, és én kisgyerekként felemelt kézzel szeretnék itt rohangálni körben, hogy ’Hajrá Berecz Pista!’ végre megértetted, hogy mi a riport, mi a történetiség. Ez a képsorozat elindít egy kezdeti mesei mondatot, amire szépen építkezik a következő és következő információkkal, és ezt pl. a képkivágások megváltoztatásával, a képen lévő információkkal is elmesélő módban alkalmazza oly módon, hogy akár egy magyar nyelvet nem beszélő képnéző is megértheti a kép végén lévő párhuzamot, és ennek a párhuzamnak a lezárását is. Egy komplett mesei szerkezetet látunk itt, bevezetés-tárgyalás-befejezés, és ilyenformán a Pista képriport kategóriájában jól teljesítette a feladatot és nagyon örülök annak, hogy eljutott idáig, és ezeket a vállalkozásokat már érzi és érzékeli. (szőke)
értékelés:

Kaptam egy gépet.
-azt mondtam: nem
-azt mondták: igen
-azt mondtam: nem
-azt mondták: igen
-mondtam nem értek hozzá
-azt mondták de, csináld csak, menni fog........
hát itt vagyok.
sziasztok ismerősök és még ismeretlenek.

Nagyon izgalmas az az üzenet, amit az alkotó az első leckére küldött, bár tudjuk azt, hogy van egy lecke, ahol a talp mint lehetőség jelen van, de ez egyáltalán nem zárja ki, hogy az első leckére valaki a lábán, a talpán keresztül és a föld, a kövek, a kövek formái és színei, ott egy sivatagi rózsát is látunk a bal felső sarokban, tehát hogy ezeknek a párhuzamával küld egy első kézjegyet. És ami esetleg javaslat, megjegyzés lehetne, miközben azt mondjuk, hogy szeretjük ezt a képet, hogy talán érdemes lenne ennél a munkánál is egy picit kísérletezni, ugyanis látjuk, hogy ahogy ezek a kis ujjacskák kapaszkodnak, és a bőr színe is megváltozik, ahogy ezek ott megfeszülnek, az alatta lévő formákba, hegyikristályba, folyami kavicsokba, hogy az sejthető, hogy a talp alatti felületek nagyon is különbözőek; rücskösek, laposak, gömbölydedek, szögletesek, azaz térbeli formákról beszélünk, amelyek a talp alatt jelennek meg. Márpedig a fotográfiában a képkészítésben ha a térbeli formákat érzékeltetni akarjuk, merthogy ennek a képnek a párhuzama vagy a két iránya, az érdekessége az az emberi test és ezeknek a térbeli formáknak a kapcsolódása, és a kettőnek a játéka, a harca akár, hogyan jelenik meg a képen. Tehát egy picit a fényforráson, a megvilágításon változtatni kellett volna. Nagyon jót tett volna ennek a képnek, ha az alkotó a fényforrást közelítené a kövek felületéhez, és így a kövek domborulatai, kiálló szögletei súrlófényt kapnának, és ettől talán még dramatikusabb, izgalmasabb, filmszerűbb is lenne ez a felület, de talán a lábfej boltozati része is, és az egész felület is más megvilágítást kapna, amitől a test domborzati felületei is érthetőbbé válnának, és ez az erőteljes vöröses szín, ami most naturalisztikussá teszi ezt a képet, az is finomodna. Tehát csak annyi lenne a kérés, hogy jó lenne, ha lehetne még ezzel játszani, ha ebből verziók készülhetnének, akár egy kis gyertyafénnyel, akár kis oldalsó fényekkel. Kettő disznó és nagyon várjuk a további munkákat. (szőke)
értékelés:

zene hozzá: http://href.hu/x/7dil

Szeretem Pista figuráit, örülök, hogy elkezdte a leckéket újra, remélem nem akad meg a sorban most, és végig is vezeti, végig is csinálja a feladatokat. Olyan, mintha a szem tengerében vagy szél, vagy mágneses viharában úszna ez a figura, kifejezetten jó, hogy ennyire elvonatkoztatva, ennyire szétnagyítva jelenik meg a háttérben a szem, mondjuk szerintem figura nélkül is megélne, működne, ki lehetne próbálni, hogy mondjuk most-tól Pista nem a figurái mögé bújik, hanem beleteszi magát úgy emberesen a leckékbe. Hmm? (hegyi)
értékelés:

Mozgásra ez így nem túl sokat segít a nézőnek, érzésként átjön valami, azt nem tudom, hogy biztosan az-e, amit András akar, van egy ilyen baleset előtti utolsó kép érzete a képnek, talán, de megvallom, hogy ezzel csak nagyon erőltetetten tudnék mit kezdeni, blöffölni nem akarok, szóval én most ezt inkább nem folytatom, nem cincálom, ismétlés. (hegyi)

Egy nagy ugrással íme a tizenkettedik lecke. Úgyis itt a hideg, én meg megkaptam a leszúrást, hogy lusta vagyok:-) Most pont a verősfényes napsütésben úszó kép kell a hangulatunknak. Az enyémnek legalábbis... Egy kis emlék, 2008 tavaszáról, Taliándörögdön.

Örülök, hogy Noémi újra köztünk van, remélem, nem csak pillanatnyi fellángolás, hogy ezeket a tavaszi leckéket beküldte, előre szólok, hogy várjuk a képeit, főleg, hogy a táborban tett villámlátogatása a többiekben is nyomot hagyott, szóval hajrá Noémi! Ez a kép jó ötlet, szeretem, annyit mondanék, hogy ha már meghozunk egy döntést, hogy egy ennyire erősen torzító objektívet használunk, akkor nem biztos, hogy ennyire statikusra kell komponálni a képet, mert akkor minek ez az objektív? Ott van a két képszél, legurulhatna egy tehén, vagy egy Tamás, vagy egy traktor, ami rendelkezésre áll, szóval ezt a teret nem elég az objektívvel megbolondítani, hanem ezt akkor következetesen tovább kell vinni, és ha már bolondozás, akkor legyen valóban az. (hegyi)
értékelés:

Ennél a képnél erősebben jelen vannak azok a helyzetek, amikkel jól lehet illusztrálni a csendélet alkotás folyamatát, mint tanulmány ezért köszönöm ezt, egy malac ezért lesz meg, függetlenül attól, hogy a kép maga ismétlésre szorul. Elfogadom, hogy Anita jobbra hord, oda komponál, induljunk ki ebből. A tárgyak. Alma: olyan kell ami nem hibás, ami színében is aktivizál vagy épp ellenkezőleg, nyugtat, de ez most egy picit túl zöld, nagyon savanyú a szám, szinte citromba haraptam. A szőlőről az előző képnél már beszéltem, egészséges szemek, élő, friss, dúsabb fürtök kellenek. A fekete háttérnél a bor és a pohár bebukik, ezt világítással lehet trükközni, hogy csillanjon, tere legyen és kiemeld a feketéből. Miért van az üveg bedugva? El akarod vinni még valahová, ha kész a csendélet? Nem innál belőle, nem inni hívsz egy pohár bort? A pohár is ezt mutatja, hogy ott van, de nincs szerepe, forma, de nincs tartalom, kellene bele bor, és nem ártana, ha nem lenne ujjlenyomat a palackon és a poháron. A háncs jó ötlet lehet, de akkor ki kell találni, hogy mi legyen vele, és a kompozíciót segítse, és végül lejjebb kellett volna menni a kamerával, hogy ne ilyen leltár érzés legyen, hanem formák és terek játéka. Nagyjából ez, amit el tudok mondani, szóval ismétlés! (hegyi)
értékelés:

Javítottam az előzőn, most ott a kezem a kormányon.

Előre szólok, hogy nem elégedetlen vagyok, hanem szeretném, ha a maximumot hoznátok ki egy-egy megoldásból, az irány nagyon jó, három malacka megvan, és csak ha van kedved, akkor ismételj - egyrészt az A oszlop alja nem kell már a képre, másrészt picit koszosabb ablak jót tenne, harmadrészt egy füzetlap is elég lenne ahhoz, hogy a kezed egy pici ellenfényt kapjon és ettől legyen formája, az jó lenne, mert akkor még jobban tagolódnának a képsíkok. Szeretem a képet, szóval így is jó, de ha felkeltettem az érdeklődésed ebben az irányban - aminek nagyon örülnék - akkor bindzsizz vele még ott a kocsiban. (hegyi)
értékelés: