9. Csendélet

Kábel

Kábel

A kommentároknál sok mindent elmondtunk már, igyekszem összefoglalni. A csendélet a leckeleírásnál és az estiklopédiában is elég jól meghatározott dolog, egy viszonyrendszer, formailag és tartalmilag is. Valami viszonyul valamihez. Lehet kevés tárggyal is csendéletet csinálni, ha a tárgyak a környezethez adnak valami arányrendszert. Most kábeleket látunk egy nagyjából homogén háttér előtt, és arról kéne meggyőznie Istvánnak a kép által, hogy ezek a kábelek szépek, esztétikusak, vonzóak, érzelmesek, hogy valami módon a néző is azonosulhasson azzal az élménnyel, ami Istvánnak megvan a kábelekkel. Valószínű, hogy a csomagoló drót, a bekötési felirat ezt nehezíti, a formák összevisszasága pedig esztétikailag problémás. Azért javasoltam Istvánnak, hogy az első 3 leckével foglalkozzunk, mert jó lenne, ha abban az irányban mozdulna el, hogy ezt az esztétikai, formai szigort elsajátíthassa. Nem mondok mást, mint saját világából példát: az autó ha gondos tervezés gyümölcse, akkor logikusan van összerakva és akár még az utas számára nem látható dolgok is rendben, tehát esztétikai formában jelennek meg. A kábel így csak kábel, amit kivettem a fiókból, de a néző nem kap semmiféle többletet, sem az által hogy ezekből a formákból valamit a néző számára meglepőt vagy újszerűt állítsunk össze, sem abban, hogy közelebb jusson érzelmileg a kábelhez. Nem a tárgyiasság a megoldás, hiszen tárgyiasan akárki láthat ilyet a barkácsboltban, itt a lényeg az lenne, hogy a tárgyak elhelyezésével, megvilágításával és kompozíciójával új dolog jöjjön létre. (hegyi)

Csendélet váza

Csendélet váza

Végre valaki elkezd a csendélettel foglalkozni! Nagyon szép az, ahogy a fény rajzol a felületre, izgalmas áttűnéseket ad a váza is, láttam, hogy érkezett javítás a gumit illetően, bevallom, engem nagyon nem zavart, de akár kiretusálható is. Ami átgondolandó lenne, hogy valóban muszáj-e ennyire a szélre tolni a vázát, mert ott most nekem hiányzik oldalt a levegő, a tér, szorongató érzés, mintha belevágtunk volna a tárgy "aurájába". A másik kérdés a darálóé, lehet hogy érdemes lenne picit előrébb hozni, hogy kissé önállósulhasson, mert most erősen megbújik a váza mellett. Nem sokat, néhány milliméter is számíthat. Laci, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Hal és pohár

Hal és pohár

Az a helyzet, hogy én ezt a képet mintha már láttam volna valahol, de nem is ez a kérdés, hanem az, hogy miért és hogyan kerülnek ezek a tárgyak így össze, hogy mi abban a logika, hogy a hallal összerakom közösbe a poharat? Miért nem lehetett a poharat otthagyni a terítőn? Ha azt otthagyod, és töltesz bele egy kis vörösbort, akkor a vörösbor és ez a halfej és szelet nyersen izgalmas helyzetet hozna, lenne benne egy furcsa irány, ami egy furcsa lakoma, egy enyhén horrortörténet felé vivő izgalmas helyzetet hozhatna. Ez az egyik meglátásom, hogy én nem tettem volna a poharamat bele ide, mert ez olyan, mintha jönnének a vendégek, és előbb toppantak be, és jaj, gyorsan vigyük el innen az asztalról mindent, mert már ülnének le, és ne lássák, hogy még csak most tartok a halászlénél a fejnél. Nekem ez az érzésem így, hogy ez ilyen rendrakásos helyzet. Van még egy dolog: szépek ezek a fények, szép játékot hoznak, de mindenképpen jó lenne valamilyen derítést alkalmazni. Azt hiányolom, hogy a képnek a jobb oldalából nincsen visszaverve fény, ettől a halfejnek az a felülete, ami érdekes, izgalmas lenne, az sötétben marad, és ott elindul egy olyan árnyékforma, ami most nincs kiegyensúlyozva. Ettől most egy kicsit fáradt lesz az egész. Tessék ezt átgondolni, hogy mit jelent ez. A színrend megint kérdés, de ezt el tudom fogadni, hogy ebben a kékes-zöldes színben van tartva. Lehet, hogy én az ünnepre vittem volna a hangsúlyt, a vörösekre, az aranyokra, narancsokra, nyilvánvaló, hogy ezzel azt is elérem, hogy még szörnyetegebbé válik a halszelet, de ha már kitettem ide ezeket a nyers halakat, akkor tessék ezt fölvállalni, nem kell megijedni tőle. Biztos lesznek olyanok, akik ezen szörnyülködni fognak, hogy „jaj, de milyen gusztustalan, ezt én így nem akarom”, de szerintem ezt gyönyörűen be lehetne rendezni egy olyan csendéletté, ahol ezek a halszeletek a meghökkentés erejével, de ott vannak. A pohár borral, akár ezzel az aranytányérral, szép fényekkel ezt meg lehet táncoltatni, és utána ehhez még hozzá lehet tenni egy csokor lestyánt, vagy fokhagymát szárastól, vagy valami olyan dolgokkal körbe lehet ezt venni, hogy az egész elmozdulhat egy Arcimboldo-féle világ felé, vagy akár Rousseau felé, akkor az egésznek meglenne a szürrealitása. Szóval az irány nagyon jó, tetszik, de kellene ezzel még dolgozni. Visszaadom ezt most ismétlésre, tessék még ezen elgondolkodni, hogy mit tetszik ebből kihozni, kihámozni magának. Jó lenne, ha a saját melódat nagyobb időráfordítással és egy kis önkínzással elvinnéd ebbe az irányba, megérné, mert a gondolatfölvetés tetszik. Ismétlés. (hegyi)

Szőlő

Szőlő

próbálkozunk, próbálkozunk...

Nagyon finom kép, nagyon szépen van világítva, nagyon szép a technika, nagyon jó a meglátás. A tömegelhelyezés is zseniális, és az, ami ebben a nagyszerű, hogy egyszerű eszközzel dolgozik Tamás, miközben tessék megfigyelni: ehhez ki kellett választani a szőlőfürtöt, azt a pillanatot, amikor ez a fürt egészséges és rendben van, viszonylag kevés hibával rendelkezik. Ezt úgy hívják ezt a technikát, hogy high key, nagyon finom, nagyon rendben lévő, nagyon puha. Azt is mondhatnám, hogy nőies, miközben inkább tiszteletadó a nőiesség felé. Én nagyon örülök ennek, és Tamás, mesteri szinten megoldottad a Csendélet leckét, ugyanis tessék megfigyelni, ha külön formákként nézem, annak ellenére, hogy ez egy fürt szőlőnek látszik lehet, hogy kettő. A mai világban már a szőlőfürtök sem a régiek, egészen extrém méretűeket is lehet néha vadászni a piacon. Ahogy ez elhelyeződik, a képen van egy enyhén átlós formánk a szőlőszárral, és utána ez az egész ív végigvonul, és van egy háttérben lévő formai helyzet, ami ezt az egészet megtámasztja. Izgalmas, erotikus és nagyon jó folthatás. A tömeg is nagyon jól működik, tehát stabil, de mégis dinamikus. Stabilan áll a lábán, de ezzel az egész átlós S formájú ritmussal létrejön valami olyan, amitől az egészben van egy élni akarás és nagy feszültség is, dinamikája, egy életerő. Köszönöm szépen, jó ez a próbálkozás. Tamás, egyet ígérj meg: nem hagyod abba a csendéletezést. (hegyi)
értékelés:    

Téli csendélet

Téli csendélet

Ez inkább egy hangulatfotó nekem, mintsem csendélet lenne. A csendélet számomra egy rendezett környezeti hátteret feltételez, és itt inkább a kuszaság az, ami uralkodik. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetne külső helyszínen készíteni csendéletet, de ahhoz az alapokat, azokat a formákat, amik itt most megjelennek, rendezni kell. Túl sok a levélszár, túl sok a zaj ezen a képen most. Itt van ez a narancshéj, ez nagyjából oké, talán egy kicsit én mozdítottam volna ezen is, de mit keres a narancshéj az őszi avarban? Nálunk ez egy téli gyümölcs, de ez már annyira nem jellemzően hozza a telet. Ha ezt megnézi egy déli országból jövő ember, akkor az furcsállja, hogy ez most hogyan került ide. Az a javaslatom Eszternek, hogy nézze meg a csendélet leiratot, és klasszikus csendéletet rendezzen, elsősorban asztalon összerakva, ahogy ezt már néhány elemzésben mondtam: narancs, alma, körte, gyümölcsök, és ebből összerakni valamit. Ha ez megvan, és ezzel biztonsággal tudunk dolgozni, akkor lehet a továbbiakról beszélni. Azért segítene ez, mert a kompozíciós gyakorlatoknak az egyik legjobb formája a csendélet. (hegyi)

Vége a napnak

Erről a képről videóban mesélek, hogy mi az, amit én változtatnék esetleg, vagy átgondolnék a kompozíciót illetően, akár a felborult pohárra gondolok, akár az árnyékokra, vagy a könyv elhelyezésére, vagy magára a könyvre. Szeretném, ha Feri ezt ismételné, és dolgoznánk még ezzel a beállítással. (hegyi)

telédnesc imuirávka

telédnesc imuirávka

Gime, hogy ez nem csendélet, abban teljesen biztos vagyok, abban is, hogy maga az, amit megfigyeltél, izgalmas lehet, de ebben a formában primer. Most hogy a köldökszőrödet fotóztad-e le, vagy ha visszafelé megpróbálom elolvasni, akkor ez tényleg egy akvárium, én bemondásra mindent elhiszek, talán ott valami mintha még úszkálna is a háttérben, de azt engedd meg, hogy erre azt mondjam, hogy ez egy érdekes formai játék, de nem teljesen értem, hogy miért lett lefényképezve. Azért nem értem, mert rendetlenség van. Lehet azt mondani, hogy ezt én így találtam, jó, értem, mi sem vagyunk egy nagyon rendes család, például a hangfalon elég masszív mennyiségű porcica van felgyűlve, akkor most ezt is lefényképezhetem, mert milyen szépen örvénylik a hangfal szövetén. Ha az nem képvisel esztétikailag érthető és érvényes formát, akkor nem működik. Itt most nem érzem a rendező elvet. (hegyi)

vízcsap és kávéfőző

 

Írásban röviden, filmben hosszabban mondom el, hogy az irány jó, de szűk a kép, nekem kell a csöpögtető, de az nem, hogy takarja a kávéfőző csövét, és a vignettálás mint archaizálás már kezd kimenni a divatból, én nem erőltetném. Jó lenne látni egy ismétlést is. (hegyi) értékelés:

 

Salzburgi korsó

Salzburgi korsó

Nagyon örülök, boldoggá tesz az, hogy Tamás kitartóan küzd a csendélet kategóriával, és küldi az újabbnál újabb megoldásokat. Nagyon érdekes az, hogy milyen tárgyi világot hoz létre. Csatoltam egy verziót erről a képről, azt próbálom itt megmutatni, hogy mi a problémám a tónusrenddel. Itt most harcba indul a korsó a levéllel, és nyilvánvaló, hogy a korsó győz. Sokkal határozottabb forma, jobban tudjuk kötni élményekhez, ez a fekete és fehér ezzel a nagyon határozott megoldással mindent visz, mindent ural. Miközben pontosan azt a finomságot rántja le, ami az ereje lenne ennek a képnek enélkül a korsó nélkül. Lehet elkezdeni azzal is játszani, hogy mi van akkor, ha kevesebb tárgyat használok, és ez a kevés tárgy egymáshoz képest kialakíthat egy struktúrát, egy viszonyrendszert, egy fontossági sorrendet. Tamás nem könnyíti meg a saját dolgát, jelen pillanatban a falevelekkel létrehozott kompozíció nem a legegyszerűbb forma. Az én dilim a csendéletnél az, hogy először próbáljuk meg a teljesen hagyományos csendéletet. Tamásnak is azt mondom, hogy az fog segíteni, ha először fekete-fehérben, aztán színesben elkezdünk dolgozni szőlővel, körtével, almával. Én azért próbálom ezt még mindig mondani, és kerepelni erről itt nektek, mert a formák kapcsolódása nem mindegy, például a háttérben lévő termés ágai gyönyörűek, ez gyönyörű ritmus, mint a kottán a hangjegyek, de az előtérbe bekerültek ezek a levelek, és ez összekuszálja az egészet. Olyan hatása van az egésznek, mintha valami baleset történt volna, és aztán ide belerobban ez a férfias forma a korsóval, hogy „de hát én is itt vagyok”. Hangulatában, ha ehhez zenét kellene elképzelnem, akkor Carl Orff Carmina Burana-ja jut eszembe erről a képről, mint zenei hangulat. Most azért adok Tamásnak erre három csillagot, nem azért, mert ez a kép jó, mert nincs kész, hanem azért, mert én nagyon is szeretném őt arra sarkallni, hogy dolgozzon ezzel a formai játékkal, ne adja föl a csendéletet. Tessék csinálni! Én nagyon becsülöm azt, hogy Tamás ezzel szorgosan dolgozik, úgyhogy tovább, tovább, tovább! Kicsit próbáljunk meg visszalépni a kezdetekhez, tehát narancs, körte, alma, szőlő, kiskocka, nagykocka, stb. Próbáljuk meg ezt, mert neked nehezebb ezekkel a levélformákkal mit kezdeni, hogy hogyan lehet ebből kihozni valami jót, miközben a tónusrend csodálatos, nagyon szép íve van ennek a tónusrendnek, csak üvölt az a korsó. (hegyi)
értékelés:

Salzburgi korsó

Ellentétes

Ellentétes

Formák.

Sokat néztem ezt a képet, azért, mert nem tudom eldönteni, hogy mi az, ami miatt nekem befejezetlennek tűnik ez a dolog. Érdekes az, hogy ennyire kétdimenziósra van véve ez a figura, de ezzel én alapvetően egyet tudok érteni, de ott érzek egy kis bizonytalanságot, amit nem érzek eldöntöttnek, hogy mi az, ami ebben Tamást érdekli, mi az, ami izgatja, ami felkeltette a figyelmét. Például az én figyelmemet inkább felkelti az, ami az üvegedényen belül történik, mint ami kívül. Egy ilyen képnél, ha egy egészen szűkre vágott kompozícióval azt kezdem el megfigyelni, hogy hogyan zsúfolódnak bele ebbe az edénybe ezek a tárgyak, akkor maga az edény feszessége, tehát az a kompozíciós helyzet, amit az edény kényszerűen létrehoz, az lehet, hogy izgalmasabb lenne. A másik dolog az, hogy ha ezt az egész izgat, a maga teljességében, akkor lehet, hogy jobban hagyom kifolyni ebből a vázából ezeket a terméseket, akkor nyugodtan, akár valami kis trükkel összeillesztjük ezeket, hogy ne peregjenek szanaszét mindenfelé, úgy még jobban, robbanásszerűre komponálom ezt az egészet. Elindul egy ilyen dolog a kép bal oldala felé, és az szép ritmus, viszont ennek az ellenpontja a kép jobb oldalán az egy rendezetlenség, ott nyitott formák maradtak, és a sötét tónusok, amik ezeknek a terméseknek a bal oldali részén jelentkeznek, azok nem hordoznak olyan nyugalmat. Ha megfigyeljük azt, hogy a váza belső részénél az oldalaival feszül neki ez a termés, és a kép jobb oldalán is így tör ki, akkor jól láthatóan, jól megkülönböztetően a kép bal oldalán az a három-négy termés ott idegen, furcsa. Az elrendezésnél lehet, hogy érdemes lenne ezzel a struktúrával még játszani, az se biztos, hogy baj, ha erre a terítőre leesik egy-két darab, és azzal egy új helyzetet tudunk teremteni. (hegyi)
értékelés:

Mexikó

Mexikó

Úgy el volt ott árvulva ez a kis kaktusz.

Oldy, én nem tudom, hogy a kőműves tehet róla, vagy az, hogy nem álltál teljesen párhuzamosan a falhoz, de valamiért ez az egész nekem nem tűnik vízszintesnek, miközben az alján olyan, mintha az lenne, és mégse. Lehet, hogy ez a fényviszony miatt van, hogy ebbe a vakablakba úgy világít a fény, hogy torzítja ezt az egészet, nem tudom megmondani. Ez nekem még nem csendélet. Szépek a fények, izgalmas lehet ez a helyzet, ha ez valamilyen olyan helyen van, amit meg tudsz látogatni máskor is, akkor itt be lehet rendezni csendéletet, de ez a szegény, műanyagcserépbe rakott kis kaktusz önmagában még nagyon egyedül van. Valamilyen viszonyrendszert ki kell alakítani ahhoz, hogy ez jól működjön. Esetleg, ha ez egy lényegesen drámaibb világítási helyzetben van, akkor már el tudnám képzelni azt, hogy ez meséljen arról, hogy fogságban hogyan nevelődik egy kaktusz, de ez így még nekem nem nagyon áll össze ettől a nagyon vidám színtől az a kis verem, amiben ő benne van. Ismétlés. (hegyi)

Dió, mogyoró...

Dió, mogyoró...

Ágnes, még dolgozzunk ezzel, most ide olyan formákat is bekapcsolsz, amik abszolút idegenek ettől a tárgyi világtól. Az a két botocska, bármilyen szépen is van megfaragva, az a népi giccs kategóriája. Ez a szőtteshez, a körtéhez, mogyoróhoz, dióhoz kevésbé csatlakozik, nem értem, hogy mi a szerepe ott a háttérben. Azzal ütögetted ezeket a növényeket, ezt nem tudom, az oda nem kell. Ha kiveszed, akkor máris elkezd élni a központi tárgyrendszer, és elkezdi neked megmondani azt, hogy ide kérnék egy kis fényt még, onnan talán el kellene venni. A cipős kép, mint irány, fontos megfigyelés világítástechnikailag. Tessék játszani a fényekkel. A tárgyi elrendezés akár jó is lehet, de a világítással kellene valamit kezdeni, mert a hátterünk fut ki a semmibe. Egy csillagot tudok adni és ismétlés. (hegyi)
értékelés:

Tanulmány 2

Tanulmány 2

Kissé iskolásan.

Megint a kulaccsal van gondom, vegyük azt onnan ki, nézzük meg a két üveggel, elég az a két üveg, már a tömegelhelyezés visszabillen. A kulacs megint visszahoz, és nagyon erős az a képi világ, amit a minták létrehoznak. Ezt nem tudod azzal sem ellensúlyozni, hogyha életlenben hagyod. El lehet kezdeni egy teljesen más irányt a két kancsóval és a kulaccsal, és ezzel a gyönyörű kék drapériával, mert ez a kék jól rímel erre a kulacsra, és keresni hozzá egy vörösboros poharat, izgalmas lehet, de most ebből a képből én kihagynám a kulacsot, és megnézném úgy. Nem tudom, hogy nagy kérés-e az, hogy, ha megvannak még ezek a tárgyak, akkor nézzük meg milyen kulacs nélkül, csak a két üvegtárggyal. Most nem azért adom vissza ismétlésre, hanem azért, mert dolgozunk valamivel, és próbálunk valamiben haladni, ez egy nagyon jó irány. Ismétlés. (hegyi)

Tanulmány 1

Tanulmány 1

Kissé iskolásan.

Végre valaki, Tamás, én most előre neked megelőlegezek három csillagot azért, mert végre valaki elkezd dolgozni a csendélettel. Ennél a tárgyi világnál, amit itt mutatsz, az egyes tárgyak egymáshoz való viszonyánál el kell tudni mindig gondolkodni. Ha beteszek egy ilyen csikós kulacsot, ahhoz ez a modern tál nem biztos, hogy illik. Értem én, hogy valamivel föl kellett támasztani azt a szőlőt, mert ha csak leteszem az asztalra, akkor kevésbé erős, de ha takarásba tudsz tenni mondjuk egy narancsot, és arra teszed rá a szőlőt, és a körtével kitakartatod a narancsot, akkor már létre tud jönni ez a viszonyrendszer enélkül a tál nélkül is. Bár ebben a ritmusban a tál kevésbé zavar, mint a csikós kulacs. Nem igazán értem az utalást. A körte, a narancs, a szőlő, még a tál is viszonylag megvan egymással, és ez a fényviszony is rendben van, de a csikós kulacs, mint tárgyi dolog, itt nekem kiugrik ebből az egészből, nem értem az üzenetét, az indokot, hogy mit keres ott. Oda lehet tenni egy vázát, vagy bármi más egyéb tárgyat, csak ennek a motívumrendszere, ez a kék virágforma, abszolút elüt ettől a nagyon egyszerű térbeli formától, amit a körték és a szőlők, meg ezek a gömbök létrehoznak. Azt én jó iránynak tartom, azt jól érezted, hogy oda egy szögletesebb forma az, ami a tömeget helyrebillenti, és ez tökéletesen rendben van, csak a motívummal van probléma. A három csillag megvan, én örülök, hogy elkezdtél ezzel foglalkozni, segíts nekünk abban, hogy játszunk ezzel a csendélettel, hátha mások is kedvet kapnak. (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül

Cím nélkül

Furcsa, izgalmas tónusrendet talált Feri. Ebben a rozsdás színben nagyon sok minden benne van, és nagyon jó az a ritmus, amit a növényekkel is létrehozott. Látom, hogy törekedett arra, hogy azt a fehér vázát eltakarja, nem nagyon értek egyet, hogy az ott van. Erről már többször beszéltünk Ferivel, de akkor most még egyszer elmondom. Ezeknél a helyzeteknél, ha nincsen más színű vázánk, és olyan a felülete a kerámiának, hogy nem fogja a vízfesték, ami utána lemosható, akkor krepp papírból, vagy bármi más papírból egy gyűröttebb formát létrehozva, egy más színnel beborítható lenne. Ez kompenzálható lenne valamennyire, mert most ez nem annyira szép, elviszi a figyelmet arról, ami létrejön. Még egy dologra szeretném Feri figyelmét felhívni: az egy dolog, hogy berendezzük a csendéletet, meg az is fontos, hogy elhelyezzük ezt a lepedőt, de most vegyük el képzeletben a vázát, és nézzük meg, hogy mit látunk a lepedővel. Azt, hogy van egy nagyon erős törés ebben a hullámban, egymásra helyeződtek a rétegek, és ettől létrejön egy ilyen viharos helyzet. Ha levesszük a fő motívumot, akkor maga a háttér nagyon erősen osztja a teret, ez nem válik ennek az előnyére, mert elkezd konkurálni magával a fő motívummal. Nem azt jelenti, hogy a teljesen szépre kifeszített háttér az, ami érvényes, mert nyilvánvaló, hogy az jó, ha az egésznek van egy anyagszerűsége, egy esése, a gyűrődésekkel is létre lehet hozni izgalmas dolgokat, és jelentést lehet neki kölcsönözni, de most ez nekem ellene dolgozik az egésznek, olyan, mintha a hullámok elsodornák mindjárt ezt az egész kompozíciót, és fölborulna tőle. Ezzel érdemes lenne még foglalkozni. Annak örülök, hogy Feri újból nekifogott a kompozíciónak, a csendéletnek, és javaslom, hogy folytassa. Két csendélet leckénk van, van ennek egy ismétlése is majd a jövőre nézvést. Én szeretném, ha most az alap csendéleten jutnánk túl, és most azt javaslom, hogy a virágokat, vázákat, meg az ilyen manifesztumokat felejtse egy kicsit el, és próbáljon meg akár a környezetéből összeszedni, akár piacra menve, vagy a szomszédoktól kérni szőlőt, almát, körtét, sütőtököt, olyan növényeket, amik most jellemzőek az évszakra, és ezekkel berendezni valami csendéletet. Próbáljuk meg most az egyszerűbb verziót megcsinálni, és utána menjünk el efelé az irány felé azért, mert ez működni fog, ha elkezdetek ezzel foglalkozni, a formák- és a tömegelhelyezés adni fogja magát. A gyakorlat maga fogja hozni azt, egy ilyen AHA-élményt fogtok megélni, hogy ja, hát ez ilyen egyszerű? Igen, ez ilyen egyszerű, mekkora egy körte, egy alma, mekkorák a szőlőszemek, ezek egymáshoz való viszonya, a térbeli elhelyezése egy nagyon izgalmas játék. A csendélet nem fut el, azzal lehet vacakolni, ha a család kibírja azt, hogy a kis asztalra komponáltam egy csendéletet, és nem nyúl hozzá, akkor ez akár napokig nézegethető, mozgatható. Természetesen tudomásul véve azt, hogy minden egyes gyümölcsnek, növénynek megvannak az optimális pillanatai, amikor a legjobb formájukat adják, és ezt érdemes akkor exponálni. Ha kérhetem Ferit, akkor még dolgozzunk ezzel a csendélet kérdéssel. Ismétlés. (hegyi)