Elemzés

Osztályfőnöki óra
Mindenki menjen Dörögdre, tök jó a program.

Akik voltunk Taliándörögdön az Ősök Háza fesztiválon, tudjuk, hogy ez a kép az ottani színpadon készült, ahol András előadást tart, kezében a kávéval, cigarettával, idézhetjük Jim Jarmush Kávé és cigaretta című filmjét is, amit javaslunk megnézésre mindenkinek - ennél a képsorozatnál is az a helyzet, hogy inkább egy filmet látunk, és Gábor erre még rá is erősít, ugyanakkor egy filmnél a kiragadott helyzetek vannak megmutatva, akárha egy forgatókönyvet látnánk, ahol a jelenethatárok vannak megmutatva, nagyon fontos lenne, hogy melyik képeket válogatjuk be. Mer igen, az első képen kevergeti a kávét, a másodikon meg kávéval a kezében gesztikulál – vajon melyik a fontosabb? A 3.-on előveszi a cigarettát, a 4.-en mutat valamit, de ez a kép mennyiben erősebb vagy miben módosítja az előző kép irányát? Ahol a kezébe veszi a cigarettát, a negyedik kép, ha kimarad, az utána erősítené a cigaretta üzenetét. Az 5. távolabbi kép, a 6., 7. 8. megint a cigarettával foglalkozik, tehát ugyanazokat a gesztusokat látjuk ismétlődni, de pl. a távolabbi kép négy képpel később megismétlődik, aztán még kettővel később megint, ezek a gesztusok vajon erősítik-e ezt a helyzetet vagy gyengítik? Ha én lennék Gerlei Gábor, akkor én biztosan feszesebbé tenném ezt a dolgot, mert ezek az ismétlések nekem egymás ellen dolgoznak. A szorgalmira tehát megvan az egy disznó, de amikor képsorokkal dolgozunk, nagyon fontos, hogy milyen képeket tartunk meg, és melyeket vetünk el. (szőke-hegyi)
értékelés:

Fogyasztás mérő
Egyéni átértelmezés...

Egy testet, illetve egy torzót látunk, akár mondhatnánk, hogy akt-torzó, egy férfialakot, archaikus technikát használ, vagy arra utaló technikát használ az alkotó, ezt ugye a digitális állományoknál sosem tudjuk eldönteni biztosan, de vegyük úgy, hogy ez az, az emulzió is kézzel van öntve, és ennek az archaizálásnak az életlenségek, a sérülések, a széleken lévő kenési hibák mind részei, és a kompozícióban is erősítik az üzenetet. Ezen felül látunk egy geget, – ez egy kollázs - egy olyan történet, ami kimozdítja ezt a történetet, és itt van az, ami felteszi azt a kérdést, hogy analóg vagy digitális technikát használ-e az alkotó, merthogy a testen egy nyílást nyit az alkotó, ami mögött egy vízórát vagy fogyasztásmérőt helyez el. Ez egyrészt egy geg akar lenni, másrészt egy filozófiai irány, a gyomortájon elhelyezve ez a mérő az emberi fogyasztást méri. Ennél ezt a geget én most másodlagosnak kell tennem, hiszen egy eléggé primer üzenet, bár megvan a filozófiai üzenete, de nem egy nagyon áttételes üzenet. Azonban azt a képileg Joel-Peter Witkin fotográfus munkáit és az ő képi világát juttatja eszembe, merthogy ez egy bonctani kép is, vagy akár Barta Zsolt Pétert vagy Kerekes Gábort is mondhatnám, talán inkább Barta képeiben látszik ez, aki formalinban elhelyezett emberi testrészeket ábrázolt fotográfián, Witkin pedig nagyon sokkoló fotográfus, ott ahol ő élt, ahol az emberi test értéke talán nem annyira központi kérdés, ezért abban az időszakban, amikor ő ott fényképezett, egészen speciális, tulajdonképpen kutatási helyzetekben ábrázolja a már nem élő emberi testeket. És attól függetlenül, hogy itt egy önportrét, egy üzenetet látunk, a kép egészének valamiféle élet-feletti, átértékelő, és a mulandóságot felidéző hangulata van. Ezért próbáltuk idekapcsolni Witkint, javasoljuk, hogy valahol, a neten vagy könyvtárakban a műveivel ismerkedjetek meg. (szőke)
értékelés:

A gyep, az a szép gyep
Ez tulajdonképpen lehetne a vágy is, de inkább ide sorolom. Lehet, hogy a kép nem maxima laude, de minden benne van, amit nekem a gyep jelent. A melegséget, a puhaságot, a kényelmet, a sok szenvedést vele, és egyben az eredményt is.

Egy fekvő formátumú, esti-éjszakai képet látunk. A Lacitól régebben, talán egy féléve nagyon intenzíven érkeztek képek, aztán most újra kapunk tőle alkotásokat, és bár ezek a fényképek, különböző helyzetekben, napszakokban, utazásokon, erre-arra készülnek, de én eddig a Marczingós-féle gondolkodást eddig, amit tőle az estiskolán láthattam és amik az övéi, azt mindenfajta tematika nélkül kétfelé bontanám, az egyik azok a képek, amik nappal, szállodákban, itt-ott önportréként elkészülnek, és van egy másik vonulat, mintegy Doktor Jekyll és Mr. Hyde, egy másik történet, ami a mi számunkra akár egy titkos Marczingóst is megmutatnak, és ez a titkos rekesz ez az éjszaka fényeivel, az éjszakák létrehozta érzelmi állapotokkal foglalkozik. És lehet, hogy ’kilóra’ nem is olyan sok ez, ha valaki végigpörgeti a képeit, de mégis, ha megfigyeljük az esti fényekben készült alkotásait, lehet látni egy olyanfajta meditatív, megnyugvó, elcsendesedő érett-idős filozófiát, mint Arany János időskori verseiben, azok jutnak eszembe erről, egyfajta meditatív rész, ami a Marczingós-jelenségből a külvilág számára nem megfogható. Nem ezt látjuk, nem így ismerjük, azt látjuk, hogy egy pezsgő-mozgó személyiség és akkor jönnek ezek a képek, mint az esti borosüveg meg pohár a pici kis csillanó fényeivel, meg ez a gyep is, ahol azért egyértelműen látszik, hogy az alkotó kúszott-mászott itt a szépen nyírt fűben, feltehetően ha sejtjük, hogy hol él, a Bakonyban, a Balatonhoz közel, valamennyi pára ebben a nyári hangulatban is ott lehet, és érzi a néző, hogy a fotós mint egy desszantos kúszik-mászik a fűben, azt nem tudjuk, hogy a család mit gondolhat-láthat ilyenkor, hogy egy meglett szalonképes úriember a kertben csúszik-mászik, az is felmerül ebből, hogy a fényképezés az egy egészen furcsa delej, ami megváltoztatja az ember személyiségét, akkor is ezt kell mondani, ha a Laci csak letette a gépét a fűbe, mert valamikor csak oda kellett hajolnia, hogy lássa, mit fényképez, élességet beállítani, az egész attól, hogy a horizontot, a szemsíkot hová helyezi el, és ezt a kicsit amerikai stílusú éjszakai képet, és pont attól, hogy a fű az előtérben jelentőségteljesen életlenül jelenik meg, attól az egészben van valami fura érzelmesség. Talán lehetne mondani, hogy kellene ide az előtérbe egy sünike, aki kikacsint ránk, vagy kisegér vagy cickány vagy egy locsolócső-darab – de mi van, ha abban a pillanatban az éjszaka által segített egyedüllét megadja ennek a történetnek a meditatív állapotát. Mert ez a kép elsősorban, és a cím is erre erősít rá, a Marczingósból kevésbé ismert, meditatív, merengő, neadjisten romantikus és érzelmes embert mutatja meg. Ezért tartom ezt a képet jónak, és ezért vagyok bizonytalan abban, hogy a Marczingós kezenyomát kellene a leckében meghagyni, mert itt szerintem attól függetlenül, hogy őt, ill. a hozzátartozókat itt nem látjuk, mégiscsak az ő üzenetrendszere látható itt. (szőke)
értékelés:

Egy mozgófilmet látunk, aminek a lényege, hogy a kamera mintha nagyon sokáig az alkotó hasán lógna le, és amit a nyitóképen is látunk, ezt a folyamatot rögzíti, ahogyan az alkotó valakik után bandukol, megy. Ami az érdekes ebben, hogy ilyen monoton, egyféle helyzetben dolgozunk, akkor mindig nagyon fontos, hogy milyen időintervallumban dolgozunk, és itt én egy kicsit hosszúnak érzem ezt a bevezetést, hiszen utána megérkeznek, és én ezt nagyon rövidnek érzem a bevezetéshez képest. Nem derül ki a végén, hogy mi a csattanó, összeállunk, mint a tej, de ennél tovább, mélyebbre nem megyünk, talán szeméremből, talán zavarodottságból. Azaz itt az arányokkal azért még dolgoznék. Ugyanakkor a barátom leckére ezt én abszolút elfogadhatónak tartom, halljuk a kommunikációt, és egy belső történetet, egy barátságban lévő intim történetet látunk, én két disznót adnék erre. (szőke) értékelés:

Beteljesült vágy (ismétlés)
Levetettem, így tényleg jobb lett.

Azt tudom itt mondani, hogy itt egy kísérletsorozatról van szó, mi beszéltünk erről személyesen, üzenetrendszerekről, testről, és azt hiszem, ezt a képsort már elemeztük, a pöttyös ruhással kezdve, és én azt hiszem, hogy az ismétlés kategóriában ő elindult egy úton, és ezt a folyamatot nagyon jól oldja meg, dolgozik ezzel a történettel, azaz az ismétlés nagyon is megérte. És ennek van egy folytatása is, amit együtt elemeznék ezzel, ezen a kar gesztusa nagyon jelentős, védekező, védi a testet, hiszen ezek a babák a fedetlen női testet nem takarnák ki teljesen. És van egy szerepjáték is a babákkal, ami egy külön történet, ami a testkódokhoz képest egy teljesen külön történet. Meg itt van ez a tengely, a csuhé-fiúbaba balra dől, és ugyanúgy a takaró bal kar az ugyanúgy ebben a tengelyben halad, és az árnyékával erősíti ezt a balra dőlést. És ez a kéz nincsen kapcsolatban a babákkal, nem fogja, nem öleli őket, hanem a teste elé teszi a kezét és ez fizikailag is létrehoz egy távolságot a két történet között. Itt a test csak egy háttérként jelenik meg.
A következő képnél itt méretben is és perspektívájában is egy teljesen más helyzet van létrehozva, mivel a testhez egészen közel kerültnek ezek a csuhéfigurák, és a vágásból, a közelségből adódóan is, bár a figurák ugyanazok, de a babák történetét is megváltoztatta. Az előző képen egyértelműen egy párkapcsolati helyzet indulása volt a babák között, míg ez akár egy tánc, vagy baráti ölelés lett, de kigyengült, és elvesztette azt a direkt történeti vonalat, és saját magát is közelebb hozta hozzájuk. Akár azt is mondhatnám, mint egy anya-gyermek kapcsolat vagy ilyen családi helyzet, amikor a kisbabákat magához öleli. Azaz egy teljesen másfajta helyzet jött létre, ő pedig kapcsolatba került a babákkal. Én a két képre adnám meg a három disznót, mint ismétlési folyamatra. (szőke)
értékelés:

Rókák Dénesnek.

Egy játékos dokumentum filmet látunk, egy belső kommunikáció az estiskolások között az István a Dininek küld egy képeslapot, akarom mondani filmet, üzenetet, és ezt nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezek a belső kommunikációs csatornák meglegyenek és működjenek, és erre a szorgalmira teljesen megvan az egy disznó. (szőke) értékelés:

Vác, Főtér
Ilyen szép helyen lakunk.

Van az Ősök Házának egy gyűjteménye, ami ugyan kicsit átalakult, de mivel ez egy helytörténeti is működik, egy olyanfajta gyűjtemény, ami képeslapokból áll. Van már a múlt század végéről is gyűjtött lapok, a 80-as évek elejéig, mivel ennek a II. vh-tól a 60-as évekig volt főleg óriási divatja, karácsonykor, húsvétkor, nyaraláskor képeslapokat küldtünk, azokkal üzentünk haza a családnak, azaz nagyon fontos volt a képeslap, aztán ezt később a kommunikációban az elektronika eléggé elmosta. Ez az álló formátumú kép ezt a képeslap-hangulatot-nyelvezetet követi, a középre beállított esti utcai lámpával, és a beállítottsága, az utcakép, a kalocsai, szegedi, ceglédi, stb utcaképek,és ez ezt a formavilágot akarja megtartani, és azt kell, hogy mondjam, a 60-as évek gyűjteményébe ez a képeslap határozottan beleillene. Esti fényben üzenet Vácról a főtérről, készítette Török Sarolta, ahogyan a régi képeslapokon is rajta volt a fotós neve. Ami ugyanakkor fontos, és kérnék, mivel a Sarolta előző képe, a gyerekkel és a fával, vagy a sétálós nagyon jól és erősen jelezte ezt, azokon 100 %-osan fellelhető a kéznyomod, a személyiséged, ami te vagy, itt pedig az épített környezet leckére az a kérdésem, hogy hol vagy ebben te? A leiratban azt írod, hogy ilyen szép helyen lakunk. De nem érzem, hogy ez a beküldött képeslap átitatódna veled azon túl, hogy természetesen a főtéren sétálva örülsz annak, hogy ez a te jelened, a városod, a te Vácod. Ez azért lenne fontos, mert alkotói folyamatokról beszélünk, azért személytelen ez egy picit, miközben egy jó és izgalmas dolog, de nagyon jó lenne, ha a kézjeled ezen rajta lenne, ha belekacsintanál, vagy valami. Miközben mondom, az egész előtér üres, ráadásul a kép még igényelné is ezt, hogy ez a Saciék birtoka, ahol megittak egy Camparit a kis kiülőnél, vagy bármi az jelen legyen. Most a kép rendben van, azaz korrekt. Na de szerelmeskedni sem korrektül szoktunk. Szalonképes a kép, csak nem vagy benne. Egy disznót javaslok erre, de szeretném, ha megismételnéd, és merem ezt azért mondani, mert a kisgyerek-anya-fa történet azzal a hosszú kínlódással is meghozta az eredményét. (szőke)
értékelés:

A "rendes" házi kedvencek, azaz Pemü, és Tyson a két kedves flancia bulldog immár szüleim házi kedvencei. Nekem maradt Moly. De emiatt cseppet sem szomorkodom! Sőt! Nagyon jól érzem vele magam. Mindig kitalál valami kis huncut tréfát. Szerdán például bekente gépzsírral a törölközőmet. Na még ilyet!

Mozgófilmet látunk, amiben az első érdekesség az, és ezt nagyon humorosnak találom, hogy valaki háziállatnak egy molylepkét küld be, mintha egy idomított állat lenne, ami különböző dolgokat csinál a lámpafényben, és a kamerakezelés is rendben van, de a film építkezése, amit oly sokszor elmondunk, hogy van bevezetés, tárgyalás, befejezés, hogy valami felé elindul a történet, tehát nincs se közelikkel, se vágással kicsit megbolondítva a film, tehát nem építkezik egy drámai történet, csak látunk egy dokumentumfilmet erről az állatról, és tulajdonképpen ennyi. Úgyhogy mint házikedvenc leckét én elfogadom, mint irányt, adok rá két disznót, de azért a legközelebbi, ha még találsz egy házikedvencet, azért olyan kellene hogy legyen, ami egy kicsit körbejárja az ő személyiségét, jellegzetességeit. (szőke) értékelés:

Óra
De hány óra?

Egy képjátékot látunk, azt hiszem, a szentendrei közösségről beszélhetünk, Bukta Imre, Szemethy, Huber Andrásék féle organikus építészet-szobrászat, 70-80-as években nagyon nagy divatja volt ennek, az akkori fotós-plakátművészetben is megjelent. Valószínűleg a Gábor erdélyi útján a pihenése alatt eljátszik itt ezzel a gondolattal. Nyilván az ő feladata volt, hogy tüzifát vágjon a sparheltbe, és egy játékos fény-árnyék ötletjáték van itt, ami ennyi és nem több, de jó ritmusban van elhelyezve a fejsze és az árnyéka, ahol egy napóra-szimbolikát használ az alkotó. A Haris Lászlónak volt egy képsorozata, a Jel és Árnyék, amit egy sóbányában csináltak, és ott volt egy hasonló megoldás, hogy volt egy tárgy, ami a főtárgy volt, és a különböző napszakokban az árnyéka, ahogy végigment a falon, azt hiszem ez volt a történet lényege, hogy ez milyen formákat hoz létre. (szőke-hegyi)
értékelés:

Első lecke 5

Konzekvensen halad a Vera ezen az úton, nem hajlandó letérni róla, végigmegy ezen a szemlélődésen, és nagyon érdekes, hogy ezek most elszórva vannak felrakva, de mégis látszik, hogy egyre mélyebbre, egyre belsőbb utazásra érkezik, miközben mondhatná valaki, hogy minek dumálunk annyit, van két cipő, lábujjak, megint a műkő, de ha végignézzük ezt a sorozatot, nagyon jól látható, hogy a két történet között, szemlélődve, hezitálva, a gyermekkor és az érzelmes, formákban lévő érzékiség, a cipő horgolt virágocskái, a csillogó pánt, a háttér konyha-előszobapadló-jellege, ami itt mégis értelmet kap, ez műkő háttér, ez a Klimt világát idéző formavilág tökéletesen illeszkedik és kapcsolódik a báli cipő mesei, picit rokokós formáihoz, miközben a két női cipő, már megint a kulcsolás ott van, de ott van a női test furcsa-szégyenlős bája, tehát az alkotó nagyon is konzekvensen halad előre az útján. (szőke)
értékelés:

Az ő talpa

Szeretem ezt a képet. Nagyon szép, kedves, ugyanakkor erős és koncentrált üzenetet látunk. Nagyon szép a kapcsolódás a talp és a kéz között, a kettő formái, a struktúrák, a színek, ahogy mögüle kinéző gyerekfej is nagyon jól mutat. Aztán van egy-két dolog, ami nekem zavaró, pl. a cumi, noha tudom, nem egyszerű egy gyerek szájából kivenni a cumit, de pl. akkor egy kicsit várok,amíg a lábát behajlítja, és az takarja a cumit; és ebben a fotóban látunk két lábat, két kezet, egy fejet, és a háttérben lévő babakocsit – és el kell dönteni, hogy engem ebből kompozícióban mi izgat. Ez eléggé egyértelmű döntés, a kamera állásával, a perspektíva megválasztásával az alkotó kiválasztja, hogy mit akar fényképezni; a gyerek jobb talpa-jobb keze, és az arc. Viszont a képen van még egy láb és egy kéz is. Ráadásul már belevágott abba a lábba, így nyugodtan lehetne még határozottabban vágni, és a babakocsi szélénél le lehet metszeni azt a rész, és máris erősebbé válik a kompozíció. Szerintem ez a talp leckére egy nagyon jó megoldás, sőt egy nagyon jól eltalált kép, vágni lehet belőle nyugodtan, és két disznót adok rá. (szőke)
értékelés:

Aratás
Aratókoszorút szeretnék készíteni. Így felkerestem egy gazdát, kitől búzát kértem. Metszőollóval, és fényképezőgéppel vágtam neki az aratásnak.

Én tudom, hogy fontos a szemüveg, azt is tudom, hogy beszéltünk róla, de ez a kép még azelőtt készült, úgyhogy én azt mondom, hogy nagyon sok mindent elfogadok a képen, ez most így Vera Hityilova, Egy faun megkésett délutánja c. filmjébe érkezek, és nem tudom, hogy ez 100 %-osan cél-e, és mivel a szemüveg nagyon uralkodó itt, ez az egésznek egy másfajta ízt ad, miközben a nyak, a kalászok egy más vonulatra utalnak. Van még itt egy címadás és egy leirat, és a kép semmilyen szinten nem kapcsolódik a címhez, és a leirathoz, hol van itt aratókoszorú, azért mert búzát látunk, ennek túl sok köze ehhez nincs, tehát itt is egy verbálfotót látunk, miközben ha elfelejtjük, hogy mi a cím, akkor ez egy erős kompozíció. Máshogyan megfogalmazva: Anita, a kép erős. Bízzál a képeidben, és az, hogy ott voltál búzáért, meg beszéltél a gazdával, meg megittatok egy üdítőt az is nagyon fontos üzenetként, de valójában a kép hálistennek elemelkedik ettől. Nagyon izgalmas lenne pl. ez a kép, ha az előtérben itt van az Anita ezzel a koszorúval, és a háttérben valahol látnánk ezt a gazdát, ahogy vöröslik a feje – annak lenne valami meseisége. Akkor lenne értelme. Van egy régi lengyel film, Nimfa a lépvilágban a címe, nagyon ajánlom, ha valahol meg tudnátok nézni. Ott egy falusi környezetben a zárt közösségbe beszűrődnek bizonyos dolgok a városból, érkezik valaki a városból, aki megváltoztatja az emberek életét, a nőkét is, egy furcsa film. Van itt is egy hangulat ebből, a tekintetnek is van itt egy kis csábító jellege, egy kis ördögöcskés hangulata. (szőke)
értékelés:

Vas
Leadom vasba

Ennek a régi tárgynak, ami egy használati tárgy, ha jól sejtem szabadtűzön használták, ennek lehetne a funkciójáról is beszélni, lehetne a csendéletről beszélni, de én mégiscsak azt mondanám, hogy ugye ez egy műtermi megvilágítás, a fények, a vöröses tónus itt, és ezekből valamennyi reflektál ezen a fólián vagy fehér, gyűrött anyagon, és ezek a világoskékek-vörösek-türkizek itt az edény felső felén az egész ad ennek a képnek valami szürreális hatást, bár a két kiálló szerkezet felül egészen biztosan jelent valamit a tál működtetésével kapcsolatban, de mégis, az egész olyan, mintha egy kultikus tárgy lenne, egy kultusztárgy, egy totem, neadjisten egy fejforma szarvakkal. A csendéleten belül erősen túllép a színhasználata és így a formabeállítása túllép egy múzeumi tárgyfotózáson, és kap az egész valami plusz értelmet, valami spirituálist, misztikust. Egy kicsit olyan az egész, mintha egy valami termékenységszimbólum vagy állattotem lenne. És szerintem ez erénye a képnek, hogy miközben díszítés nélküli, egyszerű, majdnem sokkoló a címe: VAS, és ehhez képest sokkal összetettebb az üzenete a képnek. A tárgyból asszociált az István egy összetettebb üzenetre, és emiatt a leirat biztos, hogy csak egy vicces megközelítés, hiszen ez a tárgy az Istvánnak nagyon fontos. Szerintem három disznó, bár jelezzük az alkotó és a többiek felé, hogy ez nem egy csendélet, arra még várjuk a megoldást. És amiért itt a formáról annyit beszélek, az pl. Marcel Duchamp a Tiszta forrás c. képét érdemes megnézni, ami amikor a századelő végén megjelent, valójában egy piszoárt látunk rajta, azaz egy meglévő tárgy meglévő funkcióval egy speciális környezetben és különleges címmel egy teljesen másfajta, szakrális üzenetet, majdnem sokkoló üzenetet kezd el hordozni.
Egy technikai megjegyzés, hogy a jobb alsó sarokban, ahol ez a fólia amit háttérnek is használ az alkotó, erősen meg van gyűrve, ami nem baj önmagában, csak itt egy eldöntendő kérdés, hogy valóban egy ennyire drasztikus kontrasztot akarok mutatni ezzel a vassal, vagy egy finomabbat, mint a háttérben? Ez nekem egy kicsit esetleges itt, nem eldöntött, hanem csak így sikerült érzete van. Mert nem mindegy szerintem, hogy egy nagy viharos tengert akarok alátenni, vagy egy finomabb, lágy vonalat. Egyezzünk meg két malacban. (szőke-hegyi)
értékelés:

Egészalakos portré a tanárikarról
Szeretettel meghívom az Estiskolás csapatot Nagyvázsonyba (régi iskola épülete), július 29-én 18 órakor kezdődő kiállításmegnyitónkra. Ajkai kézműves művészeti egyesület tart itt kiállítást. 14 -18 óráig csuhébemutatót tartok ugyanitt.

Szőke: Ez már fogyás után vagy te, ugye?
Hegyi: Te meg hízás előtt, nem?
El kell, hogy mondjuk a többieknek, hogy Anita ott volt az Ősök Házában, és elhozta nekünk ezt a csuhébaba-párt, és ez a pár ott volt végig velünk, kitettük az ajtófélfához, hogy mindenki láthassa. Mi ezt nagyon köszönjük, nagyon kedves és nagyon szerethető jóleső dolog volt, és nem azért, mert minket akarna bemutatni, hanem egy olyan helyzetet akar ábrázolni, ami az Anita meglátása szerint egy olyan baráti helyzet, amit ő látott, és ami nagyon jóleső, és nagyon köszönjük. Ami a kép többi részét illeti, hogy a számítógépet is belekomponálta a webkamerával és magát a kezével, ez megint egy fontos történet, mivel kontextusba helyezi ezt a két bábut, hogy aki először jön erre, az is érthesse akár, hogy mit is akar ő ábrázolni ezzel a két figurával. Erre annyit jegyeznék csak meg, hogy ha a kamera nézőpontján egy picit változtat, akkor nem pont e fejünknél csillan be a monitor, és akkor ez a párhuzam még erősebb. De az egy disznó a szorgalmira megvan. (szőke-hegyi)
értékelés:

Mózes
Munkájára, állataira büszke a pásztor.

Nagyon izgalmas az a humor, ha szabad így gondolnom, ami a címválasztásban van, hogy azt a keresztnevet használja, ami a pásztor keresztneve lehet, szerintem ez az ő valódi keresztneve lehet. Ha a Gábor azt mondja, hogy nem, akkor is nagyon izgalmas egy cím, hiszen még egy verzió lehetne, Noé. És ha a Tündérkert c. történetet, ami egy nagyon híres erdélyi történet, vagy az ahhoz kapcsolódó bibliaitörténet-gyűjtéseket meghallgatjuk, ahol idős nénik teljesen természetesen arról beszélnek, hogy isten megteremtette a földet és egyedül volt a lakásban, és rájött, hogy a földön egy csomó minden még nincs, hát megcsinálja az embert, gyúrogatta ott a tésztát, betette a kemencébe, és nem figyelt oda nagyon, és hát kicsit keletlen lett a tészta, ők lettek a kínaiak. Aztán csinált újra tésztát, betette a kemencébe, és nem figyelt oda nagyon, és kicsit túlsült tészta, ők lettek a négerek. Harmadszorra már odafigyelt, és így lettek a székelyek. Ez az a fajta történetiség, az a szemlélet, amiben ott van a büszkeség, ott van persze a mai kor ezzel a kis sapkával, szövetinggel, de ez egy büszke üzenet. Egy dokumentumfotó is, a pásztor ott az állatai között, ahogy visszatekint, és én ezzel a részével tudok foglalkozni. (Szőke) Nekem a fényekkel, árnyékokkal nincs bajom, nekem a kompozícióval van egy kis bajom. Fent a kerítés szerintem nem szükséges jelzés, ott vágtam volna, vagy méginkább döntöttem volna a kamerát, hogy a főszereplőből láthassunk minél többet. Még akár ha beljebb állna a birkák közé, akkor még tárgyszerűbb, még erősebb lehetett volna ez az üzenet. Azt is lehet, hogy a perspektívával játszom, és az arc és a háttérben lévő állatoknak a kontrasztjával foglalkozom, de most ez a fél-mellportré nekem a határon mozog pont; sem ez, sem az, azaz én még ezzel kicsit talán játszottam volna. Egy disznó megvan rá. (szőke-hegyi)
értékelés: