10. Házi kedvenc

Úgyis elkapom

Úgyis elkapom

Kiváló megfigyelés, nem könnyű modellel, hisz akinek van macskája, tudja, hogy a macska milyen borzalmasan gyorsan tud helyzetet változtatni, ha vadászásról van szó, főképp a kismacska, és nekik minden ilyen játék, mint például a cipőfűző, gyakorlás az életre. Ezt megfogni nem egyszerű úgy, hogy közben a környezet kellően visszafogott maradjon, mégse legyen steril műteremfotó. Egy gondolat kompozícióban: a cipő nyelvénél vágnék, hogy a világosabb belső része már ne legyen a képen, mert az osztja a figyelmet és ettől csökken a hangsúly a főszereplőn. Attól, hogy csak a fűző és a cipő orra jelzi a tárgyat, még azonosítható marad, sőt, jót is tesz a képnek, ha a kép határára fut ki a fűző nagyjából. Könnyen orvosolható ez a vágás, úgyhogy megvan a lecke is. (hegyi)
értékelés:    

Perec alszik

Perec alszik

Az új jövevénnyel prezentálnám a korábbi Mr. Szemtelen Kotnyeles c. képem macska változatát. Külön felhívnám a figyelmet a szemöldökre.

Ádám, ha nem tudnám, hogy rajzolsz, lehet, hogy kegyesebb lennék, de így azt kell mondjam, hogy elédesgetted ezt a képed úgy, hogy közben megfeledkeztél a világításról, a fényekről, a formák viszonyáról, így a macska háta, a háttér fontosabb lett, mint az arca attól, hogy fordítva van a tónusok sorrendje, mint ahogy kéne. Takard ki a fej körüli részt, egyből élni kezd a cica arca. Ismétlést kérek. (hegyi)

Durcásan

Durcásan

István, ez olyan nekem, mintha egy emlékkönyvben nem lenne hely, és körbevágtuk volna, hogy minél kisebb helyen elférjen a lényeg. De a képnél a lényeg mindig valamilyen körítéssel együtt működik, a teret is valahogy ábrázolnunk kell, nem elég ezt a kutyát berakni széltéből-hosszából úgy, hogy szinte szőrszálig levágod, hanem valahogy a térrel is mesélünk, mert csak akkor érvényes a szűk vágás, ha a gesztus olyan erős, hogy letekeri a fejed, ezért ezek a képek, nem csak nálad, másnál is, ha ennyire szűkre vannak vágva, akkor nagyon szuggesztívnek kell ahhoz lennie a szereplőnek, hogy elvigye a hátán önmagában a sztorit. Itt most ez a környezeti elem ezzel a laminált padlóval meg ezzel a tapétával érdekes lehet, ha közben kezdünk valamit a térrel, ha ott van egy kutyajáték, vagy egy széttépett cipő. Nem tudom, mert nem én akarom adni neked az ötleteket, hisz ez a te feladatod, csak a lényeg az, hogy valahogy találd meg azt, hogy ez a tér is meséljen, hogy hozzáadjon a történethez, legyen honnan kiemelkednie a szereplőnek. Próbálj meg kevésbé radikális lenni a vágással, próbálj meg mesélni a képeiddel. Érzelmeket kérek és mesét. (hegyi)

Bundi foltozva

Bundi foltozva

Próbálkozásaim végeredménye.

Megkaptuk a javított verziót, és azt kell mondjam, hogy jó irányba haladunk. Talán a kettő között van az igazság. Én mindenképpen jónak tartanám azt, ha meghagyva azt a tónusrendet, ami most a macskánál létrejött, a hátteret viszont nem gyengítettük volna ennyire ki, tehát közelebb kellene a kettőt egymáshoz hozni. Akkor volna realitása ennek a fajta egészen megemelt tónusokkal dolgozó háttérnek, ha nagyobb teret hagyunk, ha több helyet tud a szem befutni. Most, hogy ennyire szűkre lett véve ez a kompozíció, például elveszítettük a macska alatt meghúzódó hófelület struktúráját. Erre ügyelni kell, hogy ne egy furcsán lebegő tárgyat hozzunk létre, hanem megmaradjon a bázis, megmaradjon az a pont, ahonnan ez a dolog elindul. De nagyon szuggesszív a felvétel. Szerintem ezzel még lehetne dolgozni egy kicsit, a kettő között meghúzni egy határt, és akár a szelektív kijelöléssel kijelölni a macskát, és így az eredetiből csak a macskát világosítani, a hátteret meghagyni nagyjából abban a formában, ahol volt. Nem tudom, hogy van-e kedved még ezzel molyolni, ha igen, akkor várom a folytatást. (hegyi)

kutya-balett

kutya-balett

Most reagálok a kommentre: Gime, te mindig megpróbálod meggyőzni a környezetedet, mintha az hülye lenne, hogy márpedig te nem manipulálod a képeidet, miközben minden képed tele van manipulációval, sőt, szinte nincs olyan képed az utóbbi időben, ami ne lenne manipulálva, és tudatosan használom a manipuláció szót és nem az utómunkát. Nem értem hogy ezt miért csinálod. Ezt lehet, hogy megeszik azok, akik nem értenek a fotóhoz, vagy akik nem csináltak még életükben képet, de egy fotós közösségben ezzel előállni úgy, hogy ezen nincsen semmi manipuláció, ez azért viszonylag bátor. Mindegy, nem akarok én ezen vitatkozni, feleslegesnek érzem, csak mondom, hogy itt a saját renomédat viszed a vásárra. Ami a képet illeti, ez a kisállat felettébb érdekes. A kutyatenyésztés és az emberi fantázia találkozása, és ez tényleg valami egészen szörnyű végeredményt tud hozni, ennél a kis állatnál is, ő nem tehet róla, hogy hülyét csinálnak belőle, de hát rémületes. A csillagpóni és a kutya együtt valami furcsa ötvözetben, nem tudom, hogy hogyan kellene viselkedni a társaságában, ha ez az én lakásomban lenne, hogy csókolommal köszönjek neki, felrúgjam, vagy mit csináljak, mert tényleg szürreális. A ritmus maga jó, mindazzal együtt, hogy ezek a fadarabok szétverik az egészet, meg a háttérben is egy kicsit kuszává teszik ezek, de hát nyilván adta a pillanat, hogy mikor készítsd a képet. Tehát az ábrázolás nem lenne rossz, csak ne mondd, hogy nem manipuláltad a képet, mert komolytalanná teszed magad. (hegyi)
értékelés:

Kormos konyhában kövön

Kormos konyhában kövön

Hirtelen a „szegény cicó” gondolat jutott eszembe, mert első blikkre úgy láthatjuk, hogy Őfelsége éppen zuhan. Viszont amint letisztultak a dolgok, megjött a kövezet, és lám csak heverészik a hűvös konyhakövön Kormos, a macska. Ez a kettős dolog jól megfér házi kedvencünknél, mert sosem tudni éppen esik vagy kell, alszik vagy átverni készül a gazdáját, Ő a macska. A kép 1:1 aránya és a szűk vágás jól teremti a hangulatot, az ember szeme folyton a széleket, sarkokat és a téma kontúrját fürkészi, pont, mint cica az egeret. Technokrata gondolat lenne, ha kívánnám a kép részleteit, meg sötét, meg nem éles, meg a kövek vonala (amikre Kormos kellő érzékkel, de magasról...) nem kell, egyrészt Ő Kormos a Macska, aki épp felriadt egérkergető álmából gazdája ténykedésére. Másrészt így kapja meg a kép a kellő hangulatot, hogy vágyjunk macskának lenni, hűvös konyhakövön heverészni és bármikor kajáért nyávogni! Azt érzem - tanulva az elemzésből -, hogy van, amikor merni kell a részleteket lehagyni a képről, tónusokkal, alakokkal, irányokkal és arányokkal is tökéletesen át lehet adni egy hangulatot, egy pillanatot. Ezt a kép is jól mutatja. Éri a három csillagot. (Szentgyörgyi János)
értékelés:

Csíkos

Csíkos

A barátom macskájáról készült ez a fotó. Egy nagyon aranyos kiscica.

Nagyon kedves kis kép. A kismacskáknak mindig kék a szemük, aztán, hogy ez hogyan és miért alakul át, nem vagyok egy biológus, nem fogom tudni megmondani, de nagyon kedves maga a felvétel. A kíváncsiság, az esendőség benne van, jók az arányai, úgyhogy alapvetően én ezt egy jó gesztusnak gondolom. Kicsit szűk, mindenütt beleverődünk a képhatárba, ami nem baj, csak így az, hogy ez az egész dől, fordul el, nincs visszahúzva tömegében sem sehol. Vagy egy kicsit tágabb kompozíciót használunk, vagy ha ebben a nagyon szűkben hagyjuk, akkor forgatni kellett volna a kamerán valamennyit. Ez most így kettő csillag a kompozíciós problémái miatt, de egyébként egy nagyon erős kép lenne. (hegyi)
értékelés:

Szemkontaktus

Szemkontaktus

Érdekes a cím, mert egy szemet se látok ezen a képen az biztos, se a hölgynek, se a kutyának a szemeit nem lehet látni, így most bemondásra hisszük el, hogy ők egymás szemeit nézik, és nem egymás orrát szagolgatják. Érdekes a kép, ebben van némi agresszió is a hölgy részéről, mert nyilvánvaló, hogy a kutya önmagától ezt a mozgást nem tenné, és erre utal a két kéz is, ami tartja, de mondhatnám azt is, hogy odafeszíti a fejet az orrukhoz. Ezt az egész gesztust a hölgy kezdeményezte a kutyával, az pedig engedelmes, és ezt tűri. Egyébként a gesztus jellemző, de nem a kutyára, hanem a gazdára. Ez is fontos a Házi kedvenc leckében, ez egy új irány lehet, hogy a gazda viselkedését szemléljük a házi kedvencek viszonylatában. Viszont abban nem vagyok biztos, hogy ez a kép a Szemkontaktus címet kell kapja. Tónusban kicsit hidegek vagyunk, kicsit kékek vagyunk, érdemes lenne ezt helyretenni, esetleg kevésbé távolságtartóbb színekkel, bizalomgerjesztőbb lenne a kép is. (hegyi)
értékelés:

Hol a gazdi?

Hol a gazdi?

Csöpi rajongva szereti gazdáját attól a 10 évvel ezelőtti pillanattól, hogy az utcáról befogadták.

István, maga a gesztus nagyon rendben van, kicsit zaklatottnak érzem a kompozíciót. A fények nem teljesen játszottak a kezedre, nagyon kemények ezek, miközben jól formázza a kutyát, és a mélységélességgel abszolút jól ki tudod őt emelni a háttérből, de a mell részén, ahol létrejön ez a vágás a fényekkel nem annyira szerencsés. Annak örülök, hogy a háttérben ott van egy árnyfigura, úgyhogy a kérdésre megvan a válasz, hogy keresi a gazdit és örül, hogy megtalálta. Etológusok többet tudnának mesélni arról, hogy milyen gesztusok tudnak egy kutyának az arcán megjelenni, amit mi örömnek aposztrofálunk, de valószínű, hogy a testi kommunikációjával ő ki tudja ezt fejezni, hogy boldog és szereti a gazdáját, ennek egy utalását kapjuk itt. Ez nekem most egy két csillagos kép a világítás rendezetlensége miatt. (hegyi)
értékelés:

Pihenés

Pihenés

István, ott laksz a kutyákkal, fontosak neked, nyugodtan visszaadhatom ismétlésre, mert fognak még érkezni kutyás képeid, biztos. Maga ez az ötlet jó, ez a háromszögforma jó, hátul az ajtó rossz. Ezért ismételjünk, nyár van, fogsz találni még ilyen helyzetet, még talán fényviszonyban jobbat is, nem azt mondom, hogy verőfényben fotózzunk, mert szét fogja verni az egészet, de ennél több fény érdekes játékokat hoz. Próbáljuk meg megtalálni azt a késő délutáni helyzetet, amikor az árnyékok már másképp játszanak. Megérdemelne ez a kutyus annyit, hogy még egy kicsit dolgozz ezzel. Ismétlés. (hegyi)

Buffer the hamster

Buffer the hamster

Buffer egy szíriai feketefülű fehér hörcsög. Elég jól bír engem.

Ezt a képet a keresztforma meg ez a háromszög menti meg, mert egyébként viszonylag érdekes ez a szubjektív mozgás az előtérben, hogy mennyire teszi felismerhetővé ezt a kis állatot. Nyilvánvaló, hogy benne van a személyisége, hogy ők nem egy ilyen buddhista szerzetes figurák, hanem a maguk izgágaságukkal szimatolnak, keresik a kiutat a kis ketrecükből, ez ilyen szempontból jó. Mondjuk így, ebből a képből azt nehezen tudom meg, hogy mi az, hogy szíriai feketefülű fehér hörcsög, látok egy kis állatkát, a beazonosításhoz ez viszonylag kevés. Nem azt mondom, hogy leltárszerűnek kell lennie egy ilyen képnek, de hát viszonylag kevesen tudnak szíriai fekete fülű fehér hörcsögöt találni maguknak, vagy nem tudom, hogy mennyire elterjedt ez a kisállat. Ennyit megért volna, hogy talán egy kicsit tárgyszerűbb legyen, hogy legyen benne valami, amivel beazonosítható ez a kis állat. Az is kérdés nekem, hogy az "elég jól bír engem” mit jelent a gyakorlatban, hogy engedi-e magát fotózni, vagy hogy ez most egy szokatlan helyzet az állatnál. Mivel nem ismerem az ő viselkedését, ezért nem tudom meghatározni ezeket. Oké, mondhatjuk, hogy nem a leiratból kell elindulni, ezért mondom, hogy a képet magát megmenti ez a keresztforma és a háromszög, mert ettől válik dinamikussá ez az egész játék. (hegyi)
értékelés:

kötelék

kötelék

Ez egy jó megfigyelés lenne, csak jobban esne az, ha eldöntötted volna azt, hogy most kell neked a macska tekintete, kell-e neked ez az egész forma tónusban is, vagy csak sziluettben akarsz dolgozni. Annyira furcsán van világítva szegény cica, hogy most az ő jelenléte inkább formai, mintsem személyiségbeli. Márpedig ha ez egy formai jelenlét, akkor a tónusokkal másképp játszanék. Egyébként ez a bebukott macska nekem nem annyira erős. Ha nem is ezt a helyzetet ismétled meg, mert ezek egyszer létrejövő, mondhatni talált helyzetek, de jó lenne, ha ezt végiggondolnánk, hogy mi felé akarunk menni. Ismétlés. (hegyi)

love me tender

love me tender

Ahogy öregszik úgy válik egyre érzékenyebbé.

Azt írja Viki, hogy „ahogy öregszik, úgy válik egyre érzékenyebbé”, és ez a képen nagyon jól látszik. Hogy mire tette ő fel a fejét, nem tudom, valószínű, hogy ez egy szék, de nagyon esendő ez az egész, és ettől válik izgalmassá, mindazzal együtt, ami a háttérben létrejön a kanapéval, aminél érdekes a vágás, de a kutya most helyrebillenti ezt az egészet, és nem kell mindennek mindig sterilnek lennie. A kutya jelleme van úgymond harcban az idővel, a játék és a szeleburdiság az öregséggel, morózussággal és fájdalommal, és egyelőre még az első van nyerésre, de nem lesz ez mindig így, ez által tud a kép az elmúlásról is szólni. A képi játékosság megvan: a csíkos háttér, a vágás, aminek ellenpontja tud lenni a kutya. Ez olyan most így, mint amikor sütöttem a palacsintát, hogy a töltelékbe egy csipetnyi sót is beletettem, itt a kompozíciónál a vágás a csipetnyi só, hogy nem rendezem le, meghagyom egy kicsit koszosan, slendriánul, és ez a koszosság az, amitől még drámaibb lesz maga a fő motívum. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Közel és távol

Közel és távol

Nem jöhet be, télen is kint alszik. Az első két láb engedélyezve van a teraszajtónál. Ettől függetlenül valahogy mindig közel szeretne kerülni...

Ez akár a mi Bobby kutyánk is lehetne, de legalábbis valami tesó, ha jól látom, ő is labrador, és nagyon érdekes az, hogy ők emberire hasonlító gesztusokkal kommunikálnak, persze ezt az ember gondolja így, mi ruházzuk fel őket ezekkel a párhuzamokkal, de mégis érdekes az, amit itt látunk, és jó a megfigyelés. Én annyit megtennék, hogy a tükröződésnél a kutya hátánál vágnék, ott, ahol az a forma kifutja magát. Az az fölötti rész már ehhez a képhez nekem nem kell, feszesebb lenne az egész, ha azt az ujjnyit levágnánk belőle. Ott van valami csillanás is a jobb felső sarokban, nekem arra már nincs szükségem. A másik kérdés az utómunkáé, ha ott a helyszínen nem volt módunk a fényekkel foglalkozni, akkor sem elhanyagolható, hogy most a fej, amin az érzelmek megjelennek, az arc, a szemek a legmélyebb tónusok, így minden másra jobban, hamarabb odafigyelünk, mint erre. A megfigyelés rendben van, a megoldással kéne még dolgoznod. (hegyi)
értékelés:

Sünszeretet

Sünszeretet

Nekem nincs háziállatom, anyum allergiája miatt nem tarthatok. Sanyi, a sün, a párom sünije, és azt hiszem én vagyok a legjobb barátja.

Nagyon finom a kép, annak jobban örülnék, ha kicsit kevésbé lenne szűken vágva, mert fontos lenne az, hogy ebben a szeretetben látható legyen, hogy ez milyen alkatrésze az embernek. Most gyanítom, hogy a fölső sarokban egy ujjnak a részlete lehet, az alsó részt nem tudom mi, lehet egy has is, de egy másik tenyér is, lehet mellkas, sokmindent el tudok képzelni, de ez így most kicsit nehézkes az azonosítás. Egyébként a kép maga rendben volna, de ettől a csonkolástól, ami a jobb felső sarokban létrejön, kicsit elviszi a fókuszt a sünről. Próbáld ki, hogy a képernyő és a szemed közé odateszed a kezedet, és kitakarod ezt a formát. Egyből jobban elkezdesz fókuszálni a sünre, ami azt jelenti, hogy annak a formának ott nincs létjogosultsága. Akkor lenne, ha befejezett forma lenne. Még egy dolog: képaláírás. Én itt most látok két szivecskét, nem tudom, hogy az hogyan került ide, lehet, hogy az valamilyen szignó akar lenni, ezt nem tartom jó ötletnek. Finomkodás, játékosságnak az imitálás, szuper, de nem képre való, én ezt nem használnám, és semmilyen képrefirkálást nem használnék. A kép ettől függetlenül tetszik, mert van hangulata, de ezekre a dolgokra, hogy vágás, komponálás, tessék figyelni. (hegyi)
értékelés: