10. Házi kedvenc

Most reagálok a kommentre: Gime, te mindig megpróbálod meggyőzni a környezetedet, mintha az hülye lenne, hogy márpedig te nem manipulálod a képeidet, miközben minden képed tele van manipulációval, sőt, szinte nincs olyan képed az utóbbi időben, ami ne lenne manipulálva, és tudatosan használom a manipuláció szót és nem az utómunkát. Nem értem hogy ezt miért csinálod. Ezt lehet, hogy megeszik azok, akik nem értenek a fotóhoz, vagy akik nem csináltak még életükben képet, de egy fotós közösségben ezzel előállni úgy, hogy ezen nincsen semmi manipuláció, ez azért viszonylag bátor. Mindegy, nem akarok én ezen vitatkozni, feleslegesnek érzem, csak mondom, hogy itt a saját renomédat viszed a vásárra. Ami a képet illeti, ez a kisállat felettébb érdekes. A kutyatenyésztés és az emberi fantázia találkozása, és ez tényleg valami egészen szörnyű végeredményt tud hozni, ennél a kis állatnál is, ő nem tehet róla, hogy hülyét csinálnak belőle, de hát rémületes. A csillagpóni és a kutya együtt valami furcsa ötvözetben, nem tudom, hogy hogyan kellene viselkedni a társaságában, ha ez az én lakásomban lenne, hogy csókolommal köszönjek neki, felrúgjam, vagy mit csináljak, mert tényleg szürreális. A ritmus maga jó, mindazzal együtt, hogy ezek a fadarabok szétverik az egészet, meg a háttérben is egy kicsit kuszává teszik ezek, de hát nyilván adta a pillanat, hogy mikor készítsd a képet. Tehát az ábrázolás nem lenne rossz, csak ne mondd, hogy nem manipuláltad a képet, mert komolytalanná teszed magad. (hegyi)
értékelés:

A barátom macskájáról készült ez a fotó. Egy nagyon aranyos kiscica.

Nagyon kedves kis kép. A kismacskáknak mindig kék a szemük, aztán, hogy ez hogyan és miért alakul át, nem vagyok egy biológus, nem fogom tudni megmondani, de nagyon kedves maga a felvétel. A kíváncsiság, az esendőség benne van, jók az arányai, úgyhogy alapvetően én ezt egy jó gesztusnak gondolom. Kicsit szűk, mindenütt beleverődünk a képhatárba, ami nem baj, csak így az, hogy ez az egész dől, fordul el, nincs visszahúzva tömegében sem sehol. Vagy egy kicsit tágabb kompozíciót használunk, vagy ha ebben a nagyon szűkben hagyjuk, akkor forgatni kellett volna a kamerán valamennyit. Ez most így kettő csillag a kompozíciós problémái miatt, de egyébként egy nagyon erős kép lenne. (hegyi)
értékelés:

Csöpi rajongva szereti gazdáját attól a 10 évvel ezelőtti pillanattól, hogy az utcáról befogadták.

István, maga a gesztus nagyon rendben van, kicsit zaklatottnak érzem a kompozíciót. A fények nem teljesen játszottak a kezedre, nagyon kemények ezek, miközben jól formázza a kutyát, és a mélységélességgel abszolút jól ki tudod őt emelni a háttérből, de a mell részén, ahol létrejön ez a vágás a fényekkel nem annyira szerencsés. Annak örülök, hogy a háttérben ott van egy árnyfigura, úgyhogy a kérdésre megvan a válasz, hogy keresi a gazdit és örül, hogy megtalálta. Etológusok többet tudnának mesélni arról, hogy milyen gesztusok tudnak egy kutyának az arcán megjelenni, amit mi örömnek aposztrofálunk, de valószínű, hogy a testi kommunikációjával ő ki tudja ezt fejezni, hogy boldog és szereti a gazdáját, ennek egy utalását kapjuk itt. Ez nekem most egy két csillagos kép a világítás rendezetlensége miatt. (hegyi)
értékelés:

Buffer egy szíriai feketefülű fehér hörcsög. Elég jól bír engem.

Ezt a képet a keresztforma meg ez a háromszög menti meg, mert egyébként viszonylag érdekes ez a szubjektív mozgás az előtérben, hogy mennyire teszi felismerhetővé ezt a kis állatot. Nyilvánvaló, hogy benne van a személyisége, hogy ők nem egy ilyen buddhista szerzetes figurák, hanem a maguk izgágaságukkal szimatolnak, keresik a kiutat a kis ketrecükből, ez ilyen szempontból jó. Mondjuk így, ebből a képből azt nehezen tudom meg, hogy mi az, hogy szíriai feketefülű fehér hörcsög, látok egy kis állatkát, a beazonosításhoz ez viszonylag kevés. Nem azt mondom, hogy leltárszerűnek kell lennie egy ilyen képnek, de hát viszonylag kevesen tudnak szíriai fekete fülű fehér hörcsögöt találni maguknak, vagy nem tudom, hogy mennyire elterjedt ez a kisállat. Ennyit megért volna, hogy talán egy kicsit tárgyszerűbb legyen, hogy legyen benne valami, amivel beazonosítható ez a kis állat. Az is kérdés nekem, hogy az "elég jól bír engem” mit jelent a gyakorlatban, hogy engedi-e magát fotózni, vagy hogy ez most egy szokatlan helyzet az állatnál. Mivel nem ismerem az ő viselkedését, ezért nem tudom meghatározni ezeket. Oké, mondhatjuk, hogy nem a leiratból kell elindulni, ezért mondom, hogy a képet magát megmenti ez a keresztforma és a háromszög, mert ettől válik dinamikussá ez az egész játék. (hegyi)
értékelés:

Ahogy öregszik úgy válik egyre érzékenyebbé.

Azt írja Viki, hogy „ahogy öregszik, úgy válik egyre érzékenyebbé”, és ez a képen nagyon jól látszik. Hogy mire tette ő fel a fejét, nem tudom, valószínű, hogy ez egy szék, de nagyon esendő ez az egész, és ettől válik izgalmassá, mindazzal együtt, ami a háttérben létrejön a kanapéval, aminél érdekes a vágás, de a kutya most helyrebillenti ezt az egészet, és nem kell mindennek mindig sterilnek lennie. A kutya jelleme van úgymond harcban az idővel, a játék és a szeleburdiság az öregséggel, morózussággal és fájdalommal, és egyelőre még az első van nyerésre, de nem lesz ez mindig így, ez által tud a kép az elmúlásról is szólni. A képi játékosság megvan: a csíkos háttér, a vágás, aminek ellenpontja tud lenni a kutya. Ez olyan most így, mint amikor sütöttem a palacsintát, hogy a töltelékbe egy csipetnyi sót is beletettem, itt a kompozíciónál a vágás a csipetnyi só, hogy nem rendezem le, meghagyom egy kicsit koszosan, slendriánul, és ez a koszosság az, amitől még drámaibb lesz maga a fő motívum. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Nekem nincs háziállatom, anyum allergiája miatt nem tarthatok. Sanyi, a sün, a párom sünije, és azt hiszem én vagyok a legjobb barátja.

Nagyon finom a kép, annak jobban örülnék, ha kicsit kevésbé lenne szűken vágva, mert fontos lenne az, hogy ebben a szeretetben látható legyen, hogy ez milyen alkatrésze az embernek. Most gyanítom, hogy a fölső sarokban egy ujjnak a részlete lehet, az alsó részt nem tudom mi, lehet egy has is, de egy másik tenyér is, lehet mellkas, sokmindent el tudok képzelni, de ez így most kicsit nehézkes az azonosítás. Egyébként a kép maga rendben volna, de ettől a csonkolástól, ami a jobb felső sarokban létrejön, kicsit elviszi a fókuszt a sünről. Próbáld ki, hogy a képernyő és a szemed közé odateszed a kezedet, és kitakarod ezt a formát. Egyből jobban elkezdesz fókuszálni a sünre, ami azt jelenti, hogy annak a formának ott nincs létjogosultsága. Akkor lenne, ha befejezett forma lenne. Még egy dolog: képaláírás. Én itt most látok két szivecskét, nem tudom, hogy az hogyan került ide, lehet, hogy az valamilyen szignó akar lenni, ezt nem tartom jó ötletnek. Finomkodás, játékosságnak az imitálás, szuper, de nem képre való, én ezt nem használnám, és semmilyen képrefirkálást nem használnék. A kép ettől függetlenül tetszik, mert van hangulata, de ezekre a dolgokra, hogy vágás, komponálás, tessék figyelni. (hegyi)
értékelés:

Örülök ennek a képnek, mert nem egy szokványos állatos kép, miközben ugyanaz a szeretet szint megvan benne, mint az édeskés cukifalat képekben, mégis, épp attól lesz időtálló, hogy hagy teret a modellnek, hagy gondolkodni a képen, hagyja a nézőt nézelődni, ráadásul a rétegek bekapcsolják az idő tényezőjét is. Ettől válik az egész egyetemessé, miközben jól felismerhető a modell, de mégis, lehetne az én kutyám is, vagy másé, nem primer a személyessége. (hegyi)
értékelés: