10. Házi kedvenc

Kiváló megfigyelés, nem könnyű modellel, hisz akinek van macskája, tudja, hogy a macska milyen borzalmasan gyorsan tud helyzetet változtatni, ha vadászásról van szó, főképp a kismacska, és nekik minden ilyen játék, mint például a cipőfűző, gyakorlás az életre. Ezt megfogni nem egyszerű úgy, hogy közben a környezet kellően visszafogott maradjon, mégse legyen steril műteremfotó. Egy gondolat kompozícióban: a cipő nyelvénél vágnék, hogy a világosabb belső része már ne legyen a képen, mert az osztja a figyelmet és ettől csökken a hangsúly a főszereplőn. Attól, hogy csak a fűző és a cipő orra jelzi a tárgyat, még azonosítható marad, sőt, jót is tesz a képnek, ha a kép határára fut ki a fűző nagyjából. Könnyen orvosolható ez a vágás, úgyhogy megvan a lecke is. (hegyi)
értékelés:    

István, ez olyan nekem, mintha egy emlékkönyvben nem lenne hely, és körbevágtuk volna, hogy minél kisebb helyen elférjen a lényeg. De a képnél a lényeg mindig valamilyen körítéssel együtt működik, a teret is valahogy ábrázolnunk kell, nem elég ezt a kutyát berakni széltéből-hosszából úgy, hogy szinte szőrszálig levágod, hanem valahogy a térrel is mesélünk, mert csak akkor érvényes a szűk vágás, ha a gesztus olyan erős, hogy letekeri a fejed, ezért ezek a képek, nem csak nálad, másnál is, ha ennyire szűkre vannak vágva, akkor nagyon szuggesztívnek kell ahhoz lennie a szereplőnek, hogy elvigye a hátán önmagában a sztorit. Itt most ez a környezeti elem ezzel a laminált padlóval meg ezzel a tapétával érdekes lehet, ha közben kezdünk valamit a térrel, ha ott van egy kutyajáték, vagy egy széttépett cipő. Nem tudom, mert nem én akarom adni neked az ötleteket, hisz ez a te feladatod, csak a lényeg az, hogy valahogy találd meg azt, hogy ez a tér is meséljen, hogy hozzáadjon a történethez, legyen honnan kiemelkednie a szereplőnek. Próbálj meg kevésbé radikális lenni a vágással, próbálj meg mesélni a képeiddel. Érzelmeket kérek és mesét. (hegyi)

Most reagálok a kommentre: Gime, te mindig megpróbálod meggyőzni a környezetedet, mintha az hülye lenne, hogy márpedig te nem manipulálod a képeidet, miközben minden képed tele van manipulációval, sőt, szinte nincs olyan képed az utóbbi időben, ami ne lenne manipulálva, és tudatosan használom a manipuláció szót és nem az utómunkát. Nem értem hogy ezt miért csinálod. Ezt lehet, hogy megeszik azok, akik nem értenek a fotóhoz, vagy akik nem csináltak még életükben képet, de egy fotós közösségben ezzel előállni úgy, hogy ezen nincsen semmi manipuláció, ez azért viszonylag bátor. Mindegy, nem akarok én ezen vitatkozni, feleslegesnek érzem, csak mondom, hogy itt a saját renomédat viszed a vásárra. Ami a képet illeti, ez a kisállat felettébb érdekes. A kutyatenyésztés és az emberi fantázia találkozása, és ez tényleg valami egészen szörnyű végeredményt tud hozni, ennél a kis állatnál is, ő nem tehet róla, hogy hülyét csinálnak belőle, de hát rémületes. A csillagpóni és a kutya együtt valami furcsa ötvözetben, nem tudom, hogy hogyan kellene viselkedni a társaságában, ha ez az én lakásomban lenne, hogy csókolommal köszönjek neki, felrúgjam, vagy mit csináljak, mert tényleg szürreális. A ritmus maga jó, mindazzal együtt, hogy ezek a fadarabok szétverik az egészet, meg a háttérben is egy kicsit kuszává teszik ezek, de hát nyilván adta a pillanat, hogy mikor készítsd a képet. Tehát az ábrázolás nem lenne rossz, csak ne mondd, hogy nem manipuláltad a képet, mert komolytalanná teszed magad. (hegyi)
értékelés:

A barátom macskájáról készült ez a fotó. Egy nagyon aranyos kiscica.

Nagyon kedves kis kép. A kismacskáknak mindig kék a szemük, aztán, hogy ez hogyan és miért alakul át, nem vagyok egy biológus, nem fogom tudni megmondani, de nagyon kedves maga a felvétel. A kíváncsiság, az esendőség benne van, jók az arányai, úgyhogy alapvetően én ezt egy jó gesztusnak gondolom. Kicsit szűk, mindenütt beleverődünk a képhatárba, ami nem baj, csak így az, hogy ez az egész dől, fordul el, nincs visszahúzva tömegében sem sehol. Vagy egy kicsit tágabb kompozíciót használunk, vagy ha ebben a nagyon szűkben hagyjuk, akkor forgatni kellett volna a kamerán valamennyit. Ez most így kettő csillag a kompozíciós problémái miatt, de egyébként egy nagyon erős kép lenne. (hegyi)
értékelés:

Csöpi rajongva szereti gazdáját attól a 10 évvel ezelőtti pillanattól, hogy az utcáról befogadták.

István, maga a gesztus nagyon rendben van, kicsit zaklatottnak érzem a kompozíciót. A fények nem teljesen játszottak a kezedre, nagyon kemények ezek, miközben jól formázza a kutyát, és a mélységélességgel abszolút jól ki tudod őt emelni a háttérből, de a mell részén, ahol létrejön ez a vágás a fényekkel nem annyira szerencsés. Annak örülök, hogy a háttérben ott van egy árnyfigura, úgyhogy a kérdésre megvan a válasz, hogy keresi a gazdit és örül, hogy megtalálta. Etológusok többet tudnának mesélni arról, hogy milyen gesztusok tudnak egy kutyának az arcán megjelenni, amit mi örömnek aposztrofálunk, de valószínű, hogy a testi kommunikációjával ő ki tudja ezt fejezni, hogy boldog és szereti a gazdáját, ennek egy utalását kapjuk itt. Ez nekem most egy két csillagos kép a világítás rendezetlensége miatt. (hegyi)
értékelés:

Buffer egy szíriai feketefülű fehér hörcsög. Elég jól bír engem.

Ezt a képet a keresztforma meg ez a háromszög menti meg, mert egyébként viszonylag érdekes ez a szubjektív mozgás az előtérben, hogy mennyire teszi felismerhetővé ezt a kis állatot. Nyilvánvaló, hogy benne van a személyisége, hogy ők nem egy ilyen buddhista szerzetes figurák, hanem a maguk izgágaságukkal szimatolnak, keresik a kiutat a kis ketrecükből, ez ilyen szempontból jó. Mondjuk így, ebből a képből azt nehezen tudom meg, hogy mi az, hogy szíriai feketefülű fehér hörcsög, látok egy kis állatkát, a beazonosításhoz ez viszonylag kevés. Nem azt mondom, hogy leltárszerűnek kell lennie egy ilyen képnek, de hát viszonylag kevesen tudnak szíriai fekete fülű fehér hörcsögöt találni maguknak, vagy nem tudom, hogy mennyire elterjedt ez a kisállat. Ennyit megért volna, hogy talán egy kicsit tárgyszerűbb legyen, hogy legyen benne valami, amivel beazonosítható ez a kis állat. Az is kérdés nekem, hogy az "elég jól bír engem” mit jelent a gyakorlatban, hogy engedi-e magát fotózni, vagy hogy ez most egy szokatlan helyzet az állatnál. Mivel nem ismerem az ő viselkedését, ezért nem tudom meghatározni ezeket. Oké, mondhatjuk, hogy nem a leiratból kell elindulni, ezért mondom, hogy a képet magát megmenti ez a keresztforma és a háromszög, mert ettől válik dinamikussá ez az egész játék. (hegyi)
értékelés: