Fél (én) arc kép

Ez az első feladat, de elsőre nem gondoltam, hogy ilyen nehéz. Nem szoktam magamat fényképezni, így a komfortzónám feszegettem. Talán elindultam az önismeret útján, de az embert meg tudom megmutatni szabadon. Így félig felfedve érzem magam még komfortosan. Már ha ezt így portrénak lehet nevezni, de jelenlegi tudásomból ennyi tellett. Nagyon borult volt az idő, ablak előtt természetes fénynél. Lehet derűsebb időben más lett volna. 48mm, ISO400, f5.6.

Nézőpont

Egy régebbi, bár annál jobban szeretett önportrém, sokat foglalkoztam a kép megkomponálásával, főleg, mert a technikai feltételek nem voltak a legjobbak, pontosítva állványnak dobozokat, világításnak egyszerű, szobai állólámpát használtam, 12 mp időzítővel exponáltam. (2017)
Olympus E-450
f/5.6
1/60
ISO100
86mm

Miért a hónap képe:

Az önarckép készítése mindig is érdekes játék. A beeső fények manipulálása, a profil kiválasztása, valamint a kamera beállítása, mind-mind meghatározó eleme annak, hogy mit árul el a kép a fotón látható ember személyiségéről, fizikai megjelenéséről. A kép sejtetni engedi a nézőjét, hogy mi történt, s mi történhetett a képen megjelenő személlyel. Ez egy nagyon érdekes játék, és talán ez az oka, hogy kicsit elidőzünk az “image” elemzésével. Továbbá nagyon jó gyakorlati lehetőségre ad alkalmat, hogy megismerjük a portré alany beállításokat és technikákat.
Nagyon érdekes hangulatot varázsol ennek a képnek a “füstös’ , sötét fény hangulata. Ádám jól felhasználta a sötétebb és világosabb fény játékát, ami elmaradhatatlan eleme egy önarcképnek, így bele lopva egy kis drámát is. Elég jól érezhető a személyiség, a kor és talán a lelkiállapot is a képen. A többit gondoljátok ti végig! Jó nézelődést, elmélkedést és elemzést a képhez! (Robert Biri)