Kulturális Filmek Fesztiválja 2018

Augusztus 25 -én került megrendezésre lakóhelyemen a Kulturális Filmek Fesztiválja 2018 nevű esemény, melynek egyik fotósa voltam. A rendezvény egyik mozzanata, amikor a résztvevők együtt lesétálnak Kölcsey Ferenc síremlékéhez és megkoszorúzzák azt. Ennek a sétának egyik pillanatát ábrázolja a kép. Technika: 1/80 sec záridő, ISO 400, f/7.1 -es rekesz, 18 mm -es gyújtótáv, fényképezőgép kézben.

Egy gyors ebéd

Életkép, zsáner leckéhez kevés volt az idő, ezért ide küldöm, most ez van.

Csütörtök délután

A mai szabadnapomat egy a határban véghez vitt mászkálással, fényképezéssel ünnepeltem meg. Fő célom egerészölyvek fényképezése volt, de velük nem volt szerencsém. A közeli kis nyárfásban megálltam pár kép erejéig, ez lett az egyik. Technika: f/4.8, ISO 320, 1/1600 sec záridő, -1,3 expo kompenzáció, 140 mm -es gyújtótáv, mivel madárfényképezés volt az eredeti tervem a fényképező háromlábú helyett most monopodon tartózkodott.

Íme egy színes fotó... Nem akarok nagy monológot írnia képhez, kíváncsi vagyok a véleményekre. Előjáróban csak annyit, hogy hatalmas morajlás és fény töri meg a csendet emberek lakta területtől kb. másfél - két kilóméterre. Azt mondják a lángoszlop 20-30m magas is lehet... Meg azt is, hogy nem káros a környezetre...

napraforgó
Miért a hónap képe:

Viktória! Rögtön a hónap elején erős kezdésnek éreztem a képed. Nekem viszont ez a fotó nem annyira önábrázolás, hanem inkább impresszió, hangulat. A természettel való azonosulást érzem ki a képből. A testtartásod nagyon meghatározó, mint a háttér napraforgói, csak merednek az ég felé, és félre billentett fejjel várják a végzetet, a beteljesülést. Az plusz nagyon tetszik, hogy nem Te vagy a fókuszban, hanem a végzet, az elmúlás, a beletörődés. Végezetül nagyon jók a színek, úgyis mondhatnám, hogy fekete-fehérben ez a fotó nem ütne ekkorát. Gratulálok! (Fónagy Tamás)

Utcagyerek

A rajongója vagyok a fekete-fehér képeknek, de megígérem lesznek színesek is. :) A kép a nagyobbik fiamról készült, ahogy épp önfeledten kavicsozik az utcán. Azért ez a kép címe, mert a saját gyerekkorom juttatja eszembe. Szinte az utcán nőttünk fel a haverokkal... Két étkezés között nyáron biztos kint voltunk, és imádtuk. A reggeli matiné után már rohantunk ki, hétfőn korábban, mert nem volt adás a Tv-ben. Ha valamelyikünket elküldte az apja a közeli kisboltba sörért, a visszajáró 1-2 forintból tejport vettünk, megráztuk a papírzacskót, és már öntöttük is a szánkba. Jó volt akkor gyereknek lenni... Azokat a képeket szeretem, ami elgondolkodtat. Nem tudod elkattintani, hogy a következőt nézhesd mert megfogott. Eszedbe jut valami... Egy emlék, egy érzés, elidőzöl előtte... Ízlelgeted mint egy jó bort, mert elragadnak a részletek... Mindegy is mivel készül, a tartalom a lényeg... Az érzés!

Miért nem voltak elemzések a Látszótéren? Hova tűnt Hegyi 3 hónapra? Megígértem, hogy elmesélem, megnézheted a végeredményt is, milyen lett a felújítás.