La Contessa Kastélyhotel

Azt nem tudom, mivel lőtted ezt, hogy nem volt megfelelő tér, vagy objektív, vagy mi az, ami miatt ekkora hordótorzítás van a képben, de ez eléggé zavaró. Ezt vagy ott kell átgondolni, megfelelő lencsét választani, vagy ha már így alakult, utómunkában lehet ezt azért valamelyest javítani. Így semmiképp se jó. Az égbolt se segített, és az se biztos, hogy jól van megválasztva, hogy mikor fotóztad a nap folyamán, meg milyen évszakban, ha nincs felhő, kemény lesz az egész, a vetett árnyékokkal lehet játszani, kiemelni struktúrákat, szóval azért ezzel még volna mit molyolni, hogy olyan kép legyen, ami ezt a hotelt jól ábrázolja. Az ember nélküliség is átgondolandó, mennyire vonzó az, hogy nincs semmi lenyomata annak, hogy itt élet volna. (hegyi)

Bemozdulás

Ez egy jó tanulmány, és fontos is, akkor, ha folytatod és fejleszted. Meg kell figyelni, hogy milyen mozgások milyen rajzolatokat adnak ki, hogy mekkora az elég, mi a sok, időben, elmozdulásban, hogy az egyes tárgyak milyen fény lenyomatot adnak. És persze, ezek együtt kell kiadjanak egy folthatásaiban is működő kompozíciót. És az is fontos, mennyire felismerhető egy szitu vagy helyszín. Na, szóval nem egyszerű, viszont hosszan lehet ezzel kísérletezni, és ha van kitartás és türelem, akkor erre felhúzható egy szép projekt. Most amit látok, az összhatással van gond abban, hogy a kép egyharmada üres, a jobb oldal felől a balra kéne a kamerát mozgatni, és úgy csinálni ezt, hogy jobbra ne legyen ekkora holt tér. (hegyi)
értékelés:

Váró

Délután volt, tavasz. A bölcsi várójában ez a kép fogadott. Senki bent, mindenki kint.

Szürreális, mert kettős érzés uralkodik el az emberen, az egyik az az álomvilág, amire az üveg tükröződése rá is tesz, vágyunk miatta oda befelé, a nyugalomba, a fonott székekhez, a napra, de közben meg ott a szocialista radiátor, a másik üvegen túli realista kocka belvilág, és ez miatt félúton megállunk, hogy most akkor tényleg be akarok menni, vagy ez csak egy illúzió? Jó lett, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Máté Bence kiállítás

Máté Bence kiállítás volt BP-n a Bazilikánál. Nagyon látványos volt, érdemes utánamenni Debrecenbe, mert most éppen ott állítják ki.

Jó réteges összefoglaló egy kiállításról, izgalmas, ahogy beúsznak a formák. Azért majd alkalmasint ha visszatérsz a rendes fényképezőgéphez - mert ugye visszatérsz - az utómunkával is kell kezdjünk valamit, hogy kihozzuk a maximumot egy képből, itt ráférne egy kis tónus gatyába rázás. (hegyi)
értékelés:

BP

A kép március 15. előtti nap készült a négyeshatosról, mobilról. Megtetszettek a fények, ahogy Budáról átsütött a nap a pesti felhőkre. A mobil ennyit tudott ott és akkor.

Ez nekem fekvőben vagy négyzetesben jobban tetszene, mert a mozgáshoz tér kell. Jó az a réteg, ami az ablakkal létrejön, és az is, ahogy szinte monokróm a felső régió, ez ad valamiféle időtlen spleent neki. (hegyi)
értékelés:

Téli memento

A két Sallai a Normafán.

Fehér László festő az, aki fotóalapú képeket fest, és ez a kép őt juttatja eszembe, talán a nagy homogén tér, talán a kompozíció miatt. Ha nem lenne a szánkó Lillánál, 100%-os kép lenne, így maga az esemény, ami történt, a kép közlését nagyon konkretizálja. Persze tudom, hogy nem egyszerű ez a gyerekirányítás dolog, szóval ezt csak azért mondom, hogy beleköthessek valamibe a fejedbe tegyem azt, hogy adott esetben meg lehet próbálkoznod már azzal, hogy instruálsz és úgy mesélsz, hogy a történetet te magad hozod létre. (hegyi)
értékelés:

Bommbaszimatkutyi

Bocs ha túltoltam a jópofit a cím választásban. Mivel tudom, hogy a Látszótéren fontos a feladatmegoldások megfelelő kategóriába sorsolása, erért, egy egy csillagosnak gondolt szoció, utcafotót, vagy egy kb. két csillagosnak gondolt házikedvencet, megmérettetnék az életkép zsáner kategóriában. Itt véleményem szerint meg van a"személy" cselekvése, élethelyzete (a koncentrált figyelem). És a rá jellemző munka eszközök (a láthatósági mellényes "Simabőrű" a pórázzal, és az ipari nagy sorompó). Miden itt van egy jó életképhez. Vagy csak Én dumálom túl a képet és antropomorfizálok?
Ui: Ezt a képemet a legjobb Látszóteres jóbarátomnak, Havasi Lászlónak ajánlom sok szeretettel, mert tudom nagy állat barát. És köszi a Hónapkélés jeölést.

Sokat nem fogok tudni írni erről. Ez hozzád képest kevés. Egy előnye van, ami ügyesen lett megoldva, hogy a pasi takarva van, így nincs személyiségi jogi kérdés, de a többi nekem nem ad sokat. Valószínűsítem, hogy az akarás megvolt, mert a helyzet eltért a megszokottól, hogy ezt valahogy meg kéne lőni, de nem állt össze a hogyan, és így a kép se született meg. (hegyi)

Fortepan kiállítás a Nemzeti Galériában

Minden múlt a múltam címmel nyílik kiállítás a Fortepan gyűjteményéből a Magyar Nemzeti Galériában (Budavári Palota, C épület, I. emelet) 2019. április 16-án, kedden 11 órakor. A kiállításon többek között Balla Demeter fotográfiái is láthatóak lesznek. A kiállítást megnyitja Fekete Péter államtitkár és Török Ferenc filmrendező, valamint Virágvölgyi István kurátor. Megtekinthető 2019. augusztus 25-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.

Fény-Árnyék

Izgalmas ez a templombelső így, ennyire szinte körbefotózva egészen lentről egészen fölfelé, olyan érzet az egész, mintha több részre lenne a kép bontva, mintha több történet másolódna egymás fölé, rétegekben. Nem tudom, ez mobillal készült-e, talán a technika az, ami itt kevéssé adja ki azt a tónusterjedelmet, ami még érzéktelesebbé tehetné az üzenetet. Nekem így is jó, hogy ennyire üres, de az se lenne rossz, ha lenne valaki valahol, akár csak sziluettként, így is van háttere a dolognak, de úgy talán még több réteg lenne az értelmezésben, a sztoriban. (hegyi)
értékelés:

Hullámok között

Kedves Áron, örülök, hogy rászántad magad és belekezdtél az első leckébe, kifejezetten érdekes lett a megoldásod, nem csak azért, mert nem közvetlenül a kamerába nézel, de azért is, mert érdekesen játszol a térrel. Ha szépen körbe lenne vágva, persze az is működne, hiszen egyben van úgy is a kép, de azzal, hogy jobbra ott az az üres tér, az egész kap egy külön dimenziót. Olyan, mintha bekukkanthatnánk egy történet születésének körülményeibe. Nekem tetszik ez a megfejtés, szóval köszönet, és örömmel várom a további első leckéidet is. (hegyi)
értékelés:

Tópart újra

Nem tudom, ez jobb lett-e így, de sok zölddel tényleg nem jobb.

Jobb lett abban az értelemben, hogy jó helyre került a szemünk, nem nézünk el a formák fölött a semmibe. Ami viszont ettől még nem oldódott meg, ami nincs a képen, azaz az alja. Nyilván az arányok tartása okán vágtál belőle oldalt, ha meglenne az alja, nem kéne oldalról se vágni. Hát, majd legközelebb. (hegyi)

Vili

Vili a mindent megoldó barát, akire 38 éve lehet számítani. (Nagyon szeretnék portrékat készíteni, de csak azokkal merek, akikkel szorosabb a kapcsolatom. Nem tudnék úgy odamenni valakihez azzal, hogy szeretném lefotózni. Így maradnak a családtagok és a barátok.)

Szerethető kép ez, kedves. Csináltam egy verziót, egyrészt kimozgattam középről, mert a bal oldal most sok, másrészt a lehetőségekhez képest a tónust próbáltam a szürkéből kimozgatni, persze ez így utólag nem adja azt, amit az eredeti képpel lehetne. És egy kis élesség az talán nem ártana, nem sok, meg nem kell utólag sharpen, isten ments, szóval ha ez mobillal készült, akkor oké, ha fényképezővel, akkor nem árt, ha megvárod, míg éleset állít. Hát, és még valami, amit csak azért merek leírni, mivel jómagam is küzdök a kilókkal, és fontos beszélni róla. Ha picit fentebbről fotózol és így a modelled követ téged a fejével, akkor a nyak kevésbé lesz kritikus. Az is egy trükk a toka eltüntetéséhez, hogy mondjuk rákönyökölteted egy szék karfájára, és onnan néz előre, így kénytelen húzni a nyakát és az segít ebben. (hegyi)
értékelés:

Egyrészt be kéne linkelni a képhez a műsorod, ahol elmeséled Iván érkezését. Másrészt ez egy jó kép, még jobb lenne, ha a testből annyival többet kapnánk, hogy a ne a fej legyen középen és így balra meg a nem fontos üresség, de az jó, hogy jellegzetes a gesztus, és olyan pillanata a babának, amiben nincs semmi számára vállalhatatlan. Ugyanis a szülők ott szokták elrontani, amikor a gyereküket fotózzák, hogy nem látják annyira kívülről, hogy észrevegyék, hogy mondjuk ha folyik a nyála, vagy szutykos a kajától, az nem épp előnyös, magukat se ábrázolnák így, de a gyerek az mehet, mert az bárhogy is van, cuki. Ráadásul ilyenkor szoktam baromira zavarban lenni az elemzéssel, hogy a szemük fényéről mégse mondhatom, hogy apuka vagy anyuka, de most ez a gyerek épp bamba, vagy nem guszta, érted, mert megbántódnak, vagy fejbe somnak egy kiskapával. Mivel Iván még friss, talán ez az üzenetem, hogy szia Iván, és az, hogy szia család, meg az, hogy Kálmán, a többi képnél is, amit csinálsz, legyél ugyanennyire figyelmes, hogy nem hozod kínos helyzetbe a gyerkőcöt. Ilyenkor lehet kitalálni fotós projekteket, hogy mondjuk minden hónapban egy kép kábé ugyanott, éveken át, és abból összeáll egy etűd a felnövésről, meg ilyenek. Szmájli, csóközön. (hegyi)
értékelés:

Vágós

Hát, ha vágós, kezdjük az égnél, abból nulla kell, zutty. Máris jobban él a gesztus. Persze ez a sötét és kopogós laborálás ez nem olyan nagyon jó, erről le kéne jönni, szereted, tudom, de nem, mert szétkalapálod vele az egészet. Ez amúgy lehetne egy etűd része, Flinke és Henrike új otthona, vagy a favágó és a madár, nem tudom, de egy képben nem elég ez, hogy elmondja a sztorit. (hegyi)

Kamzík - a pozsonyi tv torony

Talán alul ott vágva, ahol a bal fa kimegy a képből, nem tudom, nekem ez így elég kevés, értem, persze, épített, organikus, bujkálás, minden, de nem működik. (hegyi)