1. Önportré, önábrázolás

egy kép rólam

Egy olyan éjszaka után készítettem a képet, amelyen Hegyi pedellus videókat nézegettem sorban a youtube-on. Aztán másnap délelőtt nekiálltam elkészíteni, mivel a Látszótéren tartózkodás egyik elengedhetetlen kelléke egy önportré. Van a lakásban egy tapétás fal, amit kinéztem háttérnek, és ott pont oldalról érkezik egy ablakon a természetes fény. Van egy Yongnuo 568EX rendszervakum, amit kioldóval állványra tettem magam mellé, ahonnan a természetes fény is érkezik, és a plafonra villantottam. Softbox-om még nincs, de ha lett volna, azt használom. A gépem, Canon800d, canon 50mm 1.8 II objektívvel állványra került velem szemben, és ráraktam egy távkioldót is. Fókuszálni nehezen tudtam, többször oda-vissza járkáltam a fal és a gép között. Beállítások az alábbiak voltak: 50mm f/2,0 1/125 ISO100 a vaku 1/16-on 50mm zoom RAW formátumban. Az elkészült képet előbb Lightroomba hívtam be, ahol a vágást, a lencsekorrekciót, és az alap világossági beállításokat végeztem, majd átküldtem a Photoshop-ba, ahol arcretust próbáltam csinálni, és kicsit kiemelni a szemeket. Talán ennyi, Így készül nálam jelenleg egy kép.

Ez én vagyok

Elég sokáig húztam az első leckét. Eleinte csak lustaságból, meg hogy rólam jó képet nem lehet készíteni. Kicsit jobban belegondolva a lustaság mellett bennem volt egy kisebb félelem is hogy én ezt úgy se tudom megcsinálni. Igazából nagyon nehéz ez a feladat. Borzasztó nehéz! Előkészül az ember és beül nyugodtan a "másik" oldalra. Néz, gondolkodik, milyen arcomat mutassam, milyen pofát vágjak, hogy is nézek ki valójában? Milyennek szeretném látni magamat a kész képet. Majd megszületik az első. Huh, hát ez borzalmas. Készülnek a képek, sorozatban, arc torzul, megy a fejkörzés milyen is lenne a legjobb pozíció. Láttam én a könyvekben, meg hát olvastam is róla. Mégse megy. Kicsit megnyugszik az ember és látja. Majd megszületik az amit az elején is tudtál csak még nem láttál tisztán. És innentől már mennek a dolgok. Exportálod a képet. Újra megnyitod. Keresed a hibát, hibákat keresel, de nem találsz, mert még kezdő vagy, majd egy elégedett csettintés után feltöltöd. Bocsánat ezért a hosszú írásért, de úgy éreztem ez valahogy kell a kép mellé, mert így lesz teljes számomra.

Cseppek

,,Tartsd vissza a könnyeidet, tegyél úgy, mint aki jól van. Vagy zokogj a zuhany alatt - a víz a könnyek terepszínű álcázása."

A motor őrült

Ezt a képet egy régi Huawei telefonnal készítettem és szelfi bottal. Ettől függetlenül szerintem ez inkább önportré, ugyanis szimplán csak magamat szeretném vele megmutatni azt aki én vagyok, és ami nekem a legfontosabb a motorozás és a természet.

Unalom

Mikor az ember lánya unatkozik és van nála némi festék, meg egy telefon. Eredetileg színes volt a kép, de úgy véltem fekete-fehérben hatásosabb.

Múzeumi darab

Valójában mindannyian önmagunk múzeuma vagyunk. Ápoljuk mindazt, amit elértünk, mindaddig, amíg meghalunk, sűrűn feltéve a kérdést: mi értelme? És mivel jobb választ nem találunk a létre, hát próbáljuk karakterünkhöz hűen játszani a szerepünket az élet szinpadán. De a színjátszás se nyújt igazi örömöt. Tovább keressük önmagunk: vajon a múltunk az, ami meghatároz? Vajon van sorsunk mielőtt meghalunk? Vajon változtathatunk? Ha nem tudjuk az irányt, miért akarunk változtatni?

Csak az érdekesség kedvéért. Helyszín a Korondi Aragonit Múzeum. Korondon mindaddig bányásztak aragonitot, amíg a diktatórikus rendszer nem akarta dinamittal felgyorsítani a termelést. Az első robbantással apró szilánkokra tört a Korondi Csigadomb és azóta nem lehet megmunkálni az aragonitot.

önportré

Sallang nélküli önportré, 40 éves nő 4 gyerekkel. Természetes fény, canon 70-200.

Üdv a Téren, kedves Viktória és erősen elnézést kérek azért, mert eddig várattalak. Ez egy kiváló, példaértékű önkép. Tetszik az, hogy az egész valóban mentes mindenféle kitalációtól, pózolástól, vagy az annyira jellemző boldogságot imitáló insta-világtól. Jók a fények, jók a gesztusok, hiteles, hihető, átérezhető. Az, hogy a kezed is használod, plusz hozzátesz, mert behozza azt, ami a mindennapok fáradtsága, kétségei, kapaszkodása, elesése és felállása, szóval köszönet ezért. És még valami. Hozzá nem kell nyúlni, se vágással, semmivel, bármi, ami ezen változtat, az szűkít, az elvesz belőle. (hegyi)
értékelés:

Alvás helyett

Házassági krízisben ha az ember nem tud aludni 4 napja, nyilván önportrét készít a látszótérre. 40 mm (full frame=80mm) F8.0 1/60 ISO250, állvány, Olympus EM-1 12-40 PRO

Dániel, üdv a Téren, végre eljutok a képedhez is - ez egy hatásos bemutatkozás, értem a célt, a titokzatosságot, és alapvetően jó irányban oldottad ezt meg. Két finomítandó dolog van. Az egyik a bal oldalon a haj, ami túl sok fényt kapott, vagy ebből kell visszavenni, vagy ehhez kell minden mást emelni. Ez utóbbi mellett szól az, hogy a szemek most túl sötétben maradnak, az arc közepe ettől mintha hátrébb lenne - ez amiatt érezhető egy, mert a világos részek mindig közelebbinek érződnek, mint a sötétek - hiába tudja az agy, hogy a fejnek mi a formája a valóságban, de ez ellen dolgozik a világítás. Hajrá, várom a folytatást, akár még önportré témában is. (hegyi)
értékelés:

Lemeztelenítve

Na, látod, azt szeretem, amikor beindul az agyad és csinálsz valami olyat, ami egyrészt jellemző is a humorodra, másrészt lehet vele foglalkozni, nézegetni, keresni a hogyanját, és benne vagy, személyes, a tiéd. Ez egy szuper jó ötlet, tetszik. Az utómunkával van még mit kezdeni, és persze, a gép, amivel készíted is befolyásolja némileg az eredményt, de kit érdekel mindez, ha az alap ötlet kurva jó. Szóval hajrá. Egy verzió is jön tőlem, mire is gondolok az utómunkát illetően, csak a tónusokkal játszottam. (hegyi)
értékelés:

Önarckép

Sokat gondolkodtam, hogy is tudom egy képen megmutatni, ki vagyok én. Csináltam közeli képet is magamról, legszívesebben azt is feltöltöttem volna (bár lehet a profilképemet megmódosítom). Azonban ez a kép mutatja meg jobban a jelenlegi Koszorús Mariannát. A könyv szerintem egyértelmű a kezemben: a fotózás mellett az olvasás a másik kedvenc időtöltésem. Próbálok minél többet fotózni, és mostanában egyre jobban a fekete-fehér képek kezdenek tetszeni.

Kedves Marianna, üdv a Téren, elnézést a késésért. Kedvelem ezt a képet, nyugalmas, egyszerű, keresetlen. Van benne némi hetvenes évek érzés. Van benne némi bemozdulás, de nem zavar. Szóval hajrá, várom a folytatást (hegyi)
értékelés:

Önportré

Ezt a képet pár hónapja készítettem kísérlet jelleggel. Egy cipős dobozból csináltam softboxot a vakumnak, és egy derítőlappal próbáltam stúdiós hatást elérni.

Üdv a Téren, elnézést, hogy ennyi ideig kellett várnod. Határozott beállás, uralkodó, kicsit elutasító is, a karba tett kezek bizalmatlanságot mutatnak, védekező póz, az egész elég szigorú lett. Ami a fényeket illeti, jó, hogy dolgozol ezeken. Az van azonban, hogy annyira túl van élesítve, hogy olyan, mintha a hátteret körberajzoltad volna és kivágtad volna ollóval. A hajnál is ez látszik. Ebből jóval kevesebb kell, mert a pózzal és gesztussal együtt ez így aztán már a cél ellen kezd dolgozni. Egyszerűsíts. És mutasd a barátságosabb arcod. (hegyi)
értékelés: