1. Önportré, önábrázolás

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
…
következő ›
utolsó »

Sziasztok Az ezer éves, kis Samsung NX300 milc gépemmel készítettem az első leckét, a kis kedvenc 30-as objektivvel, Lightroomban szerkesztettem minimálisan . Az első lecke önportréjának szánom. Sokadik próba, végül a panel kis folyosóján álltam a tükör elé - előtte mindenféle festői, és borongósan költői pózokkal szerencsétlenkedtem az állvány előtt- , megkérdeztem magamtól mi a fenét akarok. Nagyjából megszületett a fejemben a válasz. Odaálltam a falra biggyesztett, leesésre váró előző képeim elé, külön megvilágítás nincs, úgy láttam elég jól látszanak a ráncaim, viseltesnek is látszom. Na kb ez vagyok én, itt és most.
Hát ez van és üdv!

SOROZAT_05
Szlovénia, Ljubljana

Demeter meg én Velence felé, valahol Olaszországban

Kérdem én ki telefonnal fényképez, legnagyobb tudása szerint... mi nem túl nagy. Csak érzékeit engedi szabadjára... bármilyen pixeles, vagy zajos is egy kép, nem számít, az számít hogy a szemlélő mit lát, érez a kép láttán.
Ez a kép telefonnal készült, mint ahogy már sok más képem. Egy elkapott hangulat. Az őrület határán... diploma közben...

Első kísérlet.

Ezzel még tartoztam! Köszönöm a befogadást!

A beugró kép talán a legtöbb fejtörést okozó kép. Hiszen milyen vagyok a saját szememmel. Erre egyszerűen a 43 évem sem elég megválaszolni.Vagyok aki vagyok.

Egyetlen dolgo, amiben bizonytalan vagyok, hogy kell-e az ablakkeret, vagy sem, hogyan működik jobban a kép. A kerettel a szocio irányába megy, keret nélkül az absztrakció lenne erősebb. Most valahol a kettő között vagyunk. Olivér, azért néha tölts ide is képet. (hegyi)
értékelés:

Én erről nem tudok mit mondani Feri, tudod te is, hogy ez nem lett jó, nincs megoldva. Nem értem az ellenfényt, persze emiatt kellett belenyúlni erősen az arcba, de közben meg maga a szituácó nem annyira egyedi, nincs benne olyan kihagyhatatlan sztori, ami indokolja, miért lett ez a kép megtartva, és nem megismételve. (hegyi)

Egy régebbi, bár annál jobban szeretett önportrém, sokat foglalkoztam a kép megkomponálásával, főleg, mert a technikai feltételek nem voltak a legjobbak, pontosítva állványnak dobozokat, világításnak egyszerű, szobai állólámpát használtam, 12 mp időzítővel exponáltam. (2017)
Olympus E-450
f/5.6
1/60
ISO100
86mm

Kedves Ádám, elnézést, hogy eddig kellett várnod, engem is elért a karanténdepresszió. Szóval, a kép jó, tetszik a kompozíciója, hatásos ez a nézés és a gondolkodói póz is, bár engem inkább a 70-es évek bűnügyi sorozataira emlékeztet, a nyomozók között volt ilyen karakter. Amivel vitatkoznék, az két dolog. Egyik, hogy a tónus nekem sötétre sikerült, így a formaiság nem adja ki annyira. A másik, hogy oké, hogy az egyik oldalad sötétben tartod, de mivel amúgy meg kommunikálsz a nézővel, szóval így a félszeműség nem elég jó. Valami pici derítés kell az árnyékos oldalra is, hogy ne érezzem magam kényelmetlenül. Várom a folytatást, ha lehet, akkor még önportrét is kérnék, megy ez neked. (hegyi)
értékelés: