1. Önportré, önábrázolás

Ennyi

záróműsorhoz kezdőkép
ennyi a jövő hát kezdődjék
valami más világ felé sodró szél
a múltunk az idő essünk szét
veled az ég
nekem a még
forog a gép
gyönyörűség

búcsúzik a garázsmenet, kicsit a látszótér is, valahogy majd valamikor találkozunk, mindenkinek mindent, a héten még van rádió, hát hallgasd.

Bizonytalanul, de nem mutatva

Sziasztok Az ezer éves, kis Samsung NX300 milc gépemmel készítettem az első leckét, a kis kedvenc 30-as objektivvel, Lightroomban szerkesztettem minimálisan . Az első lecke önportréjának szánom. Sokadik próba, végül a panel kis folyosóján álltam a tükör elé - előtte mindenféle festői, és borongósan költői pózokkal szerencsétlenkedtem az állvány előtt- , megkérdeztem magamtól mi a fenét akarok. Nagyjából megszületett a fejemben a válasz. Odaálltam a falra biggyesztett, leesésre váró előző képeim elé, külön megvilágítás nincs, úgy láttam elég jól látszanak a ráncaim, viseltesnek is látszom. Na kb ez vagyok én, itt és most.
Hát ez van és üdv!

Miért kell cím?

Kérdem én ki telefonnal fényképez, legnagyobb tudása szerint... mi nem túl nagy. Csak érzékeit engedi szabadjára... bármilyen pixeles, vagy zajos is egy kép, nem számít, az számít hogy a szemlélő mit lát, érez a kép láttán.
Ez a kép telefonnal készült, mint ahogy már sok más képem. Egy elkapott hangulat. Az őrület határán... diploma közben...