Elemzés

Parafrázis

Rákosi Mátyásról készült kép újraalkotása.

Azért érdekes ez a kép igazán, mert úgy sikerült megoldani az újraértelmezést, hogy bár az eredeti kép javarészt azért nem egészen pontosan ilyen, de valahogy a kollektív emlékezetből így is sikerül lehívni a fotót, és valóban, működik minden, beindul az időutazás. Jó a modell, itt a tónusok is működnek, szóval szuper, köszi! Ha van kedved, lehet, hogy izgalmas út lehetne ilyesmiket csinálni. (hegyi)
értékelés:

75 évvel később

Őszintén megvallva csak egy gyors kattintás volt, és igen, a 999x lefotózott híres felirat. Félig-meddig szorgalmi.

A kép hatása jó, a helyszínhez kapcsolódó története azt hiszem, működik. Azért írom, hogy azt hiszem, mert abban nem vagyok biztos, hogy ez egyfajta kritikai megfogalmazás, vagy történetmesélős kép akart-e lenni. És ez az arányok miatt nem egyértelmű. Ha sztorimesélés, akkor több kéne a srácokból, az ég meg a fa nem fontos. Ha viszont kritika, akkor még magasabbra kellene a kamera, picit lemaradni tőlük, ezáltal kábé hasonlóan kiszorítani a képből őket, viszont erősebben mutatódna a helyszín. Jó irány, de ezt a kérdést, hogy mi az üzenet, neked kell eldönteni. (hegyi)
értékelés:

Hellbrun

Egy biciklitúra csendes állomása. A padon régen Markus Sittikus von Hohenems, salzburgi érsek nézhette a naplementét?

Kedves Laci, üdv a téren, felhívnám a figyelmed az első leckére, mert hogy az nem csak az önportré, de a bemutatkozás is. ez egy hangulatos kép a fényei miatt, meg persze a zöldje miatt is, és főleg a pad miatt lenne az, viszont valahogy azt a nézőpontot és/vagy kameratávolságot nem sikerült igazán megtalálni, hogy ez erősebben üssön. Vagy közelebb mentem volna, vagy lejjebb, vagy mindkettő, az égből talán kevesebb elég, a zöldből több, hát, valahogy így. De az mindenképpen dicséretes, hogy ezt megláttad ezt a pillanatot. (hegyi)
értékelés:

Önarcképek 2

Szorgalmi, mert még dolgozom rajta, csak tudom, hogy az insta nekem is szólt. De erről majd rádiózom, mert nekem a platform inkább napló, meg jegyzetelés.

Ez is egy izgalmas kép, picit jobb fényviszonyokkal, mivel az ablakkal jobb barátságban vagy. A megoldást a technikára már a másik képnél elmondtam. Ami a tartalmat illeti, két dologra hívom fel a figyelmet. Az egyik a lapocka-váll rész. Az aktban nagyon fontos, hogy kezdjünk valamit a nagy összefüggő flekkekkel. Vagy világítással kell őket érdekessé tenni, vagy árnyékok-fények játékával, vagy valami formai megbontással. Itt adódik a haj, ha az oda folyik le, már a dolog rendbe is jön. A másik az ujjak. Érdekelne a matatás, mert abban is van erő, sőt. Igazábóla gesztus a matatásban csúcsosodhatna. Folytasd. (hegyi)

Ivánnal

Adri készítette rólam, gondoltam feltöltöm nektek, mert szerintem jól sikerült.

Jó kép, Adrinak gratulálok érte, és sok örömöt nektek! (hegyi)

Árnyjáték Luccában

A minap volt két éve, hogy ezt a képet elkészítettem mobiltelefonnal, majd Snapseeddel utómunkáztam. Sajnos az eredeti fájlom már nincs meg egy adatvesztés következtében (tudom, felhő, backup, miegymás). Arra emlékszem, hogy megláttam ezt a helyzetet és megvártam, amíg kicsit ürül az utca ahhoz, hogy a megvilágított sziluett egyedüliként rajzolódjon ki.

Komolyan el fogom sírni magam a képarány miatt. Neked is, ahogy a többieknek sokszor, leírom. 3:2, 4:3, 1:1. Ezekben gondolkodj. Lejjebb pár képpel Kovács Ádámnál leírtam, miért. A kép jó lenne. De alul kevés, kifut a bicaj árnyéka. Nagy kár. És én értem, hogy sok nagy fotós alkalmazza ezt a komor tónusrendet, de nem mindig és nem mindenre, és ha mégis, akkor a komponálásnál figyelni kell arra, hogy a főszereplő fiú ne csússzon így bele ennyire a sötétségbe. Ezt ha ragaszkodsz ehhez a tónusrendhez, akkor szelektíven ki lehet javítani ott, úgymond maszkolással, szóval a lényeg, hogy az alapanyag jó, de a megoldásban még vannak lépések. (hegyi)
értékelés:

A munka és az élet egyensúlya

A 2. lecke épület vagy beltér kellene legyen. Hát ezen a képen csak mutatóban van épület, de nem az hiányzik a leginkább róla. Szerintem ugyanakkor mégis sokunkról szól. Vagy csak én képzeltem bele. Amúgy HDR kép, épp ilyet sikerült készíteni, de nem nagyon tér el attól, amilyen a normál kép lett volna, elég kiegyenlítettek voltak a fényviszonyok. A XIII. kerület egy ipari-vasúti területén készült 2019. márciusban, simán csak erre mentem haza, mert hogy gyalog járok munkába és vissza.

Egyrészt nagyon kedvelem a képaláírásaid. Hangulatosak, leíróak és személyesek is. Nem akarsz te esetleg rádiózni? Nálunk azt is lehet. Szóval a kép is jó. Valóban, a hiány maga és a környezet viszonya jól tud hatni ránk, nem kell keresni azt, miért készítette a fotós. A HDR is jót tett itt, szóval egészében tetszik. Várom a folytatást, meg még az első leckére is jöjjenek képek. (hegyi)
értékelés:

Három torony

Kora őszi fénykép, a határban kóboroltam, amikor hazafelé menet megfogott ez a látvány, a kora esti hangulat, a táj nyugalma. Kicsit elmerültem a csendben, élveztem a kellemes enyhe időt, majd hazaindulás előtt kattintottam egy képet róla.

Én azt igazán nem tudom, olvassátok-e egymás képeire írt elemzéseim. Lehet, hogy nem, pedig kéne. Ugyanis ezt a képarány dolgot elég sokszor elmondtam. Most akkor újra. A kép jó lenne, a helyzet is, a szín is talán, de ez az elcseszett filmes képarány ez baromi idegen dolog. Olyan, mintha a Lutra albumba csak így, körbevágva fért volna bele. 3:2, 4:3, 1:1. Ezek a képarányok. ezekkel tessenek fotózni. A 16:9-et hagyjuk meg a filmeseknek, ott van értelme, meg a moziban. Ugyanis a képarányok javarészt azért alakultak így, ahogy, mert matematikailag és geometriailag ezek közelítik jól meg azt, amit a szemnek nézni kellemes, ami kiadja az aranymetszést, és nem utolsó sorban, mert ezek azok az arányok, amiknél a legerősebb kompozíciós hatásokat lehet elérni. Itt az előtérből még simán adhatnál, sőt. Ahhoz, hogy ez a három épület, három forma jól éljen, kell a tér, viszont ha nincs kontextusba helyezve a forma, akkor az egész kiszakad a valós helyzetéből és elveszít minden kötést, szétesik. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Portré

Sziasztok, ezzel a képpel szeretném megkezdeni tanulásom köztetek. Zoli vagyok január óta foglalkozom komolyabban a fotózással, bár egész eddig is nagyon érdekelt, de idén sikerült egy rövid fotós tanfolyamra beíratkoznom és megprobálni elsajátítani az alapokat. Szeretnék sokat tanulni és napról napra egyre többet tanulni szívni magamba a tudást :) Remélem remek helyre táláltam köztetek. Próbálok minél aktívabban részt venni és tanulni a hibáimból, törekedni rá, hogy egyre jobb képeket tudjak csinálni....

Kedves Zoli, üdv a Téren. Jó kezdés ez, kicsit ilyen északi bűnügyi filmes a nézésed, némi titokzatosság van benne emiatt. Amin kell picit finomítani, az a világítás. Most egy picit sok jobbról, kevés balról, ezt kéne összébb hozni annyival, hogy az arcszélednél ne menjen el majdnem a kiégésig, a másik oldalon meg az arc formája jobban meglegyen. Ugyanis ami világos egy képen, azt közelebbinek is érezzük, ez az egyik ok, hogy anatómiailag fura a hatás így, a másik, hogy ha ennyire árnyékban vagy, akkor már legyen teljes a sötétség, de akkor meg a formákkal kell jobban játszani. Nyilván az már egyéni ízlés kérdése, meg annak is, hogy mit akarsz mondani, hogy mennyire hozod össze a világítás két felét, de valamennyi derítés kéne még, az biztos. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Rákosrendező este

Most haragszom, két dolog miatt. Az egyik, hogy itt most ez a tónusrend kifejezetten ellene dolgozik annak, hogy értelmezhető legyen a kép poénja és szociója is. A másik, hogy érthetetlen, miért vágtál lenn és fenn a képből. Olivér, tartsd a 3:2-es arányt, vagy a 4:3-ast, vagy az 1:1-est. Ne variálj, amíg nem érzed teljesen a kompozíciót és a tömegelhelyezést. A kép jó lenne, sőt, de így nem működik. (hegyi)
értékelés:

Fly, Robin, fly!

Nos, Feri, én ezt pártolom, jó irány és jó a mondanivaló is, tetszik, amit kitaláltál. Formailag és tónusban is rendben vagyunk. Ami viszont nekem problémás, hogy ezt a széles verziót alkalmazod, ami érthető, ha azt veszem, hogy a két oszlop benne legyen, viszont ha tartod a 3:2-es arányt, az annyit adna hozzá, azon túl, hogy kevéssé lenne fura az arány, hogy lenn is, fenn is több lehetne, és akkor ez a repülés-kényszer, elszállnék-nem lehet ellentérpár is jobba kijönne. Ezt egyrészt azzal lehet elérni, hogy nem vágsz ennyit, nyilván, másrészt mivel úgyis dőlnek az oszlopok, még lentebbről fotózod, ezzel még erősebben adva annak, hogy felemeld magad. Ami anatómiailag kérdéses, az a hasnál a vágás. Ott is lejjebb kéne menni. Én adok erre 3 csillagot, ha te meg küldesz egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Piszkos alak a múltból

A képet egy, a helyiek szerint szokványos szovjet otthonban lőttem, a konyhatartozék egyenszekrény tükrében, függönyön szűrt fényben. Pont volt szerencsém (?) erre járni és nem akartam várni a feltöltéssel míg hazaérek. A kép jó hangulatban készült, de a feltöltés egy kínlódás volt. Laptop nem volt nálam, tabletre fotókat tölteni, pixelpontosan méretezni és akár csak átnevezni az Android struktuláris és egyéb váratlan hibái miatt másfél órás kiváltság. Asszem a múlt árnya maradok, a jelen és a jövő túl aljas nekem.

Üdv a Téren, ez egy jó kezdés, a leírás is szuper hozzá, ad egy plusz hangulatot, ami részben a képen is látható, az ötlet klasszikus, a tükör jó barátja a fotósnak, jól lehet használni, ha az ember belekalkulálja, hogy az élesség ilyen esetben viszonylagos lesz, mivel maga a tükör üvege az, ami ront ezen a vastagsága és a dupla tükrözéséből adódó szellemképhatás miatt. Szóval hajrá, várom a folytatást, jöhet még önportré, izgalmas terep ez, hidd el, jól lehet benne dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Duna ArénaDuna ArénaDuna Aréna

Itt van három kép, mindhárom izgalmas részleteket mutat, de mint az előzőnél is, a képkivágást nem érzem indokoltnak, azt a képarányt, amit mutatsz. Az elsőnél simán a csúcsig vágható az ég. A másodiknál ennyi éghez kétszer ennyi épülettömeg kellene. A harmadik meg kb négyzetesben lehetne izgalmas, szintén a csúcsnál vágott éggel. Jó fényekben fotóztad, a részleteket is jól választod ki, ezek erények, de én arra vinnélek, hogy ne rúgd fel a képarányokat, 3:2, 4:3, 1:1, ezekben gondolkodj, mert ez fog segíteni abban, hogy a kompozíciós hatásokat megtanuld. (hegyi)
értékelés:

Szakrális szárny

Nos, az van, hogy nagyon ritka az az eset, amikor valóban indokolt az, hogy eltérjünk a megszokott képarányoktól. Itt sem érzem, mi ennek az oka. Oldalra nem volt több? Vagy ha oldalt ennyit akarunk csak, biztos, hogy kell alul a járda is? Szóval az, amit látsz, a fény és formajáték, az fontos és ebben látni, hogy jó szemed van ehhez. De a kompozíció így ebben a formában szétesik, nehezen befogadható. (hegyi)
értékelés:

A falak ledöntése

Olyan ez, mintha egy repülőgép szárnyát látnánk, hasonló érzetet szokott okozni, amikor a repcsi ablakán fotónak ki. Mivel nincs más, mint az épület és az ég, így a fent és a lent, az előre és a hátra is bizonytalanná lesz. Ez nem baj, sőt, így ezzel a megfogalmazással egy kevéssé érdekes forma is izgalmassá tehető. Jók a tónusok is, szóval tetszik. (hegyi)
értékelés: