Reflektorfény, azaz spotlight, egy kiemelt lista a pedellustól. Ide nem csak személyes csúcsteljesítmények kerülnek, de olyan munkákat is beválogat Hegyi, melyek elemzése túlmutat a szerzőnek szóló személyes üzeneten, megszívlelendő tanácsot, meglátást tartalmaz a többi alkotó számára is. Alkalmanként a Heti Hegyi Youtube csatornán videóüzenetben is bemutatásra kerülhetnek ezek a fotográfiák.
Kiemelem ezt, több okból is. Egyrészt mennyire érdekes az, hogy a szépen "kitónusolt" képek világában mer valaki fád, szürke, borongós lenni. Másrészt hogy mennyire egyszerű is - persze csak utólag, fotelből nézve - hogy valami érzelmeket közvetítsen, hisz nem kell más, mint szar idő és egy kerítés. Meg az az egy csepp eső. Na ige, az eső az. Nélküle csak forma lenne. Az a csepp, abban van a valami. Köszönet érte. (hegyi)
Azért emelem ezt a munkát a spotlight kategóriába is, mert arra jó példa, hogy egy személyiség kifejezni akarása mekkora erővel jöhet elő, mennyire utat kíván magának, akármi áron, nem törődve veszteségekkel, szóval ez az az alkotói attitűd, ami nekem nagyon fontos. (hegyi)
Azért emelem ki a képet, mert párban a másik önakttal igen kifejező az, ahogy így az alkotói szándék értelmezhetővé válik. Köszönet érte, nem csak az önakt bátorságáért, de azért is, mert az előzőekben említett szemléletes ábrázolás mellett erős esztétikai állásfoglalás is ez a kép. Köszönet azért, mert megmutatod azt, hogy nem csak alkotóként, de modellként is sokszínű a gondolkodásod. Ez az, aminek elérése ahhoz alapfeltétel, hogy valakiből autonóm alkotó lehessen. (hegyi)
Azért teszem spotlightba ezt a leckét, mert minden akt leckébe beküldött kép plusz figyelmet és elismerést érdemel. Mai napság a fotográfia, az alkotás ezt a területet elég furán használja, mutatja, érinti vagy épp kerüli. Az oktatásban nem tudok róla, hogy bármi néven nevezhető gyakorlati esztétikai, kompozíciós vagy formanyelvi képzés szerepelne. Tehát egyrészt senki se születik úgy, hogy ezeket eleve tudja, másrészt tanulni is legfeljebb kútfőből lehet, gyakorolva, esetleg szaktanfolyamokon, már ha aki okítja, maga rendelkezik valamiféle esztétikával - ez se nagyon jellemző. Sajnos. Szóval én csak támogatni tudom azt, ha valaki aktban kezdi el kifejezni magát, még akkor is, ha nem csak a kép készítése, de annak elemzése is emelt szintű feladat. (hegyi)
Az a helyzet, hogy gyakorláshoz szinte bármi megteszi, és nem baj, ha nem azzal tökölődtök, hogy mondjuk egy mozgás feladat elsajátításánál mi legyen a téma - de azért a wc csésze, pontosabban a piszoár Duchampnál, mint ready-made alkotónál belefért, nem biztos, hogy jó tesztalany. (hegyi)
Azért emelem ki ezt a képet, mert szinte észrevétlenül, eszköztelenül, de mégis határozottan mesél egy élethelyzetről, sorsról, ami egyedi is, de mégis képes általános üzenetet is megfogalmazni, mindaz mellett, hogy jók a fények és minden egyéb is rendben van, ez csak technika lenne, de az a gesztus, hogy mindezt valaki úgy tálalja, hogy abba semmiféle imitációt vagy púdert nem kapcsol be, az lenyűgöz. Köszönöm. (hegyi)
Nagyon szeretem, ha valakiben van kurázsi, bátorság, és az nem öncélú, hordoz ízlést és finomságot. Aktot kevesen mernek fotózni, úristen, mi lesz a mellekkel, szabad ezt nekem? Igen, sőt, és itt a példa, hogy ezt meg lehet oldani úgy is, hogy a kép nem tolakodó. Van sztorija, mesél, el lehet vele időzni, szóval azért emelem a spotlightba, mert bátorítani szeretnék mindenkit, hogy tessék foglalkozni a testtel, nem kell félni tőle, bele lehet ebbe vágni másnak is. (hegyi)
Azért emelem be ezt a spotlightba, mert egy elég fontos kérdés van ezzel a képpel, mégpedig az, hogy mi különbözteti meg a talált képet a tervezettől. Amíg ez egy egyszeri ügy, jött valami feljövés, hogy fotózzak éjjel mozgást, lehet, hogy ott készült mondjuk 20 felvétel, és abból a legtetszetősebb lett kiválasztva, de több a véletlen, mint a tervezés, emiatt a dolog kifutása kétséges. Az, hogy egy munka mennyire lesz hiteles, részben az is befolyásolja, hogy van-e a fejében az embernek bármiféle előkép, és hogy mennyire ragaszkodik ehhez. Ha a kép pontos, amit álmodunk, akkor jó azt addig nem elengedni, amíg nincs kész. Tehát amikor azt mondom, hogy ismétlést kérek, akkor a lényeg ez, hogy tanulni a hibákból és rutint szerezni ahhoz, hogy a közlés jel-zaj viszonya javuljon. (hegyi)
Azért tettem be a spotlightba, mert bár mint azt az elemzésben írtam, vannak pontosítandó dolgok rajta, de az összhatás, a kép tónusai, és legfőképp az, hogy így sikerült a vizet ábrázolni, hogy elkaptad azt az időt, amikor be is van fagyva, de nem mindenütt egyformán opálos a felület, ez nagyon erős. És az az erénye, hogy megláttad, hogy ez a hely mikor adja ki a legjobb formáját, nem csak a hónapot, hetet, de azt az órát is, amikor a fények így játszanak, hogy egy egészen misztikus hatása lesz a kopasz, világító fáknak a szinte koromsötét, mégis részleteket tartalmazó alsó régiókban. Ha van módod, érdemes lenne visszamenni ide, hogy az elemzésben írtakat figyelembe véve korrigálhass, persze a rizikó nagy, hogy ha nagyon hideg lesz, teljesen mattra fagy a víz, ha meg kitavaszodik, ez az egész már nem lesz ennyire érdekes. (hegyi)
Azt gondolom, hogy Gábor most valamit megtalált, lehet, hogy még nem tudatosan, csak ösztönösen, lehet, hogy a jószerencse dobta elé ezt a helyzetet, de a lényeg az, hogy úgy érzem, elengedni látszik azt a korlátot, amit maga szabott magának azzal, hogy élményeket rögzít és nem avatkozik be, nem esztetizál. Itt ez felülíródott, És az lenne a jó, ha Gábor megengedné magának azt, hogy hassanak rá az érzelmei, és ezeket engedje átszűrődni magán, és legyen bátorsága megmutatni azt nekünk. (hegyi)
Kiemelem Ágnes munkái közül ezt a képet, mert fontosnak tartom, hogy itt most egy olyan váltást látunk, olyan mérföldkőnek gondolom ezt a fotót, ami nagyban eltér attól az ábrázolási módtól, amit eddig Ágnes használt. Szeretném ezzel is felhívni a figyelmét arra, hogy ez az az irány, ami felé el kell mozdulnia, errefelé lehet érdemes a komfortos helyzetből kilépni, és a többieknek is szeretném ezt megmutatni azért, mert fontosnak tartom, hogy ne kényelmesedjünk bele valamibe, ami már jól megy nekünk, keressünk új kihívásokat azzal, hogy a magunk mércéjéhez képest emeljük a tétet. (hegyi)
Azért került ez a kép a Spotlightba, mert azt gondolom, hogy István egy őt jó ideje foglalkoztató problémára talált megoldást, nem engedte el a dolgot, az elemzésben elhangzottakat értelmezte és a saját képére formálva alkalmazta is. Nyilván lehet még folytatni ezt a munkát tovább, de ezt a képet István munkái közt sarokpontnak látom. Fontosnak gondolom ezt mindeni számára, hogy ha találkozik egy problémával, amire kap is visszajelzést az elemzésben, hogy miképp javítsa, tegye is meg, hogy addig nem engedi el, amíg nem kerül közel a megoldáshoz, ne szálljon virágról virágra, mert tanulni csak abból lehet, ha nem fejben, hanem gyakorlatban is végigviszünk egy javítást. (hegyi)
Azért tettem ezt a képet a Spotlightba, mert nagyon fontos beszélgetés zajlott a kommenteknél és mert azt gondolom, hogy ez a kép jó illusztráció arra a dilemmára, hogy szabad-e és ha igen hogyan szabad utcafotót, vagy szociofotót készíteni. Nem tökéletes megoldás, javítható, hiszen ez egy út kezdete, de úgy vélem, hogy Kristófban megvan az a fontos attitűd, ami a kereső emberé, a világot kérdésekkel felfedező fotográfusé. Szóval hajrá, várom a folytatást. (hegyi)
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…