Az éhező

Budapest Váci utca. Szeretem az igazságot, és nem csak a szebbik részét látni az életnek. Hiszen köztünk vannak az elesettek is, akik segítségre szorulnak. Ez a kép nem csak arról mesél hogy egy hajléktalan kéreget. Egy kettétört sors várja, nem a felszabadulást, de legalább egy falatra valót. Egy olyan világból kiált felénk, ahol már nincs önelégültség, önhittség, felfuvalkodottság, büszkeség. Ami maradt, az élet. Ilyenkor szívünkben is érezzük hogy jön egy érzés, amely abból a világból való ahol nincs önelégültség önhittség,.. fájdalom és bánat. De engedünk e ennek a tiszta érzésnek hogy adjunk. Ezáltal ha csak egy kicsit is kapcsolatba kerülünk azzal amit bár odafent keresünk, pedig szívünkben lakozik. ( Nikon D3300 1/40 s f/5,3 75 mm )

Hozzászólások

0
Értékelem!

Kristóf, ma este 8-tól adásom lesz a rádiónkban, ehhez kérném illusztrációnak a képed, és remélem, meghallgatod a műsort is.

0
Értékelem!

Jó kis beszélgetés lett itt. :)

0
Értékelem!

Kristóf,

A "hidegeb szemmel nézni": egyszerűbb szempontrendszer alapján szemlélni a valóságot.

Minnél összetettebb a szempontrendszer, annál torzabb a kép, a valóság értelmezése-tapasztalása.

Az egyszerű nézőpont amit előszeretettel használok, nem igazán kompatibilis, az általánossal, ezáltal mást látok a dolgokban, mint az aktuális közmegegyezés alapján elvárt morál. Ez a hiányosság, persze csak, ha olyan szemmel nézzük, hogy a közös egységes tapasztalatban értelmezhetően kívánok megnyilvánulni vagy értelmezni szeretném mások megnyilvánulásait.
(Ennél sokkal érdekesebb területek is léteznek. Ezért mindig elhanyagoltam, de most a dolgok úgy alakultak, hogy szükségessé vált, szóval dolgozom rajta :) .)

-köszi-

0
Értékelem!

Aki iszik annak venni szoktam valami ételt. Csak arra gondoltam hogy mi döntjük el hogy kinek adunk ha agresszív az illető vagy magát pusztítja stb. Egyetértek ugyan ezt szoktam én is. Nem lehet mindenkin segíteni. A téma összetett de nem szoktam ebből nagy ügyet csinálni én sem. Segítek ha úgy van. Nem mindenkin mert mindenkin nem lehet. Én se vagyok valaki. Főleg nem attól hogy van munkám és ez által pénzem.
Amúgy lehet hogy ilyen értelemben ítélkezem igen ez így van. De azt látom hogy nagyon kevesen adnak. Szóval az emberek többsége nem ítélkezik hanem még az előtt elítéli egyből.
Ez csak egy fontos üzenet igazából nem akartam szenteskedni de nem tudom hogy jött le.
Nem tartom jobbnak magam másoknál.

1
Értékelem!

A hierarchia nem csak a pénz, hanem a lehetőségek nyomán is adott. te tudsz neki adni, ő nem tud neked adni. neked van felesleged, neki nincs semmije. Ha szempontokat állítasz fel, azzal akarod vagy nem, ítélkezel, hiszen tudásod nem lehet, csak sejtéseid, hogy ki, mit csinált, mi van vele. Szerintem, ha nem akar az ember istent játszani, akkor két lehetőség van. Egy valakit kiszemel, neki segít. Vetésforgóban segít, hol ennek, hol annak, szempontok nélkül. Iszik? És? Te is innál. Azzal a száz forinttal nem veszed meg a jogot is, hogy ítélj felette. Én erre gondoltam.

(az oldal néha benyeli a kommentet, okát nem tudjuk kideríteni, ezért hát ilyenkor egy esély van, a kommentelő részéről a backspace és copy paste új kommentbe, a részemről, hogy csinálok egy cache ürítést, hátha megjavítja. )

0
Értékelem!

Hegyi Zsolt! :)
Érdekes gondolat és bizonyos értelemben értem mire gondolsz. Értékrendünk határozza meg kik vagyunk valójában.
Viszont ha mi döntjük el hogy kinek adunk, szerintem felsőbbrendűségnek korántsem tekinthető. Kivéve ha valakinek az értékrendszere alapján a pénz birtoklása felsőbbrendűségi érzést kelt. Ezt sokaknál láthatjuk ebben biztosan egyetértesz. :) Viszont fontos tudni hogy ha adunk az tényleg oda jut el ahova kell. Sok képpel és mindenféle sztorival laminált lapon lévő eszközökkel jönnek sokszor elég agresszívan és mindenhol valami nemes ügyért gyűjtenek hogy majd eljut oda... vagy amikor bűzlik az alkoholtól vagy tele van a feje tipikus drog által okozott tünetekkel. Olyankor ha mást nem egy pékáru többet jelent mint a pénz.
Ezek a szituációk én úgy hiszem hogy mindig próba elé állítanak minket szembesítve magunk szempontrendszerével.
Azért is jó a gondolat amit írtál mert ebből tovább boncolva rájövünk hogy a pénz ezen a világon maga az értékrend.
Eszközként indult, de hatalommá vált.

0
Értékelem!

Az, hogy döntünk afelől, kinek adunk vagy sem, szempontrendszert alakítunk ki, amit csak mi ismerhetünk értelemszerűen, az nem a felsőbbrendűségünk kényelme és dédelgetése?

0
Értékelem!

Egyetértek. Megkell nézni kinek adunk és mire. A kődarabon éleshez hozzátéve: És akkor nem is beszéltünk árról a disszonáns tényről hogy a kővek mióta megvannak és meglesznek millió milliárd évek. Míg az ember csak beköszön ezen a világon. Ja és amúgy mi nem lebegünk a kődarabon a gravitáció miatt de tökéletesen értem mire gondoltál. :)
Amúgy ezt hogy értetted?
Persze a fotózáshoz ez a nézőpont elég hideg, ha részletgazdag közeli kép a cél. Ez eléggé elhanyagolt terület itt, ...
:)

0
Értékelem!

Tetszik a fotó, a kivitelezés, az üzenet és szándék. Szerintem jó dolgokat indit el.

Én hajlamosabb vagyok erre a témára hidegebb szemmel nézni.

Alapvetően már azt különösnek találom, hogy lebegünk egy nagy kődarabon, sok másik kődarab között.

Az ember próbálja túlnőni magát, országok, ipar, cégek, vezetőség, alkalmazottak, eltartottak, munkanélküliek és kéregetők. (A pontosság/helyesség igénye nélkül.)

Ennek a folyamatnak az alján szerintem melléktermék az a réteg aki koldul.

Aztán, minden koldus más és más.

És persze lehetnek területek, ahol a koldus réteg igazán jelentős vagy esetleg egyáltalán nincs is.

Na de ez csak az elmélet.

Gyakorlatban alapvetően, ha épp nem rohanok, és elfogadhatónak találom a koldus stílusát szeretek adni valamennyit, vagy meghallgani a kis világát. Mind a két fél ad és kap szerintem.
Meg kitudja, hogy épp nem-e a Mátyás.

Persze a fotózáshoz ez a nézőpont elég hideg, ha részletgazdag közeli kép a cél. Ez eléggé elhanyagolt terület itt, de szépen felszínre jött a hiányosság, szóval külön köszi a képért. :)

0
Értékelem!

István! A legjobban ezeket a teológiai vitákat imádom de nem bocsátkozom most ilyenekbe. Bármi is a véleményünk soha nem láthatunk tisztán. Pont ezért gyönyörű bármilyen művészet. Mindenki más szögből látja a világot, az igazságot. Én sem szeretem a liturgiát vallásosságot stb. Sokmindenben valószínű egyetértünk. Amiket leírsz pl a farizeusi viselkedést én sem szívlelem. Nehéz írásban megfogalmazni mindazt amit gondolok hogy az tényleg úgy menjen át. Kicsit félreérthetően fogalmaztam lehet. Tudom hogy érted amit írtam szóval ne érts félre. :)

0
Értékelem!

Kristóf, én azt véleményeztem második hozzászólásomban, hogy az igazán hívő embereknek a képmutatás farizeusi, illetve hogy Jézusnak sem kedves az, ha valaki üzletet csinál Isten követéséből. Mindezt válaszként írtam - nem kifejezetten a képre, hanem - a hozzászólásodra, abban vetettél fel olyan kérdéseket, amelyekre ezt tudtam válaszolni. De ha van ezekben valami, amivel nem értesz egyet, szívesen meghallgatom, hogy miért.

De a másik, az eredendő kérdés - és a fotózás szempontjából ez az érdekes - hogy amit látunk a képen, az kinek mit mutat meg. Erről itt két visszajelzést kaptál eddig, de persze csak a magam nevében tudok beszélni erről. Nem arról van szó, hogy nem értem amit mondasz, hanem arról, hogy amit mutatsz a képpel, azt hogyan élem meg. Én csak ezt tudom viszonzásul adni, és ez természetesen nem Téged vagy a fotódat, hanem engem minősít.

0
Értékelem!

Mészáros István. Nem értek egyet:) Szerintem mint művészi alkotás az üzenet a fontos amit megfogalmaztam a kép alatt. Örülök annak hogy egy véleménycserét elindított ez a kép mert akkor már volt értelme. :) A másik hogy mi farizeusi az csak a szív határozza meg. Haszon szerzés e vagy létfenntartás. Nemhiszem hogy a néni este feláll és megkeresi a sportkocsiját majd be ül egy dunaparti étterembe. Mindent lehet értelmezni vallásosnak farizeusi magatartásnak. Lehet hogy nagy biznisz ez a néninek és megszedi magát de szerintem csak éhes. A néni különben sem követi Istent csak felhívja a figyelmet az áldozatra. Újra nem írom le azokat amiket már leírtam. Érti aki érti. :) Aki még ne az meg úgysem fogja.
Remélem nem írtam bántót nagyon örülök hogy leírtad a gondolataid szeretem az eszme cseréket. :)

0
Értékelem!

Hegyi Zsolt köszönöm az instrukciókat. Ezt már bejelentkezve írom. Először megláttam a névét meg a kommentet jaj mondom hátha tőled kapok egy véleményt vagy kritikát a képről dejó. :D De ez is valami. :D Tudom a szöveg alatta nagyon vallásosnak hat de a művészi üzenetét próbáltam leírni a képnek.

0
Értékelem!

Na de Jézusnak sem kedves az, aki üzletet csinál Isten követéséből... Ő tevőlegesen lépett fel ellene, mert a hit hitelességi kérdéssé alakul különben. Az igazán hívő ember szerintem nem pózol a hitével, nem vállal szerepeket, nem tesz semmit párhuzamba a keresztfával, mert mindezt képmutatásnak, és így a farizeusi magatartással rokonnak véli.

0
Értékelem!

Kristóf, tech megjegyzés az oldal használatához. Ha nem lépsz be, és úgy kommentelsz, akkor nem jelenik meg automatikusan, hanem nekem kell ellenőrizni. Spam védelem. Jobb, ha belépve kommentelsz.

0
Értékelem!

Nagyon örülök mind a két komment nek. :)
Előszöris egyet érthetünk abban hogy a művészet egyik legfontosabb célja az üzenet.
Ez a kép nem változtat semmin az a párszáz forint se sok.
De az üzenetet hordozza ez a kép. Igen jó meglátás amiket irtok de kicsit tovább megyek.
A kép tartalma nem csak a lelkiismeretről szól hanem tovább mutat. A képen nem csak a nyomorúság fogalmazódik meg. Fohász és bizalom ahogy a szegény nincstelen bizalma egy maradt. Bízni abban az áldozatban ami tökéletes volt. És rávilágít az üzenetre ami abban áll amikor Isten fia azt mondta hogy ha valaki enni ad az éhezőnek olyan mintha velem tenne jót. És a mennyeknek országa belül bennünk van. Kilépve a vallásból és megtapasztalásaink alapján megvizsgálva ennek tartalmát rájövünk hogy a jóság valójában az amikor a bennünk lévő Isten országa érinti meg a szívunk. És a kéregető pedig felvállalta az áldozati szerepét a világban és nem rejtegeti. Ezzel teszi magát párhuzamban a keresztfával ami szintén ezt szimbolizálja.
Végszóra annyit hogy tudom hogy a néni kicsit üzletszerűen csinálja. Tudom hogy a problémákat nem az oldja meg ja minden hajlesznek adunk egy 100 ast. De az üzenet az eszme szellemmé alakulva át formálhatja világunkat. Hiszen Jézus se tette jobbá ezt a világot. De elhozta az igazság üzenetét és ettől az egész világ már nem ugyanaz mint előtte.
( veletek is egyetértve írtam e sorokat kiegészítve a kép leírását.) :)

1
Értékelem!

István pontosan azt fogalmazta meg, amit én is írtam volna. Úgy látszik egy húrra jár az agyunk, vagy mondhatnám egy malomban evezünk már nem először. Nemes a szándék, fotósé és adakozóé, mégis kurva nehéz úgy segíteni, hogy az hasson. Úgy itt kicsiben, mint nagyban (pl. EU a feltörekvő tagjain). A segítő szándék megteremti a kínálatot, ami ki is szorítja a piacról azokat, akik rászorulnak, pont azért, mert a rászorultak egyben a versenyben is hátrányban vannak. Nincs olcsó megváltás. Mindannyian felelősök vagyunk.

0
Értékelem!

Két párhuzamos gondolat indult el bennem. Egyik, hogy a fotó nagyon jó, jó hogy lehajoltál, jól van kiemelve a téma. Szóval ez szerintem pipa.

A másik maga a téma, és erről baromi nehéz beszélni. Egyrészt, amit írsz, az létező dolog. Mostanában nap mint nap látom (nyolckerbe járok most dolgozni, itt van minden). Viszont erre a témára van, aki ráutazik, és üzletet épít rá. Valahogy azt tapasztalom, hogy azokhoz nem jut el a segítség, akikre tényleg az igaz, amit írsz. Az az érzésem, hogy ők pedig nem jutnak el a Váci utcáig koldulni, bent maradnak a kerületek mélyén, vagy a falvak határában. Hozzájuk el kell menni, jellemzően nem a turistacentrumokat célozzák meg, és a szegénység, elesettség nekik nem "termék", amit közszemlére érdemes tenni, és amelyből profitálni lehet. Szörnyen hangzik, de valahogy ezt tapasztalom. De magam sem tartom elég erősnek ahhoz, hogy meglépjem, akár fotósként felkeressem őket, szembesüljek, közöljek róluk, hitelesen. Nagyon komoly ügy.

Visszatérve kicsit, van egy fontos mondatod, amely rávilágít a jelenség természetére, még ha nem is feltétlen így gondoltad, de én ezt is látom benne. Azt írod, "Ezáltal ha csak egy kicsit is kapcsolatba kerülünk azzal amit bár odafent keresünk, pedig szívünkben lakozik." Azaz van egy természetes igénye az embereknek a jóságra, és ez reményteli! Oké, és szuper! De pontosan ezt tudják azok, akik üzletszerűen koldulnak, vagy szervezik a koldulást. Aki ad, annak kis megváltás. Aki kap, annak üzlet. Minél erősebb a koldus színjátéka, annál nagyobb a megváltás érzete is. Lehet azt mondani, hogy de bizonyára ő is rászorul, de azt hiszem, hogy miattuk gyengül a társadalmi érzékenység az igazán problémás esetek iránt.

Eltávolodtam nagyon a képtől, és a szándéktól is. Nincs jogom, sem szándékom megítélni ennek az asszonynak(?) a sorsát akit itt a fotón látunk. És értem, hogy értelmezhető mindez jelképként is. Mindenesetre hatásos maga a fotó, mert elindít és megindít gondolatokat, dolgokat, és neked, fotósnak, ez lehet az egyik legfontosabb feladatod.

Új hozzászólás