13. Életkép, zsáner

75 évvel később

Őszintén megvallva csak egy gyors kattintás volt, és igen, a 999x lefotózott híres felirat. Félig-meddig szorgalmi.

Bommbaszimatkutyi

Bocs ha túltoltam a jópofit a cím választásban. Mivel tudom, hogy a Látszótéren fontos a feladatmegoldások megfelelő kategóriába sorsolása, erért, egy egy csillagosnak gondolt szoció, utcafotót, vagy egy kb. két csillagosnak gondolt házikedvencet, megmérettetnék az életkép zsáner kategóriában. Itt véleményem szerint meg van a"személy" cselekvése, élethelyzete (a koncentrált figyelem). És a rá jellemző munka eszközök (a láthatósági mellényes "Simabőrű" a pórázzal, és az ipari nagy sorompó). Miden itt van egy jó életképhez. Vagy csak Én dumálom túl a képet és antropomorfizálok?
Ui: Ezt a képemet a legjobb Látszóteres jóbarátomnak, Havasi Lászlónak ajánlom sok szeretettel, mert tudom nagy állat barát. És köszi a Hónapkélés jeölést.

Sokat nem fogok tudni írni erről. Ez hozzád képest kevés. Egy előnye van, ami ügyesen lett megoldva, hogy a pasi takarva van, így nincs személyiségi jogi kérdés, de a többi nekem nem ad sokat. Valószínűsítem, hogy az akarás megvolt, mert a helyzet eltért a megszokottól, hogy ezt valahogy meg kéne lőni, de nem állt össze a hogyan, és így a kép se született meg. (hegyi)

Vágós

Hát, ha vágós, kezdjük az égnél, abból nulla kell, zutty. Máris jobban él a gesztus. Persze ez a sötét és kopogós laborálás ez nem olyan nagyon jó, erről le kéne jönni, szereted, tudom, de nem, mert szétkalapálod vele az egészet. Ez amúgy lehetne egy etűd része, Flinke és Henrike új otthona, vagy a favágó és a madár, nem tudom, de egy képben nem elég ez, hogy elmondja a sztorit. (hegyi)

Apollo

A debreceni Apollo mozi neon reklámja nagyon tetszett. Sajnos nem tudtam elég sokáig ott álldogálni ahhoz, hogy megvárjam, míg sötétebb lesz. Azt azonban éreztem, hogy a bejárat önmagában nem elég izgalmas/mozgalmas, ezért megvártam egy járókelőt, hogy besétáljon a képbe.

A helyszín jó. Az is jó, hogy vártál a srácra. A vágás picit módosítandó, és a tónusok is, mert most nagyon komor és szürke. Érdemes ezt majd megpróbálni akkor is, amikor nem ilyen koszos az idő. De utómunkában lehet azért ezen valamennyit segíteni. Az meg, hogy az objektívnek van egy kis hordótorzítása, utólag javítható szintén. Csináltam egy verziót. (hegyi)
értékelés:

Tartózkodás

Szintén a jordániai Ammánban járva pillantottam meg a beszélgető időseket, mire kattintottam, egyikük ki is szúrt. Tartózkodó tekintete egyébként nem volt szokványos az utatás során, többnyire szívélyesen láttak bennünket.

A kérdés ugyanaz. Hogy is mondta Capa? Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel. Ez egy baromi fontos duma. Egy: ők ülnek. Te állsz. Ettől fentről lefelé kommunikálsz, azaz alávetett póz van, nem egyenlő viszonyrendszer. Vivian Maier képei attól szuggesztívak, hogy tüköraknás géppel eleve lentebbről fotózott, másrészt az objektív is megkívánta, hogy közel menjen. A szitu, ahogy a másiknál is, jó, amit meglátsz. Ha nem akarják, jeleznek, és nem csinálsz képet. De le kell guggolni, onnan van kép. (hegyi)
értékelés:

Csendespihenő

A jordániai Ammán utcáit járva pillantottam meg ezt a három férfit, akik délelőtt pihengettek-szundítgattak a forgalmas főutcán.

Nyilván, amikor az ember nyaral, akkor azért alapvetően nem azzal a koncentráltsággal megy utcára, hogy akkor én itt most megfejtem Jordániát. Azonban az is fontos, hogy az adott helyzetből ki kell hozni, amit lehet, mert főleg külföldön nem könnyen ismételhető valami. András szövege, és pontos, ezért én is így szoktam mondani, el kell dönteni, mire megy ki a fuvar. Miért exponálsz. Ez meghatározza, hogy mit, mikor, honnan, hogyan. Itt az érdekes az, hogy ezek vajon mit csinálnak. Te viszont egy másik bolt elől bujkálva exponáltál. Így nem tudom, mit csinálnak, a háttér meg bekapcsol egy másik sztorit, a környezetet. Kérdés, érdekes-e az, hogy az emberek ehhez képest épp mit tesznek? Össze kell szedni a bátorságot, és vagy kimenni a járdáról, onnan lőni, kicsit skurcban, hogy látszódjon, mi a helyzet, vagy odamenni még közelebb és szűkre vett képben hozni le azt, hogy mi történik. (hegyi)
értékelés:

Gyertek haza mind

Fehérváron, minden év májusában megrendezik az Ezer lámpás éjszakája című eseményt, az eltűnt, elkóborolt gyerekekért. A kép a Kistehén - kedvencem- zenekar koncertjén készült.

Az egy fontos kérdés, és ezt exponálás előtt magadnak kell feltedd, mi az, ami érdekel egy adott szituban, miért sütöd el az exponáló gombot, mert az megválaszolja azt is, hogy mit hogyan kell csinálni. Itt jó az, hogy ennyire kopog a kontraszt, a figura is jó, lenne hangulata is, de a cím, amit írsz, az csak részben van a képen. Nyilván egy koncerten nehezebb helyezkedni, bár talán azért kevésbé őrült a tömeg itt, mint mondjuk a Sziget nagyszínpad előtt, és úgy befogni az egészet, hogy a háttér szövegből több legyen meg, értelmezhető szöveges üzenetet is adva. És fenn nem kell ez a sok fekete. (hegyi)
értékelés:

Turista pár

Tartok tőle, hogy az érzéseim nem tudom átadni, de megpróbálom. Ez a kép olyan érzetet kelt, hogy ki lett vágva valami nagyobb és fontosabb szituációból valamiért, de hogy miért, azt nem indokolja a kép, és marad a hiányérzet, hogy biztos az, ami a kép elkészítését valóban indokolta, az a kép keretein kívül maradt. Kedves pár, persze, és most a megmaradt realitásról beszélek, de gyakorlatilag annyira nem érdekesek, hogy megörökítsem, mert nem értem, mi volt előtte, mi lett utána, miért épp ez a kiragadott pillanat, miért ők, most épp mi történik és miért, miközben a háttér esetleges, kompozícióban zavaros, nincsenek súlypontjai, olyan, mint egy összedőlt jenga vár. (hegyi)

Szelfizők

Hát, ezzel nem tudok sok mindent kezdeni. Értem, de zavaros és sok. A megfigyelés fontos, keresni kell olyan helyet és helyzetet, amikor ez kevesebb figurával és koncentráltabban működik, két szelfibot még kevés. Ráadásul ez a világ és ez a jelenség igényli a színeket is. (hegyi)

Vacsoraidő

Jó hangulata van a képnek, persze a pasi nélkül a szélen perfektebb lenne, de nyilván nem mindig adódik vegytiszta helyzet, ez szerencse kérdése. A hordótorzítás és az a pici dőlés korrigálható. De az erény, ahogy a kint és bent most találkozik. (hegyi)
értékelés:

A férfi

Ez a kép egy kihagyott ziccer. Így nem nagyon érdekes. Ha letérdelsz, vagy ha kell, hasra fekszel, akkor a két szereplő közép bekerül a férfi szobor, és máris izgalmas lesz a történet. Így csak egy dokumentál valamit. Persze, értem, a két szereplő egy kulturális közegben is egymással van elfoglalva, nem azzal, amit látni kell, korkritika is akár, de még ez is erősebb lenne, ha közéjük ékelődne a szobor. (hegyi)

festés

Annyit, ami a 3:2-es arányhoz kell, ha vágsz felül, minden rendben lesz, ez egy jó kép, egyszerre humoros is, és közben meg jó formai játék, tetszik. Van valami színpadi hatása pluszban, nyilván a drapériák miatt is. (hegyi)
értékelés:

Próba szünetében

a telefon befér a húrok alá

Nem tudom, mondtam már a képarány megválasztást, meg a filmes-fotós vizuál közti különbséget? :) Na, a kép amúgy tetszik, de itt különösen fáj, hogy ez a szélesvásznúság van, mert így valahogy szétszalad minden, elveszik a történet és a fókusz valahogy a francba. Nem véletlen volt Fibonacci és az aranymetszés, hogy miért azok az arányok, amik, és nem ezek a fura szélesebbek. No, maradjunk két csillagban, mert az ötlet szuper, de jobban figyelj, amikor ismétled majd a képet, hogy mi van a szobában, a szereplők hogy helyezkednek el, hogy a kép szélein mik lógnak be és ezeket tisztázd magadnak. (hegyi)
értékelés:

Mölkky

Nem tudom, ez mi ez a játék, nem ismerem, és fenéktől fotózva lehet, nem is adja ki jól a formát, ráadásul a Slayer zenekar pólója elviszi a figyelem egy részét is. Én nem innen fotóztam volna, persze ezt úgy mondom, hogy a helyszínt nem ismerem. És az élességnek a számokon kéne lenni, vagy még jobb lenne, ha ott is lenne, meg a karnál is. (hegyi)
értékelés: