13. Életkép, zsáner

A munkás

Budapest. Járom a várost és mindenhol daruk, munkagépek. Emberek akik kezükkel formálják az acélt, öntik a betont. Egyszerű nevek. Pista Józsi Feri Laci. Kisemberek akiknek megmondják mi hogyan legyen mettől meddig dolgozzanak. Ők nem bonyolítják túl a folyamatokat. Ők azok akik a papíron és digitális számokban lévő grafikákat terveket megteremtik a világunkban. Ők azok akik kis emberek mégis a legnagyobb dolgokat ők viszik végbe. Láthatóvá tenni a láthatatlant. A tervből valóságot hoznak létre. A projektek elkészültével nem az ő nevük fogja fémjelezni azt amit alkottak. Mégis ezek a nevek azok akik nélkül nem lenne semmi. Adjunk hát hálát a Pistákért, Józsikért, Ferikért, és Lacikért. :)

Az éhező

Budapest Váci utca. Szeretem az igazságot, és nem csak a szebbik részét látni az életnek. Hiszen köztünk vannak az elesettek is, akik segítségre szorulnak. Ez a kép nem csak arról mesél hogy egy hajléktalan kéreget. Egy kettétört sors várja, nem a felszabadulást, de legalább egy falatra valót. Egy olyan világból kiált felénk, ahol már nincs önelégültség, önhittség, felfuvalkodottság, büszkeség. Ami maradt, az élet. Ilyenkor szívünkben is érezzük hogy jön egy érzés, amely abból a világból való ahol nincs önelégültség önhittség,.. fájdalom és bánat. De engedünk e ennek a tiszta érzésnek hogy adjunk. Ezáltal ha csak egy kicsit is kapcsolatba kerülünk azzal amit bár odafent keresünk, pedig szívünkben lakozik. ( Nikon D3300 1/40 s f/5,3 75 mm )

Oxford - Cornmarket street

Oxfordról hallhatott már mindenki, illetve a net is tele van a különleges belvárosában készült turistafotókkal. Én is készítettem párat, de azt gondolom ez a fotó mondja el egyben leginkább azt az érzést, amit ottjártamkor lépte-nyomon éreztem: Oxford a fiatalok vén városa... A fotó Oxford egyik legrégebbi épülete előtt készült a Cornmarket streeten (Bár komoly perspektívikus torzítása van a képnek, de nem sokkal egyenesebb a valóságban sem ez a ház - kb fél méterrel dől ki az utcára. A tetőnél ez a dőlés talán érzékelhető is, ha megnézitek a szomszédos épülethez képest) És a város tömve van fiatalokkal. Tényleg tiszta Harry Potter érzés, mintha a forgatásán vagy a díszletei közt járna az ember.

Sokadszorra

Ez így nem működik. Közel vagy, nincs szereplő, nincs sztori, csak hogy próbál mécsest gyújtani. Jó. És? Mi ebben a különös, a fontos vagy a közlésre érdemes? A szereplő különleges? A hely? A szitu? Vagy valami esztétikai ok? Egyiket se látom itt. (hegyi)

Hajvágás

Mariann, picit félve állok neki értékelni, mert ez egy nagyon személyes üzenetnek tűnik, és így nem szeretnék nagyon belegyalogolni, de az se lenne jó, ha kamuznék. Szóval maradjunk annál, hogy az én szerepem a kívülálló szemé. A helyzet szociografikus szempontból drámai. De az első fontos dolog, hogy a szocio esetében mindig fontos szerepe van a környezetnek is. Vagyis ez a kép nem álló kéne legyen, hanem fekvő, akkor lenne meg a története, és nem lenne így kiragadva belőle. Aztán az is ellene dolgozik, hogy valami okból színes mellett döntöttél, és ráadásul valami szoftverrel bele is nyúltál rendesen a dologba. Ki se szálazható, mibe és hogyan, azt látom, hogy a clarity fel van tolva az egekbe, a színek kaptak egy arany tónust, szinte HDR amit látunk. De minek? Miért? Ez elviszi a drámáját, ami van, emiatt már nem is érzi az ember, mintha te lettél volna zavarban a modelljeid helyett, és a magad kényszeredett érzését fedted volna el ezekkel az utómunka őrületekkel. Ez a férfi megadóan tűri, hogy fodrászolják, nincs jelen, nincs a szitu a kontrollja alatt, a lány szeretettel végzi a dolgát, de az eredmény nagyon a határán táncol annak így most, hogy ez egyáltalán közölhető-e vagy sem, mert te, aki a képet készítetted nem kerültél bele és nem fogadtad el azt a hullámhosszot, ami ott volt. Hogy ennek mi az oka, azt te tudod, én csak azt tudom elmondani, amit látok. A helyzet, az maga nagyon fontos lenne, és szépen ábrázolható, de ehhez két út vezetne. Az egyik a szocio, amikor meghagyod a környezetet is, és nem játszol a színekkel, tónusokkal, fekete-fehérben hagyod és megkeresel egy jó nézőpontot, ahol ez működik. A másik az, hogy portréként fogod fel, a férfi portréjaként, de ez kurva nehéz ügy, hogy ezt meg tudd oldani, mert ehhez nem csak türelem és empátia kell, meg esztétika, hanem az is, hogy felvedd vele a kapcsolatot. Nézzen rád, emeljen a fején, vagyis adj neki méltóságot. (hegyi)

Éjjel a Siratófalnál

Ezzel a képpel hasonló a helyzet, mint a repteressel, nem álltál a falra párhuzamosan, így a perspektíva is elfordul. És mint az előző csoportnál, itt is igaz az, hogy több környezet kéne, hogy a helyszín jobban működjön. De a kép tetszik, van benne valami szürreális, ami a fényeket illeti. Egyébként az is működne, ha kiszemelsz egy szereplőt és közelebb mégy, hogy a kövek repedéseibe dugdosott papírok jobban érvényesüljenek. (hegyi)
értékelés:

Ortodox család Jeruzsálemben

Vidám kép, kár, hogy barnítva van, még ha nem is olyan barbár módon, ahogy azt szokták, de higgy nekem, nem kell belemenni ezekbe a mű színezett tónusokba, mert ez a kép simán működik FF-ben is. Én egy picit hagytam volna még távot a modellek és köztem, mert akkor mód lenne érzékelni valamennyit a környezetből is. Nem sokra gondolok, 1-2 lépésnyire csak. (hegyi)
értékelés: