13. Életkép, zsáner

Egy újabb kép apámról, ahogy áll a műhelye ajtajában. A portrénál említett sorozat része, de ezt inkább a zsánerképek közé soroltam be.

Tudom, hogy van benned humor, és azt is, hogy a maratoni adás hosszú, ez látszik is. Főleg a harmadikon. A második nekem kilóg. Az első meg nem tudom, hogy jól értelmezhető-e, hogy a szemedbe ment valami, vagy meg vagy hatódva. Hát, nem mondom, persze az is szuper, hogy dokumentáltad. De ezek azért nem adják ki nekem most. (hegyi)
értékelés:

A képviselő-testületi ülés programjavaslatát lekésőbb a képviselő-testületi ülést megelőző harmadik napon kell kifüggeszteni a község hivatalos hirdetőtábláján és webhelyén.

Ferikém, ez így inkább vicces cseh kisrealista mozi, mint fotó, nem nagyon érteni, mi van, a bácsi mit csinál. A leirat konkrét, de a képnek is kell tudnia mesélni. (hegyi)

Ez tetszik, ha ebben a stílusban toltad volna az egész utazást végig, az izgalmas lenne. Tudom, az alap mobil szoftverek nem adnak expo idő változtatásra lehetőséget, de minden rendszerben vannak külső fejlesztések, érdemes olyat választani, ami több eszközt ad a kezedbe a beavatkozásra. Ez jó, szóval ennek van egy speciális hangulata, ezt kell keresni, mert az, hogy egy erdő le van fotózva, az nem több gyakorta, mint emlékkép. Ez meg valami. (hegyi)
értékelés:

Régen próbálkoztam már magamról készített képpel jelen esetben képekkel, így most újra nekifutottam a dolognak. Vacilláltam, hogy az 1-es vagy a 13-as leckébe tegyem, de végül a 13-asnál maradtam, mivel rendszeresen lejátszódó jeleneteit próbáltam megörökíteni unalmas napjaimnak. Azokat a dolgaimat próbáltam képre vinni amiket beltérben űzök amikor van egy kis szabadidőm. Ha ki tudom, gondolni hogy hogyan lenne jó akkor megpróbálkozok majd egy kültéri verzióval is.

Alap, hogy kedvelem ezeket a dolgaid, leginkább azért, mert nem valami hirtelen felindulásból elkövetett fotóesemény, hanem mert átgondolt munka eredménye. Az egy másik kérdés, hogy vannak technikai problémák is, meg némi kompozíciós is, nem minden fázis egyenértékűen működik. Kompozícióban a bal oldalon van egy nagyobb kihasználatlan tér. És itt jut eszembe az, hogy a valóság az alap, de nem kötelezően kell ragaszkodni is hozzá minden tekintetben. Ágyon fekve is lehet olvasni, és akkor már nincs ez a nagy üresség. A torna nem biztos, hogy háttal mutat jól. És összességében az, hogy ellenfényben kell dolgozz, az nehezített terep. Jó lenne egy nagy lámpa, persze, vagy leeresztettebb redőnynél hosszabb expók, fene tudja. Szóval van meló még, de látom, élvezed. (hegyi)
értékelés:

Őszintén megvallva csak egy gyors kattintás volt, és igen, a 999x lefotózott híres felirat. Félig-meddig szorgalmi.

A kép hatása jó, a helyszínhez kapcsolódó története azt hiszem, működik. Azért írom, hogy azt hiszem, mert abban nem vagyok biztos, hogy ez egyfajta kritikai megfogalmazás, vagy történetmesélős kép akart-e lenni. És ez az arányok miatt nem egyértelmű. Ha sztorimesélés, akkor több kéne a srácokból, az ég meg a fa nem fontos. Ha viszont kritika, akkor még magasabbra kellene a kamera, picit lemaradni tőlük, ezáltal kábé hasonlóan kiszorítani a képből őket, viszont erősebben mutatódna a helyszín. Jó irány, de ezt a kérdést, hogy mi az üzenet, neked kell eldönteni. (hegyi)
értékelés:

Bocs ha túltoltam a jópofit a cím választásban. Mivel tudom, hogy a Látszótéren fontos a feladatmegoldások megfelelő kategóriába sorsolása, erért, egy egy csillagosnak gondolt szoció, utcafotót, vagy egy kb. két csillagosnak gondolt házikedvencet, megmérettetnék az életkép zsáner kategóriában. Itt véleményem szerint meg van a"személy" cselekvése, élethelyzete (a koncentrált figyelem). És a rá jellemző munka eszközök (a láthatósági mellényes "Simabőrű" a pórázzal, és az ipari nagy sorompó). Miden itt van egy jó életképhez. Vagy csak Én dumálom túl a képet és antropomorfizálok?
Ui: Ezt a képemet a legjobb Látszóteres jóbarátomnak, Havasi Lászlónak ajánlom sok szeretettel, mert tudom nagy állat barát. És köszi a Hónapkélés jeölést.

Sokat nem fogok tudni írni erről. Ez hozzád képest kevés. Egy előnye van, ami ügyesen lett megoldva, hogy a pasi takarva van, így nincs személyiségi jogi kérdés, de a többi nekem nem ad sokat. Valószínűsítem, hogy az akarás megvolt, mert a helyzet eltért a megszokottól, hogy ezt valahogy meg kéne lőni, de nem állt össze a hogyan, és így a kép se született meg. (hegyi)

Hát, ha vágós, kezdjük az égnél, abból nulla kell, zutty. Máris jobban él a gesztus. Persze ez a sötét és kopogós laborálás ez nem olyan nagyon jó, erről le kéne jönni, szereted, tudom, de nem, mert szétkalapálod vele az egészet. Ez amúgy lehetne egy etűd része, Flinke és Henrike új otthona, vagy a favágó és a madár, nem tudom, de egy képben nem elég ez, hogy elmondja a sztorit. (hegyi)

A debreceni Apollo mozi neon reklámja nagyon tetszett. Sajnos nem tudtam elég sokáig ott álldogálni ahhoz, hogy megvárjam, míg sötétebb lesz. Azt azonban éreztem, hogy a bejárat önmagában nem elég izgalmas/mozgalmas, ezért megvártam egy járókelőt, hogy besétáljon a képbe.

A helyszín jó. Az is jó, hogy vártál a srácra. A vágás picit módosítandó, és a tónusok is, mert most nagyon komor és szürke. Érdemes ezt majd megpróbálni akkor is, amikor nem ilyen koszos az idő. De utómunkában lehet azért ezen valamennyit segíteni. Az meg, hogy az objektívnek van egy kis hordótorzítása, utólag javítható szintén. Csináltam egy verziót. (hegyi)
értékelés:

Szintén a jordániai Ammánban járva pillantottam meg a beszélgető időseket, mire kattintottam, egyikük ki is szúrt. Tartózkodó tekintete egyébként nem volt szokványos az utatás során, többnyire szívélyesen láttak bennünket.

A kérdés ugyanaz. Hogy is mondta Capa? Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel. Ez egy baromi fontos duma. Egy: ők ülnek. Te állsz. Ettől fentről lefelé kommunikálsz, azaz alávetett póz van, nem egyenlő viszonyrendszer. Vivian Maier képei attól szuggesztívak, hogy tüköraknás géppel eleve lentebbről fotózott, másrészt az objektív is megkívánta, hogy közel menjen. A szitu, ahogy a másiknál is, jó, amit meglátsz. Ha nem akarják, jeleznek, és nem csinálsz képet. De le kell guggolni, onnan van kép. (hegyi)
értékelés:

A jordániai Ammán utcáit járva pillantottam meg ezt a három férfit, akik délelőtt pihengettek-szundítgattak a forgalmas főutcán.

Nyilván, amikor az ember nyaral, akkor azért alapvetően nem azzal a koncentráltsággal megy utcára, hogy akkor én itt most megfejtem Jordániát. Azonban az is fontos, hogy az adott helyzetből ki kell hozni, amit lehet, mert főleg külföldön nem könnyen ismételhető valami. András szövege, és pontos, ezért én is így szoktam mondani, el kell dönteni, mire megy ki a fuvar. Miért exponálsz. Ez meghatározza, hogy mit, mikor, honnan, hogyan. Itt az érdekes az, hogy ezek vajon mit csinálnak. Te viszont egy másik bolt elől bujkálva exponáltál. Így nem tudom, mit csinálnak, a háttér meg bekapcsol egy másik sztorit, a környezetet. Kérdés, érdekes-e az, hogy az emberek ehhez képest épp mit tesznek? Össze kell szedni a bátorságot, és vagy kimenni a járdáról, onnan lőni, kicsit skurcban, hogy látszódjon, mi a helyzet, vagy odamenni még közelebb és szűkre vett képben hozni le azt, hogy mi történik. (hegyi)
értékelés:

Fehérváron, minden év májusában megrendezik az Ezer lámpás éjszakája című eseményt, az eltűnt, elkóborolt gyerekekért. A kép a Kistehén - kedvencem- zenekar koncertjén készült.

Az egy fontos kérdés, és ezt exponálás előtt magadnak kell feltedd, mi az, ami érdekel egy adott szituban, miért sütöd el az exponáló gombot, mert az megválaszolja azt is, hogy mit hogyan kell csinálni. Itt jó az, hogy ennyire kopog a kontraszt, a figura is jó, lenne hangulata is, de a cím, amit írsz, az csak részben van a képen. Nyilván egy koncerten nehezebb helyezkedni, bár talán azért kevésbé őrült a tömeg itt, mint mondjuk a Sziget nagyszínpad előtt, és úgy befogni az egészet, hogy a háttér szövegből több legyen meg, értelmezhető szöveges üzenetet is adva. És fenn nem kell ez a sok fekete. (hegyi)
értékelés: