13. Életkép, zsáner

A jordániai Ammán utcáit járva pillantottam meg ezt a három férfit, akik délelőtt pihengettek-szundítgattak a forgalmas főutcán.

Nyilván, amikor az ember nyaral, akkor azért alapvetően nem azzal a koncentráltsággal megy utcára, hogy akkor én itt most megfejtem Jordániát. Azonban az is fontos, hogy az adott helyzetből ki kell hozni, amit lehet, mert főleg külföldön nem könnyen ismételhető valami. András szövege, és pontos, ezért én is így szoktam mondani, el kell dönteni, mire megy ki a fuvar. Miért exponálsz. Ez meghatározza, hogy mit, mikor, honnan, hogyan. Itt az érdekes az, hogy ezek vajon mit csinálnak. Te viszont egy másik bolt elől bujkálva exponáltál. Így nem tudom, mit csinálnak, a háttér meg bekapcsol egy másik sztorit, a környezetet. Kérdés, érdekes-e az, hogy az emberek ehhez képest épp mit tesznek? Össze kell szedni a bátorságot, és vagy kimenni a járdáról, onnan lőni, kicsit skurcban, hogy látszódjon, mi a helyzet, vagy odamenni még közelebb és szűkre vett képben hozni le azt, hogy mi történik. (hegyi)
értékelés:

Fehérváron, minden év májusában megrendezik az Ezer lámpás éjszakája című eseményt, az eltűnt, elkóborolt gyerekekért. A kép a Kistehén - kedvencem- zenekar koncertjén készült.

Az egy fontos kérdés, és ezt exponálás előtt magadnak kell feltedd, mi az, ami érdekel egy adott szituban, miért sütöd el az exponáló gombot, mert az megválaszolja azt is, hogy mit hogyan kell csinálni. Itt jó az, hogy ennyire kopog a kontraszt, a figura is jó, lenne hangulata is, de a cím, amit írsz, az csak részben van a képen. Nyilván egy koncerten nehezebb helyezkedni, bár talán azért kevésbé őrült a tömeg itt, mint mondjuk a Sziget nagyszínpad előtt, és úgy befogni az egészet, hogy a háttér szövegből több legyen meg, értelmezhető szöveges üzenetet is adva. És fenn nem kell ez a sok fekete. (hegyi)
értékelés:

Minden Látszóteresnek szuper Mikulást kívánunk!
Jóska és Zsolt

Tartok tőle, hogy az érzéseim nem tudom átadni, de megpróbálom. Ez a kép olyan érzetet kelt, hogy ki lett vágva valami nagyobb és fontosabb szituációból valamiért, de hogy miért, azt nem indokolja a kép, és marad a hiányérzet, hogy biztos az, ami a kép elkészítését valóban indokolta, az a kép keretein kívül maradt. Kedves pár, persze, és most a megmaradt realitásról beszélek, de gyakorlatilag annyira nem érdekesek, hogy megörökítsem, mert nem értem, mi volt előtte, mi lett utána, miért épp ez a kiragadott pillanat, miért ők, most épp mi történik és miért, miközben a háttér esetleges, kompozícióban zavaros, nincsenek súlypontjai, olyan, mint egy összedőlt jenga vár. (hegyi)

Hát, ezzel nem tudok sok mindent kezdeni. Értem, de zavaros és sok. A megfigyelés fontos, keresni kell olyan helyet és helyzetet, amikor ez kevesebb figurával és koncentráltabban működik, két szelfibot még kevés. Ráadásul ez a világ és ez a jelenség igényli a színeket is. (hegyi)

Jó hangulata van a képnek, persze a pasi nélkül a szélen perfektebb lenne, de nyilván nem mindig adódik vegytiszta helyzet, ez szerencse kérdése. A hordótorzítás és az a pici dőlés korrigálható. De az erény, ahogy a kint és bent most találkozik. (hegyi)
értékelés:

Ez a kép egy kihagyott ziccer. Így nem nagyon érdekes. Ha letérdelsz, vagy ha kell, hasra fekszel, akkor a két szereplő közép bekerül a férfi szobor, és máris izgalmas lesz a történet. Így csak egy dokumentál valamit. Persze, értem, a két szereplő egy kulturális közegben is egymással van elfoglalva, nem azzal, amit látni kell, korkritika is akár, de még ez is erősebb lenne, ha közéjük ékelődne a szobor. (hegyi)

Annyit, ami a 3:2-es arányhoz kell, ha vágsz felül, minden rendben lesz, ez egy jó kép, egyszerre humoros is, és közben meg jó formai játék, tetszik. Van valami színpadi hatása pluszban, nyilván a drapériák miatt is. (hegyi)
értékelés:

a telefon befér a húrok alá

Nem tudom, mondtam már a képarány megválasztást, meg a filmes-fotós vizuál közti különbséget? :) Na, a kép amúgy tetszik, de itt különösen fáj, hogy ez a szélesvásznúság van, mert így valahogy szétszalad minden, elveszik a történet és a fókusz valahogy a francba. Nem véletlen volt Fibonacci és az aranymetszés, hogy miért azok az arányok, amik, és nem ezek a fura szélesebbek. No, maradjunk két csillagban, mert az ötlet szuper, de jobban figyelj, amikor ismétled majd a képet, hogy mi van a szobában, a szereplők hogy helyezkednek el, hogy a kép szélein mik lógnak be és ezeket tisztázd magadnak. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, ez mi ez a játék, nem ismerem, és fenéktől fotózva lehet, nem is adja ki jól a formát, ráadásul a Slayer zenekar pólója elviszi a figyelem egy részét is. Én nem innen fotóztam volna, persze ezt úgy mondom, hogy a helyszínt nem ismerem. És az élességnek a számokon kéne lenni, vagy még jobb lenne, ha ott is lenne, meg a karnál is. (hegyi)
értékelés:

Innen ez nem működik, ha volt lehetőség, akkor máshonnan kellett volna fotóznod, ahonnan a figura és az, amit csinál, jobban kiugrik a háttérből. Ha nem volt erre mód, hát, akkor ez egy ötlet, amit ott nem lehet megcsinálni jól. Van ilyen. (hegyi)

Bár ne lennének ott a kukák. Azok most elviszik a figyelmet, ami ha nem kukáról lenne szó, még működhetne is akár, de a kuka tárgyiassága nem illik ebbe a kompozícióba, kilóg belőle formai és hangulati értelemben is. A másik bajom, hogy mi a fene történt itt a zajjal, a tónusokkal, valami nincs rendben. Pedig ha jól látom, verőfényes napsütés volt, szóval nem nagyon értem, mire ez a sok zaj. És ennyire nem kéne maszkolni, hogy ekkora vignettálás legyen. A téma jó. (hegyi)
értékelés:

András fest, heroikusan

Van humora, valóban, de esztétikai szempontból ez most annyira nem erős kompozíció, hogy felülírja a primer elutasításom. Lehet, hogy ha a színek túl lennének tolva és távolabbról készül, akkor működhetne, de így most ezt én nem tudom szeretni. (hegyi)

Bokorba bújt a szerelmével.

Témájában ez egy izgalmas kép, benne van a gyerekkor mesevilága, az elbújás játéka, ahogy kiszakítja magát a valóságból egy álomvilágba - hogy ki a szerelme, csak sejtjük, hogy valami teknősmanó, jótékonyan rejti őt a bokor. Ami enne ellene dolgozik, az a bágyadt színvilág. Igen, ezek a levelek valóban ilyenek, de itt most egy kicsit el kéne a valóságtól rugaszkodni. Hogy ez FF konverzióval történik a dráma felé, vagy azzal, hogy a zöldekbe utómunkával belenyúlsz, mellékes, a te döntésed, de az, hogy ez így marad, az most elvesz a dolog erejéből. (hegyi)
értékelés: