13. Életkép, zsáner

festés

Annyit, ami a 3:2-es arányhoz kell, ha vágsz felül, minden rendben lesz, ez egy jó kép, egyszerre humoros is, és közben meg jó formai játék, tetszik. Van valami színpadi hatása pluszban, nyilván a drapériák miatt is. (hegyi)
értékelés:

Próba szünetében

a telefon befér a húrok alá

Nem tudom, mondtam már a képarány megválasztást, meg a filmes-fotós vizuál közti különbséget? :) Na, a kép amúgy tetszik, de itt különösen fáj, hogy ez a szélesvásznúság van, mert így valahogy szétszalad minden, elveszik a történet és a fókusz valahogy a francba. Nem véletlen volt Fibonacci és az aranymetszés, hogy miért azok az arányok, amik, és nem ezek a fura szélesebbek. No, maradjunk két csillagban, mert az ötlet szuper, de jobban figyelj, amikor ismétled majd a képet, hogy mi van a szobában, a szereplők hogy helyezkednek el, hogy a kép szélein mik lógnak be és ezeket tisztázd magadnak. (hegyi)
értékelés:

Mölkky

Nem tudom, ez mi ez a játék, nem ismerem, és fenéktől fotózva lehet, nem is adja ki jól a formát, ráadásul a Slayer zenekar pólója elviszi a figyelem egy részét is. Én nem innen fotóztam volna, persze ezt úgy mondom, hogy a helyszínt nem ismerem. És az élességnek a számokon kéne lenni, vagy még jobb lenne, ha ott is lenne, meg a karnál is. (hegyi)
értékelés:

Horgász az Ipolyon

Innen ez nem működik, ha volt lehetőség, akkor máshonnan kellett volna fotóznod, ahonnan a figura és az, amit csinál, jobban kiugrik a háttérből. Ha nem volt erre mód, hát, akkor ez egy ötlet, amit ott nem lehet megcsinálni jól. Van ilyen. (hegyi)

Budapest

Bár ne lennének ott a kukák. Azok most elviszik a figyelmet, ami ha nem kukáról lenne szó, még működhetne is akár, de a kuka tárgyiassága nem illik ebbe a kompozícióba, kilóg belőle formai és hangulati értelemben is. A másik bajom, hogy mi a fene történt itt a zajjal, a tónusokkal, valami nincs rendben. Pedig ha jól látom, verőfényes napsütés volt, szóval nem nagyon értem, mire ez a sok zaj. És ennyire nem kéne maszkolni, hogy ekkora vignettálás legyen. A téma jó. (hegyi)
értékelés:

Röfik

Van humora, valóban, de esztétikai szempontból ez most annyira nem erős kompozíció, hogy felülírja a primer elutasításom. Lehet, hogy ha a színek túl lennének tolva és távolabbról készül, akkor működhetne, de így most ezt én nem tudom szeretni. (hegyi)

Elbújt

Bokorba bújt a szerelmével.

Témájában ez egy izgalmas kép, benne van a gyerekkor mesevilága, az elbújás játéka, ahogy kiszakítja magát a valóságból egy álomvilágba - hogy ki a szerelme, csak sejtjük, hogy valami teknősmanó, jótékonyan rejti őt a bokor. Ami enne ellene dolgozik, az a bágyadt színvilág. Igen, ezek a levelek valóban ilyenek, de itt most egy kicsit el kéne a valóságtól rugaszkodni. Hogy ez FF konverzióval történik a dráma felé, vagy azzal, hogy a zöldekbe utómunkával belenyúlsz, mellékes, a te döntésed, de az, hogy ez így marad, az most elvesz a dolog erejéből. (hegyi)
értékelés:

A munkás

Budapest. Járom a várost és mindenhol daruk, munkagépek. Emberek akik kezükkel formálják az acélt, öntik a betont. Egyszerű nevek. Pista Józsi Feri Laci. Kisemberek akiknek megmondják mi hogyan legyen mettől meddig dolgozzanak. Ők nem bonyolítják túl a folyamatokat. Ők azok akik a papíron és digitális számokban lévő grafikákat terveket megteremtik a világunkban. Ők azok akik kis emberek mégis a legnagyobb dolgokat ők viszik végbe. Láthatóvá tenni a láthatatlant. A tervből valóságot hoznak létre. A projektek elkészültével nem az ő nevük fogja fémjelezni azt amit alkottak. Mégis ezek a nevek azok akik nélkül nem lenne semmi. Adjunk hát hálát a Pistákért, Józsikért, Ferikért, és Lacikért. :)

Nagyon fontos szerepe van annak, hogy a kamerát hova helyezed, honnan nézed, mutatod a szituációt. Nem lehet szemmagasságból ilyet jól megoldani, mivel ki kell emeld a szereplőket, úgymond fel kell emeld ahhoz, hogy ők legyenek a főszereplők. Egyszerű ez, lejjebb kell guggolni. Akkor a szerszám és az ember is feljebb kerül, így formailag is kikerül a csövekből és egyszerűsödik, egyértelműbb lesz a kompozíció is, és nem lesz ekkora felesleges tér a feje felett. A szín, meg minden más egyébként elég izgalmas, szóval van ebben power, csak komponálni kell pontosabban. (hegyi)
értékelés:

Homok

az újabb őrület

Nos, ez egy emlékkép. Azért nem tud ennél több lenni, mert rendezetlen, esetleges. Nyilván, valós élethelyzetben ez így zajlik, de a fotóban hacsak nem szocio a téma, nem a valóságot keressük, hanem a mesét és az esztétikát, lehetőleg egyszerre. Ez szól egyrészt anatómiáról, annak esztétikájáról, vagyis a pózról, másrészt ugyanúgy rendezendő, vagy átgondolandó, mint egy csendélet lenne. A homokba fúló eszközök és a sok matatás nyoma is kusza. Nyilván, nem azt mondom, hogy át kell szitálni és zen módra elgereblézni a homokot, de ez most too much. (hegyi)

Az éhező

Budapest Váci utca. Szeretem az igazságot, és nem csak a szebbik részét látni az életnek. Hiszen köztünk vannak az elesettek is, akik segítségre szorulnak. Ez a kép nem csak arról mesél hogy egy hajléktalan kéreget. Egy kettétört sors várja, nem a felszabadulást, de legalább egy falatra valót. Egy olyan világból kiált felénk, ahol már nincs önelégültség, önhittség, felfuvalkodottság, büszkeség. Ami maradt, az élet. Ilyenkor szívünkben is érezzük hogy jön egy érzés, amely abból a világból való ahol nincs önelégültség önhittség,.. fájdalom és bánat. De engedünk e ennek a tiszta érzésnek hogy adjunk. Ezáltal ha csak egy kicsit is kapcsolatba kerülünk azzal amit bár odafent keresünk, pedig szívünkben lakozik. ( Nikon D3300 1/40 s f/5,3 75 mm )

Kristóf, végre eljutottam a képhez, picikét megkésve, amiért elnézést. Leszögezem, hogy a kép alapvetően jó, hogy megszületett, mert van miről beszélgetni. Erénye, hogy a nézőpontja jó, nem fentről le, ahogy azt sokan csinálják városfotó vagy szoció címén. Nekem kicsit sötétek a tónusai, akár zsáner, akár szoció, a tónus is orientáló, ezért finomabban kell adagolni, mert hatásvadász lehet, és az nem jó. Te itt azt választottad, hogy egy viszonyrendszert mutatsz, ő és a sétálók. Ő kuporog, a lábak szintjén, a többi masíroz el mellette. Ez is érvényes. De egy igen fontos, a kép szempontjából a legfontosabb momentum most mellékszereplő így. És ez a kendő és az arcot takaró kéz. Ha én csinálom, erre fókuszálok, ez a fontos ugyanis, minden más csak ahhoz kell, hogy ezt építse. Jó, most is a képen van, ezért vehettem észre, de most egyenlő a hatása a többi kellékkel úgymond. Pedig ez az igazi üzenet. A szégyené. A személytelen, dehumanizáló szituációé, élethelyzeté. Szóval persze, három csillag, kiemelkedő munka, de most azt mondom, hogy folytasd ezt a felfedezést, de ne légy szégyenlős és merj közel menni, merj dönteni és azt közölni, ami fontos. Igen, ehhez kapcsolat is kell, és most, ez a pont, ahonnan fotóztad, bár a képszerkesztés okán érthető, de mégis átbillen a lesi pozícióba. Szóval hajrá, várom a munkáid. (hegyi)
értékelés:

Oxford - Cornmarket street

Oxfordról hallhatott már mindenki, illetve a net is tele van a különleges belvárosában készült turistafotókkal. Én is készítettem párat, de azt gondolom ez a fotó mondja el egyben leginkább azt az érzést, amit ottjártamkor lépte-nyomon éreztem: Oxford a fiatalok vén városa... A fotó Oxford egyik legrégebbi épülete előtt készült a Cornmarket streeten (Bár komoly perspektívikus torzítása van a képnek, de nem sokkal egyenesebb a valóságban sem ez a ház - kb fél méterrel dől ki az utcára. A tetőnél ez a dőlés talán érzékelhető is, ha megnézitek a szomszédos épülethez képest) És a város tömve van fiatalokkal. Tényleg tiszta Harry Potter érzés, mintha a forgatásán vagy a díszletei közt járna az ember.

Elolvastam, hogy mit írsz, és hogy miért fotóztad ezt meg. Összefoglalom: Oxford a fiatalok vén városa. Elfogadom, hogy ezt akartad ábrázolni, csak tudod mi a baj? Olyan tónusrendet alkalmazol, és olyan fényviszonyok között fotóztál, hogy nagyon nem jön ki semmi abból, hogy milyen figurák vannak ezen a képen. Én bemondásra elhiszem, hogy ezek fiatalok, de, hogy nem látom, az biztos. Egy valakit látok, hogy az valószínűleg fiatal, itt az előtérben, talán az a másik csaj, aki a hátizsákkal kínlódik a képhatárnál, talán az is fiatal, de, hogy a többiek idősek vagy fiatalok, és mit csinálnak, azt nem tudom. Látszik, hogy vannak emberek, de ebből ez így most nem jön le, mint üzenet. Ettől még nem lenne rossz ez a kép, csak nagyon el van rontva a tónusvilága. Annyira kopog az egész, hogy ettől nem fog ez működni. Azért adom vissza, mert lehet, hogy ezen utómunkában tudsz segíteni, lássuk, hogy ha igen, akkor milyen. (hegyi)

Sokadszorra

Ez így nem működik. Közel vagy, nincs szereplő, nincs sztori, csak hogy próbál mécsest gyújtani. Jó. És? Mi ebben a különös, a fontos vagy a közlésre érdemes? A szereplő különleges? A hely? A szitu? Vagy valami esztétikai ok? Egyiket se látom itt. (hegyi)

Hajvágás

Mariann, picit félve állok neki értékelni, mert ez egy nagyon személyes üzenetnek tűnik, és így nem szeretnék nagyon belegyalogolni, de az se lenne jó, ha kamuznék. Szóval maradjunk annál, hogy az én szerepem a kívülálló szemé. A helyzet szociografikus szempontból drámai. De az első fontos dolog, hogy a szocio esetében mindig fontos szerepe van a környezetnek is. Vagyis ez a kép nem álló kéne legyen, hanem fekvő, akkor lenne meg a története, és nem lenne így kiragadva belőle. Aztán az is ellene dolgozik, hogy valami okból színes mellett döntöttél, és ráadásul valami szoftverrel bele is nyúltál rendesen a dologba. Ki se szálazható, mibe és hogyan, azt látom, hogy a clarity fel van tolva az egekbe, a színek kaptak egy arany tónust, szinte HDR amit látunk. De minek? Miért? Ez elviszi a drámáját, ami van, emiatt már nem is érzi az ember, mintha te lettél volna zavarban a modelljeid helyett, és a magad kényszeredett érzését fedted volna el ezekkel az utómunka őrületekkel. Ez a férfi megadóan tűri, hogy fodrászolják, nincs jelen, nincs a szitu a kontrollja alatt, a lány szeretettel végzi a dolgát, de az eredmény nagyon a határán táncol annak így most, hogy ez egyáltalán közölhető-e vagy sem, mert te, aki a képet készítetted nem kerültél bele és nem fogadtad el azt a hullámhosszot, ami ott volt. Hogy ennek mi az oka, azt te tudod, én csak azt tudom elmondani, amit látok. A helyzet, az maga nagyon fontos lenne, és szépen ábrázolható, de ehhez két út vezetne. Az egyik a szocio, amikor meghagyod a környezetet is, és nem játszol a színekkel, tónusokkal, fekete-fehérben hagyod és megkeresel egy jó nézőpontot, ahol ez működik. A másik az, hogy portréként fogod fel, a férfi portréjaként, de ez kurva nehéz ügy, hogy ezt meg tudd oldani, mert ehhez nem csak türelem és empátia kell, meg esztétika, hanem az is, hogy felvedd vele a kapcsolatot. Nézzen rád, emeljen a fején, vagyis adj neki méltóságot. (hegyi)