Anna

Répa, figyi, mondom a pozitívumokat előbb, de a lényeg az lenne, hogy gyere le a közösségi oldalakról a képmutogatásban és feküdj bele erősebben ebbe az egészbe, mert jól látsz, de a kivitelezés nagyon esetleges, és a megosztókon szerzett lájkok elhitetik veled, hogy már nincs mit javítani, szuper vagy, de szerencsére van még mit dolgoznod. Szóval, az jó, hogy a modelled kedves és odaadó. Az is jó, hogy a fények segítettek, és az is, hogy a háttér nem erős, nem szól sokat bele az egészbe. Ennyi a jó. Ami bajos, hogy nincs semmi átgondolva. Miárt van a feje felett ennyi hely, miért úgy és ott vágtad, ahol, miért szorítottad be őt az állóba így, miért nem mentél lejjebb a kamerával, miért nem néz legalább felénk, miért a cipőjét nézi, szóval maga a gesztus spontán akart lenni, gondolom lőttél egyet, ahogy jött feléd, de azt, hogy spontán legyen valami, tervezni kell. Ha nem teszed, akkor esetleges lesz, civil marad, mint egy emlékkép. Márpedig a portrénál ez nincs benne a pakliban. Menj le a géppel, hogy ne legyen ennyi fölötte, akár menj le térdig. Hagyj teret oldalirányban, hogy ha kimozogja, akkor se vágjon a képhatár, és legfőképp beszélj hozzá, vond magadhoz a figyelmét, hiszen rajtad keresztül velünk kell kommunikálnia. Ismétlést kérek. (hegyi)

La Contessa Kastélyhotel

Azt nem tudom, mivel lőtted ezt, hogy nem volt megfelelő tér, vagy objektív, vagy mi az, ami miatt ekkora hordótorzítás van a képben, de ez eléggé zavaró. Ezt vagy ott kell átgondolni, megfelelő lencsét választani, vagy ha már így alakult, utómunkában lehet ezt azért valamelyest javítani. Így semmiképp se jó. Az égbolt se segített, és az se biztos, hogy jól van megválasztva, hogy mikor fotóztad a nap folyamán, meg milyen évszakban, ha nincs felhő, kemény lesz az egész, a vetett árnyékokkal lehet játszani, kiemelni struktúrákat, szóval azért ezzel még volna mit molyolni, hogy olyan kép legyen, ami ezt a hotelt jól ábrázolja. Az ember nélküliség is átgondolandó, mennyire vonzó az, hogy nincs semmi lenyomata annak, hogy itt élet volna. (hegyi)

Dia

Kedvelem ezt a képet, bár az én ízlésem szerint ez fekvő kép kellene legyen, hogy a város fényei, a bokeh hatással jobban érvényesüljenek, Dia gyönyörű nő, én a csészét tartó kezeit egy picivel lejjebb engedtettem volna, hogy egyrészt ne takarjanak a körmök bele az állba, másrészt hogy a kézfej, az ujjak máshogy rövidüljenek. Abban csak reménykedni tudok, hogy a csajok mihamarabb elfelejtik ezt az egy körmöm máshogy csináljuk, mint a többit őrületet, ez az egy momentum az, ami zavaró amellett, hogy a sapit legalább a fotó erejéig úgy forgattattam volna el, hogy ne legyen ott a reklámszöveg. Nem hibátlan, de megvan a 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

Házi kedvenc

Értem a viccet, hogy házi kedvenc, de ez nem az, bele lehet a természetfotóba tenni. A pillanat jó, az is jó, hogy ebben a barnás színben van az egész, a föld és az állatok szőre jól működik. Fentről mindenképp levágnám azt a fél ujjnyit, amivel elérhető lenne, hogy bal felül az az új mintázat már ne legyen benne, nyilván ez átrendezné a súlypontot, ezért utána kell menni ennek a többi széleken is, de a kép jó. Azt nem tudom, hogy ha kevésbé erős a clarity, hogyan nézne ki, mert most határán vagyunk a hihetőnek. (hegyi)
értékelés:

Bogács

Itt kifejezetten zavar a vignettálás, a sarkoknál nagyon idétlen az, ahogy kis felületen bekormolódik a tónus. És én feljebb emeltem volna a kamerát ahhoz, hogy a híd ne mosódjon formailag össze a háttérrel. Van benne valami norvég filmes érzés, kétségtelen, ez a része működik, de megint az van, mint az előzőnél, hogy valami nekem hiányzik. (hegyi)
értékelés:

Puszta

Laci, hadd kezdjem a problémával. A horizont ha nem vízszintes, akkor az a legjobb helyzetet is gyengíteni fogja, mert nincs indoka annak, miért térsz el ettől, miérd dől. Szépek a tónusaid, ízléssel dolgozol, csak van egy pici hiányérzetem. Ez egy dramatikusra laborált kép. A vignettálás, a kontraszt, a fény és árnyék hatása, szóval az egész erre mutat, hogy valami érzelmi közlést szerettél volna mutatni. És ezt javarészt el is hisz az ember elsőre, egészen addig, amíg nem kezdi el keresni az indokokat a képen belül. No, és akkor jön az, hogy oké, drámázás van, de hol a sztori. Az az egy fa, meg az a kocsinyom nem elég ehhez. Úgy tűnik számomra, de cáfolj meg, ha nem így van, hogy megtetszett a helyzet, a fények, és exponáltál, majd otthon jöttél rá arra, hogy ez azért nem elég, és ami nem volt a képen, azt megpróbáltad utómunkával pótolni. Mondom, jól sikerült a dolog, de ettől még a hiány az hiány marad, és ez így egy üres színpad. Közhelyeket tudok sorolni, csak, hogy az irány érthető legyen. Akkor lenne ez teljes és kevéssé is kéne belenyúlni, ha lenne valaki, aki a tájban gyalogol kifelé, vagy egy ottfelejtett szekér, akármi, tehát ha lenne még egy olyan ember vagy tárgy, aminek van sztorija. Ha levesszük róla az effektet, akkor ami marad, az egy nem túl speciális tájképszerű dolog lenne, nem állna meg az ember, hogy nézegesse. Viszont ha ezt a problémát az utómunka oldja meg, az azért nem elég vagy jó, mert a néződet tulajdonképpen egy esztetizáló hatással szereled le. Szóval technikailag és ízlésében az irány jó, de ahhoz, hogy valami egyéni legyen, kell még valami plusz a képen. (hegyi)
értékelés:

Budapest

Bár ne lennének ott a kukák. Azok most elviszik a figyelmet, ami ha nem kukáról lenne szó, még működhetne is akár, de a kuka tárgyiassága nem illik ebbe a kompozícióba, kilóg belőle formai és hangulati értelemben is. A másik bajom, hogy mi a fene történt itt a zajjal, a tónusokkal, valami nincs rendben. Pedig ha jól látom, verőfényes napsütés volt, szóval nem nagyon értem, mire ez a sok zaj. És ennyire nem kéne maszkolni, hogy ekkora vignettálás legyen. A téma jó. (hegyi)
értékelés:

Totál

Oké, ki kell próbálni a kis mélységélességet, rendben, de a kérdés az, hogy mi legyen éles és mi nem. Namost itt alapvetően a struktúrák lennének a fontosak, az adja ki egyben a dolog izgalmas jellegét, de ez a mélységélesség játék ellene megy ennek, és így a dolog nem tud működni, mert miért épp az az éles, ami, nincs ott semmi, ha még az uborka lenne, vagy mi az ott, akkor még jó, de az se, miközben azzal meg nem törődtél, hogy ha már mint egy tengert ábrázolod az ételt, ne legyen már benne az edény széle, a kékesre elcsúszott terítő. Én azt mondom, hogy ennek a baromira nyitott rekesznek akkor van létjogosultsága, ha valamire nagyon fel kell a figyelmet hívni, ki kell emelni, de őszintén, nekem ez a világ már kezd unalmas lenni, annyi kajafotónál látom, hogy ferde is legyen, életlen is, mert ha így fotózzák, akkor nem kell döntéseket hozni, nem kell ízlésesen egy ételt elrendezni, nem kell a környezettel is törődni, olcsón megúszható a foodporn. Hát... Nem. (hegyi)

Séta

Jó ez a bemozgás, de nem állóban. Legalábbis ha ez a környezet a szereplő, én az égből kevesebbet adnék, és persze most ezt úgy mondom, hogy nem voltam ott a helyszínen, hogy inkább fekvőben lenne ez szerintem izgalmas. De a tónusok jók, az egésznek van egy jó kis rohanós hatása, tehát alkalmas ez agy a történetmesélésre is és a formai játékra is. (hegyi)
értékelés:

A vonaton hazafelé

Ez számomra az utóbbi idők egyik legizgalmasabb képe. Nagyon szeretem ezt a munkát, és nagyon örülök, hogy a Hónap képe is lett, mert nagyon erős hangulata van, bizonyos értelemben hoz egy szociografikus megközelítést is, de rendkívül érzelmesen mesél egy helyzetről, abszolút működik a sztori. Gondolkodom rajta, átérzem az üzenetét, tényleg nagyon sok fájdalom, megtörtség van a képen, és nagyon szépen van ábrázolva mindez. Nincsen belemászva a modellnek az aurájába, nincs kiterítve, és elemezve az ő élethelyzete, csak könnyedén ábrázolva van egy szituáció, és ez nagyon-nagyon nagy erénye ennek a képnek. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Ritkán utazom vonaton, buszon talán többet, viszont hasonló érzéseket váltott ki e fotó nálam is, mint a hozzászólóknál. Valójában mindegy hol utazol, ha megfigyeled a körülötted létező világot, embereket, akkor mindazt, amit itt látunk, amit üzen e kép - egyszerűen, érthetően, magasztosan - így lehet felénk, szemlélődők felé tolmácsolni. Köszönöm Laci, hogy nem csak nekem okoztál ezzel örömet, gratulálok és legyen részed a júniusi válogatásban! (Frantisek Balga)

Flegam

(Pedellus után szapadon :P)

Ugyanazt a fiatalembert látjuk, mint az előző képen, cigarettázik egy padon, és nagyon határozott a jelenléte. Ebben a helyzetben vacillálok azon, hogy mit mondjak a képre, mert alapvetően, mint kompozíció, rendben van, és az is, hogy hogyan ábrázolod őt. Minden oké, megvannak a kezei, a cigaretta is jó, hogy a világos háttér elé kerül, minden porcikája rendben van annak, ahogy őt mutatod. És mégis van benne valami, ami miatt nem tudok közel kerülni ehhez. Valószínű arról van szó, hogy nekem ez egy póznak tűnik. Hogy ő valójában milyen, nem tudom meg, mert vagy egy beállított helyzet, ez a fajta keménykedés a részéről, és akkor jó lenne ebből ironikusan egy kicsit kikacsintani, hogy oldjuk ezt az egészet, és ha nem is humorossá, de mindenképpen közelebbivé, szerethetőbbé tegyük őt, vagy pedig menjünk bele keményebben ebbe a szituációba, és még több manifesztummal ábrázoljuk azt, hogy itt egy valóban kemény csávóról van szó. Akkor legyen sáros, szakadt, agresszív, akkor ebből több kell. Ami még egy fontos dolog, hogy a szemüveg mind a két képen ott van. Ha ez napszemüveg reklám, akkor oké, ha portré, akkor viszont nem oké. Miért nem tudunk egymás szemébe nézni? Miért nem vagyunk egymáshoz őszinték? Ez is a póz érzetét erősíti bennem, és az nekem a portré műfajában inkább komikus, mint valódi. (hegyi)
értékelés:

Nincs cím

Egy fiatalembert látunk, eléggé komor szerepet játszik ő, gondolom ő a helyi rosszfiú, őt ábrázolod itt fekete-fehérben. Minden manifesztuma megvan ennek a fajta kemény csávós megjelenésnek: a hatos-pakk has, a Ray-Ban szemüveg, a tetkók, a rövidgatya, a kézben hordott felső, a haj, a borosta. Egyetlen dolog problematikus számomra: a titokzokni a cipővel. Ez szerintem ebből az outfitből kilóg, de most nem divattanácsot kell adjak, hanem a fényképpel kell foglalkozzak. Jó ez a kép, fent nekem sok, ettől ő kevésbé lesz hangsúlyos. Én nem vártam volna meg, amíg ő ezeken a lépcsőfokok lejöjjön, egy lépcsőfokkal feljebb hagytam volna őt, akkor jobban érződne a különbség a természet és a természetben megjelenő ember között. Most olyan, mintha már eltávolodna ettől a szituációtól. De mondjuk azt sem igazán értem, miért álló ez a kép, fekvőben a környezet is értelmezhetőbb, a mozgás is. Ettől függetlenül megadom rá a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Nyugtázva

Az a helyzet, hogy ez egy izgalmas kép lenne, nagyon tetszik az, ahogy a fűszálak a szélben elhajlanak, mozgásdinamikát adnak a képnek, és ez jó. Alapvetően a kompozícióval sincs bajom, amivel problémám van, az az ég, hogy ennyire kigyengül. Értem én, hogy a napsugár hatása, de azért van az utómunka, hogy egy picit módosítunk, jobban egyenesbe hozzuk. Az a tónuskülönbség, ami a fűnél létrejön, maximum az kellene létrejöjjön az égnél is a jobb és bal oldal között, mert ettől most elszáll a kép a fenébe. (hegyi)
értékelés:

Mi vagyunk a többség! 2018, Bp

Szeretem a képet, ezért egy javaslat majd későbbre, hogy a tömeget érzékeltetni kell, fekvőben működik ez igazán, ha kiválasztasz egy főszereplőt, hogy legyen kontextus is. Jók a színek, minden oké lenne, elég jó kis szubjektív anyag, de ebben a beállításban kéne még ember. (hegyi)
értékelés:

Untitled

Én is kedvelem a thriller-horror vonalat, ezt fogtad meg itt és hoztál létre egy helyszínt, de nincs sztori. Vigyél ki mondjuk vállfákat, azokra akassz fehér ingeket, szoknyát, mindegy, aggasd a fákra, ez csak egy ötlet a lehetségesek közül, szóval legyen mese, mert egyelőre az egyetlen a szembejövő fa, ami beindít valamit, és ez még kevés. Fussunk ennek neki újra, kérlek. (hegyi)