A bükkaljai Tibolddarócon a két világháború között a lakosság fele a község feletti szőlőhegyekbe vájt sok száz barlanglakásban lakott, az 1930-as népszámlálás szerint 1459-en. Ezzel Budafokot követően ez az a település hazánkban, ahol a legtöbben éltek egykor a föld alatt. A könnyen véshető riolittufában már a török időkben vájtak menedéket, végül közel egy kilométer szélességben, általában három-hét szint magasságban alakultak ki a pincefalu „utcái”. Noha a barlanglakások között voltak egy-két szobás, alápincézett, igényesen kifaragott megoldások is, a higiénés körülmények igen rosszak voltak. Az elköltöztetés feltételei nehezen adódtak, még az 1970-es években is 29 barlanglakásban éltek emberek. Mára a felső szinteken lévő hajdani lakások többségét az erózió tönkretette, az alsók viszont borospincévé alakultak.