6. Impresszió, hangulat

Szabadnapi rohanás

Szabad napom van, mégis ébredés után 1 órával nem a szabad napomat élvezem, hanem fut végig az agyamon a tegnapi vita a kolléganővel, napi teendők sora, és hogy miért nem készülök már a meghallgatásra és még sokkalta több, aztán bevetem az ágyat és rádőlök, ordítom egyet a párnába fájdalmasan. Megláttam a mobilomat és kattintok, igen ez most megérett, kell egy kép. Hiányzik a kezemből a képen, de jó ez így, mert rohanok, hogy tegyem is fel a látszótérre, de ezt nem lehet le írni. Az oldalt nem olvassa be az egyik keresőm se, na akkor most mi legyen? Vissza a mobilhoz, nem, ott sem. Köszi Apu, hogy rajtad keresztül sikerült.

A hajnali napfénnyel töltődő kábelek rabosítanak felhőket. Sajnos technikai adatok nincsenek meg.

Voyage, voyage

Igazából nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. Gyönyörű helyen kocsikáztunk a kiscsaláddal (Transbucegi), szép fényekkel, mélykék éggel, igazi zen hangulatban (a kölykök kifáradva a hátsóülésen). A Canon valahol a csomagtartóban, szóval csak szifon volt kéznél, azzal próbáltam megfogni a hangulatot. Vezetés közben. Mea culpa.

Partszéle

Kocsiból készült kép, menet közben. Néhány pillanat jutott csak a komponálásra, exponálásra.

Visszatekintés - kora reggelVisszatekintés - kora reggel

Nem akarok úgy tűnni, mint aki örökké elégedetlen és nem éri a küzdelmét a helyzetnek, magának akár a mezőgazdasági munkának, és annak, hogy közben még valakinek arra is marad elég ereje, hogy fotózzon, mert de, érzem. Viszont ha nem mondom el, hogy igazán a fenti képről hiányzik a melós rész, akár csak a gép kormánya, valami, amivel küzdesz, a lentinál meg baromira zavar az újbóli túlélesítés, amit pedig már többször megbeszéltünk, akkor meg az van, hogy az a dilemma, hogy ha nem mondom el, akkor minek vagyok itt. Szóval örömöt nem elrontani akarva kell mondjam, hogy Feri, a hibák, amiket ismételsz megvannak most is, és ezeken érdemes lenne gondolkodnod, miért fontos pl számodra az, hogy sharpent erissz rá, mikor tudod, hogy csak rontani lehet vele. Hát, ez van. (hegyi)
értékelés:

Magányos mandula

Nyár van. Áll a levegő, áll a munka. A hátsókertben áll ez a növendék mandulafa. Formája nekem Csontváry cédrusát idézi, csak a környezete tart minket a valóságban. Ez van. Ez is szép.

István, ejnye. ez akkor lenne szép, ha a mandula meg a ház lenne. De otthagytad a kábeleket a fán, a kötözőszalagot is, ami persze lehet, hogy kell, de akkor ha nem bírja magában addig, amíg fotózod, dobj oda egy szalmakalapot, szóval valahogy ezt a kuplerájt csökkenteni kell, hogy a fa forma minél inkább önmaga legyen. Ha lehet, ismételj, kérlek. (hegyi)

Könyves

Talán ezt még bele tudom szuszakolni az impresszióba :-) Nincs történet, csak hangulat. Egy utcai könyvárus pavilon Triesztben, eső után este, a Zasszony meg hosszan válogat, pedig nem beszéli a nyelvet. Közben béke van, melegfényű lámpák és csillogó aszfalt. És csend. Még a Zasszony se beszél :-D

Szeretem ezt, mert van hangulata, nem csak primer módon a története okán, hanem általánosságban a formai játéka miatt is. Viszont tartsd ide az ujjaid, hogy egy körmöst adhassak. Mi a fenéért nem álltál párhuzamosan, hmm? Nem nagy dolog, utómunkában is egyenesre húzható, de annyira adja, annyira ott van a járdánál akár még segédvonalnak is beillő módon a széle, hogy kívánja, hogy az rendezve legyen, szóval persze, lehet mondani, hogy izgultam, hogy az esernyős ne menjen el, de ha így van, ezt akkor gyakorolni kell, hogy egyrészt ne izgulj, másrészt hogy gyorsan reagálj és korrigálj ott a helyszínen. Ígérd meg, hogy erre figyelni fogsz. (hegyi)
értékelés:

Három torony

Kora őszi fénykép, a határban kóboroltam, amikor hazafelé menet megfogott ez a látvány, a kora esti hangulat, a táj nyugalma. Kicsit elmerültem a csendben, élveztem a kellemes enyhe időt, majd hazaindulás előtt kattintottam egy képet róla.

Én azt igazán nem tudom, olvassátok-e egymás képeire írt elemzéseim. Lehet, hogy nem, pedig kéne. Ugyanis ezt a képarány dolgot elég sokszor elmondtam. Most akkor újra. A kép jó lenne, a helyzet is, a szín is talán, de ez az elcseszett filmes képarány ez baromi idegen dolog. Olyan, mintha a Lutra albumba csak így, körbevágva fért volna bele. 3:2, 4:3, 1:1. Ezek a képarányok. ezekkel tessenek fotózni. A 16:9-et hagyjuk meg a filmeseknek, ott van értelme, meg a moziban. Ugyanis a képarányok javarészt azért alakultak így, ahogy, mert matematikailag és geometriailag ezek közelítik jól meg azt, amit a szemnek nézni kellemes, ami kiadja az aranymetszést, és nem utolsó sorban, mert ezek azok az arányok, amiknél a legerősebb kompozíciós hatásokat lehet elérni. Itt az előtérből még simán adhatnál, sőt. Ahhoz, hogy ez a három épület, három forma jól éljen, kell a tér, viszont ha nincs kontextusba helyezve a forma, akkor az egész kiszakad a valós helyzetéből és elveszít minden kötést, szétesik. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Kirándulók

Nehezen, de tavaszodik. Már megvillannak kicsit határozatlan, bátortalan napsugarak és előcsalogatják a téltől, hosszú sötétttől elfásult embereket. Még kemény fagyok próbálják elrettenteni a vállalkozókedvű kirándulókat, de egyre kevesebb sikerrel. Olyan jó ránézni a laposan szétterülő napsugarakra, hogy lehetetlen szomorkodni ! Végre tavasz lesz !

Van ebben a hatvanas-hetvenes évek melankóliájából, analóg világából, ez nagyon tetszik. Fent vágnám annyira hogy semennyi ég se legyen, hogy zárt maradjon a kompozíció. És nem tudom, ha jól látom, ők mennek elfele, szóval fél perccel talán ha korábban exponálsz, akkor nem akad az emberek és a növények formája össze fejnél. De nagyon hangulatos a kép, igaz, nekem nem a végre tavaszodik érzetet adja, hanem inkább az elmúlásról mesél, de jó. Megadom a 3 csillagot, legközelebb az apróságokra is figyelj. (hegyi)
értékelés: