6. Impresszió, hangulat

Jógáztam, a végén pedig megpihentem kinyújtott karokkal. Gondoltam lefotózom. A jobb felső sarokban lévő fények egy korábban készült naplementés, felhős égboltról csöppentek ide.

Nyári balatoni öböl. Ebben a képben számomra benne van a balatoni hangulat kis szelete.

Amikor epekedve vársz egy pillantást, egy mosolyt, egy arcot, egy hangot... és mindez csak ritkán, pillanatokra, távolságtartón adatik meg, és nem tudod, nem tudhatod, mit hoz a jövő, akkor kegyetlen zsarnokká válik a szeretet. Elhatalmasodik benned, és legyőz. Felülkerekedik rajtad. Már nem a barátod, hanem az ellenséged. Felemészti előbb lelkedet, aztán egész valódat. Már nem szépet ad, hanem fájdalmat. Egyre nagyobb és nagyobb fájdalmat. Amit már nem tudsz elviselni.

Nem klasszikus családi kiránduló kép, de én így látom. Szeretem a hangulatát. Volt időszakom, amikor a közeli, szűk vágások voltak a mániám, most nagyon élvezem, hogy kinyitom a teret, használom az eget, a távlatokat. A kép számomra arról is beszél, hogy stressz helyzetben tudok-e teljesíteni. A képen a fiaim vannak, a szívinfarktus előtti utolsó pillanatokban lőttem.