A másik azért jobb ennél, mert koncentráltabb, és az élesség is, a tónusok is ott erősek, ahol az üzenet lényege van. Itt meg az előtér az éles, ott van kontraszt, kábé a kép feléig, onnantól meg, ahonnan kezd izgalmassá válni, elúszik az egész ehhez az alsó régióhoz képest. A kérdés ilyenkor az, hogy miért is ez az út menti parlagos füves rész a fontos, miért erre tetted a hangsúlyt? Nincs benne olyan részlet vagy képelem, ami miatt ez valóban érdekes lenne, lehúzza a súlyt a képen, szóval így ez nekem nem működik. Feri, a képnél a legfontosabb az, hogy mi az, amit megmutatsz, és minden képelemnek, főleg egy nem mozgó, hosszasan beállítható tájkép esetén igaz ez, minden vonal, forma és tónus okkal kell rákerüljön. Az nem lehet érv ilyenkor, hogy de hát ott volt ez vagy az az elem, nem tudtam mit csinálni, mert mindig van választás, ha más nem, akkor az, hogy nem csináljuk meg a képet. Annyi fotót küldtél már, hogy azt kell mondjam, neked, aki ráadásul szeret is a tájban bolyongani, érezned kell, mit mutatsz nekünk és miért. Tényleg érdekelne, hogy miképp esett a választásod erre a beállításra. (hegyi)

Az van, hogy minden helynek megvannak a sajátosságai, amin nem lehet változtatni, itt ez a beton kerítésoszlop. Zavaró, tehát mi a megoldás? Hogy a testeddel kitakarod. A digit előnye, talán az egyetlen, hogy gyorsan vissza lehet nézni, mit alkottunk, ezeket azért észre kell venni, és még ott korrigálni, mert maga az ötlet jó lenne. Ismétlést kérek. (hegyi)

Feri, ez nem szocio, nem utcafotó, semmi nincs benne, ami miatt érdemes lefotózni, nem is értelek, hogy ez a kép miért készült el. Attól, hogy az utcán fényképezel, nem lesz még street photo, ahogy a csendélet sem attól születik, hogy csendben vagy, amikor fotózod. Bocs. (hegyi)

Írtad, hogy alig volt időd menekülőre fogni a viharban, és meg is értem, hogy ilyenkor az ember elsősorban magára, aztán a technikára gondol, ezért amit írok, azt zárójelesen mondom, mert nyilván a konkrét helyzet mindig felülírhatja az ember döntéseit, de jó, ha felkészültek vagyunk. A fotózáshoz két dolog elengedhetetlen. Az egyik az állvány, a másik a kioldózsinór. Ez utóbbiból ma már vannak rádiós, infrás, mindenféle megoldások zsinór nélkül is, könnyebb, mint régen volt. Azért írom ezt, mert ez egy szép tájkép, van benne valami Turner világából is, ha akarom, de valami hiányzik nekem, és ez a történet, ahhoz meg ember kellene. Nyilván, ha egyedül vagy, akkor ez az ember te leszel. Gép állványra, masszív állványt nem visz el a vihar, önkioldó, és belegyalogolni a tájba. (hegyi)

Ellentmondásos a kép, van egy nyugalmas helyzet, emberek lazulnak egy parkban a szökőkút mellett a padon, vidám, nyugodt helyzet, de közben meg rövidet exponáltál, hogy megfagyjanak a vízcseppek, viszont ez a befagyasztás nem érvényesül elég jól a környezet és a géped nézőpontjának megválasztása miatt. És emellett még jól rá is nyomtad az élesítés effektet. Ez magát a hangulatot, ami volt a helyszínen, meg is ölte. Mindig mondom, de látom, nem elégszer, hogy a helyszínen exponálás előtt kell határozottan dönteni, mi érdekel, mi miatt készül a kép és arra menni utána. Mert ha te bizonytalan vagy, vagy ha től sok mindent akarsz egyszerre, akkor az eredmény is zavaros lesz. (hegyi)