Kamzík - a pozsonyi tv torony

Talán alul ott vágva, ahol a bal fa kimegy a képből, nem tudom, nekem ez így elég kevés, értem, persze, épített, organikus, bujkálás, minden, de nem működik. (hegyi)

Tarkóra tett kezekkel

Egyrészt végre. Végre elkezdesz a komfortzónádból kimozdulni. Ez szuper. És a kép is alapvetően jó, benne van az a kettősség, hogy a tarkóra tett kéz mennyiféle asszociációt tud beindítani. Még erősebb lenne, ha jobbra nem fordulnánk be feketébe. Tudom, mondani könnyű. Szóval csináltam egy verziót, persze béna, mert az eredetiből könnyebb varázsolni, és hát nem is enged sok lépcsőnyi világosítást a digit, ennyire nem szereti, ha belenyúlnak, de megmutatom, hogy érezd, mire gondolok. (hegyi)
értékelés:

Egy újabb önportré

Feri, kommentben Pistának kiválóan leelemezted a képet. A függöny jó, semmi baja, sőt. Csak kéne még a térből, hogy a szociója jobban jöjjön. A kezek. Egy bögre a kézben. Valami, ami sztorit csinál. Így ez most nem elég. De jegyezd meg, hogy, hol, mikor, hogyan, mert ezt jó lenne nyáron ismételni, jobb fényekkel, kevesebb gönccel. (hegyi)

Magányosan

Feri, ez semmi. Nem kép. Nincs oka a képen, hogy miért készült el. Nem több, mint egy tárgyfotó lenne, de ahhoz a tárgy nem elég egyedi, hogy megörökítsük, így, mindenféle üzenet nélkül egymagában nem áll meg. ez nem azt jelenti, hogy ne lenne jó akár egy csendéletben, bár sok bajod lesz ezekkel az apró zizi mintáival. (hegyi)

Ébredezés

Feri, ez nincs megoldva, ez nincs kész. Egyrészt nagyon kopog, nagyon kemény és túl nagy a kontrasztkülönbség. Másrészt be van mozdulva - ami nem lenne baj - de rá is van lélesítve, ami eleve baj, nem szabad használni élesítést, mert csak ront, így együtt meg egymásnak a két dolog ellentmond. Az jó, hogy a két tárgyon gondolkodsz, de világítással a kettőt tónusban közelíteni kell, ekkora átfogásnál el fog billenni az egész. Ha érdekel, esetleg kéne ismételni. (hegyi)

Dilemma

Feri, ezt elég lazán dobtad ide, nem sokat vacakoltál az élesség pontjával, a fejedre nőtt kalappal, van humora, de nem tudom, mennyire volt ez a cél, mert a gesztus meg nem vicces, a kompozícó feleslegesen négyzetes, mert a lámpa függesztéke felett vágni kellett volna, szóval hmm, visszaadom. (hegyi)

Délutáni kávé - otthon

Az alap jó. A fejed, a festmény, mama mozdulata, minden oké. De a te zoknid alatt már vágni kell, mert akkor lesz feszes az egész, enélkül elkezd lötyögni. Ha volna lehetőség, érdemes ilyenkor kicsit oldalirányba többet hagyni, mivel az ilyen időzített vagy távirányított exponálásnál kisebb a kontroll, így könnyen a szélre vagy azon túl is kimozoghatnak a modellek, ezt ha többet hagysz rá, lehet korrigálni. (hegyi)
értékelés:

Tél, másodszor

A másik azért jobb ennél, mert koncentráltabb, és az élesség is, a tónusok is ott erősek, ahol az üzenet lényege van. Itt meg az előtér az éles, ott van kontraszt, kábé a kép feléig, onnantól meg, ahonnan kezd izgalmassá válni, elúszik az egész ehhez az alsó régióhoz képest. A kérdés ilyenkor az, hogy miért is ez az út menti parlagos füves rész a fontos, miért erre tetted a hangsúlyt? Nincs benne olyan részlet vagy képelem, ami miatt ez valóban érdekes lenne, lehúzza a súlyt a képen, szóval így ez nekem nem működik. Feri, a képnél a legfontosabb az, hogy mi az, amit megmutatsz, és minden képelemnek, főleg egy nem mozgó, hosszasan beállítható tájkép esetén igaz ez, minden vonal, forma és tónus okkal kell rákerüljön. Az nem lehet érv ilyenkor, hogy de hát ott volt ez vagy az az elem, nem tudtam mit csinálni, mert mindig van választás, ha más nem, akkor az, hogy nem csináljuk meg a képet. Annyi fotót küldtél már, hogy azt kell mondjam, neked, aki ráadásul szeret is a tájban bolyongani, érezned kell, mit mutatsz nekünk és miért. Tényleg érdekelne, hogy miképp esett a választásod erre a beállításra. (hegyi)

Tél

Ez finom és szép Feri, egyedül a tömegelhelyezéssel nem tudok most egyetérteni, nekem így iskolás, hogy kábé középen van a lényeg, mert az ég üres. Ha volnának felhők, akkor oké, de így ennyi az égből nem kell, viszont az a struktúra, ami az előtérben van, elbírna többet is. Ettől még, bár rezeg a léc, de megvan a 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

Ablakban

Az van, hogy minden helynek megvannak a sajátosságai, amin nem lehet változtatni, itt ez a beton kerítésoszlop. Zavaró, tehát mi a megoldás? Hogy a testeddel kitakarod. A digit előnye, talán az egyetlen, hogy gyorsan vissza lehet nézni, mit alkottunk, ezeket azért észre kell venni, és még ott korrigálni, mert maga az ötlet jó lenne. Ismétlést kérek. (hegyi)

Öniróniám tükre

Feri, ennek van humora is, sztorija is, azon vacillálok, hogy a csajt a lánccal levettem volna-e a szekrény tetejéről. De ami nekem most még nem 100-as, hogy ez így a határán van annak, hogy sztorit mesélünk, vagy szociót mesélünk, vagyis hogy ez egy belső monológ, vagy egy helyzet közlés. Ha ez utóbbi, azzal a baj az, hogy a nézők nem biztos, hogy értik, mire megy ki a fuvar. Apa átrendezi a lakást? Ahhoz szűk a kompozíció, akkor több kéne a térből, hogy beinduljon ez a sztori. Ha viszont belső monológ, saját történet belülről, és erre utal a kategória is, meg a cím is, akkor nem maradhatsz te, mint szereplő civil. Csak mondom, képzeld el ezt aktban, mennyire erős üzenet lenne ahhoz képest, amit most látunk. Nehéz így csillagozni, mert az ötlet és irány 3 csillagos, de ez a bizonytalanság meg ismétlést jelent, szóval lehet-e, hogy én adok 3 csillagot, te meg megpróbálod ugyanezt megcsinálni újra, kipróbálva az aktot? (hegyi)
értékelés:

Leszakadva

Feri, ez nem szocio, nem utcafotó, semmi nincs benne, ami miatt érdemes lefotózni, nem is értelek, hogy ez a kép miért készült el. Attól, hogy az utcán fényképezel, nem lesz még street photo, ahogy a csendélet sem attól születik, hogy csendben vagy, amikor fotózod. Bocs. (hegyi)