3. Természetfotó

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
…
következő ›
utolsó »

Mi sem hasonlít annyira az emberi lélekhez, mint a méh. Virágról virágra száll, ahogy a gondolat száll csillagról csillagra, és úgy gyűjti a mézet, ahogy az emberi lélek gyűjti a világosságot.

Sziasztok! A fentebb látható fotó Havstensfjorden-Svälte kile-ről készült ami egy Svédországban megtalálható gyönyörű fjord. A fotó a Sundsandvik közelében található egyik dombról készült, amíg ott töltöttem a heteimet az EU Erasmus+ önkénteseként. Alkalmazott eszközöm pedig egy Nikon D5000-el, s egy 18-55mm DX VR objektívvel készült. A color grading részről még sokat kell tanulnom.. :) Remélem megosztjátok velem az észrevételeket, ha van, szívesen fogadom! Különben már nagyon rég jártam erre, így lehet mostanában aktívabb leszek a feltöltögetés részről! :)

Mikor elhagyod a kitaposott ösvényt, és beleveted magad az erdőbe! Mész, amíg be nem kebelez az erdő, és már a napot sem látod. De egyszer csak találni fogsz valamit, amit még sosem láttál.

A koncepció érthető, azzal, hogy az előtér éles, a ház viszont a háttérben van, azt szeretted volna, ha ez az egész nem első pillanatban rögtön kerül fő helyre, mint üzenet, hanem mintegy rátalál a néző, ahogy az a valóságban is történhetne. Az idea jó. Viszont a képelemekkel az a helyzet, hogy mind a ház, mind a tó, ami alig vehető ki, mind a virágok kevésbé mutatnak jól, nagyon sematikusak, és emiatt a kép összességében nem nagyon találni olyan pontot, ami igazán megragadna, ami vonzó lehetne. A ház formája elég jó, de a körítés hozzá túl átlagos. Valahogy olyan helyet kellett volna találni, vagy olyan időpontot, amikor a természet meseszerűbben veszi ezt körbe. (hegyi)
értékelés:

A kedvenc fám a bükkben, Szentlélek környékén található szerelmesek fája.

Szeretem ezt a szinte édeni hangulatú képet, jók a köd miatt létrejövő rétegek, nem csak az opitka, de ez is ad egy különös mélységet, teret. De akár hozhatnám ide Bódy Gábor filmjét is, a Nárcisz és Psychét, ahol bár egy nagyon más hangulat miatt jelenik meg hasonló fényjáték, de az a filmes eszköz ehhez hasonló. Abban is örökmöm lelem, hogy úgy szép a kép, hogy nem primer módon akar hajtani a szépségre, hanem egyszerűen az esztétikája erős és ezen az úton haladva mégis becsempész valami többet, valami maradandót. Köszönet. (hegyi)
értékelés:

Az erdei képek készítése kezdett el a legjobban érdekelni mostanság. Egy korábbi gyakorló túra eredménye ez a két fénykép is. Késő délután készültek amikor a Nap már lemenőfélben volt.

Úgy is mondhatnám, az egyik tárgyias, a másik mágikus realista, meg úgy is, hogy az egyik úgy tűnik, hogy kapott egy kis HDR-szerű valamit. Ha egy sorozatba fog az ember, azt jó előre tisztázni, milyen mozgásteret hagy magának, milyen elvekhez vagy szabályokhoz ragaszkodik, hogy ne legyen nagyon szerteszét az egész. Hát, majd meglátjuk, a téma érdekes, de egyelőre így ezek alapján nem látom még, mire megy ki a fuvar. A kettőt összehasonlítva nyilván az első az, ami látványosabb, de javarészt ez ennek a furcsa fénynek köszönhető, a másikban nem találom a kapaszkodót. (hegyi)
értékelés:

Egy fa tönkön szoktam etetni a madarakat, én pedig elbújok egy ponyva mögé. Érdekes jeleneteket és állatokat lehet látni, ha az ember türelmes. Ez a kis nőstény házi rozsdafarkú is csak egy pár pillanatra szállt le kíváncsiskodni. Technikai infó: f/2.8, 1/1600, 200mm, ISO 3200

A természetfotózás nagyon nehéz dolog, nem csak a technika miatt, meg a rengeteg türelem miatt, de a helyszín miatt is, a fények, és hát ugye ezek a lények nem távirányíthatóak, hogy most akkor fordulj picit még nekem a fénybe. Nem ismerem a helyet, ezért amit mondok az csak abból építkezik, amit látok itt. A tönköd árnyékban van, így a madárka felénk eső fele is árnyékot kap. A hely megválasztásánál fontos szempont, hogy a les, ahonnan fotózol és a hely úgy legyen megválasztva, hogy a fények a lehető legtöbbet adják ki. A másik kérdés a mélységélességé. Igen, le kell választani a háttérről a modellt, erdőben ez kifejezetten fontos. Ugyanakkor a mérték nem mindegy, mert talán jó lenne, ha látnám azt is, hogy ő amúgy eszik ám, csak most épp figyel, ehhez meg jobban kéne értsem a magvakat. (hegyi)
értékelés:

Épp túráztam. Akkor kezdett havazni, de szerencsére az erdőben nem.

A hangulat át tud jönni azt hiszem, és a nézőpontod is jó. Viszont egyrészt nekem ez így sötét, nagyon bebuknak a mélyebb tónusok, másrészt viszont, és ez tudom, hogy nehéz, érdemes exponálás előtt kicsit takarítani. Ezen azt értem, hogy ha a kavicsok és a fák aránya és formái a fontosak, akkor az nem jó, ha a letört ágak bezavarják a kompozíciót, mert nem tesznek hozzá, viszont ellene dolgoznak a rendezetlenségükkel. Középtájon a leesett ág, és a köveken keresztben is, ezek miatt nem olyan koncentrált az üzenet, amilyen lehetne. (hegyi)
értékelés:

Őszi erdő a képzelet tükrében.

A kép a Budakeszi vadasparkban készült. Ők is csak macskák, csak kicsit nagyobbak. :) Az örök dilemma sem maradhatott el... fekete-fehér vagy színes. Talán... jól döntöttem.

Ha ilyen kora hajnalban kint jársz, nem érted, miért nincs több ember az utcákon, mások miért nem élvezik a nap kezdetét. Szinte bűn kihagyni az első napsugarakat, a madárcsicsergést, a levegő finom frissességét. Ilyenkor kiváltságosnak érezheted magad, amiért ott vagy a kezdeteknél, megelőzve mindenki mást.

Egy nyári barangolás alkalmával véletlenül akadtem erre a boglárkalepkére. A levelek között bujkált éppen, mikor rátaláltam. Technika: gép kézben, ISO 100, 1/500 sec záridő, F/4 blende.

vagy esetleg Zen kert.

Elég hosszú idő után újra elővettem a masinát és elnéztem a közeli nyárfásba bohóckodni kicsit. Hellyel-közzel sikerült megcsípni a legjobb fényeket amiket a vasárnap délután mutatni tudott. Technika: focus stack 2 képből, ISO 100, 1/20 sec záridő, +0,7 expó, f/11 blende.