3. Természetfotó

Őszis

Budakeszi. Ősz. Egy hideg délutánon készült. Koraősszel. Éppen, hogy elkezdődött. Kerestem a szépet és ezt találtam. Különleges volt, de nem hoztam el a mókusok örömére :)

Mount Usher GardensMount Usher GardensMount Usher Gardens

A természetfotó leckébe csak nehezen fér be, merthogy ez épített kert, Írország egyik legszebb kertje. Robinson stílusú, ami nem a hajótörött Robinzon után kapta a nevét, hanem William Robinson után, aki rájött, hogy a kert a legszebb, ha olyan, mintha csak úgy maguktól nőttek volna pont oda és pont úgy a növények, hogy szép legyen.

Naplemente a Vértesben

Sokszor autóztam el a fotón látható táj mellett és mindig jó érzéssel töltött el amikor ránéztem a domb tetején lévő fára.

Tetszik nagyon. Annyi talán, hogy nem tudom, miért de mintha élesítettél volna rajta, vagy a jpg konverzió bajos, de a kontrasztos határoknál és éleknél van egy ilyen szellemképszerű túlhúzás, ami nem nagyon jó. Ha az ok az életlenség volt, akkor kell állvány, rekeszelni és hosszabbat exponálni. Érdemes ennek utánajárni. De tetszik, jó kép. (hegyi)
értékelés:

Boglárka

Alapvetően természetfotós vagyok. Ez egy különleges technikával készített kép,egy Boglárkáról. A bokeh-ekért egy Pentacon AV vetítőlencse felel, amit egy Pentax makrokihuzatba applikáltam,és az van rátéve egy konverterrel a Sony A6000-re. Hátránya az előnye is ennek. Igen kis DOF ál rendelkezésre. Sony A6000+Pentax makrokihuzat+Zeiss Pentacon AV 80/2.8

Ambivalens érzéseim vannak a képpel kapcsolatban. Ugyanis három egymásnak ellentmondó dolog történik, így zavar van az erőtérben. Van egy életlenséggel és bokehhel operáló alap képi világ. Van egy konkrét közlés a lepkéről. És van egy utómunka. A bokeh így, ebben a formában elég erőteljes, mivel ez adódik a lencséből, nyilván ezt akartad látni, tehát ez az, ami alá kell vetni minden mást. Vagyis, egyrészt én akkor nem vártam volna a lepkére, sőt, mert annak nem tesz jót ez a világ, amit a lencse rajzol. A másik a tónus, szín és utómunka. Ennél lágyabbnak kéne lenni, vagy 20%-kal kisebb szaturáció, kontraszt, szóval ezt az egészet álomszerűbb hangulatban kéne tartani. És végül, ha már ennyire kaleidoszkópszerű a kép java, akkor az az elszáradt növényszár az akár retusálható is lenne, ha már a helyszínen nem tépted ki. Tudom, a természetfotósok java azzal van elfoglalva, hogy ne nyúljon bele a látványba, mert az a szentség - szerintem ez téves, de mindegy - viszont ha eleve elrajzolt a dolog, akkor beleférhet bármi már. (hegyi)
értékelés:

Ősz

Eszter, én kedvelem ezt az eszköztelen kompozíciót, de azt kevésbé díjazom, hogy ennyire kicsi a mélységélesség. Divat, hogy nyitott rekesszel fotóznak, de ne kövesd, mert itt például emiatt csak az egyik levél éles, ráadásul a távolabbi, így elől ez a flekk életlenben zavaró lesz. (hegyi)
értékelés:

Gesztenyés ősz

Az ötlet jó, hozza az őszt is, meg a gyerekek játékát ezekkel a szúrós növényekkel, és az is tetszik, hogy a pad úgy jelentkezik, mintha valami filmes megoldás lenne, de egy dolog van, amit máshogy csináltam volna. Lillát átvezényeltem volna a kis fa másik oldalára, balra, mert ott alapvetően sötétebb a kép összhatása és ott az ő ruhájának világossága jobban mutatna. (hegyi)
értékelés:

az egyenesek és a végtelen/véletlen

Én ezt kedvelem, a csáléságát is, ami nyilván adottság, hogy a villanykábelek hogy vannak kihúzva, szóval ez egy jó megfigyelés és a megoldása is tetszetős. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Ősz

Megtetszettek a színek.

Zoli, a dolog korrektül van megfotózva, de a kép nem sokat ad. Keresd az egyedit, ez fontos, mert ez a fű és levél dolog bárhol lehetne, bárki megcsinálhatja, nincs rajta olyan képelem, ami a történetet sajáttá, izgalmassá, megjegyezhetővé tenné. Önmagában a fű és levél így nem érdekes. (hegyi)

A les

Ez egy hangulatos kép, jó a kompozíciója, a helyszín is tetszik. Két dolog csak. Az egyik amit máskor másnál mondtam már, hogy a klasszikus fotós képarányok jobban hatnak, mint ez a majdnem filmes szélesség, erősebb a hatás a 3:2-es aránnyal. A másik az, hogy ha én vagyok ott, akkor a napot valahogy a létrához komponálom, hogy az ne verjen szembe ennyire, és ráadásul izgalmasabb formákat adna ki a fénnyel. És végül a mező rész, ahol a bálák vannak: tudom, macerás, de egy kis utómunkával a bálákat elválasztottam volna a fűtől színben. Csináltam egy verziót, nyilván a jpg-ből nehezebb, de talán érthető, mire gondoltam. Abban a verzióban, amit mutatok, hangsúlyt kap a mező és így nem csak a lesre, hanem arra is figyel a néző, mi a fene történhet ott, előugrk-e valami onnan a bálák mögül, picit meseszerűbb talán, nem tudom. (hegyi)
értékelés:

Szelim

Úgy látom, belenyúltál utómunkában az égbe, azokba a flekkekbe, ahol az üreg nyílásai vannak. Ez nem baj, de pontosabban kell csinálni, hogy ne bukjon le a dolog a kijelölés határainál. A másik, hogy valamennyivel több részlet nem ártana a barlang belsejébe is, de nem HDR, kifejezetten nem, mert a HDR elvonná a figyelmet, elrontaná azt a hatást, amit így elértél ezekkel a lukakkal. Sokan használják a HDR-t, számszerűen legalább 80%-kal többször, mint amikor valóban volna értelme, ráadásul eléggé brutálisan, mert az annyira vonzó - ja, de közben meg fárasztó is, és hihetetlenné teheti a valóságot. Van, amikor jó, ha meseszerű lesz tőle valami, és nyilván, valamennyit javíthat, ha mondjuk a templom belsejében vagy és benn kevés a fény, az ablakokon meg túl sok jön be. De ott is ésszel. Annyira ki tudja vasalni a tónusgörbét hogy a végén átmegy az egész grafikába. A lényeg, hogy a meglátás jó, az ötlet jó, kis utómunka, és a kép tökéletes lesz. Ja, még valami: az élesség. Gondolom az utómunkánál, vagy a gép beállításánál rá van húzva az élességre. Nem tesz neki jót, karcol, a nagy tónusváltásoknál olyanná válik, mintha sniccerrel lenne körbevágva. Nem kell az élességet ennyire komolyan venni, csak természetesen. A sharpen olyan funkció, amit ha lehet, kerüljünk el, borzalmas hatása van. Egyetlen eset, amikor a sharpen edges oké, amikor filmről szkennelsz és azt akarod picit helyrehozni. De a digit felvételnél nincs oka használni, soha. Csináltam egy tónus verziót nyilván az eredetiből jobb lenne, de próbáltam mutatni, merre és kábé mennyit kéne a sötétből visszahozni. Azért 3 csillag, mert a képi ötlet tetszik, az utómunka gyakorolható. (hegyi)
értékelés:

Napkelte a Tiszán

A Tiszai hajnal című feltöltésemre egyfajta reflektálás ez a fénykép. Ez a fotó is akkor készült pár perc eltérés van a két kép között, de csak pár napja találtam meg az egyik winchesteremen. Itt már nincsenek kiégett flekkek és az ég is valamivel érdekesebb, a bongyorabb felhőkkel. Technika: 1/15 sec záridő, ISO - 400, a blende valahol f/22 és 36 közötti értéken volt (egy félig összetört kitobjektívvel készült a kép így ezt az értéket nem látta a gép), gép kézben tartva.

Ádám, a legfontosabbal kezdem. Nincs indoka annak, hogy miért térsz el a klasszikus 3:2-es képaránytól. Ez a fajta méretezés, ez inkább a filmekhez áll közel, ott lesz jó, mozgóképnél, mert ott az alakok megjelenése, távozása, kommunikációja indokolja ezt a képarányt, de fotográfiában ez ritkán jó. Tehát javaslom, hogy maradj a 3:2-es vagy 4:3-as arányoknál. A kép szép, a hangulat jó, izgalmas az ég, ez oké. Amit viszont be kell lőni, az a szín és tónus egyensúlya. Most valami picit koszos és picit zöldes az egész. Ami támpont, az a csónakok fehérje. Csináltam egy verziót, hogy lásd, mire gondolok, tónusban, színben és képarányban is. (hegyi)
értékelés:

Őszi erdő

Kedvelem a színeit a képnek, a hangulatát, ha nem lenne ott a kis híd, teljesen olyan lenne, mint az északi thriller filmekben. Tudom, hogy vonzó egy ilyen tereptárgy, de itt most engem lehúz a valóságba, miközben a fák gyönyörűek, és az út, meg a sétáló ember nekem elég lenne együtt. De ha már ez a választás, akkor aki ott sétál, nem tudom, hogy veled volt-e, vagy idegen, de akármi is, korábban fényképeztem volna, akkor, amikor még az előtérben volt, mert most az előtér picit üres. Ha ez az erdő nincs messze, ha vissza tudsz menni, érdemes még ott bóklászni. Mert néha a kevesebb a több. (hegyi)
értékelés:

Csütörtök délután

A mai szabadnapomat egy a határban véghez vitt mászkálással, fényképezéssel ünnepeltem meg. Fő célom egerészölyvek fényképezése volt, de velük nem volt szerencsém. A közeli kis nyárfásban megálltam pár kép erejéig, ez lett az egyik. Technika: f/4.8, ISO 320, 1/1600 sec záridő, -1,3 expo kompenzáció, 140 mm -es gyújtótáv, mivel madárfényképezés volt az eredeti tervem a fényképező háromlábú helyett most monopodon tartózkodott.