3. Természetfotó

Laci, hadd kezdjem a problémával. A horizont ha nem vízszintes, akkor az a legjobb helyzetet is gyengíteni fogja, mert nincs indoka annak, miért térsz el ettől, miérd dől. Szépek a tónusaid, ízléssel dolgozol, csak van egy pici hiányérzetem. Ez egy dramatikusra laborált kép. A vignettálás, a kontraszt, a fény és árnyék hatása, szóval az egész erre mutat, hogy valami érzelmi közlést szerettél volna mutatni. És ezt javarészt el is hisz az ember elsőre, egészen addig, amíg nem kezdi el keresni az indokokat a képen belül. No, és akkor jön az, hogy oké, drámázás van, de hol a sztori. Az az egy fa, meg az a kocsinyom nem elég ehhez. Úgy tűnik számomra, de cáfolj meg, ha nem így van, hogy megtetszett a helyzet, a fények, és exponáltál, majd otthon jöttél rá arra, hogy ez azért nem elég, és ami nem volt a képen, azt megpróbáltad utómunkával pótolni. Mondom, jól sikerült a dolog, de ettől még a hiány az hiány marad, és ez így egy üres színpad. Közhelyeket tudok sorolni, csak, hogy az irány érthető legyen. Akkor lenne ez teljes és kevéssé is kéne belenyúlni, ha lenne valaki, aki a tájban gyalogol kifelé, vagy egy ottfelejtett szekér, akármi, tehát ha lenne még egy olyan ember vagy tárgy, aminek van sztorija. Ha levesszük róla az effektet, akkor ami marad, az egy nem túl speciális tájképszerű dolog lenne, nem állna meg az ember, hogy nézegesse. Viszont ha ezt a problémát az utómunka oldja meg, az azért nem elég vagy jó, mert a néződet tulajdonképpen egy esztetizáló hatással szereled le. Szóval technikailag és ízlésében az irány jó, de ahhoz, hogy valami egyéni legyen, kell még valami plusz a képen. (hegyi)
értékelés:

Zoli bácsi, ez egy jó meglátás, kifejezetten tetszik, ahogy a lombok között áttűnik a fény, és ennek jó ellenpárja a gyökérzet. De utómunkában a gyökérre kéne fényt adni, kiemelve a csúcsfényeket, előhozva picit a sötétből, és ezzel párhuzamosan valamennyire a fényből visszább venni a háttérnél, hogy ne legyen ekkora a tónuskülönbség. Csináltam egy verziót. És csak egy kérdés, nem akarnál elkezdeni picit az első leckével foglalkozni? Jó lenne. (hegyi)
értékelés:

A másik azért jobb ennél, mert koncentráltabb, és az élesség is, a tónusok is ott erősek, ahol az üzenet lényege van. Itt meg az előtér az éles, ott van kontraszt, kábé a kép feléig, onnantól meg, ahonnan kezd izgalmassá válni, elúszik az egész ehhez az alsó régióhoz képest. A kérdés ilyenkor az, hogy miért is ez az út menti parlagos füves rész a fontos, miért erre tetted a hangsúlyt? Nincs benne olyan részlet vagy képelem, ami miatt ez valóban érdekes lenne, lehúzza a súlyt a képen, szóval így ez nekem nem működik. Feri, a képnél a legfontosabb az, hogy mi az, amit megmutatsz, és minden képelemnek, főleg egy nem mozgó, hosszasan beállítható tájkép esetén igaz ez, minden vonal, forma és tónus okkal kell rákerüljön. Az nem lehet érv ilyenkor, hogy de hát ott volt ez vagy az az elem, nem tudtam mit csinálni, mert mindig van választás, ha más nem, akkor az, hogy nem csináljuk meg a képet. Annyi fotót küldtél már, hogy azt kell mondjam, neked, aki ráadásul szeret is a tájban bolyongani, érezned kell, mit mutatsz nekünk és miért. Tényleg érdekelne, hogy miképp esett a választásod erre a beállításra. (hegyi)

Ez egy egészen jó ötlet, azt tudom neked is mondani, mint Istvánnak, hogy az összképet kell figyelni. Mindent, ami zavaró, ami kivisz a hangulatból formailag, azt meg kell fontolni, hogy kivegyük, mert kosznak hatnak. A vastagabb botok, a pókhálós makk kupak, szóval nem sokat, de érdemes előtte megfigyelni ezt és picit rendezni. Nem szalad el, türelem kell és ennyi. (hegyi)
értékelés:

Több szempontból is eltér ez a kép attól, amit Ágnestől megszokhattunk, nincs ember, nincs önábrázolás, nincs semmi más, mint egy jól, de furcsán komponált kép, egy érzés, effektek, és mindenféle sallang nélkül. Furcsán komponált, erre jutottam, mert valami szokatlan van abban, ahogy a bal oldalon a fa törzse megjelenik. Minden más légies, könnyű, álomszerű. Ez nem. Vészjósló a jelenléte. Ettől az egész kép kap valami másféle mélységélességet, nem csak fizikájában, de közlésében is. Szóval fura, szokatlan, de mégis olyan kép, ami nehezen enged. Keresd tovább ezt, mert ez jó irány. (hegyi)
értékelés:

Ambivalens érzéseim vannak a képpel kapcsolatban. Ugyanis három egymásnak ellentmondó dolog történik, így zavar van az erőtérben. Van egy életlenséggel és bokehhel operáló alap képi világ. Van egy konkrét közlés a lepkéről. És van egy utómunka. A bokeh így, ebben a formában elég erőteljes, mivel ez adódik a lencséből, nyilván ezt akartad látni, tehát ez az, ami alá kell vetni minden mást. Vagyis, egyrészt én akkor nem vártam volna a lepkére, sőt, mert annak nem tesz jót ez a világ, amit a lencse rajzol. A másik a tónus, szín és utómunka. Ennél lágyabbnak kéne lenni, vagy 20%-kal kisebb szaturáció, kontraszt, szóval ezt az egészet álomszerűbb hangulatban kéne tartani. És végül, ha már ennyire kaleidoszkópszerű a kép java, akkor az az elszáradt növényszár az akár retusálható is lenne, ha már a helyszínen nem tépted ki. Tudom, a természetfotósok java azzal van elfoglalva, hogy ne nyúljon bele a látványba, mert az a szentség - szerintem ez téves, de mindegy - viszont ha eleve elrajzolt a dolog, akkor beleférhet bármi már. (hegyi)
értékelés:

Az ötlet jó, hozza az őszt is, meg a gyerekek játékát ezekkel a szúrós növényekkel, és az is tetszik, hogy a pad úgy jelentkezik, mintha valami filmes megoldás lenne, de egy dolog van, amit máshogy csináltam volna. Lillát átvezényeltem volna a kis fa másik oldalára, balra, mert ott alapvetően sötétebb a kép összhatása és ott az ő ruhájának világossága jobban mutatna. (hegyi)
értékelés: