Haza

Városom Szeged. Itt születtem, a lépcsők felett, ott van a kórház. Azóta sok minden történt. Elköltöztem immár 8 éve külföldre. Vándorolt magyar. Ide érkeztünk és innét megyünk el. Ilyenek vagyunk mi Magyarok. Örök elégedetlenek és vándorlók. Mintha folyton keresnénk valamit. De az igazán fontos dolgok mindig hátramaradnak. De mindig inspiráló újra itthon otthon lenni. Még ha az inspiráció keserédes is néha. Nincs már nekem itt semmim. Csak az emlékek amik itt maradtak. Itt kellett maradniuk.

A képről: Mínusz 24 celsius fok. Kimentem fotózni mert meg akartam fogni azt a kellemetlen érzést, ami folyton ott ült a nyakamon, mikor az utcákat róttam. Akkor nem tudtam mi ez. Most már tudom. Akkor azt hittem az amit látok, az fojtogat. De most már tudom. Nem az volt , csak az emlékeim súlya. Fényképezőgéppel készült kép.

Nagyon finom ez a munka és függetlenül attól, amit a leiratban megadtál, erős üzeneteket hordoz. Persze, hogy hazatérés vagy elvágyódás, azt a szöveg nélkül nem biztos, hogy tudja a néződ, de őszinte leszek veled, ez mindegy is. Szépen kidolgozott, esztétikus munkát hoztál, köszönet érte. Remélem, a folytatásra nem kell újabb egy évet várni. (hegyi)
értékelés:

Sokféle barátság

Sokféle barátság

Az ember legjobb barátja, de vajon a kutya is így gondolja? A barátsághoz 2 ember kell. Vagy mégsem?

Igen, ez jó megfigyelés, de tudod miért nem működik, és talán emiatt sem írtak semmit: innen ahol álltál ez olyan mértékben perspektivikus, hogy ez elvisz a tárgytól és egész egyszerűen nem vonz be az első pillanat, márpedig hogy a képpel akarjak foglalkozni, kell valami, amin el tudok indulni és mindezt viszonylag rövid idő alatt el kell érni, különben a néző továbbáll. Ha oldalra mozdulsz, a dolog érthetőbbé válna. Ezen felül a felső rész sötétítése túl erős lett, ahogy a mélységélességed csökkentése is, ez tetszetős lehet sok esetben, de itt épp a másik páros rovására történik mindez. Az ötlet kap egy csillagot, és ha lehet, ezzel még kéne foglalkozz, ismételni kéne valahogy, ha adódik ilyesmi, legyél résen. (hegyi)
értékelés:

Én és a kamerám

Én és a kamerám

Külföldön élő magyarként kicsit hiánypótló számomra a fotózás. Amolyan jó barát.

Én ezt megvettem. Pontos, hangulatos, kicsit skandináv, jó a helyszín, mert felkelti az érdeklődést, jók a fények, van benne humor, picit groteszk is, de ez jót tesz neki, szóval egyensúly és dinamika kéz a kézben jár. Talán egy leheletnyit érdemes lett volna elmozdítani a fő motívumot balra, mert az állvány miatt a tömegelhelyezés most billenti az egészet. Köszönet, jöhet a folytatás! (hegyi)
értékelés:    

Védvonal

Védvonal

Nagyon megszenvedtem vele, meg nem is szeretem magam fényképezni. Vivian Maier szerintem egy kicsit "beteg" volt lelkileg. Vagy nagyon magányos. Mondjuk az rólam is elmondható. Szóval nem annyira szívesen, de próbáltam legyőzni magam. Ennyire sikerült. :)

Ígérem, behozom a lemaradásom az elemzésekkel, tessék dolgozni, ugyanis ez egy jó kezdet. Jó a kékes-lilás derengés, a tekintet, taklán érdemes lett volna a rekesszel játszani, hogy ne ilyen pici legyen a mélységélesség, mert most a tekintet visz mindent a vállán és így a helyzetről, a fotózásról leválik az üzenet, önállóan él, viszont emiatt zavaróvá lesz a fotómasina, és ez ellentmond annak, amit üzennél. Megvan a 3 csillag, nem hagylak viszont békén, kérek még önportrékat! (hegyi)
értékelés:    

Látszótér innen és túl

Látszótér innen és túl

Amikor először kezdtem fényképezni kényszert éreztem, hogy lefotózzam a lábam. Ez egy nem túl régi újragondolása, és most találóan valaminek a kezdete, pont mint régen.

Kedves Krisztián, üdvözlünk a közösségünkben, erős kezdés, jó dobás, hatásos és kifejező, amit mutatsz. Benne van a bizonytalanság, a kezdés, a vágy, szóval szép munka, ráadásul mindezt egyszerű eszközökkel mutatod meg nekünk. Kifejezetten tetszik, hogy a sárga csík ferde, ez ad egyfajta dinamikát az egésznek, amit a csámpásan tartott lábfejek húznak vissza. Köszönet, várjuk munkáid! (hegyi)
értékelés: