10. Házi kedvenc

4 Macska

Bizisten négyen ültek ott amikor elsütöttem, csak van egy kis lemaradás a lenyomás meg az exponálás között. Azért részlegesen így is rajta van a negyedik.

Hát, igen, erről beszéltem, a technika. A macskák esetén gyors mozgásokra lehet számítani, ezért ha ebbe még az is beleszól, hogy a gép nem egyből kattint, akkor az lehet a megoldás, hogy egyrészt ezt belekalkulálod, másrészt valamivel megpróbálod őket egy helyben tartani. Ha ismernek téged, akkor könnyebb, pisszegéssel, cicegéssel llehet őket iránítani valamennyire, vagy az ősi módszerrel, a szárazkajával. Ha van segítőd, akkor amíg te beállítod a géped, ő etet, nem kell sok, pár szem csodákra képes, és te meg akciókészen exponálsz. Ha nincs segítő, akkor ha van állvány és távirányító, akkor az pótolhatja a segítőt. Ha ez sincs, akkor szerencse kell. És türelem. Jó ez a helyzet, a kis maradék fonalból csinált teknőcszín cicák mintakeveredése az, ami a lényege ennek, ha valahogy rázoomolsz, akkor ez még határozottabban lehet jelen. (hegyi)
értékelés:

Csendélet

Örülök, hogy újra látlak, ha macska formában is, és remélem újra fel tudjuk venni a szálakat és nekifogni a fotózásnak, feladatoknak. Nyilván a szőnyeg is hozza, hogy van ennek a képnek egy enyhe keleties behatása, azt nem tudom, hogy a helyszín mi lehet, érdekes ez az üveg szerkezet. Nem könnyű a macskafotózás, bár elsőre annak tűnik, hiszen ők aztán tényleg szeretnek elképesztő helyeken pihenni, és ebből a lazulásból mindent kihoznak, amit csak lehet. Irigylésre méltó tőlük ez, de azt tudni kell, hogy elég egy hangosabb nesz, és máris felpattannak, szóval óvatosan kell a fotósnak megtalálnia a jó pozíciót. Valójában nem sok mindent lehet azzal csinálni, hogy most épp a fekete az, aki bebújt az árnyékba, kevés a fény rajta, de a forma kábé megvan. És persze, vannak technikai kérdések is, erről régen is beszéltünk, hogy lehet érdemes lenne egy frissebb modellt találni a kamerák között, ami képes bánni a dinamikakülönbségekkel úgy, hogy közben a zaj se megy az égbe. A kompozíció érthető, az is, miért innen fotóztad, amivel előrébb lehet lépni, hogy egy ilyen téma esetén, ha ez egy visszatérő helyszín, hogy lehet azt megoldani, hogy úgy helyezkedj el, hogy azzal ne zavar el a macskákat. (hegyi)
értékelés:

A Tatai Vár egyik macskája

A macska kedves, és a háttér nagyon jó ezekkel az elmosott füves részekkel, ahogy váltakoznak. Ami a problémám, az a tönk itt a kép elején, amit látom, hogy igyekeztél kevésbé hangsúlyossá tenni a mélységélességgel, de nagyon erős így is, erősebb a macskánál. Két eset van. Az egyik, hogy úgy komponálsz, hogy valahogy kiadja azt, hogy arra várjunk, felugrik-e rá a macska, ehhez hátrébb kell menni picit, és lejjebb biccenteni a kamerát. Vagy vársz. Idő, idő, idő. Ez mindig fontos. Vársz, próbálsz kapcsolatot teremteni a cicával, hátha eléred, hogy felugorjon, vagy odébb fáradjon. Tudom, a nem háznál élő macskák nem mindig barátságosak, sokszor megriadnak, van rizikója, de azt kell elfogadni, hogy a képen csak az van, amit belekomponáltál, a környezet, az, hogy mi volt előtte, az nincs itt. Vagyis annak a miértje nincs a képen, hogy mi az oka, hogy ő fotóra került, miért itt és így. Valamiért fontos volt neked, hogy ő képen legyen, de ezt a valamit nekem is éreznem kell, a nézőnek. (hegyi)
értékelés:

Hócica

Éppen a madáretető vendégeit fényképezgettem, amikor őkelme is hancúrozni kezdett a friss hóban. A kép akkor készült, amikor éppen a fákon csirimpoló cinkéket leste mögöttem. Technika: f/4.8, 1/2000 sec záridő, ISO 1400, 300 mm, kézből fényképezve.

Én ezt szeretem, nagyon jó fej macska ő, ha még egy picit lejjebb vagy, még erősebbek az arányok, hogy a hórengetegben hogy létezik ez a cica, mondjuk akkor talán a környezetből is több jönne, érdemes ilyenkor amennyire lehet, ábrázolni azt a sok sok havat, ami őt körbeveszi. Mondom, amennyire lehet. Más a helyzet viszont a színekkel. Ezt a kékes, picit zöldet is tartalmaző színeltolódást utómunkában ki kell korrigálni, mert a hó nem kék, és a dolog így befejezetlen. (hegyi)
értékelés:

Misa lyukkamerával

Lett egy lyukkamera objektívem, már ha lehet ilyet mondani, a sonyra lehet feltenni, érdekes darab. Kimentünk az első hóba Misával, nem maradtunk soká, mert a hó hideg.

Cicero 2.

Cicero. Nem tudtam választani a két kép közül. A fiam. Szeretem. Love. Egyéniség. NarancsosCica.

Azt kérem, hogy fotózd még Cicerót, mert ez még nem jó. Egyrészt érdemes olyan helyet csinálni neki, amit ő is elfogad, szeret, és ami mögött és körül nem ennyire sok a zavaró momentum. Ez megoldható egy lepedővel is, takarással, párnákkal, szóval erre érdemes készülni. A másik, hogy ha meg mégis a lakás a háttér, akkor érdemes arra figyelni, hogy a kamera ne dőljön ennyit, mert így a polc és a szekrény is dől. A fények jók, tehát az időpont megfelelő. Tudom, nem egyszerű partnerre találni egy macskában a fotózásra, mert nem nagyon türelmesek, de érdemes kivárni és kísérletezni. (hegyi)

Cicero

Cicero. Nekem Ő a fiam. Vállalom. Különleges a kapcsolatunk. Már elmúlt nyolc éves amikor hozzánk került. Igazi szeretet van közöttünk. Egyéniség. Cukorpofa. Love.

Egy kicsit érdemes lett volna itt is törődni a fehéregyensúllyal, nem azt mondom, hogy tökéletesre kell kivasalni a színeket, de most a sárga sok. Akkor is az, ha naplemente közeli az állapot, a függöny lehet jó támpont, hogy az kábé jó színben legyen. Az üzenetet viszont szeretem. Keresetlen, egyszerű, szerethető. Békés és bizalom van benne. (hegyi)
értékelés:

Hátulról

Jó, lehet, hogy ez csak az én parám, amit írni fogok... Szóval hátulról fotóztad a kicsi gyermeket, és ez az ilyen korú, még pelenkát hordó gyereknél nem előnyös szerintem. Főleg hátulnézetben jön ki az, hogy aránytalan a lábakhoz, testhez képest a fenék a pelus miatt, és ettől groteszk lesz az egész. Ami a házi kedvencet illeti, kedvelem a humorát a dolognak, hogy egy utcamacska lesz a ház kedvence, hiszen egy gyerek esetében ez abszolút rendben van, ő bele tud szeretni ilyen jövevényekbe is, aztán ha eltűnnek, nagy a sírás, hogy hol a cicám. Szóval amúgy ez jó ötlet, és tudom, hogy se a macska, se Lilla nem könnyen instruálható, főleg egyszerre, de hát ki mondta, hogy egyszerű a macska, meg a gyerekfotózás. (hegyi)
értékelés:

Az akrobata

Ez így korrekt, megvan minden, ami kell, a tónusok is az elfogadhatón belül vannak, bár a kutya plasztikussága nem nagyon erős, de a problémám azzal van, hogy nem érzem, milyen magasan is van ő, ez nincs most kiemelve. Vagy távolabbról lehetne ezt megmutatni tényszerűen, hogy alul is többet kapjunk, vagy akkor, ha leguggolsz, és lentről fotózod őt úgy, hogy az ég legyen a háttere, vagyis felemeled, mint egy szobrot. Most valahogy nem adja azt, ami ebben a képben benne lehetne. (hegyi)
értékelés:

Résen

Kutyát látunk, ha jól tudom, ő egy husky. A tónusok sárgásak, ezen jó lenne módosítani, mindig érdemes ezeknél a helyzeteknél odafigyelni arra, hogy ne mozduljon el valamilyen irányba, mert az idegenné teszi az egészet. Szép kép egy kutyáról, annyit lehet javítani, hogy érdemes azt megvárni, hogy minden lába látszódjon, mert most takarásban van a láb. A környezettel van némi problémám, főként az, hogy az a betonoszlop zavar engem, az egész rendezetlen, kusza. Ha ez olyan helyen készül, ahol ez kevésbé hangsúlyos, akkor rendben van. Nem az a bajom, hogy száraz növények vannak a háttérben, hanem az, hogy ezek most túl hangsúlyosak. (hegyi)
értékelés:

Etetés

Az a helyzet ezekkel a képekkel, hogy maga a produkció az, amire koncentrálunk, és arról elfelejtkeztek, hogy mi a környezet, mit láttunk a háttérben. Akármennyire is jól vannak megcsinálva technikailag, és akármennyit is kellett apportírozni a kutyát ahhoz, hogy ez a pillanat létrejöjjön, mégis ezt a befektetett munkát csökkenti le az, hogy egy hintaágy van a háttérben, ami ezt az egészet szétvágja. Nyílván kell tudni azt, hogy milyen helyszín van, én nem tudom, hogy abban a kertben milyen lehetőségek vannak, de valószínűsítem, hogy csak lehetett volna találni olyan helyet, ahol inkább növények veszik őt körül, és akkor ez a helyzet jobban ábrázolható lenne. Egy csillagot most adok arra, hogy ez az apportírozás megtörtént, és a pillanatot tényleg sikerült elkapnod. (hegyi)
értékelés:

Folti álma

Az egyik első, még csak telefonos próbálkozás Folti bemutatására...

Kölyökmacskákkal az a szerencsénk, hogy ők hamarabb kifáradnak, nagyon kis izgő-mozgóak, de aztán hirtelen lemerül az akkumulátor, és alszanak egy nagyot. Azért mondom ezt, mert talán náluk több alkalom adódhat arra, hogy egy-egy ilyen pillanatot megragadjunk, mint egy felnőtt macskánál. Nem rossz próbálkozás ez, ahogy te is jellemzed ezt a fotót. Ha egy picit mozdítasz a kamerán, akkor a mancsa nagyjából képszélig kijön, és a testéből is valamit még kapunk. Fényileg ez most nem igazán szerencsés, mert pont az arca az, ami sötétben van a két mancsához képest, és mint tudjuk, mindig azok kapnak nagyobb figyelmet, amelyik foltok világosabbak egy képen, ilyen értelemben még a háta mögött lévő szalmafonat is hangsúlyosabb, mint az arca. Még egy dolog: a fehéregyensúlyon érdemes egy kicsit javítani, ebben egy zöldes-sárgás hatás van most, ezt érdemes lenne csökkenteni. Folytasd még ezt a tanulmányt. (hegyi)
értékelés: