10. Házi kedvenc

Tom és Jerry

A kép már több éves. A volt párom családi macskája, épp "vadászat" közben.

Első találkozás

A kép címét nem csak kitaláltam. Az elmúlt hétvégén lehetőségünk nyílt kipróbálni a lovaglást a Parajdi Sószorosban. Életünkben először lovagoltunk, ezen a képen pedig a párom életében először tart gyeplőt a kezében. Amint elkattintottam ezt a képet, tovább akartam menni, hogy a többi lovat is lefotózzam, mire ő: - Itt ne hagy vele, mert nem tudom, hogy mit csináljak! :D :D De végul csak megbarátkoztak, és nagyon jó túra volt.

szem

Nyilván itt a szenzáció a szemben a tükröződő fotós, ez emiatt inkább lenne önportré, mint házi kedvenc, főleg, mert a kép alapján ornitológus legyen a talpán, aki megmondja, milyen bogár is ez. Viszont van egy fontos dolog, amit nem szabad kifelejteni. Ha ennyire szuper közel megyünk, akkor ez igényel utómunkát. Csináltam egy hevenyészett verziót, hogy mire gondolok. (hegyi)
értékelés:

A macskám

Ez sokkal jobb, mint az eddigiek, meghitt és békés helyzet. A háttér függönye vagy mi, az ebből kihoz, egy új formát kapcsol be, és elvisz a figyelemből. A cicák olyanok, hogy fel lehet kelteni a figyelmüket a fényképezéssel, ha az ember nem hatánodik hirtelen mozdulatokkal vagy zajjal, akkor akár még érdeklődőek is lehetnek, szóval itt még az is lehet, hogy ha óvatosan fordulsz, ő követni fog a fejével és szemeivel, egészen addig, amíg már nincs a háttérben a zavar. A másik az utómunka, a sötétben lévő szem korrigálandó. (hegyi)
értékelés:

Hazaért a gazdi

Jó a szitu, a környezet is működik, megvan a sztori - ami miatt mégis van némi zavarodottság, hogy a téma fókusza nem világos. Az is oké lenne, ha a gazdi úgymond mi lennénk, a nézők, tehát ha ott állnál, ahol a gazdi állt. Vagy, ha nem ezt akarod elérni, tehát ha a szociót akarod erősíteni és sztori kell, akkor viszont valamennyire a gazdinak is látszania kell. (hegyi)
értékelés:

ÖsszpontosításÖsszpontosításÖsszpontosítás

Jó a cím, mert leírja azt egy szóban, amit az elemzésben most sok szóban fogok elmondani. Állatot fotózni sokkal nehezebb, mint embert, de általában az emberek meg azt gondolják, hogy könnyebb, hiszen az állat nem szól vissza és nincsenek elvárásai. Viszont ellenben a helyzet az, hogy amiatt nehezebb, mert ahhoz, hogy értékelhető kép szülessen, ahhoz az kell, hogy összpontosítsunk. Ne csak arra, amit látni akarunk, hanem a teljes összképre. Jó a két kicsi a párkányon, de az ablak kerete nem jó. Jó az ismerkedős jelenet is, de a környezet zavaros. Szóval csak annyit, hogy ezek is portrék. És azok a szabályok vonatkoznak rájuk, amik a portréra is. És a fő hibák is pont olyanok, mint a portrénál szokás - kivéve, hogy állatot nehezebb fotózni, mert nem ül meg nyugton a seggén, amíg mi bíbelődünk a masinával. Hát, ez van. (hegyi)

Ragadózó tekintet

A harmadik feltöltött fotóm ebben a kategóriában. Éppen madarat látott repülni az égen Pepe cica és nagyon koncentrált én meg próbáltam elkapni a pillantását.

A tekintet megvan, de minden egyéb nem oké. A vágás, a belógó növény, az egész esetlegessége. (hegyi)

Az Úr a háznál én vagyok

A második fotóm Pepéről . A háttér itt sem az igazi, sajnos egy seprű belógott a képbe. Photoscapem van minden fotómon ezzel próbálok javítani, kicsit elmostam a háttért. Egy sima kis egyszerű Samsung masinával fotóztam portré módban.

Nos, igen, a háttér. Az van, hogy ha macska van a háznál és fotózni akarod, ki kell figyelni a helyeit és onnan amit lehet, eltakarítani. De itt jobbak a színek. (hegyi)
értékelés:

Őfelsége Pepe

Igazi macskarajongó vagyok. Két cicánk van. Pepe egy éve lakik velünk. Hűvös, távolságtartó egyéniség, nem barátkozik mindenkivel, csak ritkán hízeleg, eljátssza a felséges urat. Ettől függetlenül imádom. Ez a fotó tegnapi napon kora este fél 8 magasságban készült, már lemenni készült a nap, jók voltak a fények. Tudom a háttér nem az igazi, de nem tudtam rávenni őfelségét, hogy máshol "pózoljon". A fotó kedvéért négykézlábra ereszkedtem,jól bele is tört a fű a nadrágomba de talán megérte. Canon D450 DSLR géppel manuális beállítással készült a fotó.

Mindenképpen megérte, hogy földre ereszkedtél, így kell, az a jó, ha az állatkával egy szinten vagyunk, az ő világában, fentről lefelé egy más viszonyrendszert mutatnál, ami hacsak valami olyan nem történik, ami indok lenne, alapvetően alávetett, függő póz. A háttér... hát igen, lehetne szerencsésebb. Türelem kell, hogy eljöjjön a pillanat, hogy a cica jó helyre üljön. Ezt előre lehet szervezni, kosárral, takaróval, a háttérbe lógatott mosott ruhával, bármivel. Nem könnyű, tudom, 4 macskánk van. És egy kicsit talán épp a késő délután miatt sárgásak a színek, ezt érdemes picit korrigálni. (hegyi)
értékelés:

Nehéz az élet

Bár nem házi kedvenc, de mégiscsak állat, így ebbe a leckébe szántam. A jordániai Rum Vádi egyik tevéje szerepel a képen, és bár itt nem látszik, de vakarózott. Azok alapján, amennyi a képen látszik, azt hihetnénk, csak pihen, fejét a csőnek vetve – ezért is adtam ezt a címet.

Ez így kevés, nincs megoldva. Zavarosak az árnyékok, nem érteni, mi van az állattal, a környezet se érthető igazán, hogy mi az, cső, vagy korlát, szóval ez nem jön be. (hegyi)

Házi kedvenc

Értem a viccet, hogy házi kedvenc, de ez nem az, bele lehet a természetfotóba tenni. A pillanat jó, az is jó, hogy ebben a barnás színben van az egész, a föld és az állatok szőre jól működik. Fentről mindenképp levágnám azt a fél ujjnyit, amivel elérhető lenne, hogy bal felül az az új mintázat már ne legyen benne, nyilván ez átrendezné a súlypontot, ezért utána kell menni ennek a többi széleken is, de a kép jó. Azt nem tudom, hogy ha kevésbé erős a clarity, hogyan nézne ki, mert most határán vagyunk a hihetőnek. (hegyi)
értékelés: