10. Házi kedvenc

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
…
következő ›
utolsó »

Borzasztóan sok képet kell lőni, hogy legyen éles, jól exponált, és ahhoz , hogy a megfelelő távolságban legyen. Ez a kép is egy nagyobb kivágott szelete. Gyakorlatilag folyton mozgó a téma, ki lehet merevíteni napfénynél de nincs az az AF ami letudja követni. Még az f5.6-sem elég élesre fogni mivel az egész kutya 20 cm és 1,5 kg. Persze 85 mm FF , így lehetett volna F8 is, megmaradt volna a kellő háttér elmosás is hiszen a téma is kicsi. Egyébként új családtag, Segítséggel sikerült kettőtízed másodpercre leültetni. Napsütés és 2,5 cm-es fű. Földön hasalva, kutya szemének szintjén ahogy kell. Jöhetnék sürübben az oldalra, de jó látni még létezik. :)

Utolsó kép.

Vasárnap fociztam kicsit Misi kutyával, lett pár fénykép is, amik közül ez lett a kedvencem. A többi nem is igazán lett használható.

Kedves Zsófi, ezt én egy kényszer szülte megoldásnak érzem, a cica neked tetsző helyen feküdt le pihenni, viszont a környezet nem volt tökéletesen megfelelő, így jöhetett ki ez az álló forma. Viszont így olyan, mintha egy bitófa lenne ez a láncos gerenda. Lehetne vágni fentről, nem sokkal a szék fölött, hogy az egész ne legyen ennyire nyurga gép, de azt jól érzed, hogy ha így teszel, akkor meg értelmezhetetlen lesz az oszlop és a lánc. Ilyen esetben a két közlés viszonyát kell figyelembe venned, mit üzen a cica a széken és mit ez az oszlop a lánccal. A kettő együtt milyen történetet ad ki? Ugyanis most a kettő egyenlő erővel van jelen, viszont a sztori nem érthető, amit ez így együtt kiad. Sajnos igen, vannak helyzetek, a kisállat fényképezésben főleg sokszor, amikor van egy majdnem jó helyzet, de a környezeti dolgok szétverik azt. Ilyenkor nehéz, mert a cicát nem tudod kérni, keressen fotogénebb helyet. Ez van. (hegyi)

A kép már több éves. A volt párom családi macskája, épp "vadászat" közben.

A kép címét nem csak kitaláltam. Az elmúlt hétvégén lehetőségünk nyílt kipróbálni a lovaglást a Parajdi Sószorosban. Életünkben először lovagoltunk, ezen a képen pedig a párom életében először tart gyeplőt a kezében. Amint elkattintottam ezt a képet, tovább akartam menni, hogy a többi lovat is lefotózzam, mire ő: - Itt ne hagy vele, mert nem tudom, hogy mit csináljak! :D :D De végul csak megbarátkoztak, és nagyon jó túra volt.

Nyilván itt a szenzáció a szemben a tükröződő fotós, ez emiatt inkább lenne önportré, mint házi kedvenc, főleg, mert a kép alapján ornitológus legyen a talpán, aki megmondja, milyen bogár is ez. Viszont van egy fontos dolog, amit nem szabad kifelejteni. Ha ennyire szuper közel megyünk, akkor ez igényel utómunkát. Csináltam egy hevenyészett verziót, hogy mire gondolok. (hegyi)
értékelés:

Ez sokkal jobb, mint az eddigiek, meghitt és békés helyzet. A háttér függönye vagy mi, az ebből kihoz, egy új formát kapcsol be, és elvisz a figyelemből. A cicák olyanok, hogy fel lehet kelteni a figyelmüket a fényképezéssel, ha az ember nem hatánodik hirtelen mozdulatokkal vagy zajjal, akkor akár még érdeklődőek is lehetnek, szóval itt még az is lehet, hogy ha óvatosan fordulsz, ő követni fog a fejével és szemeivel, egészen addig, amíg már nincs a háttérben a zavar. A másik az utómunka, a sötétben lévő szem korrigálandó. (hegyi)
értékelés:

Jó a szitu, a környezet is működik, megvan a sztori - ami miatt mégis van némi zavarodottság, hogy a téma fókusza nem világos. Az is oké lenne, ha a gazdi úgymond mi lennénk, a nézők, tehát ha ott állnál, ahol a gazdi állt. Vagy, ha nem ezt akarod elérni, tehát ha a szociót akarod erősíteni és sztori kell, akkor viszont valamennyire a gazdinak is látszania kell. (hegyi)
értékelés: