10. Házi kedvenc

Megérkeztek az új cicák, Oszi már le is stoppolta magának Demetert.

Szintén macskás emberként, persze őt is rengeteget fotózom, igyekszem belevinni a saját stílusom, már amennyire hagyja őkelme. Kellemes minimalista kép, épp fésülés után, ahogy bosszúálló tekintettel mered rám a fürdőkádból.

Érdekes ez a macska, hallod-e, hogy mikre rá nem veszed. Nem nagyon úgy néz ki, mint aki ennek nagyon örül, ebből a tekintetből nekem most nem ez jön ki, de a macskák furcsa lények. Megint azt mondom, hogy akkor sem biztos, hogy van értelme ennek a képaránynak, hogyha a kompozíció nagyon adná, de most nem is adja, nincsen miért ezt a képarányt választani, sehova nem esik semmi ettől jobban a térben, nem kerül aranymetszésbe a macska, nem látom értelmét, márpedig ha nincs értelme, akkor ne csináljuk. Azt írod, hogy kellemes minimalista kép éppen fésülés után, nos, a saját lovunk dicsérése az egy kicsit olyan izé, ez még nem kellemes minimalista kép, főleg úgy nem, hogy nincs rajta az orra meg a bajsza. Ha egy kicsit jobban kidugná a fejét, akkor azt mondom, hogy oké, hogy van egy macskafej, de most csak két macskaszem van és ez így most nem elegendő, mert a macskának lényegi része az orra meg a bajsza, ha nem muszáj, ne hagyjuk le. (hegyi)

Mángold aratás után.

Drága cica, ahogy látom ő egy kis félszeműke. Mángold aratás után vagyunk, ahogy a leiratból tudjuk, én magam nem ismerem ezt a növényt. Nagyon-nagyon jó ez az egész, talán fent egy kicsit sok, kevesebb is elég lenne, ha ezt megoldod fekvőben, akkor működik, tudom, a négyzetes meg az instagram, de ez most menne anélkül is. Nagyon-nagyon szubjektív és személyes ez az egész, szóval tetszik. (hegyi)

Nos, mivel itt lakom és ismerem a szereplőt, tudom, hogy amit beszélek, mennyire nem könnyű, de: ha picit mozdulsz balra, akkor Kormi az oszlop elé kerül teljes formájában. A másik, hogy időt kell szakíts arra, hogy az utómunkát megtanuld. Itt az ideje, hogy úgy mondjam, mert egyre inkább az van, hogy amit kell, ismersz már formában, ötletben sincs hiányod, de a finishelés, az utómunka az hibádzik és ez az, ami miatt az a sok munka, amit beleteszel a képbe kevésbé lesz perfekt, mint lehetne, ha hozzátennél még 5 perc melót a gép előtt. Nem ördöngősség, amiről beszélek, csak kis maszkolás, kis takarítás. Mert a színek, a formák, a helyzet jó, figyelemfelkeltő. (hegyi)

nyájőrző v2

Azt nem tudom biztosan beazonosítani, hogy milyen nyáj, talán valami barikák vannak ott a fák között, de nem annyira jellemzően és hát nem is az őrzés most az a pillanat, amit most látok, hanem az ahogy a kutya, valószínűleg attól, hogy megneszelte a te jelenlétedet, elkezdi keresni a zajnak a forrását, hogy jó ember vagy rossz ember, futni, menekülni kell vagy harapni, mintha éppen azon lamentálna a kutyus, hogy mitévő legyen. Ebben az értelemben ez izgalmas, de abban az esetben, ha ez egy nyájőrzésről szól és azt akarnád megmutatni, akkor azt mondom, hogy érdemes lett volna máshonnan megfotózni ezt, mert most ezek a kis állatkák, akiket ő őriz, jelentéktelenné váltak hozzá képest. Úgy forgattam volna a kamerát, hogy többet kapjak abból a nyájból, amit őriz a kutya és akkor én is, mint néző a feladatra tudok koncentrálni. (hegyi)

Murphy

Furcsa ez az egész világ. Olyan, mint egy világégés utáni Henri Rousseau kép. Itt vagyunk egy nagyon komor helyszínen, az egyetlen vidám színfolt az a zöldekkel és sárgákkal megjelenő talaj, minden más nagyon kemény és kopogós és egyszer csak itt áll valami érthetetlen módon egy kutya. Persze nem vagyok hülye, tudom, hogy ez egy sétáltatás és te is ott voltál, hiszen valaki elkészítette ezt a képet, de mégis most ez a fajta direkt kapcsolat nincs a képen, hanem a kutya, mint önmagában valóként, mint főszereplő szerepel egy olyan mesei történetben, ahol nincs gazda, mint egy erdőbe menekült vadállat, aki keresi a többieket, mert lekéste a csatlakozást. Érdekes és izgalmas helyzetet teremtettél, nem egy szokványos kutyás kép, az biztos. (hegyi)

Rory

Azt mondom, hogy annak ellenlére, hogy utálom a szépiát, de ez így hangulatilag rendben van, csak a minőség és a kompozíció az, ami miatt az eredmény nem azon a szinten van, ahol amúgy te már képeket készítesz. Szóval erre érdemes figyelni, ellenőrizni, hogy az jött-e létre, amit akartam? Mert mit mesél ez a sok felület az újságból? És mi ennek a cicához az arányaiban a köze? Jó, hogy van, de azért a macska lehetne hangsúlyosabb. (hegyi)

Nyájőrző

Kedves András, ez egy nagyon érzékletes póz, egy igazán beszédes tekintet, gesztus, ez erénye a képnek. Amit nem értek, miért állóban készült? Fenn nekem nem nagyon fontos amit látok, míg oldalt lehetne tágabb, segítene az értelmezésben, nem szorulna ennyire a képszélre az állat. Talán ennyi, amit máshogy csinálnék. (hegyi)

Fehér ló

Érdekes, megint a jobb széllel van bajom. Azzal, ahogy a kerítés mellett hagyod, hogy résnyire kinyíljon a tér. Enélkül kompakt, feszes lenne, így most az ott nekem lötyög. Kiváló, ahogy a lovon használod a tónusokat. Én viszont nem használnám ezt az utómunka életlenítést, mert amiatt idegen, hogy a valóságban ilyen élesség itt nem állhat elő, hogy a ló előtt a kerítés éles, a ló is elég sokáig éles, de balra a kerítés már nem éles, azaz lebukik az, hogy egy cirkuláris életlenítő filterrel van dolgunk. Nem kell, bízz magadban, hogy elég, ahogy ezt megcsináltad enélkül is, elég a tónusokkal emelni ki a lovat, nem kell erre erősíteni ezzel még. (hegyi)

Vörös ősszel

Vele már találkoztam a tavasszal is http://latszoter.hu/szakkor/utcai-macska , most csak telefon volt nálam, de ő még mindig szép példány.

Az van, hogy a macskás sorozathoz az kevés, ha egy képen totálban van egy macska, bemozdulva, a környezet nélkül. Ez így nem értelmezhető, nem mutat túl azon, hogy a képen van egy macska. (hegyi)

Teknőc

Van egy kiállása ennek a macskának, az biztos. Nyilván nem teljesen kiszámíthatóak ezek az utcai állatok, de én azért jobban örültem volna, ha még lejjebb van a kamera. Tudom, tudom, nem egy egyszerű dolog lefelé mozogni, a föld felé, mert a gravitáció egy furcsa barát, és néha megtréfál minket, de érdemes lenne egy kicsit még lejjebb, még lejjebb. Az ő szintjükön kell mozognunk, akkor fog ez működni. Látod, az előző képnél lementél, és abszolút szerethetővé vált a kép, a mi barátainkká váltak, oda le kell menni, ahol az előző képnél jártál. Történet nélkül ha ennyire tág a környezet, nem él meg a kép. (hegyi)

Pajtik

Ez haláli, abszolút rendben van. A két foltos arcú indián. Büszke tartás van, azért látszik, hogy megélt sorsok ezek, mind a két állatkának megvan a két története már, valószínű, hogy nem voltak egyszerűek ezek az évek, amik elmentek fölöttük, nagyon jól sikerült ez a kettős portré, abszolút működik, még az a kék autó is jó, hogy ott van, mert az ad egy játékosságot, egy dinamikát ennek. Köszönöm, hajrá, ez jó lett. (hegyi)

Nagy találkozás

Ha egy fél centi lenne alul, jaj de nagyon szeretném, de ettől függetlenül ez még így is jó: a félszemű macska, meg a másik. Ebből a képből most nem jön le, hogy mi a következő lépés, mert ahhoz a másik macskának is kellene lássuk a farkát, hogy tudhassuk, hogy itt most ismerkedés van-e vagy harc, vagy régi haverok találkoztak, de tulajdonképpen a megfigyelésed jó. (hegyi)

Tetőn

Tulajdonképpen aranyos ez a dolog, én kicsit keveslem most azt, ami a bal oldalon történik. Az első ötletem az volt, hogy mi lenne, ha levágnánk, persze akkor érdektelen az egész, mert a helyzetet vágnánk le, hogy értelmezni lehessen, hogy ez egy tető, kell az oda, de ha már ott van, akkor legyen több belőle még egy ujjnyival. Akkor ráadásul meglenne az is, hogy honnan merrefelé mutat ez a dolog. Azt a vackot, ami a falon van, nyugodtan le lehetne vágni, arra nincsen nagyon szükség, el is viszi a figyelmet, és azt a másfél ujjnyit hozzátenném a bal oldalhoz. Egyébként a dolog jó, utómunkában van mit fejlődni, úgyhogy most már itt az ideje, hogy egy kicsit a photoshop használatával is foglalkozz. (hegyi)