10. Házi kedvenc

Teljes hasonulás

Teljes hasonulás

Tudom, hogy a házi kedvencbe leginkább állatportrékat vár a pedellus - leginkább ez derült ki számomra a leírásból. És mehetne talán a talp leckébe is, vagy a barátság fele is mehetne (ha hinnék az egyoldalú barátságban). De most úgy gondoltam, hogy ezt a házikedvencet a gazdiján keresztül mutatom be. Lehet, hogy tévedés?

Ez az egész nagyon izgalmas attól, hogy nem akarsz valamilyen tárgyias bemutatás felé elmozdulni, vagy nem akarod azt, hogy itt most fajtatiszta jelleggel beazonítható legyen a főszereplő, sőt, tulajdonképpen a másik szereplőről sem mondasz sokat, egyértelműen még azt sem tudjuk, hogy fiú, vagy lány, gyerek, vagy felnőtt, hanem arról adsz nekünk közlést egy formai játék által, ami a kettőjük kapcsolatát mutatja. Hogy mi történik a felső régióban, hogy ők egymással milyen egyéb interakciót folytatnak, azt jótékony homály fedi a képkivágás miatt, amit alkalmaztál. Az egész, miközben egy nagyon tárgyias, nagyon grafikus és nagyon karakán, határozott megoldás, aközben nagyon szemérmes is, mert nem akar minket szembesíteni egy kapcsolat tárgyiasságával. Nagyon jók a tömegek, amiket ide felraktál, nagyon szépen dolgoztál ezzel. Az egésznek van egy szürrealitása, hogy olyan, mintha egy árnyszínházas előadás lenne a repülő kutyával, és ha már elmozdultunk ebben az értelemben, akkor azt is mondhatom, hogy Chagall-i ez a megközelítés. Jó a ritmus, tetszik, megvan a 3 csillag, és a leckemegoldás is, István. Azt szeretném mondani hozzá, hogy ha már valamilyen szelencét kinyitsz, egy ilyen kis kincsesládát, akkor tessék ezen az úton továbbmenni, jó? Tehát, hogy ne csak egy ilyen felvázolást kapjunk, hanem próbálj ezzel dolgozni a továbbiakban is. (hegyi)
értékelés:    

A miénk

A miénk

Az a helyzet, hogy ez egy olyan kép, ami így, ebben a formában valószínű, hogy a kép készítőjének, és az azon szereplőknek is nagyon fontos érzelmileg, ugyanakkor, mint fotográfia, nem éri el azt a szintet, ami azon kívül, hogy a családi albumba kerül, egyéb elvárásoknak is megfelelne. Egyrészt, mert elég rendesen belevágtunk az egyik főszereplő fejébe, nagyon szűkre van ez az egész véve, másrészt pedig elég problémásnak érzem azt, hogy nem egy szerkesztett, nem egy végiggondolt, nem egy előre lejátszott történetet mutatunk, hanem esetleges ez az egész pillanat. Én elhiszem, hogy a nagyi felkapta ezt a kiskutyát, épp megszeretgette, és ez egy kedves pillanat volt, amit meg kellett ott örökíteni. De ha valamit az örökkévalóságnak akarunk közölni, akkor érdemes lenne odafigyelni arra, hogy milyen háttér előtt dolgozunk, hogy milyen pózban örökítjük meg a szereplőket, hogy nem vágjuk le a másiknak a fejét, és ha már ezt a pózt akarjuk mutatni, akkor az az ölelő kar szerepeljen már valamilyen módon azon a képen. Az, hogy önmagában körbevágjuk a kutya fejét, nem lesz elegendő. Visszaadtam ismétlésre. (hegyi)

Haza vár II.

Haza vár II.

Ha nincs gazdi, akkor a falnak dörgölőzni is jó.

Abszolút működik ez a dolog, ez egy tökéletesen rendben lévő meglátás. Talán annyit hozzátennék, hogy a kép baloldaláról azt az egyujjnyit, nagyjából, ami ez a koszosnak tűnő házfalrész, azt én levágnám. Magyarán az ablakmélyedés után rögtön vágnék. Akkor egy sokkal feszesebb ritmust kapnánk. Ettől függetlenül a kép az tökéletesen rendben van és az üzenet is. Megvan a három csillag és megvan a leckemegoldás is. Azzal együtt, hogy a kompozíció nem árt, hogy ha feszesebb. (hegyi)
értékelés:    

Princ

Princ

Ez itt már egy kettős portré, a macskáról, és a gazdájáról, vagyis feltételezhetjük, hogy itt a gazdát látjuk, mert nem csak attól van kapcsolat, hogy a kezében tartja ezt az állatot, hanem a megfigyelés is rajta van ezen a képen, a gazda szeme, az nagyon ott van. Örülök annak, hogy a macskán van a hangsúly, mert ezekben a szituációkban, legalábbis a gazdának ott belül, mindig a kicsi állat az, aki a fontos, tehát ő a főszereplő, rá büszke, és legyen az akármilyen koszlott macsek, vagy háromlábú kutya, de a gazda szemében az a legszebb, és ez a kép ezt mutatja, úgyhogy köszönöm szépen! Átteszem ezt a képet a házi kedvenc leckébe, és ott ez egy 3 csillagos leckemegoldás, ugyanis fontos a kapcsolódás. (hegyi)
értékelés:    

Haza vár

Haza vár

Őrszemként figyeli az utcát, míg a gazdi hazaér.

Nagyon kedves kép, nagyon jó a jellemrajz, és a jellemábrázolás ezen a képen. A kompozícióval azért nem értek egyet, mert miközben egy perspektivikus ábrázolás történik, a tömegelhelyezésnél egyensúlyba került a macska tömege a kép jobb oldala felé eső, hozzánk közelebb lévő ablakkal, falrészlettel. És ez az egyensúly nem tesz ennek most jót, mert elvonja a figyelmet a macskáról. Ráadásul jól használva a mélységélességet, nagyon nagy életlen felületet is hagysz. Abból, ami térben elöl van, ami a kép jobb oldalára esik, én biztosan vágtam volna 2 ujjnyit minimum, de az is lehet, hogy többet, így egyből élne a főszereplőd. Nekem most így annyira nem. Esetleg, ha ez a ház folytatódott volna még tovább, akkor lehet, hogy elég lett volna az is, ha egy picit mozdítasz a kamerán, hogy megforduljon ez az arányrendszer, tehát, hogy a macska közelebb kerüljön hozzánk, és a macska mögött legyen még tér, ahol ezek a ritmusok ismétlődnek. De azzal, hogy az orrunkba tolódik ez a nagy-nagy életlen felület, óhatatlanul zavarba jövünk, mert annyira belemászik a személyes terünkbe. (hegyi)
értékelés:

Bizalmacska

Bizalmacska

Megnyomorgatásaimat hősiesen viselő és ezt szememre soha nem vető őcicósága, Duci és én, szóval mi (aú) ;)

Nagyon érdekes ez a kép, azzal együtt, hogy van az egészben egy többsíkú játékosság. Egyrészt, mert van egy primer közlés, a kismacska és a kéz, és ennek a kettőnek a kapcsolata. Itt nem örülök annak, hogy a kézbe belevágtunk, de mondhatom, hogy mellékes, mert maga a gesztus létre tud jönni. Másrészt van a fej és a macska kapcsolata, bár a macska kifordul ebből az üzenetből, de az is érezhető, hogy ez egy dinamikus helyzet, tehát ez másodpercenként változik, hogy ő most a kezeddel van elfoglalva, vagy az arcoddal, vagy amivel. Aztán van a testi formák kapcsolódása. Azt gondolom, hogy ez az üzenetrendszer ebben a kompozícióban jól tud működni. Mindazzal együtt, hogy az adott helyzet is meghatározza, hogy az ember mennyit tud belemozogni ebbe a történetbe, például a szemed mellett a háttérben ott van valami folt, amivel nem tudok mit kezdeni, és az engem zavar ott a homlokod körül, hogy az ott most micsoda, hogy az a hajadból egy darab, vagy volt valami szék, vagy asztalláb, vagy nem tudom, hogy mi. De nyilvánvaló, főleg, ha ez egy önkép, akkor az egy plusz nehézség, hogy hogyan exponálok ki egy ilyen ügyet úgy, hogy az ne zavarja meg a szereplőt, mert ezek a kis állatok rendkívül érzékenyek tudnak lenni egy technikai eszköz jelenlétére. Néha sokkal érzékenyebbek, mint mi magunk. Az üzenet jó, megvan a 3 csillag, a leckemegoldásig azért kérnék még képeket, de ez egy 3 csillagos kép. (hegyi)
értékelés:

Andor mosakszik

Andor mosakszik

(titkon macska)

Az mindenféleképpen látszik, hogy valamilyen tevékenységben van a kutya, bemondásra most elfogadom, hogy ő mosakszik, nagyon szorgoskodik, ez tényszerű, hogy valamivel nagyon el van foglalva, de ez másodlagos. Ha a cím utal rá, rendben van. Nem ez a nagy kérdés, hogy ő most mosakszik, vagy valamivel játszik, hanem az ő jelenléte a lényeges és az ő jelenléte itt nagyon határozott. Nem csak attól, hogy a mélységélességet hogyan választottad meg, hanem attól, hogy a színvilágban, az utómunkában, a nézőpontban, a horizontban, ezzel a belső világban, ami az ajtó mögött látszik, és a világításban összeáll valami történet. Nyilvánvalóan mindenki máshogyan fogja ezt a mesét elmondani, de van mese. És ennek a képnek itt a lényege. Azzal, hogy a kinti világot is jelzésként szerepelteted az ajtófélfával, hogy abszolút látszik az a hívogató belső melegség, ami ebben a szobában van a fények által, a megvetett ággyal, azzal, hogy ez az egész ráadásul olyan, mintha egy filmrészlet lenne, nagyon érdekes hatása van ennek az utómunkának, amit itt véghezvittél. Ez az egész együtt így mesélni képes egy viszonyrendszerről. Mégpedig arról, ami a házi kedvenc és a gazdája, vagy a környezete között létrejön. És nyilván, ha van értelme ennek a leckének, akkor az itt keresendő, hogy ezeket a történeteket megtaláljuk, és megpróbáljuk képi eszközökkel megfogalmazni. És ennek nagyon örülök, hogy – legalábbis az én számomra – ez sikerült! Megvan a 3 csillag, és megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Bújj-bújj

Bújj-bújj

A kép ez egészen elképesztő. Akkor is, hogyha nem olvasom el a kommenteknél azt, hogy hogy is készült. Egy plusz háttérinfó az, hogy a saját hajadat használtad föl ehhez a rácsozáshoz. Mindennel maximálisan egyetértek. Érdemes lenne ezzel még tovább dolgozni, azért mert van egy nüansznyi probléma, hogy pont a szembogarát takartad ki az egyik hajszállal a macskának és ettől olyan félszemű érzete van az embernek, mint hogyha az a szeme sérült lenne. Mind a két szemre szükség lenne. Viszont az ötlet abszolút zseniális és én most fölhívom a figyelmet egy részre, és ez a kép, hogy ha tulajdonképpen csak erről a részről szólna, akkor is tökéletesen rendben lenne, egy sokkal szűkebb vágásban is akár. Mégpedig arra a részre, ami a bajszokkal és a hajjal létrejön. Nagyon érdekes és izgalmas játék lenne az, hogy ha csak ilyen kis részeket kimetszve mintegy ilyen feladat-rejtvényt, mint egy kvíz kérdést dobnád ezeket föl és azt mondanád, tessék megnézni, ez mit hoz ki, vagy az mit mutat. Viszont ez így egyben is abszolút őrületes. Én erre megadom a három csillagot, a leckemegoldásra pedig még várnék, azért van itt formai dolog, amit pontosítani kéne, de az irányvonal az abszolút jó. Nagyon szerethető ez az egész. (hegyi)
értékelés:

Gömbhal vagyok... gömbhal vagyok...

Gömbhal vagyok... gömbhal vagyok...

Turbó a törpesünim megsértődött, mert fel mertem kelteni.

Irigyellek a házi kedvencedért, szeretem a süniket, sok érdekes megfigyelésben lehet részed általa - és erre szeretnék a képednél is támaszkodni, amikor ismétlésre visszaadom, mert azt gondolom, hogy a póz és a forma izgalmas, hiszen közeli párhuzam így a tengeri sünnel, és szépen exponálhatóak a tüskék is, de ebből a környezetből mindenképpen érdemes lenne kilépni. A számítógép billentyűzete nem hordoz esztétikai formát, nem érvényes képelem, hiszen a cél nem egy szociografikus megközelítés. Tedd meg, hogy a sünbarátod ugyanolyan modellnek tekinted, mintha ember lenne, és ennek megfelelően keress helyszínt és helyzetet ahhoz, hogy őt bemutathasd. (hegyi)

Zwettlrer"s Cora

Zwettlrer"s Cora

Szelíd volt, s szeretett...

A harmadik kutyás képet kapjuk rövid időn belül és ez nekem nagyon is arról szól, hogy itt valami nagyon erős kötődés van a kutyákhoz – nem csak ennél a képnél érződik ez, hanem a többinél is. A múltidő arra utal, hogy ez a kutyus már nincs velünk és ezek az emlékezések mindig fontosak. Ehhez nagyon érzékletesen és finoman csatlakozik az a keretezés amit kapunk és ritka eset, de ez elfogadható. Hát, abból dolgozunk amink van, most hogy ez egy ruhaszárító kötél előtti felvétel, ezzel most nem nagyon lehet mit csinálni. Az üzenet erős és a jelenlét is erős. Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjam, hogy egy elfogadható kép abban a tekintetben is, ami a portrét illeti - mert én ezt ugyanúgy portrénak fogom fel, mintha ember lenne a modell. Egy dolog amit el szoktam mondani és ezt újból felidézem: nem tartom jó ötletnek a vakuval való fényképezést. Ez legelsősorban a macskákra igaz, mert az ő szemberendezésük úgy van kalibrálva, hogy lényegesen kevesebb fényértékre állnak be és mindehhez képest az a fénymennyiség, amit a vaku kibocsát, az tulajdonképpen mindenféle kontroll nélkül jut be a szemükbe és okozhat károsodást, riadalmat – ez igaz a kutyákra és minden más állatra. Az ember viszonylag fel tud készülni. Emlékezzünk vissza mi van akkor, ha szembevakuznak bennünket – erre az állat abszolút nincs rákészülve. Ami a másik része az az, hogy hát igen a vaku elég furcsán rajzol és elég furcsa helyzetet hoz. A nagyon közel lévő részek kiégnek, a távolabbi részek teljesen bebuknak és van egy viszonylag szűk sávunk, ahol értelmezhető fényviszonyokat kapunk nagyon erős árnyékokkal és kontrasztokkal. Úgyhogy ez, amit én hozzá tudok fűzni. Ez egy 3 csillagos kép, de a leckemegoldásra én még várok. Meg lesz az hamar, csak azt gondolom, hogy jó lenne valamit a jelenből is látni. Tehát szeretném, ha van most kutyád vagy a környezetedben bármilyen állat, akkor arról készítenél valami olyan képet, ami portré kép, tehát ez úgy gondolom hogy személyiség és jellemrajzot mutató kép – úgyhogy várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Társ

Társ

Barát. Minden körülmények közt.

Anno, amikor létrehoztuk a barátság leckét, akkor jöttek a kutyás-macskás képek, főként a kutyásak, mert hát az egyik legnagyobb ilyen közhelyüzenet az, hogy a kutya az ember legjobb barátja. Én most az mondom, neked, hogy ez házi kedvenc. Azért, mert pont erről szól a kérdés, ami a különbség a házi kedvenc és a barátság lecke között. Arról, hogy akkor tud megállni bármilyen állatos kép a barátság leckében, ha túl tud mutatni a primer üzeneten. Itt most legfőképpen a kutyáról kapunk képet, a gazdáról semennyit. Tehát abban sem lehetünk biztosak, hogy ő a gazdájához dörgölőzik hozzá. Magyarán a kutya gesztusa erős, de a gazda gesztusa nem létezik, nincs a képen jelen. Ez azért fontos, mert a barátság nem egy egyirányú utca. A másik, amit hozzá szeretnék tenni, hogy a barátság lecke mindig arról szól, hogy magunkat próbáljuk meghatározni. Tehát én arra lennék azért kíváncsi, hogy Tamásnak a saját viszonya micsoda a barátsághoz és, hogy ezt próbálja meg megfogalmazni képileg és nem azt, hogy egy elvont kérdéskörben mit gondol a barátságról. Én azt gondolom, hogy ez lenne a cél az első megközelítésnél. Tehát most egy olyan döntés fog születni, hogy ezt a képet áttesszük a házi kedvenc kategóriába, a barátságról pedig szeretném, ha egy ismétlést kaphatnék. A házi kedvenc kategóriájában ez a kép tulajdonképpen minden sutasága és szervezetlensége mellett egy három csillagos megoldás, pontosan azért, mert megpróbál lebontani valami sztereotípiát, ami az adott kutyafajtához köthető és ez egy fontos feladat. Mindenkinek megvannak a maga gondolatai a terrierekről. A híradások és a média nagyon sokat beszélt egy időben erről. Én most azt gondolom, hogy ez egy jó irány lehet, de akkor ezt tessék tudatosan végigvinni. (hegyi)
értékelés:

Játszani jó!

Játszani jó!

Viszonylag sok állatos képpel találkozom, hiszen a közösségi oldalak másról sem szólnak szinte, mint hogy politizálunk, állatos képeket vagy kisgyerekes képeket osztunk meg és ki-ki a saját vérmérséklete szerint tudja ezt elviselni. Tehát sok ilyen házi kedvences képet kapunk - én magam már lassan ott tartok, hogy kezdem fontolgatni azt, hogy aki úgymond egymásután folyamatosan csak ilyen képet oszt meg és semmi mást nem kapok tőle, hát azzal az ismeretséget - legalábbis a Facebook-on - megszakítsam. De ez a kép nem erről szól! Egyrészt van egy primér humora, ahogy ez a cica ugrik a hóban. Látom, hogy valami hó is repül felé és azzal játszik, de mindez abban a környezetben és abban a helyzetben, amiben ez elkészült, egy viszonyrendszerről is mesél. Arról a viszonyrendszerről ami közted és a macska között kialakult, vagy a néző és a macska között kialakulhat, tehát itt nem csak arról szól a dolog, hogy a saját akarata ellenére idétlen pózokba lefotózunk állatokat és azt mondjuk, hogy ez milyen vicces, hanem itt abszolút érezhető hogy itt most játszási helyzet van, és ebben a valós játszási helyzetben kaptuk le a főszereplőt - és ez egy jó dolog. Persze lehet azt mondani, hogy ott van az ereszcsatorna, ami nem biztos, hogy jó helyen van és a kerítés is kérdés, de én ezzel azért nem foglalkozom, mert a valóság az ilyen, mert ezek a valóságban is ott vannak (mit lehet csinálni, a játéknál ez nem elsődleges szempont). Az egy másik kérdés, hogyha azt kérdezed, hogy: „okés, hogyan tovább?”, akkor a következő dolgot mondanám: mielőtt nekiállunk fényképezni körbenézünk, belenézünk a keresőbe, megnézzük azt hogy mit látunk, tehát először szereplő nélkül megfigyeljük ezt a képet. Gondold végig ezt a képet anélkül, hogy rajta lenne a cica aztán mindehhez képest keresd meg azt a helyszínt, ahol majd ezt az egészet létre akarod hozni, mint történetet. Aztán beállítod ezt az egészet, felkeresed a helyszínt és utána mondod azt a cicának, hogy Mircike, gyere, játszunk! Mircike biztosan fog veled jönni, ha más nem akkor kis jutalomfalatkákat a zsebünkbe csempészünk, mert mindegyik kisállatnak megvan a személyisége, tehát mindegyiket máshogy fogjuk tudni odacsalni, és egészen biztos vagyok benne, hogy ő egy teljesen más helyszínen is ugyanígy lelkesedne ezért, hogy játszhasson a hógolyóval. Ha mindez létrejött, elkezdhetsz dolgozni. Arra mindig figyeljünk, hogy lehet, mi sokáig bírjuk ezt, de ők kevésbé - viszont az ösztön mindig erősebb hatás, magyarán én is játszottam úgy ezüstlabdával a cicával, hogy már lógott szegénynek a nyelve, el is szégyelltem magam, hogy én élvezem, milyen aranyosan játszik, ő meg már az ösztöntől hajtva tulajdonképpen a végkimerülés határára kerül, tehát legyünk tekintettel arra, hogy ezek nem örökkévalóan fenntartható helyzetek. Körülbelül fél - 1 perc az, amit ezek a kisállatok ezekkel a játékokkal jól kibírnak, utána már viszi őket az ösztön, de lehet, hogy ez már nekik nem tesz jót. Ez a kép nekem egy abszolút 3 csillagos kép és megvan a leckemegoldás is. Most azt mondom Brigittának, hogy várom a folytatást - tehát Mirci megmutathatja magát egyéb szituációkban is, ő egy játékos cica, így abszolút alkalmas arra, hogy instruáld. (hegyi)
értékelés:    

ribizli

ribizli

A ribizli nem a neve a cicónak :), akinek cicája van annak nem ismeretlen a póz, ráadásul egy lány cicától ez kifejezetten ... ribizlis :)

A leiratot nem teljesen értem, hogy ha nem a neve a macskának, akkor mi a ribizli? Lehet, hogy ez valami szleng, amit nekem ismernem kéne, de én nem tudom, hogy ez micsoda. Ettől el is tekintek. Maga a póz és a gesztus rendben van. Kicsit olyan kórházi ágyas jellegű az egész, olyan, mintha a János kórházba bevitték volna a cicát és ott feküdne. Bocsánat, hogy ezt mondom, de hát nyilvánvaló, hogy nem lehet mindig minden pózt megcsinálni, bár ha ennek a cicának ez egy bevett szokása, akkor érdemes lesz ezt a képet majd megismételni. Odafigyelni például arra, hogy a fejénél, ahogy húzódik egy vonal az ágytakaróval, az nem annyira erős. És hát én a háttérből kevesebbet adnék. Az ágyvég deszkája nekem már sok, és még mögötte is van valami. Nem egy könnyű meló az állatokat fotózni, és beismerem. Maga az, hogy ez a világos drapéria van, az kitűnő. Nem tudom, ez mennyit lóg le az ágyról. Ha valamihez kihúztad volna az oldalt lelógó részt, tehát nem hagyod, hogy az ott fityegjen, hanem elhúzod oldalra, akkor ki lehetett volna húzni ezt a hátteret annyira, hogy ne legyen ennyire közel a macska tömege és feje az ágy széléhez, mert ettől befejezetlen a jobb fölső sarok. És még valami. Divat a kis mélységélesség, ezt látjuk fotóban, videoklipben, mindenütt, néha szemészeti reklámnak tűnik, hogy látok vagy sem... de azt kell mondjam, hogy azért ne essünk a mértéktelenség hibájába, ennél nagyobb mélységélesség kellene. (hegyi)
értékelés:

A smink nélküli modell

A smink nélküli modell

Bár hallgat a nevére (Bambi), sosem kell szólni neki. Mindig a sarkamban van, mint egy kiskacsa. Azért választottam ezt a képet mert ez mesél a legtöbbet róla, rólunk. Még a fotózásban is szeret részt venni a kedvemért, habár nem túl szimpatikus számára az arcába tolt kamera (ezt a pillantásában is látni lehet, azt hiszem).

Ez egy nagyon izgalmas portré. Benne van minden titokzatossága a macskafotóknak, az az érdekes benne, hogy ritka eset az, hogy ezek a kisállatok ennyire partnerek abban, hogy fénykép készüljön róluk. Azzal, hogy az elején elmondom, hogy megvan a leckemegoldás, annyit hadd mondjak, hogy egy kicsi utómunka nem ártana. A jobb alsó sarokban most az arcnál és a nyaknál lévő rész fehérje már túlságosan sok fényt kapott, és ebből egy kicsit maszkolással vissza lehetne venni. Ugyanígy a nekünk bal oldali szeme túl kevés fényt kapott, maga a szemgolyó, és ebben talán egy kicsit világosítani lehetne. Ez utóbbi esetben ezt úgy kell megoldani, hogy a kontraszton is egy kicsit változtatsz azért, hogy a térbelisége a szemnek is megmaradjon. Ez a két csinosítási javaslatom van, de a kép abszolút szuggesztív és erős. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés: