10. Házi kedvenc

Macskával engem bármire rá lehet venni, még arra is, hogy 3 csillagot adjak. Ugyanakkor, ha az a kérdés, hogy ő most rejtőzködik, akkor talán egy kicsit a környezetből többet kellene adni. Most annyira körbevágtuk ezt az egészet, hogy ez a zöld még kevés nekem ahhoz, hogy őt rejtőzködni lássam. Elhiszem, mert leírtad, de én most nem a rejtőzködést látom, hanem azt, hogy zavar ott engem az a fikusz levél, és én azt onnan elhajtanám. A tömegelhelyezésnek sem ártana, ha oldalirányban kapnánk még valamit, akár két-három ujjnyit is ahhoz, hogy ez az egész a maga dekomponáltságával majd helyrebillenjen. A háttérrel, ami történik, az abszolút rendben van, látom egyébként, hogy itt is valamilyen, akár dupla expós, akár tükröződéses helyzet van, ezt persze nem tudom innen egyből megmondani, hogy ez micsoda, de valami fátyol került erre a képre, ami nem tesz rosszat neki, az ott helyén van. Nyilvánvalóan az is kérdés, hogy ez a macska mennyire barátságos, mennyire kezelhető, mert mindebből a ritmusból nekem most a humor irányába kilóg, hogy a kis homlokán ott vannak ezek a szöszök. A mi macskánk is, és tulajdonképpen az összes ilyen bujkálós őrült, de nekem azért most ez nem annyira illik ehhez a képhez. (hegyi)
értékelés:

Túl sokat nem fogok ehhez hozzátenni, mégpedig azért nem, mert ez egy nagyon rendben lévő grafikai megoldás. Jók a kontrasztok, jók a fények, jellemző, és jól beazonosítható a modell, de ugyanakkor van benne egy áttételezés, amitől ez az egész univerzálissá válik, és nem csak egy kis állat megörökítéséről beszélünk, hanem ennél sikerült túlmutatnunk. Az is jó, hogy majdnem fekete-fehérben van ez az egész tartva, és mégis van egy ilyen kékes árnyalata, egy kicsit ilyen hűvösebb, távolságtartóbb árnyalata. Ez azért jó, mert ezek nagyon kis cuki állatkák, és az internet tele van ezekkel a tényleg nagyon édes képekkel, és a szó mindenféle értelmében értem azt, hogy édes, és ebből most sikerült visszább vennünk, tehát nem érzi úgy az ember, hogy egy nagy tál mignon-t próbáltak lenyomni a torkán, és hát, emésztési problémái lennének. Úgyhogy köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés:    

Az a helyzet, hogy ez egy olyan kép, ami így, ebben a formában valószínű, hogy a kép készítőjének, és az azon szereplőknek is nagyon fontos érzelmileg, ugyanakkor, mint fotográfia, nem éri el azt a szintet, ami azon kívül, hogy a családi albumba kerül, egyéb elvárásoknak is megfelelne. Egyrészt, mert elég rendesen belevágtunk az egyik főszereplő fejébe, nagyon szűkre van ez az egész véve, másrészt pedig elég problémásnak érzem azt, hogy nem egy szerkesztett, nem egy végiggondolt, nem egy előre lejátszott történetet mutatunk, hanem esetleges ez az egész pillanat. Én elhiszem, hogy a nagyi felkapta ezt a kiskutyát, épp megszeretgette, és ez egy kedves pillanat volt, amit meg kellett ott örökíteni. De ha valamit az örökkévalóságnak akarunk közölni, akkor érdemes lenne odafigyelni arra, hogy milyen háttér előtt dolgozunk, hogy milyen pózban örökítjük meg a szereplőket, hogy nem vágjuk le a másiknak a fejét, és ha már ezt a pózt akarjuk mutatni, akkor az az ölelő kar szerepeljen már valamilyen módon azon a képen. Az, hogy önmagában körbevágjuk a kutya fejét, nem lesz elegendő. Visszaadtam ismétlésre. (hegyi)

Ez itt már egy kettős portré, a macskáról, és a gazdájáról, vagyis feltételezhetjük, hogy itt a gazdát látjuk, mert nem csak attól van kapcsolat, hogy a kezében tartja ezt az állatot, hanem a megfigyelés is rajta van ezen a képen, a gazda szeme, az nagyon ott van. Örülök annak, hogy a macskán van a hangsúly, mert ezekben a szituációkban, legalábbis a gazdának ott belül, mindig a kicsi állat az, aki a fontos, tehát ő a főszereplő, rá büszke, és legyen az akármilyen koszlott macsek, vagy háromlábú kutya, de a gazda szemében az a legszebb, és ez a kép ezt mutatja, úgyhogy köszönöm szépen! Átteszem ezt a képet a házi kedvenc leckébe, és ott ez egy 3 csillagos leckemegoldás, ugyanis fontos a kapcsolódás. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon érdekes ez a kép, azzal együtt, hogy van az egészben egy többsíkú játékosság. Egyrészt, mert van egy primer közlés, a kismacska és a kéz, és ennek a kettőnek a kapcsolata. Itt nem örülök annak, hogy a kézbe belevágtunk, de mondhatom, hogy mellékes, mert maga a gesztus létre tud jönni. Másrészt van a fej és a macska kapcsolata, bár a macska kifordul ebből az üzenetből, de az is érezhető, hogy ez egy dinamikus helyzet, tehát ez másodpercenként változik, hogy ő most a kezeddel van elfoglalva, vagy az arcoddal, vagy amivel. Aztán van a testi formák kapcsolódása. Azt gondolom, hogy ez az üzenetrendszer ebben a kompozícióban jól tud működni. Mindazzal együtt, hogy az adott helyzet is meghatározza, hogy az ember mennyit tud belemozogni ebbe a történetbe, például a szemed mellett a háttérben ott van valami folt, amivel nem tudok mit kezdeni, és az engem zavar ott a homlokod körül, hogy az ott most micsoda, hogy az a hajadból egy darab, vagy volt valami szék, vagy asztalláb, vagy nem tudom, hogy mi. De nyilvánvaló, főleg, ha ez egy önkép, akkor az egy plusz nehézség, hogy hogyan exponálok ki egy ilyen ügyet úgy, hogy az ne zavarja meg a szereplőt, mert ezek a kis állatok rendkívül érzékenyek tudnak lenni egy technikai eszköz jelenlétére. Néha sokkal érzékenyebbek, mint mi magunk. Az üzenet jó, megvan a 3 csillag, a leckemegoldásig azért kérnék még képeket, de ez egy 3 csillagos kép. (hegyi)
értékelés:

A kép ez egészen elképesztő. Akkor is, hogyha nem olvasom el a kommenteknél azt, hogy hogy is készült. Egy plusz háttérinfó az, hogy a saját hajadat használtad föl ehhez a rácsozáshoz. Mindennel maximálisan egyetértek. Érdemes lenne ezzel még tovább dolgozni, azért mert van egy nüansznyi probléma, hogy pont a szembogarát takartad ki az egyik hajszállal a macskának és ettől olyan félszemű érzete van az embernek, mint hogyha az a szeme sérült lenne. Mind a két szemre szükség lenne. Viszont az ötlet abszolút zseniális és én most fölhívom a figyelmet egy részre, és ez a kép, hogy ha tulajdonképpen csak erről a részről szólna, akkor is tökéletesen rendben lenne, egy sokkal szűkebb vágásban is akár. Mégpedig arra a részre, ami a bajszokkal és a hajjal létrejön. Nagyon érdekes és izgalmas játék lenne az, hogy ha csak ilyen kis részeket kimetszve mintegy ilyen feladat-rejtvényt, mint egy kvíz kérdést dobnád ezeket föl és azt mondanád, tessék megnézni, ez mit hoz ki, vagy az mit mutat. Viszont ez így egyben is abszolút őrületes. Én erre megadom a három csillagot, a leckemegoldásra pedig még várnék, azért van itt formai dolog, amit pontosítani kéne, de az irányvonal az abszolút jó. Nagyon szerethető ez az egész. (hegyi)
értékelés: