10. Házi kedvenc

Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy jó a meglátásom, amit gondolok, hogy itt valami vakuval avagy lámpával deríthettél a kézre, ami az ablakpucolást csinálja. Nagyon érdekes és izgalmas az, hogy ez a késő délutáni, koraesti fény, ami abban különbözik a napközbeni világítástól, hogy nagyon sok benne a kék. Ezek a fények az ablakkereten, a kinti és a benti világ határát nagyon jól ábrázolják. Ez egy nagyon fontos világítástechnikai helyzet, hogy akár csak egy ilyen kevés kell ahhoz, hogy ez a megkülönböztetés ott legyen a képen. Manapság a digitális gépeknél ezt könnyen megoldjuk, mert fehéregyensúlyt állítunk, és akkor majd valami korrekt lesz. Én most örülök neki, hogy nem vagyunk korrektek. A másik, ami nagyon jó, hogy itt a házi kedvenc nem egy szépen összegömbölyödő cica, vagy egy kedvesen sétáló kutyuska, hanem harci helyzet van, olyannyira, hogy bár nyitva az ablak, és az mindig csábítja a macskákat arra, hogy a kinti világgal ismerkedjenek, de itt ő nagyon szuggerálja ezt a mosószivacsot, gondolom, hogy azt figyeli, hogy itt most mi történik, milyen játszási lehetőség adódik. Ahogy nézem, ez a cica nem egy fiatal darab, de őket is rá lehet venni egy ilyen kommunikációs helyzetre. Nagyon jó a leckemegoldás, a megfigyelés is, köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Jó a megfigyelés és jó a terep, ahol a kép készült, a beállítás is jó és a képkivágat is, de ahol most ez a cica vagy kutya áll, ott olyan nagyon beleolvad a háttérbe, hogy nem tud önálló képalkotó elemmé válni, keresni kell, és bár érthető, hogy mit akarunk látni, de valójában a vadászat magányossága nem tud erőt kapni, mert elvész a szereplőnk. Nem tudom, merre kódorgott ez az állat, hogy volt-e olyan pillanat, amikor jobban elkülönült, bár van egy olyan sejtésem, hogy ő belegyalogolt Tamás beállításába, vagyis nem tudom, hogy valójában tervszerűen ő volt a megfigyelés tárgya, vagy csak a véletlen szervezte így, hogy szereplővé válhasson. A megfigyelés jó, de sajnos nekem most ez inkább tanulmány, mint kész kép lenne. (hegyi)

Itt megint arról szól a mese, hogy játszunk egy játékot, nem akarok bemenni abba az utcába, hogy találgassam a technikát, de ha már montázsról, kollázsról, vagy bármilyen trükkről beszélünk, akkor ennél a képnél jut eszembe erősen, hogy ez valami vicces helyzet akar lenni. Miközben a verbális utalást értem, a képi utalással nem nagyon tudok mit kezdeni. Javarészt rá tudok hangolódni arra, ami Dávid képi kifejezési jelrendszere, ennél a képnél ez nem nagyon sikerül. Kapunk három ritmust, kettőn van paci, egyiken már nincs, egyiken semmilyen utalás nincs külső személyre, a másodikon már valamicske van, aztán a harmadikon ott van értelmezhető részletében valaki. És akkor mi van? Oké, de most hogyan tovább? Nincs kulcsom a dolognak a megfejtéséhez. Valószínű, hogy ez az én hibám, én nem azt mondtam, hogy nálad van a gáz, de én ezzel most nem tudok mit kezdeni. Ha valahova besorolnám, akkor a Hiba leckébe tenném, de oda is inkább ilyen csinált hibaként, azzal pedig sokat nem lehet kezdeni. Nem találom hozzá a használati utasítást, nem tudok erre ennél többet mondani. (hegyi)

De nehéz a kutyát fotózni izeg mozog, és nem marad ott ahol mondod. Csak messziről lopva talán van esély.

Ismétlést kérek, mert a nézőpont jó, a fényviszonyok jók, de életlen vagy bemozdult, és a háttér nagyon kusza. Annak viszont örülök, hogy körülbelül a kutyus nézőpontjából készült a kép. Ha van mód, csinálj ebből egy jobb pillanatot. És most szólok, ez a jövőre nézvést igaz, hogy a 700 pixeles szélességet tartsuk. (hegyi)

Gerlei Követ képéről jutott eszembe, hogy nekem is van ám róla képem.

Ez jobb lett, mint Gáboré, balról kicsit szűk, de tetszik, van hangulata, a kutya élvezi a helyzetet, apa kocsit hajt, felismerhető a rangsor is, ki a főnök, vidám kép. (hegyi)
értékelés:    

Örülök ennek a képnek, mert végre nem egy szokványos kisállatképről van szó, hanem itt valami erős kommunikációs helyzet van a gazda és a kiskutya között. Nem tudom, hogy itt orvosnál vagyunk-e, és ez egy vizsgálati helyzet, és azt kell megnézni, hogy mindene egyben van-e a kutyának, vagy csak játszunk vele, hogy milyen aranyos, tényleg az, ha jól látom labrador kutya lehet, vagy talán büntetési helyzet van, mert valami rosszat csinált a kiskutya, de mindenképpen érdekes a kép. Ezek megint olyan dolgok, hogy az élet mindig másképp rendez, mint ahogy mi azt gondoljuk, én egy kicsit bánom azt, hogy az egyik praclija lemaradt a képről, de ettől függetlenül a három csillag megvan. Péter, jó lenne, ha az első három leckével elkezdenél foglalkozni, nem véletlenül kezdünk azzal. Az első három lecke, az önarcképek azok, amivel bemutatkozunk egymásnak. Próbáljuk meg azokat is megoldani. Szeretném, ha a társaság is ismerhetne egy kicsit téged, és beszéljünk az első három leckéről, aztán utána haladunk tovább, csak kérem, hogy csináld meg az első három leckét is. (hegyi)
értékelés:

Most nem napoztunk, inkább melegítettük egymást.

Ez a kutya sok mindent megenged a gazdának, télen fagyban is inkább megy vele, tűri a gyömöszölést, ha a gazdinak így a jó, hát legyen, bár ő jobb szeretne a meleg lakásban lenni végre, de azért egy kép még belefér. Valami ilyesmi hangulat jön nekem le a képről. És hát megvan a házi kedvenc lecke is, mert ez az akarás nagyon jellemző a gazdikra, tehát jó a szimbólum, de böcsületből azt is el kell mondjam, hogy nem tudom megmondani mi az, ami hiányzik a képből nekem még. Ismerhetjük Krisztát hiszen volt már buliban velünk, kedves, mosolygós csaj, a képein, amiket annyira szeretek áttételes és mély üzenetek tudnak eljutni általa hozzám, de valahogy ez az állatos lecke nekem még nem 100-as. Fene tudja, miért. Kriszta? (hegyi)
értékelés: