10. Házi kedvenc

Nekem nincs háziállatom, anyum allergiája miatt nem tarthatok. Sanyi, a sün, a párom sünije, és azt hiszem én vagyok a legjobb barátja.

Nagyon finom a kép, annak jobban örülnék, ha kicsit kevésbé lenne szűken vágva, mert fontos lenne az, hogy ebben a szeretetben látható legyen, hogy ez milyen alkatrésze az embernek. Most gyanítom, hogy a fölső sarokban egy ujjnak a részlete lehet, az alsó részt nem tudom mi, lehet egy has is, de egy másik tenyér is, lehet mellkas, sokmindent el tudok képzelni, de ez így most kicsit nehézkes az azonosítás. Egyébként a kép maga rendben volna, de ettől a csonkolástól, ami a jobb felső sarokban létrejön, kicsit elviszi a fókuszt a sünről. Próbáld ki, hogy a képernyő és a szemed közé odateszed a kezedet, és kitakarod ezt a formát. Egyből jobban elkezdesz fókuszálni a sünre, ami azt jelenti, hogy annak a formának ott nincs létjogosultsága. Akkor lenne, ha befejezett forma lenne. Még egy dolog: képaláírás. Én itt most látok két szivecskét, nem tudom, hogy az hogyan került ide, lehet, hogy az valamilyen szignó akar lenni, ezt nem tartom jó ötletnek. Finomkodás, játékosságnak az imitálás, szuper, de nem képre való, én ezt nem használnám, és semmilyen képrefirkálást nem használnék. A kép ettől függetlenül tetszik, mert van hangulata, de ezekre a dolgokra, hogy vágás, komponálás, tessék figyelni. (hegyi)
értékelés:

Örülök ennek a képnek, mert nem egy szokványos állatos kép, miközben ugyanaz a szeretet szint megvan benne, mint az édeskés cukifalat képekben, mégis, épp attól lesz időtálló, hogy hagy teret a modellnek, hagy gondolkodni a képen, hagyja a nézőt nézelődni, ráadásul a rétegek bekapcsolják az idő tényezőjét is. Ettől válik az egész egyetemessé, miközben jól felismerhető a modell, de mégis, lehetne az én kutyám is, vagy másé, nem primer a személyessége. (hegyi)
értékelés:    

Budapest, 2012.04.23.

Érdekes ez a képi játék, amit Sándor itt mutat. Az egész kép szuper, jók a kutyák, és érdekes, ahogy itt énekelnek, aztán itt a mester, aki megnyugtatja a kedélyeket. Ha humor, akkor én ebből a sztoriból hiányolom a Sándor közreműködését. Legalább az első képnél, ha nem is úgy kellene üvölteni, mint a kutyák, de azért valami karmesteri helyzet nem ártana, ha már viccelődünk ezzel, mert ez inkább humorban erős. Ami viszont kompozícióban nekem bajos, az a háttér. Az épület az, ami engem egy kicsit zavar. Nem ismerem a helyet, nem tudom, hogy mennyire lehetett volna ennek az épületnek a tömegét és a hangsúlyosságát csökkenteni. Valamennyit csökkent rajta az a faág előtte, de ez még mindig kevés nekem, elviszi a figyelmet, és bogarásznom kell a szereplőket. Ez különösen a második és a harmadik képre igaz, ahol a kutyák már behúzódtak az árnyékba. Egyébként a leckére egy nagyon jó meglátás, személyes is. Sándor, nekem ez most egy csillag. (hegyi)
értékelés:

Bodri többnyire jobbról balra dől, aztán balról jobbra, így telnek a napjai a kertben. Ha van társasága, akkor is nagyon nyugodt, hagyja magát agyonszeretgetni bárhol-bármikor. Ha meg olyanja van, elindul.

Jó sztori. Bodri élete. Bodrinak jó. Legyünk Bodri! Öröm. Szabadság. Megvan a lecke. De most egy darabig nem akarnék Bodri a víz mellett képeket. Mert ez megvan. (hegyi)
értékelés:    

Itt kapunk három képet, az első kép izgalmas ezzel a kommunikációs helyzettel, csak szerencsétlennek tartom a vágást. Tudom, hogy nem olyan könnyű szaladgáló kutyákat fotózni, de ez a kép nem sikerült. Az, hogy ennek a fekete kutyának ennyire belevágtunk a testébe, az nem jó, a kommunikáció igen. Ha vágunk, akkor vágjunk határozottabban, és akkor legyen ez egy kettős portré, de most ahhoz túl távol vagyunk. A harmadik képnél a gördeszka érdekes, ezzel nem tudom mit lehet kezdeni, nem tudom miért van a képen. Lehet, hogy ez valami geg akar lenni, hogy a kutya gördeszkázott, és most azért pihent le. De ennél nagyobb problémám van: ha megnézed, van egy átlós árnyékirány, ahol a főszereplő lakik, és mindehhez képest lényegesen világos tónusban van a kép összes része, de ha mást nem, akkor az előteret kellett volna sötétíteni. Itt is a maszkolásról beszélek. A kép bal oldalán lévő háromszöget tónusban elég erősen vissza kellene fogni. Ha a kezedet odateszed a monitornál, és elkezdesz takarni, akkor látod, hogy egyből a kutyára kezdesz el figyelni, így meg nem. Ez a két kép nincs kész, a középső kép viszont igen. Ha ebből a három képből kell választanom, akkor az első meg a harmadik tanulmány, de mint fotográfia nem értékelhető, a második kép viszont igen. Nagyon jó ez a fasor, ahogy a perspektívára ráerősít, abba, ahogy beleül ez a kis modell, ahogy játszik a kis teniszlabdájával, és ahogy ő elhelyezkedik ebben. Az egész teljesen korrekt, ez egy jó kép. Örülök, hogy még a szemét is lehet látni a kutyusnak. Tudom, hogy egy ilyen hosszú bundájú állatnál ez nem egy könnyen elérhető állapot. A három csillag és a leckemegoldás is megvan a középső kép miatt. (hegyi)
értékelés:    

Egyetlen dolgot mondok csak, a szürkeséget, tudom, nem könnyű fekete macskát fotózni, sőt, tapasztalatom szerint szinte csak úgy lehet, ha elég fény van és a nap valahogy besegít, különben macerás a tónusokat visszaadni úgy, hogy a formák is érzékelhetőek maradjanak. Mondanám, hogy egy alufóliával is lehet deríteni a napból, de azzal meg elkezd a macska játszani. Szóval a fekete macskához szerencse kell és sok türelem, mire olyan viszonyok jönnek létre, hogy a fény is oké, a macska is jellegzetes, nem is rohan el, és a háttér is rendben van. Ez a kép így jó most, ahogy van, talán picit vinném a fekete felé a tónusok alját, kb 5% és megvan az alján a fekete, és akkor se csukódik be, sőt, a struktúrák életre kelnek. A póz, a helyzet viszont dicséretes. Mivel nem könnyű meló ez, megvan a 3 csillag, a tónusokra figyelj. (hegyi)
értékelés:

Circengóci Mirók.

A tekintet rendben van, a tónusrend és a forma kevésbé. Hiányoznak a feketék és a fehérhez közeli tónusok, azaz szürke, fátyolos és lágy az egész, ez ha papíron lenne, azt mondanám, bedöglöttek a tónusok. A másik, hogy a tető miatt úgy vágódik a macska, hogy ebben a fényben a teste javarészt egy csővé válik, miközben a macska köztudottan inkább a kecses állatok közé sorolt. Tehát összefoglalva a tekintet fontos, de ha nem stimmel a fény, a forma, akkor hiába minden, a végeredmény nem lesz arra alkalmas, hogy a faj jelleget megmutassa. (hegyi)