Nem mondom, hogy ha a macska beszélni tudna, örömét fejezné ki ezekért a képekért, nem túl előnyös ábrázolás, sőt, elsőre igen kellett koncentrálnom, hogy élőnek gondoljam az állatot és ne valami felfúvódott tetemnek. De a kép mégis jó, és itt van értelme a kettőzésnek, játékos lesz tőle az egész és könnyed. (hegyi)
értékelés:
Örülök ennek a képnek, mert nem egy szokványos állatos kép, miközben ugyanaz a szeretet szint megvan benne, mint az édeskés cukifalat képekben, mégis, épp attól lesz időtálló, hogy hagy teret a modellnek, hagy gondolkodni a képen, hagyja a nézőt nézelődni, ráadásul a rétegek bekapcsolják az idő tényezőjét is. Ettől válik az egész egyetemessé, miközben jól felismerhető a modell, de mégis, lehetne az én kutyám is, vagy másé, nem primer a személyessége. (hegyi)
értékelés:
Megleptél, mert épp annyi a kép, épp úgy van a humora kidekázva, hogy közben nem feledkeztél meg a képiségről, a szerkesztettségről, a tónusokról, szóval hogy benne maradj a fotográfiában és ne vigyen el a geg. Egy hajszálnyit el van fordulva valahogy, de nem gond. Kösz! (hegyi)
értékelés:
Budapest, 2012.04.23.
Érdekes ez a képi játék, amit Sándor itt mutat. Az egész kép szuper, jók a kutyák, és érdekes, ahogy itt énekelnek, aztán itt a mester, aki megnyugtatja a kedélyeket. Ha humor, akkor én ebből a sztoriból hiányolom a Sándor közreműködését. Legalább az első képnél, ha nem is úgy kellene üvölteni, mint a kutyák, de azért valami karmesteri helyzet nem ártana, ha már viccelődünk ezzel, mert ez inkább humorban erős. Ami viszont kompozícióban nekem bajos, az a háttér. Az épület az, ami engem egy kicsit zavar. Nem ismerem a helyet, nem tudom, hogy mennyire lehetett volna ennek az épületnek a tömegét és a hangsúlyosságát csökkenteni. Valamennyit csökkent rajta az a faág előtte, de ez még mindig kevés nekem, elviszi a figyelmet, és bogarásznom kell a szereplőket. Ez különösen a második és a harmadik képre igaz, ahol a kutyák már behúzódtak az árnyékba. Egyébként a leckére egy nagyon jó meglátás, személyes is. Sándor, nekem ez most egy csillag. (hegyi)
értékelés:
Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy jó a meglátásom, amit gondolok, hogy itt valami vakuval avagy lámpával deríthettél a kézre, ami az ablakpucolást csinálja. Nagyon érdekes és izgalmas az, hogy ez a késő délutáni, koraesti fény, ami abban különbözik a napközbeni világítástól, hogy nagyon sok benne a kék. Ezek a fények az ablakkereten, a kinti és a benti világ határát nagyon jól ábrázolják. Ez egy nagyon fontos világítástechnikai helyzet, hogy akár csak egy ilyen kevés kell ahhoz, hogy ez a megkülönböztetés ott legyen a képen. Manapság a digitális gépeknél ezt könnyen megoldjuk, mert fehéregyensúlyt állítunk, és akkor majd valami korrekt lesz. Én most örülök neki, hogy nem vagyunk korrektek. A másik, ami nagyon jó, hogy itt a házi kedvenc nem egy szépen összegömbölyödő cica, vagy egy kedvesen sétáló kutyuska, hanem harci helyzet van, olyannyira, hogy bár nyitva az ablak, és az mindig csábítja a macskákat arra, hogy a kinti világgal ismerkedjenek, de itt ő nagyon szuggerálja ezt a mosószivacsot, gondolom, hogy azt figyeli, hogy itt most mi történik, milyen játszási lehetőség adódik. Ahogy nézem, ez a cica nem egy fiatal darab, de őket is rá lehet venni egy ilyen kommunikációs helyzetre. Nagyon jó a leckemegoldás, a megfigyelés is, köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:
Bodri többnyire jobbról balra dől, aztán balról jobbra, így telnek a napjai a kertben. Ha van társasága, akkor is nagyon nyugodt, hagyja magát agyonszeretgetni bárhol-bármikor. Ha meg olyanja van, elindul.
Jó sztori. Bodri élete. Bodrinak jó. Legyünk Bodri! Öröm. Szabadság. Megvan a lecke. De most egy darabig nem akarnék Bodri a víz mellett képeket. Mert ez megvan. (hegyi)
értékelés:
Jó a megfigyelés és jó a terep, ahol a kép készült, a beállítás is jó és a képkivágat is, de ahol most ez a cica vagy kutya áll, ott olyan nagyon beleolvad a háttérbe, hogy nem tud önálló képalkotó elemmé válni, keresni kell, és bár érthető, hogy mit akarunk látni, de valójában a vadászat magányossága nem tud erőt kapni, mert elvész a szereplőnk. Nem tudom, merre kódorgott ez az állat, hogy volt-e olyan pillanat, amikor jobban elkülönült, bár van egy olyan sejtésem, hogy ő belegyalogolt Tamás beállításába, vagyis nem tudom, hogy valójában tervszerűen ő volt a megfigyelés tárgya, vagy csak a véletlen szervezte így, hogy szereplővé válhasson. A megfigyelés jó, de sajnos nekem most ez inkább tanulmány, mint kész kép lenne. (hegyi)
Itt kapunk három képet, az első kép izgalmas ezzel a kommunikációs helyzettel, csak szerencsétlennek tartom a vágást. Tudom, hogy nem olyan könnyű szaladgáló kutyákat fotózni, de ez a kép nem sikerült. Az, hogy ennek a fekete kutyának ennyire belevágtunk a testébe, az nem jó, a kommunikáció igen. Ha vágunk, akkor vágjunk határozottabban, és akkor legyen ez egy kettős portré, de most ahhoz túl távol vagyunk. A harmadik képnél a gördeszka érdekes, ezzel nem tudom mit lehet kezdeni, nem tudom miért van a képen. Lehet, hogy ez valami geg akar lenni, hogy a kutya gördeszkázott, és most azért pihent le. De ennél nagyobb problémám van: ha megnézed, van egy átlós árnyékirány, ahol a főszereplő lakik, és mindehhez képest lényegesen világos tónusban van a kép összes része, de ha mást nem, akkor az előteret kellett volna sötétíteni. Itt is a maszkolásról beszélek. A kép bal oldalán lévő háromszöget tónusban elég erősen vissza kellene fogni. Ha a kezedet odateszed a monitornál, és elkezdesz takarni, akkor látod, hogy egyből a kutyára kezdesz el figyelni, így meg nem. Ez a két kép nincs kész, a középső kép viszont igen. Ha ebből a három képből kell választanom, akkor az első meg a harmadik tanulmány, de mint fotográfia nem értékelhető, a második kép viszont igen. Nagyon jó ez a fasor, ahogy a perspektívára ráerősít, abba, ahogy beleül ez a kis modell, ahogy játszik a kis teniszlabdájával, és ahogy ő elhelyezkedik ebben. Az egész teljesen korrekt, ez egy jó kép. Örülök, hogy még a szemét is lehet látni a kutyusnak. Tudom, hogy egy ilyen hosszú bundájú állatnál ez nem egy könnyen elérhető állapot. A három csillag és a leckemegoldás is megvan a középső kép miatt. (hegyi)
értékelés:
Itt megint arról szól a mese, hogy játszunk egy játékot, nem akarok bemenni abba az utcába, hogy találgassam a technikát, de ha már montázsról, kollázsról, vagy bármilyen trükkről beszélünk, akkor ennél a képnél jut eszembe erősen, hogy ez valami vicces helyzet akar lenni. Miközben a verbális utalást értem, a képi utalással nem nagyon tudok mit kezdeni. Javarészt rá tudok hangolódni arra, ami Dávid képi kifejezési jelrendszere, ennél a képnél ez nem nagyon sikerül. Kapunk három ritmust, kettőn van paci, egyiken már nincs, egyiken semmilyen utalás nincs külső személyre, a másodikon már valamicske van, aztán a harmadikon ott van értelmezhető részletében valaki. És akkor mi van? Oké, de most hogyan tovább? Nincs kulcsom a dolognak a megfejtéséhez. Valószínű, hogy ez az én hibám, én nem azt mondtam, hogy nálad van a gáz, de én ezzel most nem tudok mit kezdeni. Ha valahova besorolnám, akkor a Hiba leckébe tenném, de oda is inkább ilyen csinált hibaként, azzal pedig sokat nem lehet kezdeni. Nem találom hozzá a használati utasítást, nem tudok erre ennél többet mondani. (hegyi)
Egyetlen dolgot mondok csak, a szürkeséget, tudom, nem könnyű fekete macskát fotózni, sőt, tapasztalatom szerint szinte csak úgy lehet, ha elég fény van és a nap valahogy besegít, különben macerás a tónusokat visszaadni úgy, hogy a formák is érzékelhetőek maradjanak. Mondanám, hogy egy alufóliával is lehet deríteni a napból, de azzal meg elkezd a macska játszani. Szóval a fekete macskához szerencse kell és sok türelem, mire olyan viszonyok jönnek létre, hogy a fény is oké, a macska is jellegzetes, nem is rohan el, és a háttér is rendben van. Ez a kép így jó most, ahogy van, talán picit vinném a fekete felé a tónusok alját, kb 5% és megvan az alján a fekete, és akkor se csukódik be, sőt, a struktúrák életre kelnek. A póz, a helyzet viszont dicséretes. Mivel nem könnyű meló ez, megvan a 3 csillag, a tónusokra figyelj. (hegyi)
értékelés:
De nehéz a kutyát fotózni izeg mozog, és nem marad ott ahol mondod. Csak messziről lopva talán van esély.
Ismétlést kérek, mert a nézőpont jó, a fényviszonyok jók, de életlen vagy bemozdult, és a háttér nagyon kusza. Annak viszont örülök, hogy körülbelül a kutyus nézőpontjából készült a kép. Ha van mód, csinálj ebből egy jobb pillanatot. És most szólok, ez a jövőre nézvést igaz, hogy a 700 pixeles szélességet tartsuk. (hegyi)
Circengóci Mirók.
A tekintet rendben van, a tónusrend és a forma kevésbé. Hiányoznak a feketék és a fehérhez közeli tónusok, azaz szürke, fátyolos és lágy az egész, ez ha papíron lenne, azt mondanám, bedöglöttek a tónusok. A másik, hogy a tető miatt úgy vágódik a macska, hogy ebben a fényben a teste javarészt egy csővé válik, miközben a macska köztudottan inkább a kecses állatok közé sorolt. Tehát összefoglalva a tekintet fontos, de ha nem stimmel a fény, a forma, akkor hiába minden, a végeredmény nem lesz arra alkalmas, hogy a faj jelleget megmutassa. (hegyi)
Gerlei Követ képéről jutott eszembe, hogy nekem is van ám róla képem.
Ez jobb lett, mint Gáboré, balról kicsit szűk, de tetszik, van hangulata, a kutya élvezi a helyzetet, apa kocsit hajt, felismerhető a rangsor is, ki a főnök, vidám kép. (hegyi)
értékelés:
Tudja, hogy kint a helye, de ha egyszer vihar van...
Jó ez a macika kutya párhuzam, az is látszik, hogy a kutya tudja, hogy valami nem szokványos helyzet állt elő, tehát a jellemábrázolás része rendben van. Ami a kép egészét illeti, bájos, de erősen pontatlan, mondhatni inkább az emlékkép kategóriájába esik, csak a kutya tekintete menti meg a szorgalmitól, ő kap egy csillagot. (hegyi)
értékelés:
Örülök ennek a képnek, mert végre nem egy szokványos kisállatképről van szó, hanem itt valami erős kommunikációs helyzet van a gazda és a kiskutya között. Nem tudom, hogy itt orvosnál vagyunk-e, és ez egy vizsgálati helyzet, és azt kell megnézni, hogy mindene egyben van-e a kutyának, vagy csak játszunk vele, hogy milyen aranyos, tényleg az, ha jól látom labrador kutya lehet, vagy talán büntetési helyzet van, mert valami rosszat csinált a kiskutya, de mindenképpen érdekes a kép. Ezek megint olyan dolgok, hogy az élet mindig másképp rendez, mint ahogy mi azt gondoljuk, én egy kicsit bánom azt, hogy az egyik praclija lemaradt a képről, de ettől függetlenül a három csillag megvan. Péter, jó lenne, ha az első három leckével elkezdenél foglalkozni, nem véletlenül kezdünk azzal. Az első három lecke, az önarcképek azok, amivel bemutatkozunk egymásnak. Próbáljuk meg azokat is megoldani. Szeretném, ha a társaság is ismerhetne egy kicsit téged, és beszéljünk az első három leckéről, aztán utána haladunk tovább, csak kérem, hogy csináld meg az első három leckét is. (hegyi)
értékelés:
Hozzászólások
Szalai Olivér
2020. 07. 13. - 17:07
Köszönöm, hogy írtál. Jó megoldásokat Neked.
Frantisek Balga
2020. 07. 13. - 09:34
Köszi a válaszokat, sokszor küzdöm én is hasonló problémákkal.
Hegyi Zsolt
2020. 07. 11. - 23:27
Ferikém, mivel nem léptél be, így a várakozósorban ültek a kommentjeid eddig. Be kéne kalibrálnod a...
Szalai Olivér
2020. 07. 11. - 21:16
Köszönöm szépen, igazán örülök, hogy tetszik. Nem készült egész formás- alakos verzió(sok féle...
Frantisek Balga
2020. 07. 11. - 21:01
Szép megoldás. Szöveg nélkül is hatásos.