Nem tudom, ki hogyan látja, de nekem úgy tűnik, a pályázatok pezsdülést hoztak a látszótér eléggé halódó fotós szekciójának életébe. Sokat gondolkodtam azon, mi lehet ennek az oka. Elsőre arra gondoltam, hogy a versenyhelyzet hat stimulálóan a tagokra, ami biztosan igaz, de csak részben. A fő motiváló erő szerintem a versenyhelyzet közösségformáló erejében van: a közös, egy irányba mutató versenyszerű mozgás öröme az, ami összeköti a résztvevőket, versenyzőket és drukkereket, és ami ilyen hatásosan mozgósít. Minden témakiírás egy közösségi esemény, amely jól követhető pályát fut végig, remek a dramaturgiája az egyre gyorsuló adrenalin szinttel, majd döntés utáni lecsengéssel. (Direkt kimentem – háromszor is – a lóversenypályára, hogy jobban szemügyre vegyem a helyzet lélektanát, mechanizmusát, és mondhatom, erős a párhuzam!)

Arra gondoltam, mi lenne, ha a leckemegoldások is hasonló versenyszerű dramaturgiát kapnának? Ha például - mondjuk havonta - egy (vagy két) leckemegoldásra lehetne pályázni, és a csillagok, illetve a lecketeljesítés lenne a díj. Ugyanúgy lehetne külső döntnököt bevonni, stb. És akkor egy adott időben mindenki mondjuk a „gyermekkor” témára hajtana, és egymással versenyezve bomlanának ki az egyéni értelmezések.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre.