Budapest, 2012.07.21.
Budapest, 2012.07.21.
Hát ez zseniális! Tényleg legurultál a lejtőn? Fú, irigyellek! Egyszer egy barátomnál építkezés volt, és kellett a tolókocsihoz is tervezni a kerti utat, meg hogy be lehet-e menni a házba, ez egy vendégház, ezért a legegyszerűbb az volt, hogy levittünk egy kerekesszéket, és én beleültem, és próbáltam, hogy hol hogyan tudok elmenni. Fura volt, de előjött belőlem is a gyerek, egyre bátrabban rodeóztam, és azt gondoltam, hogy ez tök buli, hogy lehet rollerezni. Aztán egyik lépcsőre épített rámpán nagyobb sebességgel felhajtva sikerült hanyatt kormányoznom magam, nem volt nagy élmény, bár az ijedtség nagyobb volt, mint a baj, de azért puklim az lett. És persze tisztában vagyok azzal, hogy a kerekesszék nem leányálom, de bevallom, hogy ez a legurulás a nagy lejtőn, ez azóta is bennem van, mint vágy. Jó a kép, vidám, jó, hogy a kocsis képi világba ezt is bekapcsolod. (hegyi)
értékelés:
Róma, 2011.04.04.
Az első szó, ami eszembe jut: erőteljes! Ahogy robban az egész, a virág, a formák, a tér, a bokor és a fű színorgiája, miközben csak zöld és fehér, de mégis, valami nagyon egészséges, határozott és illatos élményt kapunk, köszönöm! Lehetne szaporítani a szót, de minek? Működik! (hegyi)
értékelés:
Budapest, 2008.10.03.
Sándor, megérkeztünk! Ez a legerősebb kép a három közül, itt minden együtt van, a lány a macskával, a lány gesztusa, ahogy figyeli a macskát, mintha egy lakásszínház előadásán lennénk valami Ionescu darabban. Jók a kád szélén hagyott tárgyak is, a borotva ritmusválasza a szoknyára, a kupakok rendje, szóval azt kell mondjam, hogy ez az a világ, így, portréban, amiben én el tudnék merülni, élvezettel nézegetnék Sándor-portrékat még ebben a gesztusban. (hegyi)
értékelés:
Budapest, 2008.10.08.
Ez a kép akkor is zseniális lenne, ha nem ismételnéd lenn a napernyőt, de így, hogy ott visszahozod ezt a ritmust, olyan őrület felé viszed el, ami nagyon erős hangulatot ad, ráadásul javarészt ellensúlyozza a kuplerájt a lécekkel - bár, bevallom, nekem azzal sincs bajom, ettől lesz életszagú az egész, hogy mint egy szürreális jelenés, ebben a gyönyörű ruhában itt áll ez a nő, szemérmesen mosolyogva, mint egy mesefigura, Mary Poppins unokahúgaként. Talán emelnék 10-15%-ot a szaturáción, hogy mindez még erőteljesebb legyen. (hegyi)
értékelés:
Budapest, 2008.09.18.
Sándor, ez egy nagyon izgalmas játék, szinte mindennel egyetértek, olyan így a modelled, mintha a békakirálylány ülne a birodalmában, tetszik. Amivel most nem értek egyet, az a kamera beállítása. Ugyanis fenn most olyan laza minden, annyi felesleges elemet látunk, miközben alul a székláb meg nem csak torzul, de szűk is a tere, hogy az az érzésem, hogy a kép felső részéből vághatnánk, avagy ha a kamera lejjebb billen egy picikét, akkor ez megoldódna. Én beáldoznám a fal és mennyezet találkozásánál lévő dísz ívét, és kb. a két oszlop tetejéhez tenném a felső képhatárt, mert most a jobb oldalon lévő lámpasor, az oszlopon lévő riasztószerelékek a fenti nyugalmat így is szétszabdalják. De meg kell jegyezzem, hogy zseniális, ahogy a modelljeid bíznak benned, ez nagyon fontos, ez a bizalom süt át a képeiden. (hegyi)
értékelés:
, 
, 
Budapest, 2012.07.21.
Jó ez a sztori, ami itt kialakul, az okleveles városi tehenész sztorija egyszerre fanyar humorú és szociografikus is. Olvastam a kommenteket, és most szembemegyek a közízléssel, mert nekem a középső kép az, ami a leghatározottabb üzenet, amiben egy képben sűrűsödik Sándor összes manifesztumával az, amiért egyáltalán érdemes ezzel a hoppon maradt tehénnel foglalkozni. Nyilván elemezhető lenne az alap projekt a tehenekkel, meg is tette ezt sok publicista, pro és kontra, el is feledtük, erre Sándor rátalál erre a tehénkére a maga fura milkacsíkjaival, és teszi vele, amit tenne vidéken - megeteti, majd megfeji. Van csinos tehenészkalap is, és fejőszék is kerül, még ha kerekes, akkor is - hát ha már a városba jött a tehén és áll a csudapalota előtt, akkor elfogadható az is, hogy a tehenész hozzáöltözve a tehénhez gyönyörű csíkos Fékon ingben tolókocsiról végzi el a fejést. Szép sztori - és akkor most pörgessük csak vissza a magnót! Hogy is van ez? A város közepén egy lila tehénnel keres kapcsolatot egy kerekesszékes öregember, és mindezt meg is örökíti? Adunk a szürreálnak rendesen, és mégis, marad valami keser íz a szájban, valami esendő a játékosságban, valami nem evilági, nem ide valósi, és nem tudjuk konkrétan megmondani, mi az, ami ezt kiváltja, mert a humor a képtorzulásban is benne lakik, Sándor nagy mágus, és azt kell mondjam, hogy ez a képsor az egyik legjobb a tolókocsi ünneplése sorozatból. (hegyi)
értékelés:
Budapest, 2012.07.19.
Sándor, ez egy finoman megoldott hármas lecke, és hogy mennyire mások vagyunk, én biztos, hogy beleültem volna a kerekesszékbe is, viszont értem, hogy te miért nem, és ez abszolút akceptálható, hiszen egyrészt a ritmus így ad egy jó ívet, másrészt vannak poénok, amiket nem szabad kijátszani, és ez is ilyen. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:
Budapest, 2012.07.19.
Tulajdonképpen ez egy szociofotó, függetlenül attól, hogy Sándort a nyúlánk árnyékok csigázták fel, de azért ebben erősen benne van a teljes hetvenes évek, a panel, a kőkosár, a kisbolt helyi festése, és ami a legfontosabb, benne van Sándor tesztelőszéke is. Amint látom, a teszt sikerült, a hölgy nézni sem mer, a fiatalember viszont félve látomást lát, hogy akkor most hogy is van ez, ki kivel, és miért, és akkor most végül merre - csoda, ha nem esik majd el a kővirágkosárban. Ilyen az életünk, másodvirágzásukon is túl vannak a lakótelepek és bevallom, a mostani csendeskés beletörődős hangulatuk a hozzám legközelebb álló, mert most lehet a legtöbb finom történetre rátalálni. Ez is ilyen, ez a kép. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:
Budapest, 2010.07.21.
Szembesítő erejű kép - zárójel, hogy én meghagytam volna az exponáló zsinórt végig - olyan, mint amikor a nagybácsi hazatér Ohioból, és végigjárja az emlékezetének fontos helyeket, miközben az unokák nem értik, miért kell ennyit gyalogolni, miért kell ennyire sokat ténferegni ezeknél a szobroknál, amik bár viccesek, de azért annyira mégsem, hogy pótolják a fogócskázást a ligetben. És a nagybácsi egyszer csak belép a személyes univerzumába, és a szobor már nem szobor, hanem Erzsi, a főtér már nem is abban a városban van, és minden emlék újra ezerszeres erővel csapódik vissza, és igen, ezt a pillanatot, ezt kéne megmutatni, igen, most, most talán megvan, megtaláltam - és kattan a gép, és kész a kép, kész az a kép, amit nem szabad visszanézni, ami előhívatlanul marad, majd az unokák ha akarják előhívják, mert a kép belül készült el, mindaz, ami abból rögzíthetően és visszanézhető tárgyszerűséggel megmaradt az utókornak, az nem igaz. (hegyi)
értékelés:
Budapest, 2010.07.21.
Nagyon érdekes a problémafelvetése Sándornak, legalábbis az, amit bennem ez a kép felvet, a szürkéivel, a fátyolosságával, és azzal, ahogy újrarendezi a teret, saját képére formálva, sűrítve. Ebben nekem az a szép, hogy egyből beindul a történet, amit oly sokszor tapasztalunk, hogy csupa lelkesedésből és szívjóságból valami borzalmas giccsparádé születik, kevés a pénz, ezért szűkre vágott térben próbálunk a macskakő közé életet lehelni, ami bárhol másutt jól mutathatna, de itt, ezzel a szoborral nem hogy nem kapcsolódik, de valami borzalmasan ellene dolgozik és lehúzza, és igen, így kell élnünk, ezt a - már elnézést érte - kultúrházi portás agilitást kell elszenvedni. Ki akarjuk emelni a szobrot, méltóvá tenni a helyet hozzá, mert nem bízunk a szobor önálló életében és erejében. Sándor még egy trükköt is kieszelt, mert a Nodal Ninja panorámafej állványát képelemmé komponálta, mint egy új origóként, mint egy képzelt nullpont jelzésként megmutatva, hova kéne állni, és ha már asszociáció, erről eszembe jut Cseh Tamás Antoine és Desiré lemezéről a bogaras szám, és hadd ne beszéljek arról, hogy vajon hányszor végzik valami fémhulladékudvarban a szobor letörhető részei. Ezek vagyunk. Autóstul. (hegyi)
értékelés:
, 
Budapest, 2012.05.18.
Tudom én, értem én, de ha lehetek szubjektív, akkor én most azt mondanám, hogy az első képet kérem, a második nekem nem áll össze a fejemben, bár persze lehet mondani, hogy werkfotó, én meg azt mondom, hogy az első nagyon jó térjáték, és mindaz a könnyedség, ami Sándor sajátja ezzel az aranyló színvilággal, ezzel a kicsit fáradó arannyal a perzselő napot, a tikkasztó meleget is eszembe juttatja, a munka utáni pihenés gondolatát, amikor már mint egy levezető gyakorlatként készül még egy kép csak úgy, az ízéért, és megvan, meglesz ez is, hiszen nézzük meg, mennyire jó a szabályos formavilág felbontása, mennyire izgalmas az, ahogy a szélre komponált figurális tömeg helyrebillenti az egész négyzetes rendet. Köszönet érte, nekem most az első kép éri meg a három csillagot. (hegyi)
értékelés:
Budapest, 2012.05.25.
Nagyon jó ez a geg, amit itt Sándor mutat, én nagyon kedvelem Sándor humorát. Annyira érdekes ez az egész, olyan fanyar, olyan mint a pont jóra érett egres, hogy az ember nehezen harap bele, és aztán olyan jó érzés elszopogatni a szájában. Tudom, hogy távolinak tűnik ez a dolog, amit most mondok, de mégis valahogy nekem ez a világ az, ami most eszembe jut Sándorral kapcsolatban. Egyetlen dolog, amit nézek, és nem vagyok biztos benne, hogy most itt száz százalékos: az a kép teteje. Ott elindulnak olyan formák ezzel a kerítésoszlop tetővel, amiket én már nem biztos, hogy rajta hagytam volna a képen. Lehet, hogy meghoznék egy döntést, és egy kicsit vágnék a fölső részből, még feszesebbre hozva ezzel a belső dinamikát. De jó a geg, nagyon fontosnak tartom, hogy az embernek legyen humora, legyen kellő távolságtartása a saját megszállottságát illetően is, tehát ne vegyük magunkat mindig, teljesen komolyan, mert aztán a végén besavanyodunk. Ez a kép erre tökéletesen jó illusztráció, miközben az összes olyan képi elem rajta van, amitől még azt is mondhatnánk, hogy drámai ez az egész, mert ott van a kerekesszék, abban egy férfi, ott van ez a lakókocsi, ami festve van csak, tehát maga az egész geg csak egy illúzió, miközben azok a korlátok, amik létrejönnek, nagyon is valósak. Mégis ez az egész, a színekkel, a ritmizálással, összességében egy vidám kép. Én ennek örülök, hogy Sándor képes ezt az egész helyzetet, ami körülvesz minket általánosságban meg személyesen is, képes vidáman kezelni. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:
Hozzászólások
Iványi Gabriella
2024. 12. 22. - 16:31
Kedves Zsófi, december 26-án nekem is lesz búcsúadásom a rádióban, amihez ezt a fotód választottam…
Török József
2024. 12. 22. - 15:04
A Látszótér Rádió utolsó, Az adásvezető voltam című műsorához, melynek premierjére 2024. december…
Aureliano
2024. 12. 21. - 11:50
Jóska szeretettel konferálja az elköszönő műsorkészítő, Aureliano Első adását -Az idő illúzió, az…
Bach Viktória
2024. 12. 19. - 11:00
20:12:40 ‹Zsolt› kocek kb nálunk nőtt fel. 20:12:46 * miles quit (timeout) 20:12:58 ‹Pádi› én is a…
Aureliano
2024. 12. 18. - 22:06
Boch: -Ez jó volt, ez a teretlátok. Énekelni fogsz, gg? szeretnéd csak. Hegedül. Nem én hegedülök.…