AZ ÉN BUDAPESTEM

AZ ÉN BUDAPESTEM

Budapest, 2012.05.25.

Nagyon jó ez a geg, amit itt Sándor mutat, én nagyon kedvelem Sándor humorát. Annyira érdekes ez az egész, olyan fanyar, olyan mint a pont jóra érett egres, hogy az ember nehezen harap bele, és aztán olyan jó érzés elszopogatni a szájában. Tudom, hogy távolinak tűnik ez a dolog, amit most mondok, de mégis valahogy nekem ez a világ az, ami most eszembe jut Sándorral kapcsolatban. Egyetlen dolog, amit nézek, és nem vagyok biztos benne, hogy most itt száz százalékos: az a kép teteje. Ott elindulnak olyan formák ezzel a kerítésoszlop tetővel, amiket én már nem biztos, hogy rajta hagytam volna a képen. Lehet, hogy meghoznék egy döntést, és egy kicsit vágnék a fölső részből, még feszesebbre hozva ezzel a belső dinamikát. De jó a geg, nagyon fontosnak tartom, hogy az embernek legyen humora, legyen kellő távolságtartása a saját megszállottságát illetően is, tehát ne vegyük magunkat mindig, teljesen komolyan, mert aztán a végén besavanyodunk. Ez a kép erre tökéletesen jó illusztráció, miközben az összes olyan képi elem rajta van, amitől még azt is mondhatnánk, hogy drámai ez az egész, mert ott van a kerekesszék, abban egy férfi, ott van ez a lakókocsi, ami festve van csak, tehát maga az egész geg csak egy illúzió, miközben azok a korlátok, amik létrejönnek, nagyon is valósak. Mégis ez az egész, a színekkel, a ritmizálással, összességében egy vidám kép. Én ennek örülök, hogy Sándor képes ezt az egész helyzetet, ami körülvesz minket általánosságban meg személyesen is, képes vidáman kezelni. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

István, Sándor köszöni a hozzászólásodat. Azért általam, mert ö jelenleg nincs gépközelben.

Azt hiszem ez az, amire a fotográfia vagy mondhatom talán általánosítva a képzőművészet - de akár a zene - képes az írott szóval szemben. Ennyire töményen, egyszerűen és mégis egyértelműen szavakba foglalhatatlanul képesek beszélni.
A fotót nézve megtalálnak olyan érzések, benyomások és kultúrtörténeti lenyomatok, mint a mozgás szabadságát és örömét, a természet közelségét jelentő kempingezés, vagy a hippik mozgalmának szabad és színes világa, vagy éppen az irónia könnyed és kesergű mosolyú gyermekeinek zsivaja...
A táborozás, kempingezés szabad vízióinak valós kőfala most itt tényleg egy személyes utazás is...

Tamástól? Persze, ez mindenképp dicséret :)

Szóval, ki se nézted belőlem. Ezt vegyem dicséretnek? Az előtéri zöldségek egyébként akarattal ilyenek, hogy részeseivé váljanak a graffitik abszurditásának.

Na ez a másik! Csak az előtérben lévő zöldségek színét kellene rendbe tenni, akkor ez is tökéletes. És olyan irónia-önirónia van benne, amit ki sem néztem belőled.

OK, tedd az utazásba, de előre megmondom, hogy a lakókocsi a képen nem igazi ám!

:) akkor amíg frissmeleg, áttehetjük leckébe ám, ha mondod, melyikbe lett volna szánódva. :)

Én pusztán azért tettem szorgalmiba, mert ide most kevés kép jön, a leckékbe meg sok.

Hát, Sándor ez az utazás leckébe egy igen erős kép lehetne szerintem. De elfogadom, hogy szorgalmi, viszont lehet hogy érdemes lenne picit még vele dolgozni és sándorosítani úgy, hogy neked is lecke legyen a végeredmény. :)

Új hozzászólás