Utazás, megérkezés

Az a helyzet, Mariann, hogy vagy lejjebb mentem volna a kamerával, vagy feljebb, de az biztos, hogy ahonnan most nézzük ezt az egészet, az nem igazán jól működik. Annak örülök, hogy van az a busz a háttérben, ami jön azon az úton, kicsit még vártam volna, hogy még jobban jöjjön. Ha már ott a szereplőm, akkor lehet, hogy őt mozdítom valamerre még egy kicsit, hogy a ruhából, amit látok rajta, abból többet lássak, esetleg fel is állítom. Ha lejjebbről fotózod, akkor nagyobb és érzelmesebb hangsúlyt kapnak azok a szép mezei virágok ott körülötte, akkor nem érdekel busz és a kép többi része, menjünk közel és emeljük őt bele ebbe a világba, mert ez önmagában zseniális lehetne. Vagy menjünk feljebb és az egészet szemléljük tárgyilagosabban, most a kettő között vagyunk valahol. Van hangulata, de képileg nem érzem megoldottnak. (hegyi)

Feri, ez a kép nincsen kész. Azért nincsen kész, mert több vele a probléma, mint a megoldás. Egyrészt nem jó pillanatban exponáltál, mert legalább egy vagy két másodperccel később exponáltál, mint az optimális lett volna. Kifutnak a képből a figurák és ezt a kifutást nem hozza vissza másik oldalon semmi, mert a táskás fickó is már két lépcsővel feljebb van, mint kellene. A másik a tónusprobléma, kiégett részek vannak a további lépcsőkkel vagy a további figurákkal, amit korrigálni kellett volna és a belső rész az meg túl sötét. Én azt gondolom, hogy valahová a kettő közé kell belőni az expozíciót, nyilvánvaló, hogy ez nem egy egyszerű helyzet ekkora nagy fénykülönbségnél, ezért nem is vagyok benne biztos, hogy ezt az üzenetet, amit itt látunk, ebben a fényviszonyban kell megcsinálni. Látod, ehhez a képhez jobb lett volna az a fajta esős-borongós idő, ami a galambos képnél jelen volt, mert kisebb lenne a tónuskülönbség. (hegyi)

Azt nem tudom, hogy ez hol készült, hasonló helyzet van a Szigetnek a bejáratánál is, érdekes, mert kicsit kényelmetlen nekem ez a kép, nem rossz értelemben, attól, hogy tök üres ez a sáv előttünk, ami a messzi távolba visz, és a másik oldalon jön valaki. Ennek van egy furcsa feszültsége, hogy gyere már át, én itt vagyok, itt várok rád, nem a másik oldalon. És, hogy átjön, vagy nem jön át, megismer vagy nem ismer, szóba áll velem, vagy nem, elmegyünk egymás mellett, vagy biccentünk egymás felé, ez a dinamizmus az, ami ebben a képben izgalmas. Persze a ritmusok, a fények, a formák, ez mind együtt is, de nekem ez a történet az, ami visszavisz a 70-es évek Német Demokratikus Köztársaságába, és olyan, mintha ott a keleti és nyugati oldal közti hídon mennék. Meg ne kérdezd azt, hogy most ez hogy jutott eszembe, de valami ilyesmi asszociációm lett. (hegyi)

Olvastam a kommenteket. Majdnem mindegy, hova kerül, de Istvánnak igaza van abban, hogy amit Balázs mondasz sztorit, egy bonyolult, képen nem látható dolog. Nincs a képen. Neked van meg, jó sztori, de a kép mást mesél. Vagy mást is. Jók a ritmusok, de ezek inkább ritmusok, formák, ez a lényege, ez jön át, a sztori alig, mivel nem is lényege a képnek a busz. Szóval a képnyelv egy fura dolog, mert primitívebb ösztönszinten működik, mint a beszélt, mesélt nyelv, ezért sok minden lemarad, vagy máshogy jön át, erősödik vagy gyengül, amikor képpé formálódik. Ezt érdemes és fontos próbálgatni, mert ha az ember a belső sztorira figyel, könnyen becsapja magát, hiszen az ember nem egy állóképet lát, hanem filmet, másodpercenként 50, vagy akár 100 kockával, ahogy az agy felfogni képes, ebből az elme kiragadhat egy pillanatot, de az soha nem az, ami a fotó pillanata, mert az elme pillanata máshogy sűrít, be tud csapni. (hegyi)

A kompozíció nekem teljesen rendben van, viszont azáltal, hogy meghagytad ezeket a fátyolos pasztel színeket, és még bele is van vignettálva, az egész átesett az édeskeserű álom kategóriájába. Kipróbáltam, ha ez fekete-fehér lenne és nem lenne vignettálva, akkor egy olyan kép lenne, ami időtállóbb és finomságait megőrizve mégis határozottabb lenne, lekerülne róla a máz. (hegyi)

István, ez betalált. Mindegy, mit dumálok róla, vagy te mit adsz címet, ez így ahogy van, 10 pont. De komolyan, most ehhez én mit mondjak? Egyensúly és dinamika, tompa zaj és fájdalom, düh és erőszak, kiáltás és csend, olyan gondolatpárok vannak benne, nem is értem, ami persze nem baj, működik. Azon kevés képek közé tartozik, amik sem anyagában, sem technikájában nem érdekel, hogy hogyan készültek, ha iskolásan nézem, minden hibás benne, az egész egy nagy ellentmondás, mégis az összhatása eltrafál. Kösz. (hegyi)

Jók ezek az utazós hangulatok, de két dologra felhívnám a figyelmed. Az egyik, hogy valami személyes jelenlét érzékeltetés nem ártana. Mert az oké, hogy autóban vagyunk, az is, hogy egy kamionparkolóban, de ilyenből van sok az utak mentén, és az a fényképész dolga, hogy egyéniesítse a történetet, azaz valami legyen, ami miatt én, mint néző beleszeressek, akarjam nézni és időzni vele. A másik, hogy a rádió ha sötét minden más, elvonja a figyelmet, tehát vagy minden műszernek mennie kéne, vagy a rádiót is kikapcsoltam volna, mivel nincs információértéke, csak egy zöldes téglalap. (hegyi)