Utazás, megérkezés

Kedvelem ezt a képet, és nem egyszerű dolog egy ilyen madarat ennyire szabályosan, szépen lefényképezni. Nagyon finomak a tónusok, a színek. Ugye a sirály, meg a madarak általában nevezhetőek a szabadság egyfajta szimbólumának. Ez is benne van ebben a képben. Nehéz foglalkozni egyszerre több dologgal egy képnél. Amiben egy picit most bizonytalan vagyok, az a háttér. Ezek a felhők jelzik az eget, és ez fontos, de az elhelyezésük a képen nem túl szerencsés, viszont nem egyszerű dolog egyszerre a háttérre is figyelni, és arra is, hogy a madárnak az összes szárnyatolla, lábafeje benne legyen a képben, és attraktív tudjon lenni. Emiatt el tudom fogadni. A problémám az, hogy minden technikai nehézség ellenére egy picit hiányolom azt, hogy mondanivalóban nem nagyon lépünk túl azon, hogy lefényképeztem egy sirályt. Aztán ebből mindenki maga tud továbbgondolni történetet, de itt elég lazán, rögtön az első lépésnél elengedjük a kezét a nézőknek. A természetfotósi kvalitásait el tudom fogadni ennek a képnek, de a 17-es lecke mondanivalóját ennél sokkal összeszedettebbnek és személyesebbnek gondolom. A feladat itt az, hogy a saját élményeinket fogalmazzuk meg. Ennél a képnél most annyira erősen nem sikerült. A technika mindenféleképpen megkapja az egy csillagot, a mondanivalót egy kicsit jó lenne, ha Viktória saját magán szűrné át. Az egy csillag megvan, de a másik kettő a leckénél most talonban marad. (hegyi)
értékelés:

Kaptunk már Andrástól ilyen aluljárós képet. Van az aluljáróknak egyfajta mágiája, pontosan az, hogy ez az alagút-hatás a fénnyel nagyon érdekes sziluetteket, játékokat hozhat létre. Azon kívül, hogy ez eléggé be van mozgatva, itt nem nagyon eldöntött, hogy mit akarok megmutatni. Izgalmas lehet a falon az a gyerekrajz-szerű ornamentika, vagy az a fény-játék ami létrejön az aluljáró végén, csak az a pillanat, amit András most elkapott olyan, mintha mindent meg akarna mutatni: a fali rajzot is, az embereket is, és mindezt ráadásul becsomagolni egy leckébe. Én most ezt nem látom, hogy olyan erősen meg lenne fogva. Ha ez izgatja Andrást, akkor tessék kicsivel több energiát fordítani erre, tessék kivenni egy nap szabit, venni egy állványt, fölrakni azt a gépet az állványra, beállítani az expozíciót, és várni, mint a pecás. Várni arra a pillanatra, ami jellemzően létrejöhet, és kompozícióban erős. Ehhez az is kell, hogy meg kell találni azt az aluljárót, ami az András aluljárója, ami nem egy túl elcsépelt hely, és ráadásul András szívéhez közel áll. Nem árt az sem, ha ez egy olyan választás, ami minél nagyobb teret ad erre a formai játékra. Mert ez ebben a helyzetben akkor tud megélni, ha ez egy formai játék lehet. Ha ez megtörtént, akkor a választás után, mondjuk a Békásmegyeri lakótelep aluljárója, akkor odamegyek a lakótelephez, leteszem azt a kamerát, és várok. Várok arra, hogy mikor fog valaki úgy besétálni a képembe, ahogy az nekem tetszik. Lehet ezt úgy is manipulálni, hogy instruálok embereket, elviszek oda barátokat, hogy akkor ők ebben segítsenek, hogy ez gyorsabban létrejöjjön, vagy lehet azt mondani, hogy én abban hiszek, ami az adott szituáció ereje, és várok. De akkor ez történjen meg. Most nem erős ez a kompozíció. Vasút alatt. Honnan tudom, hogy ez egy vasút alatti hely? Sehonnan. Honnan tudom, hogy itt egyáltalán utazó emberek mennek, és nem csak sétálnak át a kisboltba? Sehonnan. Tehát ez nekem nyitott kérdés maradt. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Csősz Gergely, Befagyott pillanat című képére.

Bár a láncreakció leckét lezártuk, és ez egyelőre így is marad, a kép jó. Engedelmeddel a 17-esbe tettem át. És három csillagos, többet nem tudok mondani. :) (hegyi)
értékelés:

A Ka szóval az egyiptomi mitológiára szeretnék utalni.

A képet nagyon szeretem. Nem a szín miatt, nem azért mert hogy van-e fogalmam valamilyen módon arról, hogy mi a szimbolikája, hanem egyszerűen azért, mert az alkotó nagy szeretettel bújik oda a kis kamerájával a kisgyermekhez. Az ő szintjére ereszkedik a kamerájával és szépen fogalmazza meg a pihenést fényekben, elmosódott formákban. Jó is a kompozíció ritmusa. Azért szeretem ez a képet, mert ebben a képben szeretet van. Az, hogy ehhez maga az egyiptomi kultúra hogyan kapcsolódik, színvilágában esetleg, a kelet világát jelezve ezekkel a sárgákkal, csíkokkal, kicsit mór hangulattal, ezt nem tudom. Ilyen értelemben, ha a cím megfejtését keressük, akkor ugyanúgy akár a merkaba szó is elhangozhatna itt. Nem biztos, hogy a magam részéről közelebb jutnék ahhoz, amit a kép üzen. Mert hogy ez a kép a cím nélkül is önmagában megállja a helyét a kisgyermekkel, a szép fényeivel és a szeretetével, mondom, ahogyan közel tudunk oda bújni és szinte hallhatjuk ennek a kisgyermeknek a szuszogását. Ettől függetlenül a kép utalhat sok minden másra is. Az alkotóban lévő folyamatokra, az alkotóban folyó az álommal, a misztériummal, a misztikummal kapcsolatos küzdelmekre és az alkotóban való nyitottságra, felnőtté válásra is, ahogyan a gyermekkor, a gyermeki létre tekint. Tehát a képet az biztos, hogy nagyon fontosnak tartom és nagyon örülök, hogy a Viktória ezen az úton is elindult ezeken a megfigyeléseken. Ezek erős és nehéz, nőies történetek lesznek majd. Reményeim szerint lesz folytatása és ezeket az utakat ő fogja kialakítani, de nagyon örülö, hogy ezt a képet ő elküldte. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Balaton koncert Balsán Légvárban pocolva, kint meg zuhog az eső...

Nem tudom milyen kategória, mert nincs ideírva, de egyrészt valószínűleg valamilyen dokumentumképet látunk itt. Természetesen attól függetlenül hogyha ez egy nejlonsátorban van, akkor is a Comedia dell’Arte, az utazó színház, az utcaszínház stílusjegyeit véljük itt felfedezni. Az nagyon jó, hogy ugyanakkor a Pista úgy dokumentál, és úgy fényképez, hogy önálló képzőművészeti formává is érik a kép. Természetesen az ellenfényt, a sziluettet, az árnyjátékot fölhasználva középre komponálva egy jó hangulatú anziksz, amit ő elküld. Talán itt a kép bal alsó sarkán látható neonsorok, kontrollhangfalak, ezek egy kicsit zavarossá teszik a kép egészét, nyilván egy dokumentumfotózásnál nagyon nehéz ezt kikerülni, e én úgy gondolom, hogy a három disznó erre a képre megvan. (szőke)
értékelés:

Per Zona Non Grata

Ugye talán itt arra a bizonyos híres útikönyvre is utalunk, az Utazás a Balaton körülre, amely a XVIII. század hírességeivel kapcsolatos, Kisfaludyékkal, Szegedi Rózáékkal. Mindenféleképp egy leíró jellegű történetet kellene elfogadnunk, és a képen is egy leíró jellegű rendszert látunk, talán gyógyszerpapírok látszhatnak, kompjegy, telefonok, napszemüveg, talán valamilyen barnítókrém és más egyebek, nem tudom pontosan fölsorolni, amelyek egy utazás kellékei, és ebben a bizonyos szitakötő-szemüvegben pedig maga az alkotó is rögzítődik. Én a szemüveggel kapcsolatos történeteket, játékokat, amely itt már sokszor megjelent az Estiskolán, jónak tartom, ugyanakkor egy picit rendezetlennek tartom fekete-fehérben a fényhatásait, a szemüveg körüli eseményeket. Azért, mert a rendezetlen szürke és fehér foltok, amelyeken lehetett volna egy picit igazítani, nem felerősítik a szemüvegben való látványt, hanem kaotikussá teszik a körülötte lévő helyzeteket is, nem tud igazából száz százalékosan a bal oldali szemlencsében lévő látvány főszereplővé válni ezen a képen. Egydisznósnak tartom a képet, miközben nagyon szeretem magát a képi üzenetet. (szőke)
értékelés:

Ágnestől már kaptunk üzenetet abból a helyzetből, ahol ő él, és ez ugye Erdély, a Hargita. Nagyon személyes érintettsége van számomra ennek a képnek, azért mert aki már utazott Erdélyben busszal, az tökéletesen tudja, hogy micsoda kiszolgáltatottság is egyben ez a buszutazás. Mennyire szürreális élményekkel kecsegtet, amikor éjjel Zámbó Jimmyt hallgat teljes hangerőn az oda-vissza játszós Blaupunkt magnón a busz hangszóróból, miközben a történet másról szól. Ez a fajta kettősség itt is megjelenik. Nem csak azáltal, hogy egy tükröződéses helyzetet látunk, hanem azáltal is, hogy a benti technikai helyzet jelzései azok nagyon is jól kontrasztba helyezik azt a tájat, amit ráadásul ez az ismétlés, és ezek a tükröződő felületek föl is erősítenek. És vica versa működik ez a dolog, mert a felerősített jeleket olyan szinten transzponálják ezek a történetek, hogy más értelmezést kapnak maguk a formák is, amik keretezik ezeket a technikai formákat. Tehát ezt egy nagyon jó ötletnek tartom, nagyon jó meglátásnak, személyes élmény felmutatásnak és én azt gondolom, hogy nagyon jól teljesíti ezt a leckét. Arra így félve hívom föl a figyelmet mindenkinek, hogyha a leckének érdemes a felhívásait és a nyitó filmjeit és szövegeit megnézni és elolvasni, mert ebben van egy Dévényi Ádám dal és azt hiszem, hogy ha ehhez visszatudunk kanyarodni akkor ez a kép, vagy ennek a képnek az érzelmi rendszeráhez ez a dal igen jól van pásszítva, hogy énekelgethetjük, dúdolgathatjuk magunkban. Hogyha ez egy fokmérőnek nevezhető, akkor ezt a leckét nagyon jól teljesíti, három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés: