Én azt nem tudom, mennyire gyorsak ezek a srácok, de ha nem szaladnak el, akkor keresni kellett volna valami megfejtést arra, hogy ne olvadjanak bele a háttérbe. Mert így most idő kellett, hogy rájöjjek, hogy ez két valami és nem egy formajáték csak. Nyilván, nem voltam ott, így nem tudom, mire volt lehetőség egyáltalán, de hát van az úgy, hogy ha nincs lehetőség, akkor kép se lesz igazán. Sajnálom, mert szépek a tónusok. (hegyi)

Nagyon szép épület az ipar, kifejezetten jó ez a meglátás, tetszik, hogy ebből a nézetből akár egy nagyon finom utalást is láthatunk a női princípiumra, és hát igen, ha bele akarok kötni, bár nehéz, akkor annyi, hogy egy fél lépés jobbra, és akkor minden középen van és szimmetrikus. Az üvegablakoknál bukik ez le, ha lesz módod, majd ha felújították, érdemes újra elmenni, vinni állványt és megkérni őket, hadd csináld meg ezt a képet ismét nyugodt körülmények között. De azt kell mondjam, hogy kifejezetten örülök, hogy nem csak előre vagy a cipődre nézve járod a világot, szóval igen, fontos néha felnézni, mert csodálatos dolgok vannak körülöttünk, ez nem csak az enteriőrre, de az utca, vagy épületfotókra is igaz. (hegyi)
értékelés:

A hangulat abszolút megvan, de két dolog még pontosítandó. Az egyik a tömegelhelyezés. Valamennyire kimozdítottad a fő motívumot középről, de még kívánna többet, jobbról még vághatnál. A másik a tónusok kérdése. Azt gondolom, hogy ennek van eleve drámája, nem kell ennyire ráerősíteni, mert ha ilyen kopogós, borús tónusokkal operálsz, akkor olyan érzetem van, hogy valamit nagyon el akarsz hitetni, és elkezdek gyanakodni a valódiságáról. Ráadásul így minden úgymond összekoszolódik, a növények is, minden a környezetből, és emiatt laposabb lesz a kelleténél, nincs arányrendszer a ház és a természet között. (hegyi)
értékelés:

Nagyon szürreális ez a kavargó örvény, az elhelyezés pedig még rá is dolgozik erre, a kameraállás, mert lenyom, présel szinte, még erősebbé téve a forgást. Az is jó, hogy hosszút exponáltál és így a figurák személyesből átmentek általánosba, a fontosságuk nem egyedi, hanem formai. Jó lett, köszönet! (hegyi)

Csaba, ez kiváló helyszín, és fontos, hogy ezt az ember rögzítse a maga számára, hogy mennyire jó terep, milyen jó díszlet, de ez arra is kell sarkalljon, hogy kezdj ebben a helyszínben gondolkodni, már amennyiben be tudsz oda még jutni. Ha igen, azt kell kitaláld, hogy mire fogod használni, mihez lesz ez háttér vagy színpad. Meg kell tölteni tartalommal. (hegyi)

Egyrészt ez nagyon izgalmas találat, egészen különös szerkezet nekem, de feszesebb kellene legyél, oldalt is, nem kell az oszlop melletti sötét sáv se jobbra se balra, és alul se kell ennyi a betonpadlóból, lentről akár két ujjnyit is vághatsz nyugodtan. Így most ugyanis olyannak hat a kép, mintha annyira megilletődtél volna a meglepő látványtól, hogy földbe gyökeredztél volna. (hegyi)

Azt nem tudom, hogy ez hol készült, hasonló helyzet van a Szigetnek a bejáratánál is, érdekes, mert kicsit kényelmetlen nekem ez a kép, nem rossz értelemben, attól, hogy tök üres ez a sáv előttünk, ami a messzi távolba visz, és a másik oldalon jön valaki. Ennek van egy furcsa feszültsége, hogy gyere már át, én itt vagyok, itt várok rád, nem a másik oldalon. És, hogy átjön, vagy nem jön át, megismer vagy nem ismer, szóba áll velem, vagy nem, elmegyünk egymás mellett, vagy biccentünk egymás felé, ez a dinamizmus az, ami ebben a képben izgalmas. Persze a ritmusok, a fények, a formák, ez mind együtt is, de nekem ez a történet az, ami visszavisz a 70-es évek Német Demokratikus Köztársaságába, és olyan, mintha ott a keleti és nyugati oldal közti hídon mennék. Meg ne kérdezd azt, hogy most ez hogy jutott eszembe, de valami ilyesmi asszociációm lett. (hegyi)