Ami egyszer már megvolt, az megvolt, nem látom most azt, hogy ahhoz képest, amit eddig kaptunk, ez előrelépés lenne, még akkor sem, ha most nagyjából megvannak a daruk. Megint csak nagyjából, mert most a képhatár megint vág a jobb oldalon lévő daruból, de én ezt nem érzem annyira erősnek, mint az előző képeket. (hegyi)

Kedves Csaba, az a helyzet, hogy nem nagyon értem azt, hogy miért vágtál bele megint a modellbe. Levágtad a fület, de nemcsak azt, hanem ebből a rajzból is levágtál, nem értem. A grimasz jó. Színben egy kicsit helyrehoznám ezt az egészet, mert nagyon el van menve sárgába, egy kicsit beteges ez a színvilág most, függetlenül attól, hogy a tigrist akarja imitálni ez a sárga, de gondolom azért, hogy nem ebben a tónusban. A bőrtónusok felé kellene visszamenni, azt hiszem, hogy ezen lehetne mit módosítani. De itt a leginkább azzal van problémám, hogy olyan szinten vágtad szűkre, amit nem értek. Próbáljunk már meg Csaba egy kicsit komolyan venni valamit, mégpedig azt, hogy van egy első három leckénk, ezt sokadszor mondom el neked, csalinkászol össze-vissza a leckék között, de így nem lesz haladás. Ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, mennyiségi kép kell, mert meg kell szerezni a rutint, de azért jó lenne, ha valamilyen csapásvonalat kitalálnánk magunknak, és abban mozognánk egészen addig, amíg azt nem mondjuk, hogy oké, akkor valamilyen készséget sikerült elsajátítanunk. Elsősorban itt a kompozícióról beszélek, azokkal vannak gondjaim. Az egy másik kérdés, hogy mennyire sikerül konkrétan megfogni egyéb történetet. Én azt gondolom, hogy ez most egy 1 csillagos portré. (hegyi)
értékelés:

Sokáig kellett néznem, hogy miről beszélsz, aztán láttam, hogy a zoknis láb az, amiről itt szó van. Ez ebben a képkivágásban megint csak azt kell mondjam, hogy nem igazán működik. Nagyon decens és visszafogott az, amit ábrázoltál. Korrekt, mert megvan az összes evezőlapát, viszont nem az evezőlapátokról van szó. Tehát, ha a humorra akarunk rámenni, akkor ez ebből a nézőpontból és távolságból nem fog működni, mert itt a humor forrása a képnek jó, ha 1/40 –ed részét kiteszi, még annyit se. A többi mind sallang. Nem tudok mit mondani rá. (hegyi)

Utómunkában van még mit dolgozni rajta, mert egy kicsit szürke tónusban maradtunk, és talán a kontraszttal is lehetne egy kicsit játszani, nem nagyon sokat, de egy kicsit igen, főképpen világosítani valamennyit ezen az egészen, mert főleg a férfi hajánál lehet, hogy be kellett volna vetni valamilyen trükköt. Lehet mögéjük rakni egy lámpát, ha ez egy műtermi helyzet, vagy szobabelső – nem tudom, hol készülhetett a kép -, azért, hogy ne bukjon be ennyire a háttér feketéjéhez a haj. Ezt úgy képzeld el, mintha egy pici él fényt kapna ez az egész, és ettől elemelkedik a háttértől a figurák sziluettje. Ez megoldható a mögéjük tett lámpával is, és derítéssel is, valahonnan fentről. Többféle megoldás létezik, nyilván az ember azt használja, amit tud. Arra hívnám még fel a figyelmedet az utómunkánál, hogy itt, ha jól látom, használtál derítés céljából valamilyen fényforrást, hogy ez vaku volt, vagy lámpa, ezt nem tudom, de valami van, ami nem baj, és a szemeket élővé teszi, de a női szereplő fogánál is megjelenik egy csillanás. Ezeket érdemes a későbbiekben, akár a retusálásnál kiegyenlíteni, és ezekre jó odafigyelni, hogy mik azok, amiket a retusban megoldunk. Ha visszatérünk a leckemegoldáshoz, a kép megoldja a család leckét, apa, anya és a gyerek. Vegyük úgy, hogy ez az első lépés, ennél lehet tovább is haladni, sőt, kellene, gyakoroljunk még, és utána egyszer csak kezdjünk el azzal dolgozni, hogy mindez valamilyen mozgással, valamilyen dinamikával azért rendelkezzen, mert most, hogyha megnézed, ez egy statikus helyzet, felemelték a gyereket, mosolyognak a kamerába, állnak, ehhez valamilyen dinamika kell. A mosoly fontos, és ez megvan, de az egésznek valamilyen belső mozgást azért létre kéne, hogy hozzon. Furcsa lesz, amit mondok, de az éjszakai darus képeid vedd ilyesminél is figyelembe. (hegyi)
értékelés:

Látom, hogy ez az őrségváltásos dolog nagyon becsípődött nálad, valamiért nagyon fontos neked, ez a kép már jobb, és a személyes jelenlét is erősebb. Lehet, hogy itt a helyzet azért is furcsa, mert maga itt ez az őrségváltás sincs még kitalálva, hogy olyan nagyon erős legyen a vizuális jelenléte. Ha ez így van, akkor kérdés az, hogy ha ez valóban ennyire suta, hogy egyszerűen fogalmazzak, és ez az őrségváltás ennyire nincs vizuálisan kitalálva, akkor két irány van. Vagy vár az ember kellő türelemmel valami bakira, ami az egészet érdekessé teszi majd, vagy magát ezt a sutaságot ábrázolja nagy terekkel. És akkor akár ellentmondok magamnak is ebben, hogy akkor lehet, hogy még nagyobb teret kell hagyni, és azt mutatni, hogy ebben a nagy térben ez a néhány fickó katonásdit játszik. Nem tudom... A helyszínt ismerem, eléggé szükség szülte dolog nekem ez az őrségváltásos dolog, és nem vagyok 100%-ig meggyőzve róla, hogy ez itt lesz a leglátványosabb, de hát, nyilvánvaló, hogy ha ide találták ki, akkor itt van. Összefoglalva az egészet: azt gondolom, hogy ez úgy működhetne, hogy vagy a személyesség felé kellene még jobban eltolni az egészet, vagy pedig olyat keresni benne, ami ábrázolja ezt a dolgot a maga valóságában. Még mindig visszaadnám ismétlésre, bár azt gondolom, hogy lehet, hogy ez máshol látványosabb, fene tudja... A leiratot is értem, de akkor azt kell megfotózni, hogy gyerekként érdekelt, aztán nem láttál ilyet és most örülsz ennek. (hegyi)

Nagyon érdekes meglátást kapunk, nyilván, hogy aki ott dolgozik, érti, hogy miket lát, és az ő számára ez nem egy rejtély, de maga ez a kép ebben a fényviszonyban, ebben a körülményben kellően sejtelmes, és titokzatos ahhoz, hogy képre kerüljön. Talán annyit hozzátennék, hogy ha egy negyed-, félujjnyit levágunk a bal oldalból, azt a másik darut, ami ott belóg, akkor még határozottabb a dolog. Az az ismétlés ott engem már visszaránt a valóságba. Elég lenne ebből ez a daru is, még akkor is, ha bele kell vágnod a kis lábacskájába ahhoz, hogy a másik daru által hordozott teher ne kerüljön már a képre. De ez minimális kérdés, és nem is kell kötelezően egyetérteni velem ebben, úgyhogy megvan a 3 csillag, és én azt mondom, hogy haladunk afelé, hogy meglegyen a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:

Azt nem tudom, hogy miért van benne megint Tolnától Baranyáig minden a képben, mert a történet maga onnan érdekes, ahol a három szereplő megjelenik az oltárnál, tehát a főpróba jelleg az ott van. Nem kell ebből a templomból ennyit adni. Értem én, hogy nagyon szép az a kép a háttérben, meg a többi manifesztum is abszolút fontos, de megint azt mondom, hogy a képnek talán jó, ha 1/20-a ahol az információ történik, a többi a körítés, és ez túl sok. Engem az érdekelne, hogy mi történik a papnál. És tök jó az, hogy elmozdult, hogy a hosszú expozíció által kap egy dinamikát, de ennek az érvényesüléséhez kellene az, hogy sokkal nagyobb méretben jelenhessen meg a képhatáron belül. Nekem ebből, ha ott a repülő szereplő alatt elvágjuk, ahol a többiek a kútnál vannak, az már elég, és onnan nézve egy négyzetes kompozíciót elképzelve a lépcső aljáig, kicsit a vörös szőnyegből meghagyva befejezhető a dolog. A többire nincs szükség. Se az üres padsorokra, se semmire. (hegyi)
értékelés: