18. Portré, emberábrázolás

Egy pillanat

,,Az élet rövid, de a mosoly csak egy pillanat." (Történet: A legjobb barátnőmről készült ez a kép. Semmi előkészület, csak egy pillanatkép. Nézz ide!- felszólítással.)

Apám

Tavaly készítettem egy sorozatot apámról, ez a kép abból egy portré. Nagyon sokat jelentett mindkettőnknek ez a közös munka, hálás vagyok a sorsnak, hogy megörökíthettem.

Napnyugtai impresszió

Tanulság: mindig nézzétek meg, hogy mikor van pontosan golden hour, ne előtte 1 órával menjetek fotózni. Instagram értékrend, művészi értéke talán nincs is.

Első blikkre nekem a Csinibaba ugrik be, a hangulata hordoz valamit abból az időből, amit a film is bemutat, és bevallom, engem ez a golden hour dolog se mozgat igazán, szóval hogy pont akkor vagy előtte, szinte mindegy. Azt persze nem tudom, hogy mennyiben volt tudatos részedről ez a fajta időutazás, de mindez mellett vagy függetlenül ettől a karóra fém szíja az kilóg. Érdemes ezekre az apróságokra figyelni, ha a korábrázolás fontos, akkor azért, mert nem korhű, ha csak a szín és forma volt fontos, akkor meg azért, mert hideg, rideg, technikai hatású ügy. Ha nincs nyoma a karon annak, hogy a napozás miatt a szíj alatt a bőr világosabb, akkor simán a fotó erejéig le lehet vetetni. (hegyi)
értékelés:

Paweł és Zoé

5 nap Lengyelországban, Wrocław és Łódź. Paweł és Zoé a Piotrkowska utcán.

Tükörkép

A Hajógyári sziget egyik lerobbant épületében készült a kép, ami tele volt törött tükrökkel, mivel az épület régen egy szórakozóhely volt. Tetszett a hely hangulata, és furcsa volt így járkálni benne, hiszen még emlékszem évekkel ezelőtti állapotára. A nagy üvegfelületek miatt rengeteg természetes fény volt- A képet Canon 700D, 50 mm-rel készítettem. Ez az első portréim egyike volt, és nagyon tetszett a srác arca, ezért kértem fel a fotózásra. Az egész sorozaton ezt a "tükör" motivumot próbáltam végigvinni.

Kedves Andrea, ez egy jó ötlet, tetszik a megoldása is, néhány technikai megjegyzéssel. Az egyik, hogy nekem ez nem álló, legalábbis nem ennyire. A vállnál vágható lenne szerintem. A másik, hogy talán ha mozgat a modell oldalra még a tükörből, akkor elválik egymástól a két forma, és az önmagában álló tükördarab erősebb hatást adna. A harmadik és talán legfontosabb az az élesség, pontosabban a mélységélesség kérdése. Mivel a modell háttal van nekünk, ez eleve átviszi a tekintetet a tükörre, nincs miért leválasztani a két dolgot egymásról, sőt, épp az lehetne izgalmas, ha az eredeti és a tükörkép nagyobb mélységélesség használatával térben egy síkra lenne hozva, mert akkor a tekintet ide-oda mozogna a két formán. Jó munka, tetszik, várom a folytatást. És jó lenne az első leckére is kapni tőled képet, az önportréra, mert az a bemutatkozás is, és izgalmas terep ráadásul. (hegyi)
értékelés:

Erzsébet-klón a város fölött

A koppenhágai Városháza tornyában más turistákkal együtt jártam, egyiküket sikerült elkapni ezen a képen.

Macika, mondd, miért hagytál fenn ekkora teret? A nő is lecsúszik így. A kép tetejének szinte a feje tetejénél kéne lennie, és adni az épületből, a városból, szóval most oldalra és felfelé is ellőttél mellette. (hegyi)

Parafrázis

Rákosi Mátyásról készült kép újraalkotása.

Azért érdekes ez a kép igazán, mert úgy sikerült megoldani az újraértelmezést, hogy bár az eredeti kép javarészt azért nem egészen pontosan ilyen, de valahogy a kollektív emlékezetből így is sikerül lehívni a fotót, és valóban, működik minden, beindul az időutazás. Jó a modell, itt a tónusok is működnek, szóval szuper, köszi! Ha van kedved, lehet, hogy izgalmas út lehetne ilyesmiket csinálni. (hegyi)
értékelés:

Anna

Répa, figyi, mondom a pozitívumokat előbb, de a lényeg az lenne, hogy gyere le a közösségi oldalakról a képmutogatásban és feküdj bele erősebben ebbe az egészbe, mert jól látsz, de a kivitelezés nagyon esetleges, és a megosztókon szerzett lájkok elhitetik veled, hogy már nincs mit javítani, szuper vagy, de szerencsére van még mit dolgoznod. Szóval, az jó, hogy a modelled kedves és odaadó. Az is jó, hogy a fények segítettek, és az is, hogy a háttér nem erős, nem szól sokat bele az egészbe. Ennyi a jó. Ami bajos, hogy nincs semmi átgondolva. Miárt van a feje felett ennyi hely, miért úgy és ott vágtad, ahol, miért szorítottad be őt az állóba így, miért nem mentél lejjebb a kamerával, miért nem néz legalább felénk, miért a cipőjét nézi, szóval maga a gesztus spontán akart lenni, gondolom lőttél egyet, ahogy jött feléd, de azt, hogy spontán legyen valami, tervezni kell. Ha nem teszed, akkor esetleges lesz, civil marad, mint egy emlékkép. Márpedig a portrénál ez nincs benne a pakliban. Menj le a géppel, hogy ne legyen ennyi fölötte, akár menj le térdig. Hagyj teret oldalirányban, hogy ha kimozogja, akkor se vágjon a képhatár, és legfőképp beszélj hozzá, vond magadhoz a figyelmét, hiszen rajtad keresztül velünk kell kommunikálnia. Ismétlést kérek. (hegyi)

Téli memento

A két Sallai a Normafán.

Fehér László festő az, aki fotóalapú képeket fest, és ez a kép őt juttatja eszembe, talán a nagy homogén tér, talán a kompozíció miatt. Ha nem lenne a szánkó Lillánál, 100%-os kép lenne, így maga az esemény, ami történt, a kép közlését nagyon konkretizálja. Persze tudom, hogy nem egyszerű ez a gyerekirányítás dolog, szóval ezt csak azért mondom, hogy beleköthessek valamibe a fejedbe tegyem azt, hogy adott esetben meg lehet próbálkoznod már azzal, hogy instruálsz és úgy mesélsz, hogy a történetet te magad hozod létre. (hegyi)
értékelés: