18. Portré, emberábrázolás

Profil kép

Örülök annak, hogy nem a szokásos gyerekportrét kapjuk, a röhögőst, az evőst, vagy a csak úgy letottyantottat. Jó, hogy ez a beállítás abban is segít, hogy céltudatosságot képes kölcsönözni annak, hogy a gyerek mit akar, merre figyel, elhatározást látunk, tartást. A tónusok is szépek - a bőrszínben van némi kékes, én lehet, ezt korrigálnám, és talán fenn is és lenn is lehetne vágni, ez közel négyzetesben még erősebb és dinamikusabb lenne. (hegyi)
értékelés:

A csuklyás

Mai portrézás eredménye. Természetes fénynél készült a kép.

Abban mindannyian egyetértünk, hogy ez egy esztétikus kép, szép megoldás, jó formák, sőt, ha a korszellem divatját nézzük, akkor amit látunk, teljesíti a férfiideál kritériumait is. Kellően karakteres, a ruha ad hozzá valami titokzatosságot is, filmes hangulatnak is mondhatnám, amit látok. Szóval ez a része oké. Amivel kéréseim vannak, az a technika. Írod, természetes fénynél készült a kép. Azt, hogy ennek mi az oka, hogy azért így, mert nem volt kéznél lámpa, vagy mert egy pillanatot rögzítettél és tartottál tőle, hogy ha a világítással macerálsz, akkor elszáll a madár, nem tudom. A tónusok rendben vannak. Viszont ahogy érzem, a zaj ellene dolgozik a bőr struktúrájának. Nyilván akár ha állványon is van a gép, 30-adnál lejjebb nem lehet menni, mert a modell nem biztos, hogy tartani tudja magát, márpedig a bemozdulás is elmossa a testszövet érzékelhetőségét. A blendével se lehet akármekkorát nyitni, mert ez az a helyzet, ahol kell a mélységélesség. Marad az ISO, ha a fény kevés, ott lehet nyerni, de ennek ára meg a zajosodás. A másik, ami miatt ez problémás nekem, hogy így nincs meg a kellő különbség a pulcsi szövetéből adódó zajosság és a test között, márpedig kéne. Az oké, hogy ha nincs óriási stáb, ruhás például, akkor azzal kell beérni, ami kéznél van, ez a pulcsi ilyen. Némileg akár retussal korrigálnám az éleken megjelenő belső anyag csíkjait, amik kilátszanak, főleg arcnál. Hát, ez jut eszembe, szóval a természetes fény akkor előny, ha van belőle elég sok. (hegyi)
értékelés:

A húgom pózol

Levágtam a sarkait. Ennyi utómunkát használtam. Samsung galaxy s8 al fényképeztem.

Bocsánat, de ebben az értelemben nem tudom hova tenni, hogy a húgod pózol. Amit én látok, hogy egy kislány zavarban van, hogy fotózzák, volt valami pillanat előtte, de az elmúlt, próbál a fotósban bízni, de valahogy nem megy. Láb elvágva, az egész kényszeredett. (hegyi)

Őszinte mosoly

Kingával ritkán találkozom, de amikor igen, akkor a nap is mosolyog az égen.

Madárka / Birdy (1992)

Az első képem, ami kiállításon falra kerül január 16-tól.

A fotográfiában az emberábrázolást tartom magam számára a legfontosabb területnek, legyen szó portréról, önportréról vagy az ember környezetének bemutatásáról. A Madráka/Birdy című képemet 1992-ben készítettem analóg kamerával fekete-fehér filmre, amit kinagyítottam és utána kézzel Ilford Cibachrome festék segítségével színeztem ki. A modellemre egy átlátszó műanyag fóliát adtam, az arcára pedig élesztőt kentem, így értem el azt a hatást, ami a fejemben Alan Parker mozija óta jelen volt. Kerestem a tekintetet, ami az egyetlen kapaszkodó lehet két ember között a kommunikációban, amikor a szavak már nem elegendőek. Az eredeti vintage képből egyetlen példány létezik a kézi festés által válik megismételhetetlenné.

Katona

Vannak olyan képek, melyeknek története, talán örökre titok marad. :)

Egy pillanat

,,Az élet rövid, de a mosoly csak egy pillanat." (Történet: A legjobb barátnőmről készült ez a kép. Semmi előkészület, csak egy pillanatkép. Nézz ide!- felszólítással.)