18. Portré, emberábrázolás

Örkény István, 1974

A 2018. évi szentivánéji darab Örkény István Tóték című tragikomédiája. A szerző portréját Balla Demeter 1974-ben készítette.

Itt vagyok!

Egy megszűnt üzemegység pincéjében készült a felvétel. A portré alanyát adó hölgy egy barátom ismerőse volt. Világítás vakuval.
A technikai adatok: ISO 100, 1/125 és F 5,6. A vaku TTL ben működött 35 mm zoommal.

Nagyvárosi lány

Nikon d 3300 f5.3 1/320 iso 100
A kép Budapesten a Szabadság téren készült. A múltszázad eleji díszes villanyoszlop és a természet zöldjéből előbukkanó épület, alatta a teraszos kávézóval egyből komponálásra késztetett. Pest a legjobb hely portrézásra véleményem szerint, viszont korán sem könnyű. Annyi minden van hogy valami, vagy valaki mindig belelóg, szóval folyamatosan koncentrálni kell vagy utó munkálni. Próbáltam ezekhez mérten viszonylag jó kompozíciót találni. A lány lábfeje nincs a képen, de ezt direkt van így. Szerettem volna egy kis sejtelmességet belevinni ami a női természetet hangsúlyozza ki.

Tökéletes anzac

Ez az előző trombitás portré párja, ugyanott, ugyanakkor, ugyanúgy készült. Hogy megmutatom, annak az az oka, hogy Andor (nevezzük most megrendelőnek - bár ő nem annyira akarta, hogy fotózzam :) Inkább ezt a képet választotta a sorból, mint jó fotót. Ő másként látja ezt, amit én fotós. Szerintem amaz jobban elkészített fotó, itt van pár problémám (most nem sorolom fel), viszont azt mondja, hogy itt elsősorban nagyon jó az anzaca (szájtartása), a másikon pedig éppen levegőt vesz, de itt szépen fúj, és ezen a fotón bár nem hallható, de aki ért ehhez a hangszerhez, annak ez megvan.