18. Portré, emberábrázolás

L

Szép ez, érzed nagyon a lírát, ha kell, a tónusok is, bár szokatlannak mondhatnánk, hogy nincs minden meg a terjedelemből, de nem is mindig kell. Minden rendben, és tényleg 3 csillag, de az a bot jobb oldalt fenn, az kár, hogy belóg, Nem retusálhatatlan, szóval menthető, de a következő szint, hogy ezekre a nüanszokra is kell figyelni. (hegyi)
értékelés:

Játékosság

Szeretem ezt a képet, mert valóban vidám, huncut szituáció, jól fogalmazod meg. Ha egy hangyányit elmozdulsz a kamerával jobbra, az előtérben lógó életlen madzag nem takar a szembe, jóllehet nagyobb mélységélességgel kevésbé ugrana ki ez a homályosság probléma. (hegyi)
értékelés:

Utcagyerek

A rajongója vagyok a fekete-fehér képeknek, de megígérem lesznek színesek is. :) A kép a nagyobbik fiamról készült, ahogy épp önfeledten kavicsozik az utcán. Azért ez a kép címe, mert a saját gyerekkorom juttatja eszembe. Szinte az utcán nőttünk fel a haverokkal... Két étkezés között nyáron biztos kint voltunk, és imádtuk. A reggeli matiné után már rohantunk ki, hétfőn korábban, mert nem volt adás a Tv-ben. Ha valamelyikünket elküldte az apja a közeli kisboltba sörért, a visszajáró 1-2 forintból tejport vettünk, megráztuk a papírzacskót, és már öntöttük is a szánkba. Jó volt akkor gyereknek lenni... Azokat a képeket szeretem, ami elgondolkodtat. Nem tudod elkattintani, hogy a következőt nézhesd mert megfogott. Eszedbe jut valami... Egy emlék, egy érzés, elidőzöl előtte... Ízlelgeted mint egy jó bort, mert elragadnak a részletek... Mindegy is mivel készül, a tartalom a lényeg... Az érzés!

Berni a hordókon

Egy bárban készült fotósorozat egyik fotója. A cél egyfajta bárba való hangulat elérése volt. Alapjában csak 1db beautydish-t főfénynek és egy oktaboxot használtam.

Berni

Egy bárban készült fotósorozat egyik fotója. A cél egyfajta bárba való hangulat elérése volt. Alapjában csak 1db beautydish-t főfénynek és egy oktaboxot használtam.

Örkény István, 1974

A 2018. évi szentivánéji darab Örkény István Tóték című tragikomédiája. A szerző portréját Balla Demeter 1974-ben készítette.

Itt vagyok!

Egy megszűnt üzemegység pincéjében készült a felvétel. A portré alanyát adó hölgy egy barátom ismerőse volt. Világítás vakuval.
A technikai adatok: ISO 100, 1/125 és F 5,6. A vaku TTL ben működött 35 mm zoommal.

Nagyvárosi lány

Nikon d 3300 f5.3 1/320 iso 100
A kép Budapesten a Szabadság téren készült. A múltszázad eleji díszes villanyoszlop és a természet zöldjéből előbukkanó épület, alatta a teraszos kávézóval egyből komponálásra késztetett. Pest a legjobb hely portrézásra véleményem szerint, viszont korán sem könnyű. Annyi minden van hogy valami, vagy valaki mindig belelóg, szóval folyamatosan koncentrálni kell vagy utó munkálni. Próbáltam ezekhez mérten viszonylag jó kompozíciót találni. A lány lábfeje nincs a képen, de ezt direkt van így. Szerettem volna egy kis sejtelmességet belevinni ami a női természetet hangsúlyozza ki.

Ami rögtön szembeötlik, a színvilág. Nekem nagyon furcsa érzetem támad ettől a kékes-zöldes beütéstől, amit ez hordoz, mint fekete-fehér kép. Olyan, mintha valamit el akarnál nekem adni, és ez egy csomagolás lenne, mert nem vagy biztos abban, hogy önmagában a kép működik. Ennél jobban kell magadban bízz. Ami még fontos: talán ez a kép fekvőben izgalmasabb lenne, ugyanis ahhoz, hogy ez valóban egy nagyvárosi lány érzetet keltsen, ahhoz nekem több kellene a környezetből. Nem állóban fotóznám ezt, hanem fekvőben, és akkor az ő megjelenése ebben a térben jobban értelmezhető lenne. Ez most olyan nekem, mintha ez egy elrontott portré, csak közben a modellt hirtelen a nagymamája felhívta, hogy vigyen haza a piacról fél kiló krumplit. (hegyi)
értékelés:

Flegam

(Pedellus után szapadon :P)

Ugyanazt a fiatalembert látjuk, mint az előző képen, cigarettázik egy padon, és nagyon határozott a jelenléte. Ebben a helyzetben vacillálok azon, hogy mit mondjak a képre, mert alapvetően, mint kompozíció, rendben van, és az is, hogy hogyan ábrázolod őt. Minden oké, megvannak a kezei, a cigaretta is jó, hogy a világos háttér elé kerül, minden porcikája rendben van annak, ahogy őt mutatod. És mégis van benne valami, ami miatt nem tudok közel kerülni ehhez. Valószínű arról van szó, hogy nekem ez egy póznak tűnik. Hogy ő valójában milyen, nem tudom meg, mert vagy egy beállított helyzet, ez a fajta keménykedés a részéről, és akkor jó lenne ebből ironikusan egy kicsit kikacsintani, hogy oldjuk ezt az egészet, és ha nem is humorossá, de mindenképpen közelebbivé, szerethetőbbé tegyük őt, vagy pedig menjünk bele keményebben ebbe a szituációba, és még több manifesztummal ábrázoljuk azt, hogy itt egy valóban kemény csávóról van szó. Akkor legyen sáros, szakadt, agresszív, akkor ebből több kell. Ami még egy fontos dolog, hogy a szemüveg mind a két képen ott van. Ha ez napszemüveg reklám, akkor oké, ha portré, akkor viszont nem oké. Miért nem tudunk egymás szemébe nézni? Miért nem vagyunk egymáshoz őszinték? Ez is a póz érzetét erősíti bennem, és az nekem a portré műfajában inkább komikus, mint valódi. (hegyi)
értékelés:

Nincs cím

Egy fiatalembert látunk, eléggé komor szerepet játszik ő, gondolom ő a helyi rosszfiú, őt ábrázolod itt fekete-fehérben. Minden manifesztuma megvan ennek a fajta kemény csávós megjelenésnek: a hatos-pakk has, a Ray-Ban szemüveg, a tetkók, a rövidgatya, a kézben hordott felső, a haj, a borosta. Egyetlen dolog problematikus számomra: a titokzokni a cipővel. Ez szerintem ebből az outfitből kilóg, de most nem divattanácsot kell adjak, hanem a fényképpel kell foglalkozzak. Jó ez a kép, fent nekem sok, ettől ő kevésbé lesz hangsúlyos. Én nem vártam volna meg, amíg ő ezeken a lépcsőfokok lejöjjön, egy lépcsőfokkal feljebb hagytam volna őt, akkor jobban érződne a különbség a természet és a természetben megjelenő ember között. Most olyan, mintha már eltávolodna ettől a szituációtól. De mondjuk azt sem igazán értem, miért álló ez a kép, fekvőben a környezet is értelmezhetőbb, a mozgás is. Ettől függetlenül megadom rá a három csillagot. (hegyi)
értékelés: