18. Portré, emberábrázolás

Alapvetően szerethető az alanyod és az is, ahogy ábrázolod. Érződik, hogy még nem nyitott teljesen arra, hogy fotózva legyen. Vannak erre trükkök, hogy érheted el, hogy felszabadultabb legyen, de ez lehet egy jó első lépés. Beszéltetni, meséljen, és közben dolgozni a géppel. Ami fontos: ha le akarod a háttérről választani őt, márpedig néha nem árt, akkor ahhoz, hogy ez működjön úgy, hogy ne kelljen túl kis mélységélességet választani, azaz túl kinyitni a blendét, távolabb kell őt vinni a háttértől. Picit jobban szembefordítani a kamerával, hogy ne kifelé nézzen, ne kifelé szóljon a gesztus, a mosoly. A kezeivel játszhat a hajával, szép lehet ez, haj is van hozzá. Az kifejezetten jó, hogy nem valami reklámpóló van, hanem egyszínű, sötét, ez segít az arcra fókuszálni a figyelmet. Szóval várom a folytatást. Itt jegyzem meg Laci, hogy legalább ezt a szintet várom el az önportréd esetében is, úgy technikailag, mint gondolatiságában. (hegyi)
értékelés:

Jó a formaérzékenységed, az, ahogy az organikus beleszövődik a materiálisba, magyarán a korlát-fej-ruha játéka jó ritmusú. De itt is az egyik problémám az álló. Nem hagysz kifutást neki. Pedig akkor lenne igazán érzelmes ez, ha mint egy zongoraetűdnél, a finom játékok a korláttal folytatódnának, és a test megjelenése ettől lehetne líraibb, kevésbé konkrét. Azért is érdekes ez a kérdés, mert ösztönösen használsz is egy eszközt ennek erősítésére, és ez az az effekt, amivel a széleken vignettálva van életlenedés és valamiféle zoomolás-szerű hatás. Na, ebből az effektből minél kevesebbet lenne jó használnod, mert ez ma trendi, de holnap már nem lesz az (remélem), viszont elég kamu hatása van. Ezen te már túl vagy. Ha van kedved, szívesen látnék erről egy ismétlést, bízz magadban, hogy amit meglátsz, valóban érdekes lehet, legyél határozott és merész, hogy ilyen effektekkel nem erősítesz rá arra, ami amúgy is benne lehet a képben. (hegyi)
értékelés:

Zoli bácsi, ezt egy picit túl tetszett húzni. Hogy a clarity, vagy mi az az eszköz, ami miatt a bácsiból néger lett, nem tudom, de azzal, hogy a struktúra ennyire fel van húzva, az arc térképszerű, domborműszerű lett, én ennél finomabban bántam volna vele. De azt értékelem, hogy van gondolatod róla, ez fontos, viszont inkább a világítással jó ezt megoldani, surlófényekkel erősíteni, mintsem a "laborban". Várom ám a képeid. (hegyi)
értékelés:

Kedves Péter, azt gondolom, hogy minden adott ahhoz, hogy jó kép szülessen, de az összhatás nekem nem működik. Mondom sorban. A fehér kalap olyan erős, hogy elvisz minden figyelmet, így kellékből főszereplő lesz, és ez nem jó, mert egyébként revü kellék és nem bár. A kettő nem ugyanaz. A másik, hogy a bár nekem nem söröző, a három gondosan elhelyezett üres üveg ráadásul takarja is a lábfejet, mintha ott valami probléma lenne, amit nem szerettél volna mutatni. A modelled gondolom úgy instruáltad, hogy legyen flegma, laza, kúl, de inkább úgy jön le, mintha már unná, hogy ennyi ideig tart a beállítás. És végül a környezet. A színek rendben vannak, lehet vörös bordós a bár, de két hordó nem indítja be ezt a hangulatot. Úgy is mondhatnám, hogy ez a helyszín így alkalmatlan arra, hogy bár hangulatot hozzon, olyan, mintha egy szép családi ház játékszobájában lennénk, egyedül. A bárban zene van, a bárban füst van, de legalábbis vannak poharak, pult, asztalok, pincérek vagy pincérnők, pultos, ezek is kellékek lehetnek egy képnél, az enteriőr nagyon fontos, mert az lesz az a színpad, amiben a szereplőd életre kel. Egy modelltől sem várható, hogy hozza magát hangulatba, ha nincs kellék és nincs környezet. (hegyi)