18. Portré, emberábrázolás

Játékosság

Szeretem ezt a képet, mert valóban vidám, huncut szituáció, jól fogalmazod meg. Ha egy hangyányit elmozdulsz a kamerával jobbra, az előtérben lógó életlen madzag nem takar a szembe, jóllehet nagyobb mélységélességgel kevésbé ugrana ki ez a homályosság probléma. (hegyi)
értékelés:

Géza

Zoli bácsi, ezt egy picit túl tetszett húzni. Hogy a clarity, vagy mi az az eszköz, ami miatt a bácsiból néger lett, nem tudom, de azzal, hogy a struktúra ennyire fel van húzva, az arc térképszerű, domborműszerű lett, én ennél finomabban bántam volna vele. De azt értékelem, hogy van gondolatod róla, ez fontos, viszont inkább a világítással jó ezt megoldani, surlófényekkel erősíteni, mintsem a "laborban". Várom ám a képeid. (hegyi)
értékelés:

Utcagyerek

A rajongója vagyok a fekete-fehér képeknek, de megígérem lesznek színesek is. :) A kép a nagyobbik fiamról készült, ahogy épp önfeledten kavicsozik az utcán. Azért ez a kép címe, mert a saját gyerekkorom juttatja eszembe. Szinte az utcán nőttünk fel a haverokkal... Két étkezés között nyáron biztos kint voltunk, és imádtuk. A reggeli matiné után már rohantunk ki, hétfőn korábban, mert nem volt adás a Tv-ben. Ha valamelyikünket elküldte az apja a közeli kisboltba sörért, a visszajáró 1-2 forintból tejport vettünk, megráztuk a papírzacskót, és már öntöttük is a szánkba. Jó volt akkor gyereknek lenni... Azokat a képeket szeretem, ami elgondolkodtat. Nem tudod elkattintani, hogy a következőt nézhesd mert megfogott. Eszedbe jut valami... Egy emlék, egy érzés, elidőzöl előtte... Ízlelgeted mint egy jó bort, mert elragadnak a részletek... Mindegy is mivel készül, a tartalom a lényeg... Az érzés!

A képnek van hangulata, ez kétségtelen, én azonban arra hívnám fel a figyelmed, hogy ha az nem egyértelmű a képből, hogy mi történik, akkor érdemes a látószöget úgy megkeresni, hogy az üzenet az általános felé mozduljon el. Mire is gondolok? Most az, hogy a gyerek valójában kavicsot szed, rajzol, vagy egy bogarat nézeget, nem derül ki. Ha lejjebb mégy a kamerával, még lejjebb ennél, akkor viszont nem is akarom tudni mindezt, mert nem lényeges, nem erre akarok figyelni, hogy mi történik, mert előtérbe kerül maga a hangulat, az autó is a gyerek szintjére kerül, szóval szerintem jobban működne. (hegyi)
értékelés:

Berni a hordókon

Egy bárban készült fotósorozat egyik fotója. A cél egyfajta bárba való hangulat elérése volt. Alapjában csak 1db beautydish-t főfénynek és egy oktaboxot használtam.

Kedves Péter, azt gondolom, hogy minden adott ahhoz, hogy jó kép szülessen, de az összhatás nekem nem működik. Mondom sorban. A fehér kalap olyan erős, hogy elvisz minden figyelmet, így kellékből főszereplő lesz, és ez nem jó, mert egyébként revü kellék és nem bár. A kettő nem ugyanaz. A másik, hogy a bár nekem nem söröző, a három gondosan elhelyezett üres üveg ráadásul takarja is a lábfejet, mintha ott valami probléma lenne, amit nem szerettél volna mutatni. A modelled gondolom úgy instruáltad, hogy legyen flegma, laza, kúl, de inkább úgy jön le, mintha már unná, hogy ennyi ideig tart a beállítás. És végül a környezet. A színek rendben vannak, lehet vörös bordós a bár, de két hordó nem indítja be ezt a hangulatot. Úgy is mondhatnám, hogy ez a helyszín így alkalmatlan arra, hogy bár hangulatot hozzon, olyan, mintha egy szép családi ház játékszobájában lennénk, egyedül. A bárban zene van, a bárban füst van, de legalábbis vannak poharak, pult, asztalok, pincérek vagy pincérnők, pultos, ezek is kellékek lehetnek egy képnél, az enteriőr nagyon fontos, mert az lesz az a színpad, amiben a szereplőd életre kel. Egy modelltől sem várható, hogy hozza magát hangulatba, ha nincs kellék és nincs környezet. (hegyi)

Berni

Egy bárban készült fotósorozat egyik fotója. A cél egyfajta bárba való hangulat elérése volt. Alapjában csak 1db beautydish-t főfénynek és egy oktaboxot használtam.

Itt éppúgy, mind a másik báros képnél a környezet, a hangulat hiányzik. A kalap itt sokkal jobb, de nem tud természetes lenni a beállítás, a póz és így a modell sem, mert nincs, ami hangulatba hozza, így a néződre se tud ez átragadni. (hegyi)

Örkény István, 1974

A 2018. évi szentivánéji darab Örkény István Tóték című tragikomédiája. A szerző portréját Balla Demeter 1974-ben készítette.

Zsuzsika

Zsuzsi lányom merengő tekintete.

Jó lenne a tekintet, a háttér is jó, a kettő együtt is jó, van benne valami hippi hangulat, de túl közel vagyunk. Így a váll, a térd darabja inkább zavaró forma, holott lehetne szerepe, de akkor távolabbról kéne fotózni őt. (hegyi)
értékelés:

Itt vagyok!

Egy megszűnt üzemegység pincéjében készült a felvétel. A portré alanyát adó hölgy egy barátom ismerőse volt. Világítás vakuval.
A technikai adatok: ISO 100, 1/125 és F 5,6. A vaku TTL ben működött 35 mm zoommal.

Máté, itt is mondom, az emberfotózás még korai neked, előbb magad legyél az alanyod, aztán tárgyak, hogy a perspektíva, komponálás menjen, és csak ha már ezekkel tisztában vagy és biztosan használod, akkor keress modelleket. Ha már bele akartad a teljes ajtót komponálni és odaállítottad a modellt, akkor menj lejjebb. Most annyira fent vagy, hogy a perspektíva is így torzul, fentről. Nem instruáltad, vagy rosszul a modelled. A póz befagyott, kihívó akar lenni, de nem működik. A has, a ruha, ezek olyan eszközök, amiket nem használunk, mert annyira közhelyes. Szóval Máté, kezdjük az elején, és legyen türelmes, hogy nem akarsz rohanni előre. (hegyi)

Nagyvárosi lány

Nikon d 3300 f5.3 1/320 iso 100
A kép Budapesten a Szabadság téren készült. A múltszázad eleji díszes villanyoszlop és a természet zöldjéből előbukkanó épület, alatta a teraszos kávézóval egyből komponálásra késztetett. Pest a legjobb hely portrézásra véleményem szerint, viszont korán sem könnyű. Annyi minden van hogy valami, vagy valaki mindig belelóg, szóval folyamatosan koncentrálni kell vagy utó munkálni. Próbáltam ezekhez mérten viszonylag jó kompozíciót találni. A lány lábfeje nincs a képen, de ezt direkt van így. Szerettem volna egy kis sejtelmességet belevinni ami a női természetet hangsúlyozza ki.

Ami rögtön szembeötlik, a színvilág. Nekem nagyon furcsa érzetem támad ettől a kékes-zöldes beütéstől, amit ez hordoz, mint fekete-fehér kép. Olyan, mintha valamit el akarnál nekem adni, és ez egy csomagolás lenne, mert nem vagy biztos abban, hogy önmagában a kép működik. Ennél jobban kell magadban bízz. Ami még fontos: talán ez a kép fekvőben izgalmasabb lenne, ugyanis ahhoz, hogy ez valóban egy nagyvárosi lány érzetet keltsen, ahhoz nekem több kellene a környezetből. Nem állóban fotóznám ezt, hanem fekvőben, és akkor az ő megjelenése ebben a térben jobban értelmezhető lenne. Ez most olyan nekem, mintha ez egy elrontott portré, csak közben a modellt hirtelen a nagymamája felhívta, hogy vigyen haza a piacról fél kiló krumplit. (hegyi)
értékelés:

Flegam

(Pedellus után szapadon :P)

Ugyanazt a fiatalembert látjuk, mint az előző képen, cigarettázik egy padon, és nagyon határozott a jelenléte. Ebben a helyzetben vacillálok azon, hogy mit mondjak a képre, mert alapvetően, mint kompozíció, rendben van, és az is, hogy hogyan ábrázolod őt. Minden oké, megvannak a kezei, a cigaretta is jó, hogy a világos háttér elé kerül, minden porcikája rendben van annak, ahogy őt mutatod. És mégis van benne valami, ami miatt nem tudok közel kerülni ehhez. Valószínű arról van szó, hogy nekem ez egy póznak tűnik. Hogy ő valójában milyen, nem tudom meg, mert vagy egy beállított helyzet, ez a fajta keménykedés a részéről, és akkor jó lenne ebből ironikusan egy kicsit kikacsintani, hogy oldjuk ezt az egészet, és ha nem is humorossá, de mindenképpen közelebbivé, szerethetőbbé tegyük őt, vagy pedig menjünk bele keményebben ebbe a szituációba, és még több manifesztummal ábrázoljuk azt, hogy itt egy valóban kemény csávóról van szó. Akkor legyen sáros, szakadt, agresszív, akkor ebből több kell. Ami még egy fontos dolog, hogy a szemüveg mind a két képen ott van. Ha ez napszemüveg reklám, akkor oké, ha portré, akkor viszont nem oké. Miért nem tudunk egymás szemébe nézni? Miért nem vagyunk egymáshoz őszinték? Ez is a póz érzetét erősíti bennem, és az nekem a portré műfajában inkább komikus, mint valódi. (hegyi)
értékelés:

Nincs cím

Egy fiatalembert látunk, eléggé komor szerepet játszik ő, gondolom ő a helyi rosszfiú, őt ábrázolod itt fekete-fehérben. Minden manifesztuma megvan ennek a fajta kemény csávós megjelenésnek: a hatos-pakk has, a Ray-Ban szemüveg, a tetkók, a rövidgatya, a kézben hordott felső, a haj, a borosta. Egyetlen dolog problematikus számomra: a titokzokni a cipővel. Ez szerintem ebből az outfitből kilóg, de most nem divattanácsot kell adjak, hanem a fényképpel kell foglalkozzak. Jó ez a kép, fent nekem sok, ettől ő kevésbé lesz hangsúlyos. Én nem vártam volna meg, amíg ő ezeken a lépcsőfokok lejöjjön, egy lépcsőfokkal feljebb hagytam volna őt, akkor jobban érződne a különbség a természet és a természetben megjelenő ember között. Most olyan, mintha már eltávolodna ettől a szituációtól. De mondjuk azt sem igazán értem, miért álló ez a kép, fekvőben a környezet is értelmezhetőbb, a mozgás is. Ettől függetlenül megadom rá a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Motoros

Az egy kérdés nekem, hogy milyen technikával csinálod ezeket a képeket. Ha ez még mindig ipad, vagy mobil, akkor oké, valahogy nekem ez most sötétebb egy picivel a kelleténél. Hogy Lilla mennyire fogad szót instruálásnál, nem tudom, de talán jobb lett volna, ha valahova odateker, ahol fény is van. A fák között látom, hogy vannak olyan részek, ahol a lombokon keresztül szűrődik át a nap, tehát ott rajta is lenne fény. Ez nem lenne rossz, mert így most ez szomorú hatású lett. Szóval ez egyébként egy jó helyzet lenne, a fénytani problémák miatt kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Portré - lányomról

Az egy kérdés, hogy a lányodnak mennyire volt kényelmes ez a póz, mert kicsit kényszeredettnek érzem ezt most. A másik, hogy annyira ki van számolva most a képkeret, hogy minden beleférjen, a lábujjai is, hogy szétfeszíti a képkeretet a modell. Kevés így a környezet. Ha ennyire átmegyünk személyesbe, akkor lehet, hogy érdemesebb lenne vágni a testből. Ott az ajtó már nem fontos, az elviszi a figyelmet, mert egy sötét flekk, és konkurál a hölgy hajával. Takard le a kezeddel, látod, hogy már jobb hangulatú, koncentráltabb kompozíciót kapsz. Szerintem ez akár egy négyzetesre komponált kép is lehetne, mert ami ennek a képnek az erénye, a lányod haja, az nagyon szépen formálódik. Az kérdés, hogy mit csinál a kezeivel. Nagyjából látszik, hogy az egyiken támaszkodik, de a másikkal is valami történik, mintha valamit keresne a fűben. Ilyenkor érdemes instruálni: tedd a kezed a válladra, túrj bele a hajadba, tehát valami mozgást létrehozni, hogy ne úgy tűnjön, mintha ez egy befejezetlen pillanat lenne. (hegyi)
értékelés:

Boldikusz

Nem könnyű feladat a gyerekfotózás, mert a gyerek izeg-mozog, egy sajátos külön világban él, és az ő tempója nagyon ritkán találkozik a miénkkel, nehéz elkapni a pillanatot. Ez egy jól megfogalmazott képi üzenet. A helyzet tetszik, de hogy ő most fekvőtámaszt csinál, és úgy lett lefotózva, vagy áll apa előtt, ezt nem lehet tudni. Ami kicsit furcsa, az a kar csonkolása, nyilván ebből a nézőpontból nehéz mást kihozni, és a gyerekek instruálhatósága is kérdéses, de érdemes megpróbálni, hogy az ember ilyenkor azt mondja, hogy tedd följebb a kezed, integess, és akkor benne van a kis tenyere is. Vagy mondd azt, hogy tegye maga mellé a kezét, és akkor ő valamennyi ideig odateszi, túl sokáig nem lehet várni, ezért is nehéz modellek a gyerekek, mert egy-egy pózt nem fognak neked órákig kitartani, sokat nem lehet tökölni. Egyetlen problémám van még ezen kívül: nekünk jobb szemben az írisz, a szembogár kevésbé részletgazdag, sötétben volt, erre érdemes utómunkában valamennyit rásegíteni. Nem azt mondom, hogy az egész arcfélre, de a szemét valamennyivel világosabbra lehet hozni. Szelektíven kijelölöd, és azzal külön elkezdesz dolgozni. Óvatosan kell ezt csinálni, mert az ember egy bizonyos szintig tudja csak elfogadni az ilyen módosításokat, utána furcsa lesz, hogy hogyan került oda az a fény, de valamennyit érdemes lenne ezen világosítani. Mivel egy nem könnyű feladatba fogtál bele, a gyerekfotózásba, és azt ízléssel tetted, ezért kettő csillagot tudok adni erre a munkára. (hegyi)
értékelés: