18. Portré, emberábrázolás

Műszeres

Ez zavaros, nincs meg, a portréhoz koncentráltság kell a részedről, az alany részéről meg az, hogy partner legyen, ez melós. Elkapott kép, az úgy kevéssé szokott sikerülni, vagyis ahhoz, hogy így is menjen a dolog, kellenek azok az évek, ami alatt a rutin megvan, hogy mikor exponálok és mikor nem. (hegyi)

A Mazsi

Rostás Mazsi Mihály, a Romengo vezetője, akit pont két éve fotóztam először, amikor Demeterrel először találkoztak - most pedig ez a kép hosszú idő után az első rendes fényképezőgéppel elkövetett képem, majd' másfél éve, hogy nem fotóztam a Sonyval.

Tandori Dezső

Balla Demeter felvétele 1992-ben készült Tandori Dezsőről, aki ma elment. Szerencsés vagyok, mert ismerhettem, mert láthattam, hallhattam játszani a szintetizátoromon, mert ott lehettem, ahogy beszélgettek, ahogy rajzolt.

Két adást is készítettem, az egyiket Inszomnia címmel 2017 őszén - Demeter kórházban volt, ahol egy hónappal később meghalt. Ebben a zenék és kórházi zajok között Dezső verseket mond, a magnókazetta a Számadó utcai konyhában készült.

A másik műsor picivel több, mint egy évre rá került adásba, Tandori-Balla apokrif beszélgetés, 1989-ben vettük fel szintén a konyhában, ahol Dezső szabad stílusú zongorajátéka is hallható.

Maja ismét

A minap feltett portré sajnos úgy került fel, ahogy nem lett volna szabad. Most pótlásként felrakom azt, amit akkor kellett volna unokámról, Majáról. Elnézést kérek a figyelmetlenségért, igyekszem elkerülni az ilyen malőrt a későbbiekben. Ahogy a pedellus mondta: eleinte nyilván bénázás lesz.... Hát van, volt. Kérem, hogy alapos elemzést adjatok a képről, mert szeretnék tanulni, különösen, arról, hogy hogyan kell elemezni, bírálni egy képet. Köszönöm!

Alapvetően szerethető az alanyod és az is, ahogy ábrázolod. Érződik, hogy még nem nyitott teljesen arra, hogy fotózva legyen. Vannak erre trükkök, hogy érheted el, hogy felszabadultabb legyen, de ez lehet egy jó első lépés. Beszéltetni, meséljen, és közben dolgozni a géppel. Ami fontos: ha le akarod a háttérről választani őt, márpedig néha nem árt, akkor ahhoz, hogy ez működjön úgy, hogy ne kelljen túl kis mélységélességet választani, azaz túl kinyitni a blendét, távolabb kell őt vinni a háttértől. Picit jobban szembefordítani a kamerával, hogy ne kifelé nézzen, ne kifelé szóljon a gesztus, a mosoly. A kezeivel játszhat a hajával, szép lehet ez, haj is van hozzá. Az kifejezetten jó, hogy nem valami reklámpóló van, hanem egyszínű, sötét, ez segít az arcra fókuszálni a figyelmet. Szóval várom a folytatást. Itt jegyzem meg Laci, hogy legalább ezt a szintet várom el az önportréd esetében is, úgy technikailag, mint gondolatiságában. (hegyi)
értékelés:

Maja

Maja. 16 éves, gyönyörű, okos kislány. Amikor felkértem, hogy csináljunk néhány fényképet róla, szemrebbenés nélkül elfogadta az ajánlatot, bár úgy tudom, nagyon csúnyának tartja magát. Az anyukája a fényképezés után reménykedve mondta, hogy ezek után talán elhiszi, hogy milyen szép. Maja az én legszebb unokám, tehát nagyon elfogult vagyok. Ettől függetlenül kérem, hogy határozott bírálatot kapjak a képre.

A háttér életlenítése nem sikerült jól. Ezt ott, a helyszínen kell megoldani, ha a gépeden lehet állítani mélységélességet, akkor azzal. Ahogy a többi képeden látom, van erre alkalmas masinád. A többiről a másik képednél fogok írni. (hegyi)

Álmodozások kora

Jó a formaérzékenységed, az, ahogy az organikus beleszövődik a materiálisba, magyarán a korlát-fej-ruha játéka jó ritmusú. De itt is az egyik problémám az álló. Nem hagysz kifutást neki. Pedig akkor lenne igazán érzelmes ez, ha mint egy zongoraetűdnél, a finom játékok a korláttal folytatódnának, és a test megjelenése ettől lehetne líraibb, kevésbé konkrét. Azért is érdekes ez a kérdés, mert ösztönösen használsz is egy eszközt ennek erősítésére, és ez az az effekt, amivel a széleken vignettálva van életlenedés és valamiféle zoomolás-szerű hatás. Na, ebből az effektből minél kevesebbet lenne jó használnod, mert ez ma trendi, de holnap már nem lesz az (remélem), viszont elég kamu hatása van. Ezen te már túl vagy. Ha van kedved, szívesen látnék erről egy ismétlést, bízz magadban, hogy amit meglátsz, valóban érdekes lehet, legyél határozott és merész, hogy ilyen effektekkel nem erősítesz rá arra, ami amúgy is benne lehet a képben. (hegyi)
értékelés:

Dia

Kedvelem ezt a képet, bár az én ízlésem szerint ez fekvő kép kellene legyen, hogy a város fényei, a bokeh hatással jobban érvényesüljenek, Dia gyönyörű nő, én a csészét tartó kezeit egy picivel lejjebb engedtettem volna, hogy egyrészt ne takarjanak a körmök bele az állba, másrészt hogy a kézfej, az ujjak máshogy rövidüljenek. Abban csak reménykedni tudok, hogy a csajok mihamarabb elfelejtik ezt az egy körmöm máshogy csináljuk, mint a többit őrületet, ez az egy momentum az, ami zavaró amellett, hogy a sapit legalább a fotó erejéig úgy forgattattam volna el, hogy ne legyen ott a reklámszöveg. Nem hibátlan, de megvan a 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

L

Szép ez, érzed nagyon a lírát, ha kell, a tónusok is, bár szokatlannak mondhatnánk, hogy nincs minden meg a terjedelemből, de nem is mindig kell. Minden rendben, és tényleg 3 csillag, de az a bot jobb oldalt fenn, az kár, hogy belóg, Nem retusálhatatlan, szóval menthető, de a következő szint, hogy ezekre a nüanszokra is kell figyelni. (hegyi)
értékelés:

Játékosság

Szeretem ezt a képet, mert valóban vidám, huncut szituáció, jól fogalmazod meg. Ha egy hangyányit elmozdulsz a kamerával jobbra, az előtérben lógó életlen madzag nem takar a szembe, jóllehet nagyobb mélységélességgel kevésbé ugrana ki ez a homályosság probléma. (hegyi)
értékelés:

Géza

Zoli bácsi, ezt egy picit túl tetszett húzni. Hogy a clarity, vagy mi az az eszköz, ami miatt a bácsiból néger lett, nem tudom, de azzal, hogy a struktúra ennyire fel van húzva, az arc térképszerű, domborműszerű lett, én ennél finomabban bántam volna vele. De azt értékelem, hogy van gondolatod róla, ez fontos, viszont inkább a világítással jó ezt megoldani, surlófényekkel erősíteni, mintsem a "laborban". Várom ám a képeid. (hegyi)
értékelés:

Utcagyerek

A rajongója vagyok a fekete-fehér képeknek, de megígérem lesznek színesek is. :) A kép a nagyobbik fiamról készült, ahogy épp önfeledten kavicsozik az utcán. Azért ez a kép címe, mert a saját gyerekkorom juttatja eszembe. Szinte az utcán nőttünk fel a haverokkal... Két étkezés között nyáron biztos kint voltunk, és imádtuk. A reggeli matiné után már rohantunk ki, hétfőn korábban, mert nem volt adás a Tv-ben. Ha valamelyikünket elküldte az apja a közeli kisboltba sörért, a visszajáró 1-2 forintból tejport vettünk, megráztuk a papírzacskót, és már öntöttük is a szánkba. Jó volt akkor gyereknek lenni... Azokat a képeket szeretem, ami elgondolkodtat. Nem tudod elkattintani, hogy a következőt nézhesd mert megfogott. Eszedbe jut valami... Egy emlék, egy érzés, elidőzöl előtte... Ízlelgeted mint egy jó bort, mert elragadnak a részletek... Mindegy is mivel készül, a tartalom a lényeg... Az érzés!

A képnek van hangulata, ez kétségtelen, én azonban arra hívnám fel a figyelmed, hogy ha az nem egyértelmű a képből, hogy mi történik, akkor érdemes a látószöget úgy megkeresni, hogy az üzenet az általános felé mozduljon el. Mire is gondolok? Most az, hogy a gyerek valójában kavicsot szed, rajzol, vagy egy bogarat nézeget, nem derül ki. Ha lejjebb mégy a kamerával, még lejjebb ennél, akkor viszont nem is akarom tudni mindezt, mert nem lényeges, nem erre akarok figyelni, hogy mi történik, mert előtérbe kerül maga a hangulat, az autó is a gyerek szintjére kerül, szóval szerintem jobban működne. (hegyi)
értékelés:

Berni a hordókon

Egy bárban készült fotósorozat egyik fotója. A cél egyfajta bárba való hangulat elérése volt. Alapjában csak 1db beautydish-t főfénynek és egy oktaboxot használtam.

Kedves Péter, azt gondolom, hogy minden adott ahhoz, hogy jó kép szülessen, de az összhatás nekem nem működik. Mondom sorban. A fehér kalap olyan erős, hogy elvisz minden figyelmet, így kellékből főszereplő lesz, és ez nem jó, mert egyébként revü kellék és nem bár. A kettő nem ugyanaz. A másik, hogy a bár nekem nem söröző, a három gondosan elhelyezett üres üveg ráadásul takarja is a lábfejet, mintha ott valami probléma lenne, amit nem szerettél volna mutatni. A modelled gondolom úgy instruáltad, hogy legyen flegma, laza, kúl, de inkább úgy jön le, mintha már unná, hogy ennyi ideig tart a beállítás. És végül a környezet. A színek rendben vannak, lehet vörös bordós a bár, de két hordó nem indítja be ezt a hangulatot. Úgy is mondhatnám, hogy ez a helyszín így alkalmatlan arra, hogy bár hangulatot hozzon, olyan, mintha egy szép családi ház játékszobájában lennénk, egyedül. A bárban zene van, a bárban füst van, de legalábbis vannak poharak, pult, asztalok, pincérek vagy pincérnők, pultos, ezek is kellékek lehetnek egy képnél, az enteriőr nagyon fontos, mert az lesz az a színpad, amiben a szereplőd életre kel. Egy modelltől sem várható, hogy hozza magát hangulatba, ha nincs kellék és nincs környezet. (hegyi)

Berni

Egy bárban készült fotósorozat egyik fotója. A cél egyfajta bárba való hangulat elérése volt. Alapjában csak 1db beautydish-t főfénynek és egy oktaboxot használtam.

Itt éppúgy, mind a másik báros képnél a környezet, a hangulat hiányzik. A kalap itt sokkal jobb, de nem tud természetes lenni a beállítás, a póz és így a modell sem, mert nincs, ami hangulatba hozza, így a néződre se tud ez átragadni. (hegyi)