Munkák | Látszótér

Szűrés

Nem klasszikus családi kiránduló kép, de én így látom. Szeretem a hangulatát. Volt időszakom, amikor a közeli, szűk vágások voltak a mániám, most nagyon élvezem, hogy kinyitom a teret, használom az eget, a távlatokat. A kép számomra arról is beszél, hogy stressz helyzetben tudok-e teljesíteni. A képen a fiaim vannak, a szívinfarktus előtti utolsó pillanatokban lőttem.

Egy újabb kép apámról, ahogy áll a műhelye ajtajában. A portrénál említett sorozat része, de ezt inkább a zsánerképek közé soroltam be.

Tavaly készítettem egy sorozatot apámról, ez a kép abból egy portré. Nagyon sokat jelentett mindkettőnknek ez a közös munka, hálás vagyok a sorsnak, hogy megörökíthettem.

Portré, ahogy én látom. Canon, 85 mm-es sigma obi, természetes fény.

Ez a kép egy kísérletnek indult. Szerettem volna egy nagyon sötét tónusú (low key) csendéletet készíteni. A teljesen világos szobában készítettem egy minél sötétebb sarkat és aegy fénycsík beengedésével addig játszottam, amíg el nem értem, hogy a pohár nagyon szép körvonalát körbe nem rajzolja. Canon, sigma 85mm, természetes fény.

A kompozíciód finom, határozott, jól van összerakva, nem tudok hibát találni azon kívül, hogy fentről nekem van mit vágni. A színei is jók, a probléma nem ez. Az van, hogy a low key mint fogalom, azért elég tág értelmezésre ad lehetőséget, bár inkább úgy mondom, hogy nem kifejezetten a csendéletek sajátja, viszont ami most lett, ott elveszik a térélmény. Annyira leredukáltad, elvitted sötétbe, hogy a ribizliszemek, a tárgyak nem tudnak érvényesülni. Csináltam egy verziót, de persze a helyzet az, hogy utólag én már csak az irányt tudom megmutatni, érvényesen a sötétből visszahozni nem lehet a raw file nélkül, mégis felteszem, hogy érthető legyen, mi az a minimum, aminek látszódnia kéne. Ettől még én adok 3 csillagot azzal, hogy ha van kedved, rakd össze ezt újra, nem árt az, ha a saját képed hónapokkal később ismétled, újragondolod, és keresd meg azt, hogy meglegyen az a tónus, amit szeretnél, de maradjon meg a térélmény is, és a formák dimenziói is. (hegyi)
értékelés:

Készítettem egy csendélet kompozíciót, hogy a nyári délutáni fényjátékot bemutassam általa. A képe a kertemben készült, természetes fényt használtam, canon, 70-200-as obival.

Engem ez hangulatában megfogott. Nyugalmas, de van dinamikája, klasszikus, de nem unalmas, olyan, mintha csak találtad volna, pedig volt vele meló, szóval majd hogy nem hibátlan. Két, avagy három dolog van, amin még lehetett volna mókolni. Az egyik az a levél, ami most jobbra szinte a legtöbb fényt kapja. Az nekem picit sok, viszi a figyelmet. A másik a rózsa feje, a levél helyett az lehet, hogy picivel több fényt is elbírt volna. A harmadik az kérdéses, mert ízléstől függő, hogy a teáscsésze miért üres. Oké, így a belső visszaverődések miatt több fényt ad, jobban él, de talán valami tea, ha lenne benne, még több érzés jönne, illat és hangulat, nem maradna funkció nélkül. Ennyi csak, de lássuk be, ezek olyan kérdések, amiknek egy része utólag is korrigálható, másrészt egy komplex képnél aminél természetes fényeket használsz, nem is minden kidekázható. (hegyi)
értékelés:

Sallang nélküli önportré, 40 éves nő 4 gyerekkel. Természetes fény, canon 70-200.

Üdv a Téren, kedves Viktória és erősen elnézést kérek azért, mert eddig várattalak. Ez egy kiváló, példaértékű önkép. Tetszik az, hogy az egész valóban mentes mindenféle kitalációtól, pózolástól, vagy az annyira jellemző boldogságot imitáló insta-világtól. Jók a fények, jók a gesztusok, hiteles, hihető, átérezhető. Az, hogy a kezed is használod, plusz hozzátesz, mert behozza azt, ami a mindennapok fáradtsága, kétségei, kapaszkodása, elesése és felállása, szóval köszönet ezért. És még valami. Hozzá nem kell nyúlni, se vágással, semmivel, bármi, ami ezen változtat, az szűkít, az elvesz belőle. (hegyi)
értékelés: