9. Csendélet

István, ez talált kép és rendezetlen, nincs átgondolva az üzenet, ezért a formák is esetlegesek, és nem áll össze. Lehetne akár csendélet is, de most ez még messze jár. A csizmák a legérdekesebbek, a szürke csövek is beleférnek, a rozsdás szög már nem, és a könyökcsövek se kellenének. Ki kell mondjam, hiába tudom, hogy nehezen fogadjátok el, sőt, van, aki kifejezetten hisz az ellenkezőjében, de nincs olyan, hogy egy talált kép úgy jó, ahogy van. Ahhoz a szerencse olyan szintje kell, amire nincs idő elég, hogy kivárjuk. A képkészítő rendező is kell legyen egyben, ezt butaság elutasítani vagy feladni, hiszen ha már képkivágást csinálsz a valóságból, akkor eleve rendezel, tehát ha ezt elfogadod, akkor nincs már alapja, hogy valami áhítattal közelítsünk ahhoz, hogy a sors vagy a véletlen hogyan sodort épp egybe tárgyakat. (hegyi)

Az ötlet jó. Fenn sok, lehet belőle vágni rendesen. De ez egy nyisszantás, megvan. Ami probléma, az a jobb oldala. Ha tudom, hogy ennyire kopogósan kontrasztosat akarok, akkor ennek megfelelően kell világítani. Gondolom, nem volt más, mint a bejövő fény. Ez ilyenkor kevés. Valami kis lámpával a jobb oldalának is kell adni, mert ha nem, akkor így járunk, mint itt, hogy egybeolvad a háttérrel. (hegyi)
értékelés:

Azt kell mondjam, hogy ez egy szinte tökéletes csendélet, egy-két apróságtól eltekintve teljesen rendben van, ahogy a képet elkészítetted. Örülök annak az optikai megfigyelésednek, hogy a határozott fekete fehér háttér miképp fordul meg a vízzel teli pohárban, és ehhez a kis, talán margaréta virágocskák kedves ellenpontot, díszítést adnak. Az egyik, amin finomítani lehet, hogy az épp a határvonalra eső virág fejét külön érdemes lett volna megvilágítani, mert az most nagyon bebukik. A másik pedig az, hogy oldalirányban több teret adtam volna, esetleg az asztallapot is jobban bevonva a játékba. (hegyi)
értékelés:

Két képet is kapunk, a szituáció hasonló, ahogy a cím is mondja, itt egy retro történetet látunk. Az ilyen tárgyak egy képen való szerepeltetése esetén az a kérdés, mit mivel rakunk össze. A fényképezőgép és a kisautó még hagyján, de hogy kerül oda a hajszárító? Az nem működik, hogy tetszőleges tárgyakat viszonylag mértani rendbe állítunk. Azt gondolom, hogy ha megvannak ezek a tárgyak még neked, próbálj úgy dolgozni velük, hogy csak egy egy tárgyra fókuszálsz, egy tárgy a főszereplő, és a környezetét megpróbálod történetmesélés módján elképzelni. Ismétlést kérek ha lehet. (hegyi)

A kérdést magadnak kell megadnod, hogy mi az, amit el akarsz mondani. Ez fogja azt kihozni, hogy mennyi fény kell, hogyan legyen ez ábrázolva. Nem fordítva. Én most nem tudom, mire megy ki a fuvar, mert nagyon sematikus így a fény. És a váza nagyon konkurál. (hegyi)

Máté, örülök, hogy kíváncsi vagy arra, hogy működik egy csendélet. Jó dolog ilyennel kísérletezni. Vannak szabályok, amiket fontos ismerni, és gyakorolni is. Ami szembetűnik elsőre, az az, hogy valamiért körbevágtad az egészet, egy erősen eltorzított fekvő kompozíciót hozva létre. Persze én se láthattam minden csendéletet már, amit akár fotóban, akár festményben csináltak valaha, de azt javaslom, hogy nézz ilyen képeket, hogy milyen képarányokkal dolgoznak. Ilyen mozis képarány nincs a fotóban. Én azt javaslom, hogy maradj a 3:2 vagy 4:3-as képaránynál, aztán ha az már megy, akkor jöhet az 1:1-es oldalarány. Ez azért fontos, mert a csendéletnél is, ahogy más témánál is szerepe van a környezetnek, a térnek, levegőnek, mi hogy aránylik egymáshoz. A téma, a négy alma jó ötlet. A kockás abrosz már kevésbé. Szétveri az egészet, túl konkrét. És az is van, hogy a téma, a mondanivaló nem bír el mindent, ami az ember fejébe jön, részeg almák például. Ez nem jelenti, hogy ne lehetne megcsinálni, csak az indok, az a kérdés, hogy minek. Én azt javaslom, hogy előbb az első leckével dolgozzunk, ott legyen meg a tapasztalás, fények, árnyékok, térbeliség, komponálás, aztán haladjunk előre, mert a legnagyobb falattal kezdeni nagy esély a kudarcra, viszont ha türelmesen felépíted a tapasztalatod, tudásod, el fog jönni az az idő is, amikor menni fog a csendélet is. (hegyi)

Az ötlet jó, a tárgyak is, amit látok, de itt is ugyanaz a túlhúzottság, túl kontrasztolt megoldás van, hogy az életlenséget és/vagy bemozdulást korrigáld, utólag. Ez bajos. Erre ott kell odafigyelni, hogy azok az alap követelmények, ami itt lényeges, meglegyenek, élesség, tónusok, mert ha ennyire belenyúlsz, azzal nem fogod ezeket utólag megoldani. Sok mindent lehet a laborban (a szoftver is labor), de élesíteni nem. Vagyis amit élesítés címen lehet csinálni, az borzalmas. Ezt ott akkor exponáláskor kell. És mondom, ez sokadik képed, aminél ezt látom, szóval kérlek, ennek nézz utána, mi a hiba kiváltó oka, és találjunk rá megoldást, mert így elpocsékolódnak az ötletek. Ha ez megvan valahol még a valóságban, kérlek ismételj. (hegyi)