9. Csendélet

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
…
következő ›
utolsó »

(Tudom, az önkép lenne az első lecke, viszont több mint egy órás állványról, időzítővel való próbálkozás után rájöttem ez nehezebb mint gondoltam. Igyekszem pótolni.)
Amatőr fotós SEM vagyok, csak néha rájövök ,hogy jó kikapcsolódást tud nyújtani a fotózás. A fényképem elgondolkodtatott, hogy mi tudatos és mi nem. Azért készült a kép mert tetszik a szalmababa és a növény harmóniája (szerintem abban vannak), amelynek bemutatásához itt kellemes fényt és hátteret vettem észre. Igen, "vettem észre" mert hogy nem tudatos beállítás volt a természetes fény és a háttér. A szalmababa és a növény társítása tudatos volt, de nem a kép kedvéért. Ahogy a cím is utal rá, számomra jelentése van annak, hogy a babára árnyék vetül. Nagyjából így érzem magam az utóbbi időben. Ezért is írtam fentebb, hogy elgondolkodtatott a saját képem, hogy mennyire tudatos pl. a baba árnyékban való elhelyezése. Lehet tudat alatt helyeztem oda? Technika: Nikon D3100, 300mm (Sigma)

Továbbra is a fényképezőgépemmel telefonálok.

Ez a kép egy kísérletnek indult. Szerettem volna egy nagyon sötét tónusú (low key) csendéletet készíteni. A teljesen világos szobában készítettem egy minél sötétebb sarkat és aegy fénycsík beengedésével addig játszottam, amíg el nem értem, hogy a pohár nagyon szép körvonalát körbe nem rajzolja. Canon, sigma 85mm, természetes fény.

A kompozíciód finom, határozott, jól van összerakva, nem tudok hibát találni azon kívül, hogy fentről nekem van mit vágni. A színei is jók, a probléma nem ez. Az van, hogy a low key mint fogalom, azért elég tág értelmezésre ad lehetőséget, bár inkább úgy mondom, hogy nem kifejezetten a csendéletek sajátja, viszont ami most lett, ott elveszik a térélmény. Annyira leredukáltad, elvitted sötétbe, hogy a ribizliszemek, a tárgyak nem tudnak érvényesülni. Csináltam egy verziót, de persze a helyzet az, hogy utólag én már csak az irányt tudom megmutatni, érvényesen a sötétből visszahozni nem lehet a raw file nélkül, mégis felteszem, hogy érthető legyen, mi az a minimum, aminek látszódnia kéne. Ettől még én adok 3 csillagot azzal, hogy ha van kedved, rakd össze ezt újra, nem árt az, ha a saját képed hónapokkal később ismétled, újragondolod, és keresd meg azt, hogy meglegyen az a tónus, amit szeretnél, de maradjon meg a térélmény is, és a formák dimenziói is. (hegyi)
értékelés:

Készítettem egy csendélet kompozíciót, hogy a nyári délutáni fényjátékot bemutassam általa. A képe a kertemben készült, természetes fényt használtam, canon, 70-200-as obival.

Engem ez hangulatában megfogott. Nyugalmas, de van dinamikája, klasszikus, de nem unalmas, olyan, mintha csak találtad volna, pedig volt vele meló, szóval majd hogy nem hibátlan. Két, avagy három dolog van, amin még lehetett volna mókolni. Az egyik az a levél, ami most jobbra szinte a legtöbb fényt kapja. Az nekem picit sok, viszi a figyelmet. A másik a rózsa feje, a levél helyett az lehet, hogy picivel több fényt is elbírt volna. A harmadik az kérdéses, mert ízléstől függő, hogy a teáscsésze miért üres. Oké, így a belső visszaverődések miatt több fényt ad, jobban él, de talán valami tea, ha lenne benne, még több érzés jönne, illat és hangulat, nem maradna funkció nélkül. Ennyi csak, de lássuk be, ezek olyan kérdések, amiknek egy része utólag is korrigálható, másrészt egy komplex képnél aminél természetes fényeket használsz, nem is minden kidekázható. (hegyi)
értékelés:

a medencében

Egy kis szürke fátyol van ezen, amit le lehetne venni, élénkebb lenne, mert az ötlet és meglátás kiváló, mintha csomagolópapírt látnék, ajándékhoz valót, vagy gyerekszoba tapétát, ahogy István is írja. Az azonban bajos nekem, hogy épp a barbie baba van vágva, kisodródva a szélre. Nem azt mondom, hogy kötelezően centrálisra kell komponálni, de vágni nem jó szerintem, mert megtöröd a ritmust, így átmegy valamiféle szocióba, de maga a szín és forma meg annyira pop, hogy az meg ledobja a szoció világot. Mindenképp örülök ennek, mert van benne egyediség. (hegyi)
értékelés:

Kedves Erika, üdv a téren! Hangulatos ünnepi csendéletet raktál össze, van benne valami képeslapszerű. Néhány tanács. Az egyik, hogy a hó nagyon becsapós tud lenni, a szemünk magától korrigálja a színeltérést, de ezt a kamera, főleg, amikor kevert fények vannak, nem tudja megcsinálni, csak ha te beállítod, mi legyen a fehér. Most van egy kékes eltolódás, és jóllehet ezzel a hideget akartad ábrázolni, de ez a kékes hó szín, ez nem nagyon előnyös. Törekedni kell arra, hogy a hó fehér maradjon. A másik, hogy a kábellel valaminek kellett volna történnie, az ott zavaró hátul. És ami a kompozíciót illeti, a hóvirág dísz mellett elég kevés a hely, ott több kéne, felül meg sok maradt, abból kevesebb is elég lenne. Érdemes ezekkel játszani, kísérletezni. És várom tőled a bemutatkozó első lecke megoldását is. (hegyi)
értékelés:

felhagyott építőanyagok és lábbelik rendezett rendezetlensége

István, ez talált kép és rendezetlen, nincs átgondolva az üzenet, ezért a formák is esetlegesek, és nem áll össze. Lehetne akár csendélet is, de most ez még messze jár. A csizmák a legérdekesebbek, a szürke csövek is beleférnek, a rozsdás szög már nem, és a könyökcsövek se kellenének. Ki kell mondjam, hiába tudom, hogy nehezen fogadjátok el, sőt, van, aki kifejezetten hisz az ellenkezőjében, de nincs olyan, hogy egy talált kép úgy jó, ahogy van. Ahhoz a szerencse olyan szintje kell, amire nincs idő elég, hogy kivárjuk. A képkészítő rendező is kell legyen egyben, ezt butaság elutasítani vagy feladni, hiszen ha már képkivágást csinálsz a valóságból, akkor eleve rendezel, tehát ha ezt elfogadod, akkor nincs már alapja, hogy valami áhítattal közelítsünk ahhoz, hogy a sors vagy a véletlen hogyan sodort épp egybe tárgyakat. (hegyi)

Ezt a képet a chili termelő barátomtól kapott paprikakbol alkottam meg. A vignettalas és a túlhuzott színek az elgondolás részét képezik.

A vignettálás sok. Akkor csinálják ezt, amikor a kompozíció nem akar összeállni és ezzel húzzák egybe. A túlhúzott színekkel nincs bajom, de a színhőmérsékletet nagyon sárgába vitted, így olyan, mint amikor a rádión minden egy hullámhosszon akar szólni. Csináltam egy verziót, hogy lásd, ha kevésbé sárgás, jobban kiugrik a téma a háttérből. A tárgyak kérdésesek nekem. Maga az asztal mondjuk oké. A fonott tál is. De a méretéhez képest kevés a paprika. Dúsabbnak, a tálról szinte lefolyóbbnak kéne lennie, nem ennyire kínosan szabályosnak, mert így nem tud érvényesülni a paprika. És közelebb kell menni. Aztán ott a két befőttes üveg. Nem értem, minek. Nincsenek rendesen bevilágítva, nehéz is lenne, így meg nehezen érteni, hogy ez most akkor egy paprika csendélet akar lenni, vagy szociográfia. A csendélet lényege nem a mértan. Sőt. Komponálni kell, de kerülendő, hogy valami ennyire kiszámított legyen. Engedd el magad, szerezz még háromszor ennyi paprikát, a színekkel is dolgozz, nem csak sárga meg piros van, és rendezd úgy össze csak a tállal, hogy arról ömöljenek a paprikák, hogy bele akarjak harapni, hogy dinamika legyen. Felejtsd el, hogy mértanilag akarod elrendezni, az nem jó. Nem biztos, hogy ezt így, fentről lehet jól megoldani. Ismétlést kérek. (hegyi)

Az ötlet jó. Fenn sok, lehet belőle vágni rendesen. De ez egy nyisszantás, megvan. Ami probléma, az a jobb oldala. Ha tudom, hogy ennyire kopogósan kontrasztosat akarok, akkor ennek megfelelően kell világítani. Gondolom, nem volt más, mint a bejövő fény. Ez ilyenkor kevés. Valami kis lámpával a jobb oldalának is kell adni, mert ha nem, akkor így járunk, mint itt, hogy egybeolvad a háttérrel. (hegyi)
értékelés:

Ezzel a képpel már több bajom van, nincs annyira átgondolva és a kivitelezése sem olyan perfekt, mint az előzőnek. Egyrészt ha már buborékos a víz, akkor az kell, hogy látsszon is, most a pohár el van maszatosodva. Másrészt ha a háttér ilyen határozottan tónust vált, akkor ezt figyelembe kell venned abban, hogy hova helyezed a fő motívumot és miért. És ha úgy kapja a fényt, hogy árnyék is jelentkezik, akkor azt így nem jó elvágni, mert így értelmetlen kosz hatása lesz. (hegyi)

Azt kell mondjam, hogy ez egy szinte tökéletes csendélet, egy-két apróságtól eltekintve teljesen rendben van, ahogy a képet elkészítetted. Örülök annak az optikai megfigyelésednek, hogy a határozott fekete fehér háttér miképp fordul meg a vízzel teli pohárban, és ehhez a kis, talán margaréta virágocskák kedves ellenpontot, díszítést adnak. Az egyik, amin finomítani lehet, hogy az épp a határvonalra eső virág fejét külön érdemes lett volna megvilágítani, mert az most nagyon bebukik. A másik pedig az, hogy oldalirányban több teret adtam volna, esetleg az asztallapot is jobban bevonva a játékba. (hegyi)
értékelés:

Világításilag nincs ez a kép megoldva. A váza jó, virágok jók, a sötét háttér is jó, a fények nem jók. Jobbról jön egy nagy fény az ablakból, de hiába magyarázom el a derítés fontosságát, mégsem csinálod, nem alkalmazod. Ha nincs profi lámpád nem baj, mert ez megoldható máshogy is, a saját trükkjeidre neked kell rájönnöd. Lehet ez egy íróasztal lámpa, tükrök, alufólia, az ördög tudja még mi, de az biztos, hogyha csak az ablakból érkező fényt használod, az nem lesz jó megoldás. Láthatod mekkora brutális különbség van a kép jobb és baloldalán szereplő virágok között, és azt is láthatod hogy a növény szárai összeolvadnak a háttérben. A tárgyak és az ötlet rendben van, bár azt a kis virágocskákat ott középtájon kivenném, semmi szükség rájuk, ez az öt virág elég lenne, viszont ismétlést kérek jó világítással. (hegyi)